522-523 |
"... bár nem áll rendelkezésemre az a hatalmas állami szubvenció, amelyet a kolozsvári színház kap, azonban két, esetleg három budapesti színház művészi felkészültségére, anyagi erejére és felszerelésére támaszkodva megkísérlem utolérni a kolozsvári nívót. Úgynevezett vegyes műsorú színházat kívánok csinálni, olyat tehát, amelyben egyaránt játszunk operát, operettet és prózát." (Bánky 1942. június 20-i sajtótájékoztatója) Bánky Róbert Egy évet végez a Színiakadémián, ám kitör az első világháború, és bevonultatják. Orosz hadifogságba kerül, s a fogolytáborban színtársulatot szervez. Hazatérte után a Belvárosi Színházban és a Thália társulatban lép fel, majd rövid vidéki működést követően 1933-tól 1939-ig Magyar Komédia Kamaraszínház vezetője lesz. Egy évig cseretársulatot igazgat, azután az Új Magyar Színház élére áll. 1942-44 között ő a szegedi direktor. Párhuzamosan a Tábori Színházat is vezeti. A háború után vidéken van szerződésen. Színigazgatói pályáját az igényesség jellemezte, színházi sikereit jellemszínészként érte el.
|
524 |
 Bánky köszönő levele |
525 |
A prózai főrendező Both Béla, az operett-főrendező Ihász Aladár lett. Állandó vendégnek sikerült megnyerni Somlay Arturt, Bulla Elmát és Sárdy Jánost. A színészek közt vannak: Radnóti Éva primadonna, Szilágyi Szabó Eszter, Halassy Mariska, Halász Géza, Perényi László, Szegedi Szabó István és Nagyajtay György, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Újdonság, hogy a művészekkel előadásszámra köt szerződést s a közösen megállapított számot mindenképpen teljesíteni kell ahhoz, hogy a gázsit kifizessék.779
Augusztus huszadikán repülőgépével lezuhan Horthy István, a kormányzó helyettese. A nemzeti gyász miatt az újonnan alakult Bánky-társulat szolnoki vendégjátékát csak szeptember elején kezdheti meg, így a szegedi évadkezdés a hónap végére tolódik. Szeptember 30-án reggel a társulat tagjai a Fogadalmi templomban ünnepélyes Veni Sancten vesznek részt. A szertartást celebráló dr. Halász Pál kanonok "prédikációjában kiemelte, hogy az új világ szelleme áthatotta a színművészetet is, amikor művelői a jó, a szép és az igazság hirdetésében magához az Istenhez közelednek." Az aznapi Délmagyarország a színtársulatot köszöntő cikkében a város óhaját tolmácsolja, amikor így ír: "Szeged színházat akar {...} s ez sugározzon szegedi szellemet {...} nem akarunk pesti színházat." 1942-1943. Az ünnepélyes külsőségek közt megnyíló szezont Herczeg Ferenc-drámával kezdik. "A Bizánc egy organizmusában fertőződött, alkati mivoltában megbontott és társadalmi struktúrájában megbomlott nemzet zengzetesen tanulságos tragédiája." A háborúba sod- ródott ország számára figyelmeztetők a drámában szereplő, haldokló Giovanni szavai: "Minden nemzet akkor hal meg, ha megássa a maga sírját." Az előadás legnagyobb felfedezése Both Béla. "A fiatal és ambiciózus prózai rendezőnek érzéke van a játszott mű egységbefogó szintetizálásához, ugyanakkor pedig a részletek plaszticitásán is rajta tartja szemét; ez a kettős játékmesteri beállítottság" nagy reményekre jogosítja a "fiatal, nagyon tehetséges rendező"-t. A vendég Tőkés Anna Irénét "olyan emberközelbe hozta, hogy alakítása, a többszörös szabadtéri sikerek visszaderengő emlékén kívül is, élménynek számított." "Konstantin császárt fiatal, határozottan tehetséges színész Ladányi Ferenc személyesítette meg." "Giovannit, a genovai zsoldost Szegedi Szabó István, a közönség régi ismerőse játszotta."780 Az előadás a sokévi, megszokott fél nyolc helyett fél hétkor kezdődött, mert "a tanács a légvédelmi készültségre tekintettel szeptember |
526 |
November legjelentősebb bemutatója a 10-én műsorra kerülő Shakespeare-mű, A velencei kalmár. "Both Béla rendezői invenciója ennek a pompás előadásnak mind a játékstílusi megoldásaiban, a szereplők remek összehangoltságában, mind pedig a színpadképek hangulatossága és technikai keresztülvitele tekintetében végig töretlen biztonsággal diadalmaskodott." A címszereplő Harsányi Rezső alakítása ellentmondásos megítélést kapott. A Délmagyarország szerint "sokat akart markolni s eközben sok játéklehetőség kicsúszott a kezéből", míg a Szegedi Napló kritikusa úgy ítéli meg, "rendkívül hatásos és markáns vonásokkal gazdag alakítást formált Shylock szerepéből." Bassanio és Portia alakítója "Szilágyi Szabó Eszter és Ladányi Ferenc tehetsége felforrósította a légkört {...} és kitűnő színészi teljesítmény volt Both Béla Grazianoja."783
