504-505 |
"Nem ígérek csillogó operettszínpadokat, ha a város bizalma engem állítana a színház élére, Délmagyarország 1940. június 5. Kardoss Géza A Színészakadémiát 1909-ben fejezte be, és első szerződése Debrecenbe szólította. Ezután a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett. Rövid vidéki kitérő után hét évig a Vígszínház tagja. 1920-ban elnyeri a debreceni színház igazgatói székét. Hat évig vezeti a civisváros teátrumát, azután Kecskeméten és Hódmezővásárhelyen igazgató. 1939 és 1940 között cseretársulatot vezet, majd két évig a szegedi színházat. 1942-ben a fővárosba szerződik színésznek. 1944-ben Németországba, később az USA-ba települt át. Színészként elsősorban jellemszerepekben jeleskedett. Az egyik legjelesebb vidéki színigazgató volt.
|
506 |
Az erről Szegedre érkező hírek megütközést keltenek, hiszen Kardoss Géza társulata volt az, amely az elmúlt szezonban a négy cseretársulat közül a legnagyobb sikert aratta és egyaránt kiérdemelte a közönség, a városvezetés és a sajtó elismerését. Ezért választották meg Kardoss Gézát az önállóvá lett szegedi színház igazgatójává.
A Délmagyarország munkatársai július közepén felkeresik a Vásárhelyen működő társulatot, és riportot készítenek a direktorral, aki elpanaszolja "az életbe lépett vonatkorlátozások miatt a díszletek nem érkeztek meg", betegségsorozat sújtja a társulatot, de megnyugtat mindenkit, "hogy sok gondja közt is nagyban készülődik a szegedi szezonra {...} Szeged közönsége biztos lehet abban - mondja végül az igazgató -, hogy a legjobb, fővárosi nívójú társulatot szervezem meg az önálló szegedi színház részére és értékes műsortervet állítok össze a szegedi szezonra."747 1940-1941. Az igazgató állja a szavát, és valóban remek társulattal vonul be Szegedre. Jurik Julcsa, Sándor Iza, Fogarassy Mária, Zách János, Horváth Jenő, Pálos György és Szokoly Gyula, ha mind nem is ismert a szegediek előtt, de mindegyikük a színjátszás élvonalába tartozó művész. A szezont október 19-én kezdik meg. A nyitó darab Babay János-Buday Dénes Haranghalló János-a. A lírai történet szimbolikus jelentésű. A kicsi székely faluban templomot építenek, ám harangra már nincs pénz. A falu lakói - felekezeti hovatartozástól függetlenül, összeadják a harangöntéshez szükséges pénzt. Ám arra kíváncsiak, hogy a megkonduló harang szava meddig hallatszik. Ezért elküldik Jánost hallgatná meg, meddig hallik a harangszó. János bejárja a világot, s mikor hazatér, elmondja: a harang szava mindenhol szól, ahol magyar szív dobog a világon. "Jól választotta bemutatkozó előadásul a Haranghalló Jánost" Kardoss Géza - írja kritikájában Csányi Piroska. "Ha ezen az úton halad tovább, Szeged önálló színházához méltó módon szolgálja a magyar színházkultúrát." A kitűnő előadást Tihanyi Vilmos rendezte, a címszerepet "intelligens átéléssel a kellemes hangú" Márkus Lajos játszotta. Fellép az előadásban Jurik Julcsa, Szokoly Gyula és vendégként a "jó megjelenésű, fiatal, kulturált hangú énekesnő": Barabás Sári. Egy bujdosó magyar szerepében színre lép Kardoss is. Az imponálóan szép |
507 |
- "Megvalljuk már az is nagy eredmény, hogy az Erdélyért akció javára rendezett díszelőadás nem kongóan üres ház előtt játszódott le." Kiss Ferencnek "osztatlanul nagy sikere volt, a hálás közönség sorozatos nyíltszíni és vastapsokkal ünnepelte. A szegediek közül Vass Irma kiegyensúlyozott kitűnő alakítása és Szokoly Gyula bőhumorú és mégis túlzásmentes figurája áll az első helyen."
