547 |
A szegedi színháztörténet 1729-től 1879-ig terjedő időszaka nem tárgya e könyvnek. E korszakot jeles szerzők - többek között - Reizner János, Szmollény Nándor, Lugosi Döme, Osváth Béla és legutóbb a Szeged monográfia szerzői különböző terjedelmű műveikben már feldolgozták. Ezért ezt a másfél évszázadot a szerző csak érinti, és dolgozatában a kőszínház 1883-as felépülésétől az 1944 október 10-ig ívelő hatvanegy esztendőre, a színház bérlő-igazgatóinak történetére koncentrált. Nem akart sommás ítéletet mondani az elmúlt kor művészeiről, hisz csak bizonyíthatóan szubjektív kritikák álltak rendelkezésére. Ám a szikár levéltári okmányok, színész-emlékiratok és a napilapok botránykrónikái hozzásegítették ahhoz, hogy cselekedeteik mozgatórugóját, tetteik miértjét a lehetőségekhez képest feltárja. Éppen ezért, bár e könyv elsősorban adatolt színháztörténet, mégsem kerüli el azoknak a személyes örömöknek, bánatoknak, emberi konfliktusoknak, meteorológiai és történelmi szélsőségeknek érintőleges felvillantását, amelyek hatással voltak a teátrum történetére is. A tárgyalt időszak a bérlő-igazgatók személye szerinti ciklusokra tagolódik. A könnyebb eligazodás kedvéért a ciklusokon belül az éveket (pl. 1921) és a színiévadokat (pl. 1921-1922) kiemelve külön is jelölöm. A jegyzeteket egybegyűjtve, a dolgozat végén találhatják. Az eddig még sehol napvilágot nem látott adatokat - melyek személyes kutatásom eredményei - csillaggal jelöltem. A függelékben szerepelnek a rendelkezésemre álló források szerint - tanácsi és igazgatói iratok, sajtó tudósítások - lehető legteljesebb, évadonkénti Társulati névsorok. Az itt szereplő neveket nem vettem fel a Névmutatóba. A Névmutató a színház történetében kiemelt szerepet játszó személyek neveit tartalmazza. A nevek írásmódjánál a legutolsó kutatások eredményeit alkalmaztam. A közölt fényképek döntő többségénél a fotóművész személye ma már kideríthetetlen. A képek származási helyei:
A könyv szerzője ezúton is hálás köszönetet mond mindazoknak, akik a dokumentumokat rendelkezésére bocsátották és a képek anonim készítőinek is. Külön köszönöm feleségem megértő türelmét. Végezetül, ha az olvasó úgy érzi, hogy a könyv írója túlságos empátiát érez a színházművészek iránt, bocsássa meg neki, hisz ő maga is négy évtizeden át gyakorolta e szakmát. Szeged, 2002. szeptember 15. A szerző |