"A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat" november 17-én Strindberg Haláltánc-án. A két vendég Somlay és Peéry Piri "nagyszerű kettőse mellett egy pillanatig sem halványodott el Kurt, a segíteni akaró jóbarát" jelleme Pataky Miklós alakításában. Huszadikán a Luxemburg grófja felújításán "Ihász Aladár szakavatott rendezői keze szép színpadi képeket és jól mozgó színes csoportokat állított az édesen zsongó-bongó feledhetetlen melódiák keretéül." Radnóti Éva, Madarász László, |
527 |
A javaslat nyomán a polgármester felirattal fordul a minisztériumhoz, és kéri a tanácsnok által javasolt összegű államsegélyt, mert "amíg a kolozsvári színház 750 000 pengő állami támogatásban részesül, addig Szeged város a színház fennállása óta nélkülözi az állami támogatást, miközben a város évi 25 000 pengő készpénz-segélyt, 25 000 pengő értékben fűtést és világítást, 16 000 pengő vigalmi adó segélyt és különféle támogatást biztosít." A kérésre 1943. február 12-én érkezik válasz: "az 1943. költségvetési évben a városi színház támogatására kért magasabb államsegélyt a minisztériumnak nem áll módjában biztosítani."786
A szaporodó anyagi gondok ellenére sem enged maga szabta nívójából és tempójából a színidirektor. December másodikán "hibátlan, gondos, gördülő, eleven, tökéletes összjátékot biztosító" rendezésben mutatják be Moreto művét, a Donna Dianá-t. A Délmagyarország Both Bélát dicsérő jelzői minden bizonnyal helytállóak, hisz a Napló sem fukarkodik a méltató sorokkal: "a szegedi előadás már magával azzal a ténnyel, hogy Both Béla rendezte {...} eleve csatát nyert." Kijut a dicsérő szavakból Radnóti Évának is, akinek "szövegmondásában annyi beszédkultúra és oly sok nemes érzék mutatkozott meg a versek benső ritmusa és artisztikuma irányában - a fordítás Innocent Vince Ernő munkája - hogy a kitűnő és tehetséges operett primadonnát szívesen látnánk máskor is előkelő prózai feladatkörben." A bemutatót követően |
528 |
A végéhez közeledő esztendő utolsó jelentős színházi eseménye az Aida 21-i bemutatója. Verdi műve "a szabadtéri után is diadalmasan folytatta szegedi pályafutását és a legszebb ígéret volt a zenei élet további fejlődésére nézve." "Ami magát az előadást illeti, olyan együttes, melyben Németh Mária, Fodor János, Laczó István, Koréh Endre és Palló Imre szerepel, csak színvonalasat nyújthat. Érdekes, hogy a szereplők mind egy fokkal többet nyújtottak a szokványos operaházi előadásnál, de így is vezet Palló Imre Amonazrója {...} A 14 pesti és 18 helybeli énekesből álló kórus a gondosan beállított templomjelenetben egy pár szép piano részlettel vonta magára a figyelmet. A zenekar kissé fáradt volt, de derekasan működött és különösen az előadás tetőfokát jelentő III. felvonásban, ahol nincsenek különösen nagy effektusok, adta tanújelét rátermettségének. Amikor melegen dicsérjük őket, tekintetünk az est szellemi motorjaként működő Fricsay Ferenc karmestert keresi. Ez a lelkes muzsikus azok közé tartozik, akiket zeneéletünk legjobban nélkülöz, igazi, derék és építő kultúrmunkás."788
1943. Az 1943-as esztendő habkönnyű előadásokkal köszönt a szegedi közönségre. Egy öregedő férfi szerelme körül forog Ivan Noe Christian című vígjátéka, amely csak Somlay Artúrnak köszönhetően emelkedik jelentős színházi estévé. A franciásan szellemes Kata-Kitty-Katinka meg a szegedi szerző: Hegedűs Tamás jóvoltából lesz maradandó emlék. Míg a Városi Színházban kacag a mindent felejteni akaró publikum, a keleti fronton a második magyar hadsereg haláltusáját vívja. Magyar katonák ezrei pusztulnak el az orosz front poklában, vagy esnek hadifogságba, ami nem sokkal jobb a gyors, kegyes halálnál. A hazafelé menekvő szétzilált csapatokat pedig az irtóztató, irgalmatlan fagy tizedeli. Míg odakünn egy hadsereg agóniája folyik, idehaza a város és a színház mit sem sejtve a szörnyű valóról, éli mindennapi életét. Január 13-án ismét a nagy klasszikus, Shakespeare színműve kerül műsorra, az Ahogy tetszik. "A szegedi előadásról minden tekintetben csak a legnagyobb lelkesedés és dicséret hangján írhatunk" - áll a Szegedi Napló kritikájában. "Both Béla, akinek működése valóban felpezsdítette itt a már-már elsorvadóban lévő irodalmi múzsa színpadi életkedvét és hatóerejét, most is olyan minden ízében kiegyensúlyozott és magasrendű előadást állított színpadra, amilyent a szegedi színház legszebb éveiben láthattunk csupán." A siker kovácsai: a Rosalinda szerepében igazi |
529 |
A színügyi bizottság legközelebbi ülésén a főispán rosszallásának ad hangot Lendvay szerepeltetése miatt, mert "az a zsidóságnak tüntetésre adott alkalmat." Kéri, hogy hasonló eset ne ismétlődjön.790