A jól sikerült prózai kezdés után jöhetnek az operettek. Közülük is kiemelkedik Eisemann-Szilágyi Tokaji aszú-ja, amelyet "mindenkinek meg kell nézni, aki szereti a jó színházat és szeret kellemesen szórakozni." Ebben a darabban mutatkozik be az operett-társulat, és "a bemutatkozó jól sikerül". A Tihanyi Vilmos rendezte előadásban játssza első főszerepét Fogarassy Mária. "Csinos, szép színpadi jelenség, enyhe lámpaláza ellenére is megállapítható, hogy tehetséges {...} Kitűnő a Jurik Julcsi-Szokoly Gyula duó." A főszerepben - később Fedák vendégként többször fellép benne - Vass Irma remekel. "Igen jó színésznő, örülünk, hogy itt van" - írja a november harmadiki Szegedi Új Nemzedék. A zenés darabok mellett novemberben két próza kelt érdeklődést. Halottak napján, november másodikán tűzik műsorra Kodolányi Földindulás-át. A felújítás inkább pontatlanságaival kelt feltűnést, mint hatásával, bár tagadhatatlanul "kiragyog az együttesből Vass Irma pompás alakítása {...} Meglepően egységes, finom és halkszavú Lovassy Klári Julija {...} A szereplők egy része nem nyújtotta azt, amit vártunk" - így a kritikus. - "Közülük nem egy teljesen a súgóra támaszkodott és több ízben valósággal megállította az eredetileg tempós cselekményt."750 Viszont sikerült előadás Bókay: Első szerelem-je. Sándor Iza elsöprő diadalt arat benne, és "teljes illúziót keltő Horváth Jenő züllött férje." Fogarassy Mária ismét felhívja magára a figyelmet egy "ártatlan kis bestia" szerepében. December elején műkedvelők színházi produkciójától hangos a város. Az egyetem néprajzszakos hallgatói Erdélyi lakodalom címmel mutatják be Szádeczky Kardoss Lajos egyetemi tanár 3 képes korrajzát. A képzelt lakodalom 1702-ben Gyulavárott esik meg. Zenéjét Fricsay Ferenc állította össze, a 110 szereplőt mozgató előadást Tihanyi rendezte, és a teljes bevételt az "Erdély" akció javára ajánlják fel. Tizenharmadikán parádés szereposztással - Laurisin Lajos és Barabás Sári főszereplésével - kerül a közönség elé a Denevér. A nagy sikerű estén a karmesteri pulpituson Rubányi Vilmos áll. Másnap Orosz Júlia |
508 |
Az utóbbi száz esztendőben a színház egyre többet engedett az elsőből és egyre kizárólagosabban fordult a második felé és ezzel egyre lejjebb szállt a színvonala, egyre értéktelenebbé vált - mint azokban a ritka esetekben, mikor meg a másodikat tévesztette szem elől az első kedvéért, élettelenné és hatástalanná vált. Hiába a színház csak akkor van elemében igazán, ha mindkettőt akarja."751
Kardoss - legalábbis a jelek szerint - erre a színházeszményre törekedik. Erre mutat műsorkoncepciója is. Igaz, a bevétel kedvéért a mérleg serpenyője egyre inkább a szórakoztatás felé billen, a küldetéstudat rovására. 1941. Az új év első bemutatója, a férfi és nő örök párharcát feldolgozó Vaszary-Fényes zenés játék Az ördög nem alszik. Az esztendő jól indul, "a siker nagy és őszinte". Néhány nap múltán - ötödikén - azonban csúfos fiaskó a Bohémélet színrevitele. Mivel Kardossnak, anyagi okokból nincs operatársulata, a zenedrámákat az Operaház alkalmi együtteseinek felléptetésével oldja meg. Így azután teljesen ki van szolgáltatva a fővárosi dalszínháznak. Hiába hirdeti meg a legjobb nevekkel az előadást, pesti műsorváltozás miatt a nagy nevek közül csak Pataky Kálmán érkezik Szegedre, hogy Rodolphe szerepét elénekelje, a többiek kezdők, és nem tudják kellő színvonalon helyettesíteni az eredetileg várt művészeket. "Az előadáson elejétől végéig meglátszottak a változott szereposztás viszontagságai." Ráadásul "a Budapestről verbuvált kórus, amelyet a színlap, mint az Operaház kórusát hirdetett, várakozáson alól szerepelt. {...} Az előadás tempója vontatott volt és nem tükrözte híven Puccini dalművének igazi hangulatát."752 Nem jobb a másik Puccini-mű, a Tosca előadása sem január 23-án. Szerencsére a 26-án színre került Carmen kárpótlást nyújt a korábbi csalódásokért. "Rubányi Vilmos érdeme, hogy az előadás a szegedi operaesték sorában kiemelkedő helyet foglalhat el. Zenekarának érzéssel teli, meleg hangszínei, kitűnő tempója jól szabták meg az előadás stílusát {...} Laczó István hangban és játékban ideális Don Jose, {...} Jámbor László ideális Escamillo {...} Szabó Ilonka csupa zenei báj Micaelája az előadás egyik fénypontja." A címszerepben, beugrása ellenére megállta a helyét Thury Gizella. "Megjelenése és játéka teljes illúziót keltő, hangban azonban nem mindig tudta hibátlanul megjeleníteni Bizet tüzes, szép cigánylányát."753 |
509 |
Csoda, hogy még ilyen körülmények közt is vannak, akik beülnek a színház nézőterére. Igaz, nem sokan. Pedig a direktor mindent elkövet, hogy a látogatottságot növelje. Február elején a Marica grófnő-ben fellépteti Patkós Irmát és gondoskodik arról, hogy a műsorra kerülő legközelebbi Mozart-opera, a Szöktetés a szerájból, valóban a meghirdetett szereposztásban: Gyurkovics Mária, Szabó Ilonka, Kóréh Endre, Rösler Endre kerüljön színre, Rubányi vezénylésében.
Február 21-én végre "szép közönség örvendett és tapsolt" a régóta várt Shakespeare-darab, a Szentivánéji álom bemutatójának. Tihanyi érdekes rendezésének "lendítője és éltetője a Nemzeti Színház fiatal művésze Pásztor János" Puck szerepében. A jó együttesből is kiemelkedik Fogarassy Mária "tündéri és légies" Titániája. Nem arat sikert viszont a hónap végén előadott Bibó Lajos-színmű, az Eszter, annak ellenére, hogy a címszerepet vendégként Dayka Margit játssza. Hiába, a vontatott cselekményű mű árulkodik arról, hogy a kiváló tanár nem drámaíró. Március negyedikén a képzőművészek támogatására különleges előadást tartanak. Élő tárlat keretében mutatják be egy-egy kiváló festőművész alkotását. A szó szerinti élőképek szereplői a város notabilitásai. Annak ellenére, hogy a műsorban egymást követik az úgynevezett "közönségdarabok", a színház látogatottsága roppant gyenge. Nem csoda, hisz az országban valami különös feszültség érződik. A kormányra nehezedő német nyomás egyre nő s ez rátelepszik az egyszerű emberek mindennapi életére is. Márciusban csak egyetlen színházi esemény képes a politikáról a művészetre terelni a figyelmet, a Cyrano március 14-i bemutatója. Rostand hősét vendégként Kiss Ferenc, a Kamara elnöke játssza. Cristian a tehetséges, ifjú Pataki Jenő, Roxan szerepében Fogarassy Mária bűvöli el a közönséget. Hármuk közül mégis Kiss Ferenc viszi el a pálmát. "Ha megjelenik a színpadon, a kulisszák világa megtelik élettel, kirobbanó, szinte harsogó életerővel" - írja játékáról a Délmagyarország. A "színes, mozgalmas rendezés" Szilassy Gyula munkája. Csányi Piroska a Szegeden tartózkodó kamarai elnökkel riportot készít, s ebben Kiss Ferenc a következőket mondja: "- Az erdélyi részek visszatérése nagy probléma elé állítja a Kamarát a vidéki színjátszás nívójának felemelésével kapcsolatban. Erdélynek |
510 |
"A mi Hamletünk előadásánál nem csak műkedvelésről van szó. Egy csoport fiatalember összeáll, megtanul önzetlenül, önként vállalt fegyelemmel működni, felébred lelkében a dráma iránti szeretet, a színjátszás iránti tisztelet, megismeri a tiszta színpadi nyelvet, feltárul előtte az irodalom mélysége és így a Hamlet előadásában részt vevő diákok lelkükben olyan értékeket fognak az egyetemről magukkal vinni, amilyeneket semmiféle katedrai előadás nem tudna nekik nyújtani. Azok a tanárjelöltek, akik a Hamlet előadásában szerepelnek, azok rossz tanárok már nem is lehetnek" - írja az előadást beharangozó dolgozatában a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert.