Ahogy egyre komorabb hírek érkeznek a harcmezőkről, úgy fordul a színház egyre inkább a könnyű múzsa felé. Februárt az operettek - Szibill, a levendula-illatú Déryné és társai - uralják és a semmitmondó vígjátéki bugyutaságok. Az évad korábbi képéhez mérten sivárabb kínálatból egy pompásan sikerült Traviata és Pirandello: Mi az igazság című darabja emelkedik ki. Ez utóbbi témája ugyancsak különös. Egy olasz székvárosban az úri társaság tagjai azt találgatják, hogy a nemrégen odakerült Ponza úr miért nem engedi feleségéhez anyósát? A társaság kíváncsiságát maga Ponza elégíti ki, amikor elárulja, hogy anyósa őrült és bizonyos téves eszmék miatt nem engedi őt felesége közelébe. Rövidesen megjelenik azonban az anyós is, és ugyancsak őrültnek mondja vejét. Ki hát az őrült tulajdonképpen? "Az aprólékos gonddal kidolgozott előadásból szinte ahány szereplő, annyi jó alakítás ugrott elő. Völcsey Rózsi Floranéjában {...} benne volt a sejthető őrület, de a mártír anya tudatos önfeláldozása is. Kitűnő alakítása az előadás egyik eseménye. Ladányi Ferenc {...} állandó belső izgalomtól fűtött Ponzája talán művészi pályája egyik legjelentősebb állomását jelenti. {...} A darab rezonőrjének, Laudisinek, aki tulajdonképpen a szerző véleményét képviseli a darabban, alakítója Both Béla, nemcsak mint rendező, hanem mint színész is elsőrendű munkát végzett. {...} Molnár Sándor nagyvonalú, ízléses díszletei tették teljessé a mű és az előadás sikerét, amely az egyes jelenetek után felhangzó tapsból ítélve nagy volt."791 A hónap végén a színművészet csillagai soha nem látott számban lépnek fel a színház színpadán: Karády Katalin, Kiss Manyi, Sárdy János, Cselényi József, Bulla Elma, Gyurkovics Mária és Páger Antal, s ezzel még korántsem teljes a névsor. Ismét kívánsághangverseny van a teátrumban. És ismét tele a nézőtér rokkantakkal, sebesültekkel, akiknek sora úgy tetszik sosem akar véget érni... Nem csoda, hogy az emberek kerülik a színházat. Mert bármit is csinál Bánky, a teátrum egyre nagyobb anyagi gondokkal küszködik. A város és a színház vezetői - vélvén, hogy így csökkenthető a deficit - moziengedélyért fordulnak a Kultuszminisztériumhoz, ám kérelmüket elutasítják.792 A direktor ismét csak a régi receptet veszi elő, vendéget |
530 |
Másodszor kerül színre az évadban a szegedi Hegedűs Tamás zenéjével vígjáték. A librettó szerzője ezúttal Sárossy Szüle Mihály - a nagy sikerű Egy bolond százat csinál is az ő szerzeménye -, aki ezúttal is könnyed, kacagtató, búfelejtő történetet kerekített Patyolat kisasszony címmel. A címszerepben Harczos Irén "friss, vidám, szívhez szóló", míg partnere Solymossy Imre egy léhűtő milliomosfiú alakjában akrobatikus táncszámaival arat nagy tetszést. De nem kap kevesebb tapsot Ladányi sem, aki egy forróvérű, spanyol hősszerelmest alakít.
Bár a teátrum művészi teljesítménye összességében kifogástalannak mondható, március közepén mégis újra napirendre kerül a színházkérdés. A miértről beszéljen a Délmagyarország munkatársa: "Ismeretes, hogy a nemrég elhunyt vitéz Tolnay Andor helyett vitéz Bánky Róbert kapott megbízást az új tábori színház megszervezésére s Bánky néhány nappal ezelőtt el is indult társulatával a frontra. A szegedi színház irányítását átadta öccsének Bánky Elemérnek, aki három nappal ezelőtt Orosz Barna, a színházi vállalkozást finanszírozó pénzember társaságában Szegedre érkezett s napok óta vizsgálják a színház eddigi üzleti eredményeit. A szezon eddigi mérlege a kiszivárgott hírek szerint meglehetősen kedvezőtlenül tünteti fel a vállalkozás üzleti eredményeit, |
531 |
Eddig a cikk. A teátrum jövendő sorsa még néhány hónapig bizonytalan, ám június 12-én a szezon befejezését követően, a kisgyűlés javasolja, hogy "az 1942-43-as színi évadban kifejtett művészi és az ország második városának színi kultúráját méltán reprezentáló s igen nagy összegű anyagi áldozatokkal járó munkásságának elismeréseképpen" vitéz Bánky Róbert szerződését pályázat mellőzésével a város további három évvel hosszabbítsa meg. Az előterjesztést a közgyűlés elfogadja, a színház készpénz segélyét 100 000 pengőben a készpénz szubvenciót az 1943-44-es évtől 30 000 pengőben és egyéb juttatásokat - fűtés, világítás és egyebek - természetben adni megszavazza.795