"Mint színházi szakember " - így Kardoss Géza színigazgató - "lelkesülő örömmel vettem tudomásul azt a híradást, hogy Szent-Györgyi Albert, az újjáalakított szegedi egyetem világhírű rektora, az ifjúság körében elvetette az egyetemi színjátszás magvait; a híradás bővülése csak fokozza lelkesedésem, míg végül az egyetem és az ifjúság formális megkeresése után létrejött a szegedi színház és a szegedi egyetem kapcsolata." Az előadás nem várt hatalmas sikert arat, emléke, hatása évtizedekre szóló. A Délmagyarország kritikusa is csak ámulattal szemléli a "diák Hamlet" sikerét. "Csodálatos ez az eredmény, mindenesetre az ifjú szívek lelkesedésének gyönyörű eredménye" - írja Vér György. "Példamutatással szolgált a diákok Hamletje, előadása és hitvallása - a hivatásos színháznak." Horváth István rendezése "tehetséges, tudatos, friss és új színpadra való munka {...} Szász Károly nemcsak átgondolt és felépített, de megérzett Hamletje, olykor már a színpadra termett tehetség jeleivel" a szereplők élén áll. "Tárnok Éva finom hangú, fehér, igézően dallamos beszédű halk és szép Oféliája, Sztachó Lajos markáns dikciójú, kemény, a szenvedélyből gonosszá sarjadt királya, Tóth Kata bronzvörösben égő, teljes és csak asszonyi királynéja" messze meghaladja a műkedvelő színjátszástól elvárt színvonalat. "Valami kezdődött" - fejeződik be a Délmagyarország kritikája - "valami történt itt ezen az estén, velük és velünk egyaránt. Hangok, szavak, tanítások, valami önzetlen munka, valami szépséges játék, ami tovább kísér az életben Helsingőrből."756 |
511 |
Azután ezt a szépséges játékot bemocskolja a valóság. Teleki Pál öngyilkosságot követ el. A német csapatok átdübörögnek az országon, és elözönlik a Balkán-félszigetet. Április 7-én jugoszláv légitámadás éri a szegedi vasútállomást. A miniszterelnöki bársonyszéket Bárdossy László foglalja el. Ilyen időkben nincs kedvük az embereknek színházba járni. Talán ez is az oka, hogy félig sem telik meg a nézőtér április negyedikén a Jedermann bemutatójára. Pedig a Zách rendezte előadás és Sándor Iza valamint Pálos György kitűnő alakításai megérdemelnék a zsúfolt nézőteret. Nem sokkal több a néző Farkas Imre: Iglódi diákok-ján és Márai Sándor: Kaland című darabján sem. Kár, mert a tehetséges Márai művében "kulissza világot épít és kísérleti laboratóriumban" boncolja az emberi lelket. Az előadás mesterhármasát Sándor Iza, Zách János és Pálos György adják. Még a mindig biztos közönségcsalogató Muráti Lili sem képes megtölteni a házat. Nem csoda, hogy a város vezetői engednek Kardoss kérésének és hozzájárulnak, hogy az évadot május negyedikén befejezzék. A korán véget ért szezont a társulat a Délvidéken: Szabadkán, Csantavéren és Bezdánban folytatja. Ha a Kardoss-éra első évének mérlegét elkészítjük, szembetűnik, hogy az igazgató a Szegeden szokásosnál kisebb társulatot szervezett, és szerepköröket hagyott betöltetlenül. Ez természetesen az előadások művészi színvonalának rovására ment, és a betegségek idején komoly zűrzavart okozott. (Kardoss művész-személyzete 40 fő, míg Sziklai utolsó évadjában 60 színész állt szerződésben!) Ezerkilencszáznegyven |
512 |
1941-1942. A szolnoki vendégjáték elhúzódása miatt a szegedi szezon csak október második felében kezdődik. Addig is az egyetemi színjátszók az auditórium maximumban Szép Magyar Szó délutánokat rendeznek. Ám október 18-án gyászlobogó kerül a szegedi egyetemre. Budapesten a zsidótörvény miatt öngyilkosságot követ el a legendás szegedi egyetemi Hamlet rendezője ifj. Horváth István és szerelme, a királynőt játszó Tóth Kata.
Október 23-án végre kinyitja kapuit a színház. Kardoss direktor rövid üdvözlő beszéde után bemutatja a társulatot, majd a Himnusz hangjai után megkezdődik a Gyergyói bál előadása. "A közönség, amely teljesen megtöltötte a színházat, láthatólag jól szórakozott." Tehette, mert a bemutatkozó erdélyi színésznő, Horváth Mici egy csapásra "Szeged Fedákja" lesz, és a város szívébe fogadja a visszatért Komlós Jucit, valamint az új színészt: Kertész Dezsőt. A Délmagyarország ennek ellenére csalódásának ad hangot, amikor így ír: "azt vártuk, hogy az első |
513 |
Végül november 24-én az első operára, a Traviatá-ra megy fel a függöny. Az előadást Rubányi vezényli, telt ház előtt. A színpadkép némi feltűnést kelt, mert a rendező modern miliőbe ültette át a regényes történetet. A Délmagyarország kritikusa nyomban meg is jegyzi: a "szüzsé így avulttá vált". A címszerepet éneklő Tamás Ilonka némi indiszponáltsággal küzd, de Jámbor László és a Dóm téri Turandot-ban felfedezett Udvardy Tibor a két Germont szerepében hibátlanok énekben, játékban egyaránt.
Három nap múlva, Csiky Cifra nyomorúság-a kerül a színház műsorára. A darabot némileg átdolgozva - Koncz Antal, a Szegedi Új Nemzedék újságírója az átdolgozó - modern környezetbe ültetve viszik színre Horváth Jenő rendezésében. "Az előadásra Kardoss Géza színigazgató külön meghívókkal hívta meg a közönséget. A közönség azonban - szégyenletes ez és szomorú - csak nagyon kevés számmal sietett áldozni a nagy magyar író emlékének." A szereplőgárdából Lovassy Klári, Somogyvári Rudolf, Horváth Tivadar és Bodor Tibor emelkednek ki. A produkció "jól összetanult, gördülékeny volt, de az átdolgozás miatt egy színész sem játszhatta azt, amit tulajdonképpen játszania kellett volna. Főleg a komikus figurák sikkadtak el {...} Az előadás újból megerősített bennünket abban a felfogásunkban, amit régen hangoztatunk, hogy hiányzik a színházból a szakavatott, irodalmi műveltségű dramaturg-főrendező."759 December negyedikén egy Arany János-adaptáció, a Fülemüle kelt némi feltűnést a színház iránt egyre közömbösebb szegedi polgárok körében. Az ügyes, hatásos jeleneteket a színre alkalmazó Szabados Árpád népmesemotívumokkal és népszínmű-romantikával szőtte át. Hogy a darab kitűnik a zenés vígjátékok tucatjai közül, az "Farkas Ferenc népi motívumokból szőtt muzsikájának" köszönhető. A korrekten színre állított előadás mégis a karmester személye miatt kap különös figyelmet. "A még mindig karmester nélküli társulatot ezúttal Inczédy Kálmán segítette hozzá az előadás megtartásához." Első ízben kap a sajtóban nyilvánosságot egy, a háttérben folyó különös erőpróba, ami a színigazgató és Fricsay Ferenc, a szegedi Filharmonikusok karnagya között folyik. A város vezetése ugyanis Fricsayt látná szívesen a színház első karmesteri posztján - természetes a maga területén teljhatalommal -, ám Kardoss érezve, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, az egyre fokozódó |
514 |
nyomást úgy játssza ki, hogy zenés produkcióira alkalmanként hív dirigenseket. Erre utal a kritikus, mikor bírálatát így zárja: "Szóvá kell végre tennünk a szűnni nem akaró karmesterválság ügyét. A szegedi Városi Színháznak a múltban mindig két elsővonalbeli karmestere volt, csak a stagionerendszer óta jött divatba az egyke. A jelenlegi direkció úgy látszik az egyse híve, mert már harmadik hónapja játszik a színház zenei vezető nélkül. Nem csak a művészi színvonalat fenyegeti ezzel állandó veszély, de az előadások megtarthatóságát is."760 Az újságíró ezúttal darázsfészekbe nyúlt. A lapra - mindig elégedetlenkedő kritikái miatt - amúgy is neheztelő direktor a legközelebbi színügyi bizottsági ülésen indítványozza: vonják meg a Délmagyarországtól a számukra járó két ingyenjegyet. A bizottság hosszas tárgyalás után magáévá teszi a kérelmet, és azt továbbítja a polgármesternek. A továbbiakban idézünk a lap erről szóló, ironikus tudósításából: "Kimondta ezután a színügyi bizottság, hogy a legteljesebb mértékben helyesli, hogy Kardoss Géza sajtópöröket tett folyamatba azok ellen az újságok, illetőleg újságírók ellen, akik a színház előadásait, az ügymenetet s általában a színházzal kapcsolatos kérdéseket nem a dicséret és helyeslés, hanem a tárgyilagos bírálat hangján illetik {...