Miközben a fenti eredményekhez vezető egyeztetések folynak, a színi évad tovább pereg. Április 17-én mutatják be Ihász kitűnő rendezésében a szezon legnagyobb sikerét a Mária főhadnagy-ot. A május végéig 28 előadást megérő operett a nagyszerű zene mellett Szilágyi finoman megírt németellenességével is hat. A címszerepben Fogarassy Mária remekel, partnere Márkus Lajos. Kossuthot Szegedi Szabó alakítja, bravúros táncaikkal Bodnár Mici és Károlyi Vilmos, szép énekével pedig Radnóti Éva ragadtatja tapsra a közönséget. Huszonegyedikén egy székely miliőbe helyezett Krisztus legenda kerül színre, Köztünk jár címmel. Dér Gyula történetét Juhász János dramatizálta és szedte versbe. Bár májust a Huszka operett uralja, azért akad ekkor is néhány figyelemre érdemes színházi esemény. Ötödikén két fővárosi művésszel - Kiss Ferenc és Földényi László - Hauptmann Henschel fuvaros-a, 14-én Patkós Irma vendégszereplésével a Marica grófnő szerepel műsoron. Huszonötödikén egy sikerületlen Ibsen bemutató kelt csalódást, mert a Vígszínházból jött Mágori Mária "nem alkalmas Nóra baba szerepének eljátszására." A fokozódó légiveszélyek miatt este 10-től hajnali 3-ig teljes elsötétítés nehezíti a mindennapokat és teszi bizonytalanná a polgárok életét. Ám a rossz közhangulat ellenére igazi kuriózumokat is találhat a színház műsorán, akit a nyomasztó légkör ellenére a teátrumba visz jósorsa. Vaszary sokat sejtető című darabjának, az Egy nap a világ-nak május 31-i szezonzáró előadása előtt még két felejthetetlen balettestet láthatnak |
532 |
a táncművészet kedvelői. Május 10-én az Operaház szólótáncosai: Hamala Irén, Kőszegi Ferenc, Sallay Zoltán, Harangozó Gyula, Kálmán Etelka és Ottrubay Melinda adják elő a Babatündért és mutatnak be tánckettősöket, 24-én pedig a berlini opera két szólistája, Hedi és Margot Höpfer ad magas színvonalú táncestet. A májusban befejeződő évadban a színház 339 előadást tartott, ebből 12 opera, ill. balett volt, 41 klasszikus próza, 1 klasszikus irodalmi délután, 74 próza, 3 kívánsághangverseny, 55 klasszikus operett, 21 zenés vígjáték, 116 operett, 2 kabaré, 11 gyermekelőadás és 3 egyéb rendezvény. "Kétségtelen, hogy az idei szezon művészi teljesítmény dolgában nagy javulást mutat a megelőző két esztendő szűkmarkú, üzleti politikára alapozott színházvezetésével szemben, nem is beszélve a vándortársulati rendszer balul sikerült kísérletéről és nem feledve a boldog békeévek dúlása közepette uralkodó operettkorszak ragyogványos heje-hujáját sem" - áll a Délmagyarország évadértékelő írásában. "A fővárosi nívójú előadások divatba hozták a színházbajárást, úgy hogy estéről estére megtelt a színház nézőtere. Ez a szokatlanul nagy érdeklődés tette lehetővé, hogy hosszú évek óta először nyolc hónapig tartott a színiévad" - írja a Szegedi Napló cikkírója, kicsit szépítve a valóságon. Természetesen az elmúlt szezonnak több tanulsága is van. Az első és legfontosabb: hiába látja állandóan teltnek a teátrumot a derék sajtómunkatárs, a nézőtér gyakran foghíjas, csak a kedvezményes jegyű előadások vagy a vendégszereplők képesek úgy-ahogy telt házat produ- kálni, ez utóbbi esetben azonban nagyobb a kiadás, mint a bevétel. Ezért a "következő szezonban szükség lesz a törzstársulat teljes létszámú kiegészítésére." A színre került szegedi tollból származó darabok meg azt sugallják, hirdessen a színház, "mint hajdan Makó Lajos tette, darabpályázatot szegedi írók számára. Így segíthetne Szeged színháza a nehezen születő, de már-már előbukkanó új magyar dráma világrahozatalánál." Végezetül egy kívánalmat is megfogalmaz Szász Ferenc a Délmagyarországban: "Azt szeretnénk, hogy ahogyan van nemzeti színházi stílus, vígszínházi stílus, ahogyan van kolozsvári színjátszás, azonképpen legyen szegedi színjátszás is. Az idén már láttunk jeleket ilyesfajta törekvés megvalósítására. Bízunk benne, hogy a jelek megnőnek és végül bizonysággá válnak."796 Júniusban még néhány előadást tart a Tábori Színház, miközben a Bánky-féle együttes Kispesten kezdi meg nagy sikerű nyári turnéját, azután az épületet az építők veszik birtokukba. Ugyanis a több mint 60 éve fennálló színház színpada eddig még semmilyen felújításban nem részesült. Félő tehát, hogy az erősen elkorhadt deszkák előbb-utóbb komoly baleset forrásai lesznek. Ezért a közgyűlés a halasztást nem tűrő munkák azonnali elvégzését 34 000 pengő összegben elrendeli.797 A nyár folyamán a direktor átszervezi az együttest. Teljes operatársulat alakul Fricsay segítségével. Az eddigi vezető karmestert, Török Emilt igazgatóhelyettesnek teszi meg, ezzel a két ember közti lehetséges viszálykodás méregfogát kihúzza. A Zeneművészeti Főiskoláról nyolc végzős hallgatót szerződtet, és a kórust is 24 tagúra szándékozik emelni. A kibővült társulathoz jöttek: Baumgartner Magda énekesnő, az új prózai színészek közt vannak - többek között - Völcsey Rózsi, Sípos Ila, Erdész Irén, Radnay Irén és Papp István. A bérletezés hatalmas sikere |
533 |