} Az üléssel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Délmagyarország a színügyi bizottság jegyelvonó javaslatával szemben megfelelő jogorvoslattal él."761 Még a háborús sajtó is kapva kap az eseten. "A kritikus és kritizált között manapság fennálló viszonyok közt is különös érdeklődésre tarthat számot a szegedi sajtó esete a színházzal" - kommentálja az eseményeket a Magyar Nemzet. "Életképtelenségről ad bizonyítványt az olyan szellemi intézmény, amely fél a kritikától" - összegezi írása végén véleményét a Független Magyarország. A Délmagyarország továbbra is írja kritikáit - vásárolt színházjegyekkel nézve az előadást -, a színház pedig teszi a dolgát, és egymás után mutatja be a darabokat - amik leginkább zenés művek. A vezető szegedi sajtóorgánum siet megjegyezni: "a Délmagyarország mindig arra törekedett, hogy kritikáiban a mű lényegébe hatoló észrevételeit és a színészi teljesítmény mértékére vonatkozó nézeteit közvetítse. Operettel szemben azonban talán nem áll meg ez a követelmény." Márpedig más műfaj, a december harmadiki berlini Opera kamara-tánccsoportjának estjét kivéve, nemigen kerül Szegeden színre. Nem csoda, hiszen a teátrum rosszul megy, és a karácsonyt megelőző nagy havazás még inkább elriasztja az előadásoktól a közönséget. Az újság és a színház közti háborúban azonban még a szeretet ünnepére sem hirdetnek fegyverszünetet. A Délmagyarország karácsonyi számában nagy cikk jelenik meg dr. Bokor István tollából. "Lépten-nyomon halljuk a megjegyzéseket a társulatra és az előadásokra, olykor az úgynevezett díszelőadások is a közöny sivárságába fulladnak, ezzel szemben a város három mozija zsúfolásig megtelik közönséggel" - áll az írás bevezetőjében. Az üres ház okát a szerző abban látja, hogy "nem vagyunk megelégedve a szegedi színház működésével. Mást vártunk az idei szezontól. Vártunk művészetet, kultúrát, nagyvonalúságot s ehelyett kevés kivétellel színtelen, szürke előadásokat kaptunk." A társulat legfőbb hiányossága: "nincs énekes primadonnája {...} nincs karmestere. |
515 |
A karmester-kérdés ezúttal nem kerül terítékre. Mint ahogy az sem, hogy a háborús Magyarországon roppantul megdrágult az élet, hogy szinte nincs olyan család, ahonnan valakit ne vittek volna el a frontra, s hogy a mozik is leginkább a háborús híradók miatt telnek meg, mert a hozzátartozók azt remélik, így valamivel többet tudhatnak meg szeretteikről. Nem szerepel az okok közt a talán legnyomósabb sem: a zsidó polgárság a második zsidótörvény után inkább az otthontartózkodást - a vélt biztonságot - választja, nem a nyilvános megjelenést. Csakhogy tudott, Szegeden is, mint más nagyvárosokban, a zsidó polgárság és nagytőkés réteg adja a színházbajárók derékhadát. 1942. Minden támadás ellenére az 1942-es év két elismerést érdemlő előadással indul. Élményszerű az Operaház vendégjátékában előadott Bohémélet, még akkor is, ha "Pataky Kálmán Rodolpheja mögött a többi szereplő elmaradt" és nagy tetszést arat január 9-én Illés Endre Törtetők-je, mert "a színház lelkiismeretes, jó előadásban alkalmazta színre az értékes darabot." A tizenhatodiki Víg özvegy azonban már újabb bonyodalmak árnyékát vetíti előre. A plakát új dirigens bemutatkozását ígéri, s szinte természetes, hogy a karmesterkérdésbe beleheccelt közönség zsúfolásig megtölti a nézőteret, mert tanúja kíván lenni a nagy eseménynek. Az előadás azonban nem akar elkezdődni. Már fél óra is eltelik a kínos várakozással, a függöny nem mozdul. A történtekről sokat sejtető címmel - "Víg özvegy-előadás karmester akadályversennyel" - ír a Délmagyarország. Mivel az új karmester engedélye a Kamarától nem érkezett meg - nyilván a származásával nem volt minden rendben -, ezért az érvényben lévő rendeletek szerint nem állhatott a karmesteri pulpitusra. "A nézőtér már türelmetlenkedni kezdett, amikor |
516 |
Hiába azonban a jól sikerült előadások, a mínusz 24 fokban nem merészkednek az emberek az utcára. Kardoss ekkor Sziklai eredményes módszeréhez fordul, kettéosztja társulatát, és míg egy részük az anyaszínház műsorát adja, egy kisebb csoporttal Szabadkára megy négynapos turnéra. Ez végre némi bevételt hoz az aggasztóan kiürült kasszába.
Nyilván a bevétel növelését célozza, hogy a prózai bemutatókra valóban nagy figyelmet fordító Kardoss februárban szinte menekül a csak ráfizetést fialó klasszikusok bemutatása elől. Helyette Vaszary, Erdélyi Mihály és Zilahy Lajos műveit tűzi műsorára. Klasszikus szerzőket csak operettszerzőként lát szívesen Lehár és Huszka személyében. Huszadikán azonban egy tagadhatatlanul érdekes bemutatót tart a színház. "Az önzetlen szerelem megtisztító tüzét" témájául választó észt szerző: Arnold Sepp Ház a kikötőben című drámáját. A rendezés és a férfi főszerep Horváth Jenő avatott kezében van, partnere, Ellen, a kitűnő Lovassy Klári, de igen jó egy részeges kapitány szerepében Kardoss és a leányát játszó Komlós Juci is. A darabritkaság a múlt szezonban szegedi szerződésben lévő Márky Gézának köszönhető, akinek észt felesége: Aino Winberg a mű fordítója. Huszonharmadikán nagy tetszést, ám telt házat nem hoz a Parasztbecsület előadása, annak ellenére, hogy az est második részében Ottrubay Melinda 15 tagú balettegyüttese lép fel. Eközben úgy tetszik, nyugvópontra jut a sajtó és a színigazgató közt dúló háborúság. A Délmagyarország visszakapja ingyenjegyeit, a bíróság pedig az ellene folyó sajtóper végén helyreigazításra kötelezi Szász Ferencet, aki a határozatnak az alábbi nyilatkozattal tesz eleget: "Alulírott kijelentem, hogy a Délmagyarország 1941. augusztus 13-i számában "Hódmezővásárhelyen nincsenek megelégedve a Kardoss társulattal" című cikket téves információ alapján írtam s az abban foglaltakért sajnálkozásomat fejezem ki és miután Kardoss Géza igazgató urat becsületében megbántani nem akartam, Tőle bocsánatot kérek."764 |
517 |
Március a vendégjárások jegyében zajlik. Neves művészek: Tőkés Anna, Kiss Manyi, Lázár Mária, Kiss Ferenc, Könyves Tóth Erzsi és a Fővárosi Gyermekszínház lép fel a Városi Színházban. A tárgyilagos színházlátogató igazán nem panaszkodhat! Ráadásul március 13-án Pirandello IV. Henrik-jében egy fiatal színész nagy kiugrásának lehetnek tanúi a szegediek. A darab magyarországi ősbemutatója 1928-ban Kardoss Géza nevéhez fűződött. A szegedi előadásban a címszerep Horváth Tivadaré, akit "tehetségének ösztöne átsegít a nehézségeken", és bravúrosan oldja meg cseppet sem könnyű feladatát. "Horváth Jenő az egykori vetélytárs nyegle szerepében meggyőző és rendezői munkájában kifogástalan." Spina grófnő szerepében azonban Lovassy Klárit "próbára teszi a feladat".766 A hónap végén, 31-én, a nagyhéten kerül közönség elé Újházy György - a Játékokon bemutatott István király népe szerzőjének - Szent Margit legenda című "szentkép-sorozata". A bemutatónak külön aktualitást ad az árpádházi királylány közelgő szentté avatása. Margitot - vendégként - Bulla Elma alakítja. A királylány két kérőjét Somogyvári Rudolf és Bodor Tibor, az Ördögöt Horváth Tivadar formálja meg. Losonczy Dezső drámai igényű zenei háttere segítségével Horváth Jenő rendező "a kevésből szervezte meg a sokat" és állított színre egy érdekes előadást.