A szezont Madách művével szeptember 29-én nyitják. "Az előadás mind a rendezés, mind pedig a szereplők játéka tekintetében mintaszerű." Both megvalósítja mindazt, amit koncepciójáról előzetesen mondott, és a létrejött produkció láttán elmondható, hogy "a szegedi Tragédia előadása egészen új távlatokat nyit meg." Ladányi Ádámja "intellektuális színészi alkotás", Szegedi Szabó "biztos oszlopául szolgál az előadásnak", Luciferjében "sok az újszerű". Petur Ilka Évája "elismerésre méltó illúziót keltett" és alakításával "a nagy elődök nyomdokába lépett". Újszerűségével hat Sándor Lajos díszlete, dallamosságával Fricsay zenéje. "A közönség a nézőtér minden zugát az utolsó állóhelyig megtöltötte." A bemutatót követően Pálfy kultúrtanácsnok levélben fejezi ki elismerését a darabot rendező Both Bélának.799
Október elején egy eredetileg Fedáknak írt operettben, A tábornokné-ban - a szerzők Buday Dénes és Vándor Kálmán - mutatkozik be mint állandó tag Völcsey Rózsi - sikerrel. Igaz, énekben gyenge, ám játéka mindenért pótolja a hálás publikumot. Az előadást 14-én ifjú Horthy Miklós is megnézi, aki aznap délelőtt tette le Szegeden hadnagyi esküjét. A sajtó hasábjain keresztül szólítják fel a szegedi publikumot, hogy a 18-i bemutatón sötét ünnepi ruhában jelenjen meg. Az est nagy eseménye: bemutatkozik az önálló szegedi operaegyüttes! Első zenedarabnak a fiatal énekesekhez illő Puccini-művet, a Bohéméletet választják. A bemutatkozás - az örökifjú Dalnoky Viktor jóvoltából, aki az ügy lelke - kiválóan sikerül. Mimit "a megkapó szépségű hang"-gal rendelkező Baumgartner Margit, Rodolphot a kitűnő Medgyesy Pál, Musettet pedig a temperamentumos, komikai készséggel is rendelkező Sallay Margit énekelte. A siker főrészesei a zenészek, mert "a zenekar remekel Fricsay pálcája alatt." A továbbiakban is minden sikerül, amihez csak hozzányúl a társulat. Huszadikán Nicodemi Tacskó-ja bűvöli el a nézőket Fesztoráczy Kató jóvoltából, ám partnerének, Ladányinak sincs szégyellnivalója. 27-én a Víg özvegy-ben nagy taps fogadja a színre lépő Radnóti Évát, aki ezúttal nem csak primadonnai minőségében lép a szezonban először színre, hanem mint férjes asszony, Pálfy kultúrtanácsnok újdonsült hitvese is. A Szentivánéji álom-ra készülve mondja a rendező, Both Béla: |
534 |
E sok jó alakítás mellett mégis "az előadás legsikerültebb alakításai Bakos Gyula, Papp István, Szenttornyai Rudolf, Marton Sándor, Szilágyi Lajos és Csonka Antal mesterember figurái. A kitűnő előadás, a klasszikus darabok közt példátlanul sokszor, 10 alkalommal van műsoron!
Nem csoda, hogy a sikeres szezonkezdés láttán a színügyi bizottság a november 19-i ülésén elismerését fejezi ki a színházi előadások nívójának emeléséért.800 Megtehetnék ezt a november 29-i Tosca után is, mert az előadás remekül sikerül. Soós Katalin Toscája és Katona Lajos Scarpiája pompás. Meggyőző hangban és játékban Medgyesy Cavaradossija, de elismerést érdemelnek a Sándor testvérek díszletei, Török Emil karmester és Dalnoki Viktor rendező is. A mai emberiség a hőse Sík Sándor Égig érő torony című drámájának, a Bábeli torony-nak. Az egyet nem értés, az egymás elleni gyűlölet, az irigység tragikus következményeire figyelmeztető mű díszleteit Vinkler László tervezte, s Both Béla "stílusos rendezése az első felvonás merev nyugalmától a vég kaotikus kavargásáig" ível. Nimród szerepét Szegedi Szabó, az építőmestert Ladányi Ferenc, Nofretete királynőt pedig Erdész Irén alakítja elhitető erővel. "A mű szelleméhez hű előadás" Moliere Dandin György-e december 15-én. A főszerepben Bakos Gyula szinte kifogástalan, ám a darab többi szereplője heroikus küzdelmet folytat a szöveg nem tudással. Jól sikerül viszont az év utolsó bemutatója, a Fekete Péter. Az Eisemann-operettben elsöprő sikert arat Varga D. József, a peches ember alakítója. Az előadás tetszését jól mutatja, hogy a 22-i bemutatót követően, január 12-én már a 25. előadást játsszák. Mintha az emberek a darab egyszerű mondanivalójában reménykednének: egy kis szerencse kell, és minden jóra fordulhat még... 1944. Az 1944-es esztendő a háború egyre közelebb kerülésének rémével köszönt be. A frontokon már az optimisták sem várnak pozitív változást, mindenki csak abban reménykedik, amivel a népszerű sláger biztat: "Minden elmúlik egyszer..." s már csak az elvakultak fújják lelkesen, hogy "Pajtás, pajtás, jössz-e velem..." |
535 |
Január 25-én ismét opera-előadás csalogatja színházba a szegedieket. Ezúttal Az álarcosbál-at adják, Palló Imre vendégszereplésével. Február kilencedikén ünnepi előadásra kerül sor. Az írófejedelem - ahogy kortársai nevezik - Herczeg Ferenc 80. születésnapját ünnepli a művésztársadalom. Szegedi Szabó, Petur Ilka, Ladányi és Fesztoráczy Kató kitűnő négyesfogatával kerül ez alkalommal színre a Kék róka. Az előadás megkezdése előtt Sík Sándor egyetemi tanár méltatja idős írótársát.
Ezután ismét a zene, a kacagás, vagyis a könnyű műfaj veszi birtokába a Városi Színház színpadát. Az Egy csók és más semmi, a Három a kislány és Vaszary Bubus-a, mind egy-egy állomása a búfeledtető estéknek. És ekkor, az egyre komorodó bel- és külpolitikai helyzetben, amikor a harci cselekmények már szinte az ország határainál zajlanak, újabb színigazgatói válság robban ki. A dolog váratlanul ér mindenkit, hisz az "1942-43-as szezon befejezése után úgy látszott, hogy Szeged megtalálta igazgatóját, aki majd a Krecsányiak, Janovicsok, Makó Lajosok nyomdokain vezeti tovább a Tisza-parti műintézetet" - írja a Délmagyarország. Pedig az 1943-44-es szezonban "a társulat a legelső előadásoktól kezdve jó házak mellett játszott, a színház az első perctől kezdve jól ment, mégis alig három hónap elteltével olyan meglepő hírek kezdtek szárnyra kelni az igazgatói iroda tájékáról, hogy az igazgató máris ráfizet szezonjára. A hírek szaporodtak és dagadtak, az igazgatói iroda tájékáról újabb meglepő hírek támadtak, mígnem arról kezdtek beszélni, hogy Bánky Róbert a ráfizetések miatt válni készül Szegedtől. {...} Megerősítette a távozás hírét az a nyilatkozat, amelyet Bánky és tőkéstársa, Orosz Barna adtak a budapesti lapoknak, mígnem {...} Szegedre érkezett és személyesen jelentette be, hogy a jövő szezontól kezdve nem reflektál a szegedi színházra." A lap magánértesülésre hivatkozva azt írja, lemondásának indokául Bánky a "személyét, színházvezetését, valamint színházának művészi produkcióját ért sajtótámadások miatti elkedvetlenedést és az emiatt bekövetkezett gyenge színházmenetet" hozza fel, és természetesen az ebből eredő szaporodó deficitet.801 A lap értesülése nem fedi a valóságot, ugyanis a lemondó direktor más okokat hoz fel lépése indoklásául, nevezetesen: |
536 |
"Tiszteletteljes kérésemet a színház igazgatása alól való felmentésem iránt azzal kell indokolnom, hogy a közlekedési viszonyok megnehezedése nem ad rá módot, hogy kellő, állandó ellenőrzést gyakoroljak. A takarékossági rendelet által előírt áramfogyasztási csökkentést a színház nem tartotta be és emiatt ellenem szigorú eljárás folyik, amely súlyos börtönbüntetést vonhat maga után, továbbá tőkéstársamnak a Szegedi Városi Színházból való kiválása után nem rendelkezem azzal az anyagi felkészültséggel, hogy egy újabb esztendő anyagi konzekvenciáira vállalkozhassam és a hatalmas szegedi társulat zavartalan életét biztosítsam." A dátum: 1944. február 23.802 Az indokok mindegyike alaposnak tűnik. A hadihelyzet aggasztóvá fordulásával a közlekedés szinte lehetetlen, az energiakorlátozás be nem tartása akár szabotázsnak is minősülhet, és végül, de nem utolsósorban a színház egyre csak a ráfizetést szaporítja, amiből a pénzestársnak nyilván elege van. Bánky lemondásának híre gyorsan eljut a Szatmárnémeti Színházhoz is, ahol Szokoly Gyula, Szeged néhány évvel ezelőtti kedvence is szerződésben van. Szokoly már 1942-ben is harcba indult a színház igazgatásáért - akkor sikertelenül. Most kapva kap az alkalmon, és levélben jelentkezik Pálfy György kultúrtanácsnoknál, személyes jóismerősénél. Hosszú, kézzel írt, szigorúan magánjellegű levelében bejelenti szándékát: szívesen átvenné a szegedi színház vezetését. "Nem ért váratlanul, helyesebben készületlenül az a hír, hogy Bánkyék lemondanak Szegedről. Nem tudom pontosan mi van ott, de az bizonyos, hogyha a mai tobzódó konjunktúra mellett nem tudnak rentábilis színházat játszani, akkor valami nagy-nagy hiba lehet a vezetésben" - írja, majd egyebek után így folytatja: - "Szerencse, hogy most Szegeden két lelkes és hozzáértő színházi ember hősi küzdelmet folytat a nívó látszatának fenntartásáért. Ezek: Fricsay és Both Béla. {...} Gyurikám! Ne sajnáld Bánkyék kivonulását. Engedd meg, hogy ha sor kerülhet rá, megmutassam az országnak, hogyan kell Szegeden színházat játszani. Büszke és boldog leszel, meglátod! {...} Ha Te, Fricsay, Both és csekélységem egy napon szépet akarásra összeállnánk, ebből a színházi agytrösztből hallatlanul jó pattanna ki. Mindnyájunk dicsőségére. De különösen a Te és Városod büszkeségére." Írására választ sem várva, egy újabb levelet is útnak indít, ebben beszámol a rendelkezésére álló tőkéről - pénzestársa fafeldolgozó, aki a díszletek gyártásában is segíthet, a leteendő 100 000 pengő mellett - valamint a rendelkezésére álló ruha és könyvtárról. Ez utóbbiakat Sebestyén Mihály volt miskolci igazgatótól bérelné. Végül újra kifejti: "Aki menni akar, menjen! Abból úgysem származhatik jó, ha Bánkyék ímmel-ámmal továbbcsinálnák. És fenntartom elvemet, egy város színházkultúráját máshonnét, vagy helyettesekkel irányítani nem lehet. Te- kintsd ezt a két évet hasznos, átmeneti kísérletezésnek, és kérlek, adj módot nekem arra, hogy végre azt valósíthassam meg Szegeden, ami megilleti."803 Pálfy nem fogadja meg Szokoly tanácsát, és nem hagyja menni Bánkyt, túl sokban van neki és a városnak a jelenlegi éra, és ami nem vitás, jónak tartják a Bánky-rezsim műsorpolitikáját és társulatát. Szubvencióemelést és a bírósági ügy kedvező elintézését ígérve, rábeszéli a direktort lemondása visszavonására, amit az február 22-én meg is tesz. |
537 |
|
538 |
|
539 |
|
540 |
|
541 |
|
542 |
|
543 |
Mintha a helyzet rendeződésétől a társulat új erőre kapna, ismét kitűnő bemutatóval rukkol elő. Március másodikán kerül színre a Kaméliás hölgy, Both Béla "patetikus rendezésé"-ben. "Radnóti Éva egyéni- sége, kiemelkedő színjátszókészsége, finom pasztellszínekkel ékes, mégis eleven alakká varázsolta Gautier Margitot." Az előadás nagy felfedezettje, a szegedi egyetemi előadás Hamletjének alakítója: Szász Károly, akire a jószemű főrendező Armand szerepét osztotta. Alakítása a "legszebb reményekre jogosít". Atyját Szegedi Szabó adja "szép beszéd"-del és kellő "méltóság"-gal. A Bánky-operatársulat legnagyobb fegyvertényére március elején kerül sor. Az együttes pesti vendégszereplésre megy, és két Puccini-előadásuk, a Bohémélet meg a Tosca a pesti kritikusok szerint is teljes elismerést arat. A visszatért zenés részleg egy jól sikerült Cigánybárót mutat be, amikor a küszöbönálló szörnyűség bekövetkezik. Március 19-én a német csapatok megszállják az országot, Szálasiék átveszik a hatalmat. A Belügyminisztérium a színházakban és a mozikban betiltja az előadásokat. Bár a tilalmat 23-án feloldják, s a színház Durand: Bolero-jának bemutatóját meg is tartja, a produkcióra a tragikus események rányomják a bélyeget, s a zaklatott, kedvetlen előadás szinte üres nézőtér előtt zajlik. Néptelen ház tátong a Pillangókisasszony-ban vendégként fellépő Király Sándorra is, s alig néhányan kíváncsiak az Egy boldog pesti nyár-ra, amikor az újságok a rög- tönbíráskodásról és a zsidórendeletről - a sárga csillag kötelező viseléséről - adnak hírt. Hogyan is vonzaná a közönséget a máskor színházba csalogató operett, a Gül Baba, vagy az április 18-án színre kerülő Csathó-vígjáték, a Te csak pipálj Ladányi, hiszen tudják, hogy az április közepén lezajlott légitámadásoknak Pesten és a főváros környékén több mint ezer halálos áldozata van! Az eddig messze tudott háború minden szörnyűségével elérte az országot is. A tragikus történések nem mennek el nyomtalanul a színház fölött sem. "Both Béla prózai főrendező, aki legutóbb már operettet is rendezett, levélben bejelentette a szegedi színház igazgatóságának, hogy rendezői állásáról lemond és kérte az igazgatóságot, hogy járuljon hozzá szerződésének békés úton való felbontásához. Erre az elhatározásra az késztette, hogy a magyar színházi életben a belpolitikai fordulat kapcsán megindult a fajvédelmi törvény teljes és maradéktalan keresztülvitele. Both Béla, akiről szívesen elismerjük, hogy nagy kulturáltságú és komoly művészi hivatottságú művészember" - írja a Szegedi Napló - "ennek a szigorúan értelmezett törvényes rendelkezésnek a hatálya alá esik és így {...} késznek nyilatkozott önként levonni a szükséges konzekvenciákat {...} Fricsay Ferenc karnagy, aki ebben az évadban is több operát tanított be és vezényelt sikerrel a szegedi színházban, április elsejével saját elhatározásából meg óhajt válni a színháztól." A prózai darabok rendezését Bánky Ladányi Ferencre, az operettekét a színház titkárára, az eredetileg is színész-rendező Gömöry Lászlóra, az operák vezénylését és betanítását pedig ismét Török Emilre bízza.804 Bár a város és a színház vezetése elhatározza, hogy a szezon június 11-ig tart, a közönség erről nem vesz tudomást, és - mint a Szegedi Friss Újság május negyediki száma írja: - "az utóbbi időben elég gyéren látogatja az előadásokat". A színügyi bizottság április 28-i ülésén Török Emil helyettes igazgató kénytelen bejelenteni: "a színház üzletmenete annyira rossz, hogy a május 1-i gázsifizetéseket a színház nem tudja kifizetni". |
544 |
A város a teátrum segítségére siet, és a május havi szubvenciót előre kiutalja, s így a művészek nem maradnak fizetés nélkül.805 A háborús körülmények, a növekvő terror és a szaporodó légiveszélyek ellenére a színház kénytelen végezni mindennapi munkáját. Május kiemelkedő zenei eseménye Rossini A sevillai borbély-ának Dalnoky rendezte bemutatója. Bartolót is ő énekli, Basilio Rissay Pál, Rosina Sallay Margit, Figaro Katona Lajos és Marcellina Boross Jolán. A hónap másik kiemelkedő előadását "a kitűnő főtitkár" Gömöry László rendezte. Kacsóh daljátékának, a János vitéz-nek főszerepét "az ízes magyarságú" Haller Sándor adja, Iluska Sallay Margit, és "kirobbanó sikerű" Bagó Katona Lajos. A francia királylány megszemélyesítője "a vonzó és tehetséges" Soós Katalin, s "nagy mókamester" Papp István francia királya. Ám nem tapsolhat önfeledten az ugyancsak foghíjas nézőtéren az a jóérzésű néző, akinek színházbajövet a szegedi gettó mellett visz el az útja. Az egyre jobban akadozó színházi gépezet még kidob néhány jelesebb produkciót - Vaszary: A pénz nem boldogít; Illés Endre: Méreg; Verdi: Traviata -, azután mindenki megkönnyebbülésére június 11-én egy Vidám, zenés tavaszi est keretében, a Puck által összekevert évadból összeállított egyveleggel a színház bezárja kapuit. A tavaszi eseményeket nem csak a színház művészi színvonala sínylette meg, hanem a kassza is. Az évadzárást követő július 24-i kisgyűlésen Bánky kénytelen bejelenteni: "az 1944. március 19-i események következtében előállott rendkívüli viszonyok folytán a színház látogatottsága minimumra csökkent és ezáltal 114 000 pengő deficit állt elő." A város ismét a színház segítségére siet, és rendkívüli segélyben részesíti a direktort, aki az együttessel kispesti, nyári állomáshelyére vonul. A színház bezárt kapuja a nyár folyamán még kétszer kinyílik. Június 29-én a Pécsi Öregdiákok együttese Pataki Jenő közreműködésével tart benne előadást, azután Hlatky László Országjáró Kamaraszínháza július másodikán a Hedda Gablert mutatja be színpadán. A címszerepet játszó Sándor Anna "bebizonyította, hogy nem csak széphangú énekesnő, hanem nagyszerű drámai színésznő is". Augusztus az egyre riasztóbb harctéri jelentések jegyében telik el. Az újságok oldalait a szaporodó gyászjelentések töltik meg, s hiába tűnik fel a színház máskor oly nagyon várt bérleti hirdetése: "Akik az új színiévadra bérletüket nem újították még meg, vagy bérletet még nem váltottak, kérjük, hogy a színház irodájában mielőbb megváltani szíveskedjenek, mert a nagy érdeklődésre való tekintettel már csak néhány bérlet kapható." A jól ismert, egykor békés estéket ígérő sorok nem tudják feledtetni a már Szegedre is hulló bombák riadalmát. Azért a direkció meghirdeti a szeptember végére ígért szezonkezdő darabot, a Ladányi Ferenc főrendező által színpadra állítandó Magyar Elektrát. Bornemissza műve Móricz Zsigmond átdolgozásában kerül majd színre. Az opera-előadások sorát Gounod Faust-ja nyitja majd, az első operett Lehár Paganini-je Haller Sándorral a főszerepben. Az évad legnagyobb eseményének ígérkezik Maeterlinck Monna Vanná-jának színrehozatala. A szeptember 27-ére tervezett évadnyitás azonban elmarad. Részben, mert az utazási nehézségek miatt a művészek közül számosan nem |
545 |
érkeztek meg, részben, mert a villanyáram-szolgáltatásban elrendelt kényszerű korlátozások miatt a polgármester a színház megnyitására adott engedélyét visszavonja, de legfőképpen azért, mert már a város határában dörögnek az ágyúk. Így azután október tizedikén a megszokott társulati bevonulás helyett az éjszaka folyamán az orosz csapatok bevonulásának lehetnek tanúi a szegediek. "1944 októberében hét telitalálat érte a színházat, legtöbb a tetőt. Az egyik átlyukasztotta a víztartályt, melynek kiömlő vize (cca. 30 m3) az egész nézőteret és a folyosókat elárasztotta. A belövések következtében megrongálódtak a III. és IV. emeleti zártszékek. Az épület utcai főbejárata összeroncsolódott és az ablakok nagyobb része betört. Telitalálatot kapott a főpárkány, megrongálódtak az erkélyek. A harci cselekmények alatt a színházban tartózkodó őrség névsora:
Az épület jegyzőkönyvben rögzített, tátongó sebhelyei a szegedi magánszínházak agóniájának kezdetét jelentették. 1944 október tizedikével végérvényesen és visszafordíthatatlanul lezárult a szegedi színház egy legendás korszaka. Az elkövetkezendő idő nem csak a társadalmat, hanem a tulajdonviszonyokat is alapjaiban változtatta meg. S ez azt jelentette, hogy Szegeden véget ért a bérlő igazgatók sikerekkel és bukásokkal tarkított, majd másfél száz évig tartó korszaka. E hosszú idő alatt a teátrum művészei alkalmi játékhelyeiken derekasan kivették részüket a magyar nyelvért s a nemzeti önállóságért folytatott küzdelmekből. A kőszínház felépülése után pedig az egymást váltó színigazgatók megvetették az alapját az igényes zenés színháznak, és meghonosították az operajátszást is a Tisza partján. A szegedi Városi Színház és társulatai már a kezdetektől a magyar színjátszás élvonalába tartoztak, s így minden időben - több-kevesebb sikerrel - a haladó |
546 |
színházi stílusokkal ismertették meg a közönséget. A társulatok tagjai közt mindenkor képviselve voltak az ország legjobb színészei, énekesei és rendezői. Ezek, a többségükben magas színvonalon alkotó együttesek a hosszú évek alatt nem csak színházszerető, hanem színházértő közönségréteget is "felneveltek" Szegeden. Bár e tábor nem volt népes, s a második világháború vihara még jócskán meg is tizedelte, a XX. század derekán mégis ez az igényes közönségbázis volt a legfőbb támogatója a hatvan év óta óhajtott és várt Állami Nemzeti Színház létrehozásának.
|