Az évad talán legérdekesebb színházi hónapjában kezdődik meg a Kardoss-féle társulat végjátéka. A színügyi bizottság március 9-i ülésén a bizottság elnöke kényes kérdést tesz fel Kardossnak: "igaz-e hogy az operai előadásokhoz lehozott kórus tagjai zsidók voltak. A színigazgató kizártnak tartja."767 A kérdés provokatív, hisz a szakma tudja, hogy "árja" kollegáik úgy segítenek színpadról letiltott társaikon, hogy kórus-, vagy segédszínész szerepben - miután eseti munkának lehet feltüntetni, így nem kell hozzá kamarai engedély - alkalmazzák őket. Nyilván Kardoss sem kért keresztlevelet a kórus tagjaitól! Hogy a színház körül nincs minden rendben, jelzi a Délmagyarország cikke is. Ebben a színház deficitje kapcsán Pálfy József polgármester - egyebek mellett a következőt mondja: "- Tény az, hogy folynak tárgyalások egy közös színikerület létesítésére. A legutóbbi megbeszélések eredményét még nem ismerem, mert arról még nem kaptam jelentést, de kétségtelen, hogy mindkét városnak" (Szegedről és Szabadkáról van szó) "elsőrendű kulturális érdeke lenne a megegyezés. {...} Tény az, hogy Szeged, a nagy kultúrváros |
518 |
közönségének érdeklődéséből egy színdarabnak legfeljebb három előadására futja. Sokszor még annyira sem. Ilyen helyzet mellett a színház- vezetés a város nagyösszegű szubvenciója ellenére is súlyos válságba kerül, amin sürgősen segíteni kell." Ezután szót ejt egy javaslatról, amely a színház jövőbeli sorsát végül is eldönti: "Meg kell emlékeznem, még pedig a teljes elismerés és méltánylás hangján arról az értékes tervezetről, amelyet Fricsay Ferenc, a kitűnő karnagy-zeneszerző dolgozott ki Szeged művészeti életének új alapokra fektetése érdekében. Szívből helyeslek annak az elgondolásnak, hogy a színházat kell a művészeti élet központjává tenni, ez a gondolat föltétlenül érdemes a megvalósításra."768 Ezek a mondatok - igaz, még nem tudható - Kardoss igazgatásának végét jelentik, ugyanis a tervet Fricsay a színügyi bizottság március 31-i ülésén ismerteti, s ennek értelmében "minden zenei esemény a színházban előre kidolgozott program szerint történne meg", azaz a színház munkáját a zenei részlegnek vetnék alá.769 Mi is ez a "Fricsay-féle" tervezet? Csak cáfolatát ismerjük, melyet Kardoss nyújtott be a városi tanácshoz. Ebben a következők szerepelnek: "Az egész beadvány egy gondos és lelkiismeretes munka, azonban temérdek naivitást tartalmaz" írja Kardoss, akinek véleményezésre odaadták a tervezetet. - "Látszik, hogy az az illető, aki ezt a munkát beadta, nincs tisztába sem a színház vezetésével, sem a mai idővel, sem azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a színháznak meg kell ma küzdenie {...} A költségvetésben fel van tüntetve havonta két operának az előadása, amelyeknek a kiadását Fricsay karnagy úr előadásonként 3500 pengőben állapítja meg. {...} Már maga ez az egy tétel bizonyítja, hogy Fricsay karnagy úr {...} a beadványában feltüntetett kiadás és bevétel téves beállítása mellett havonta minimum 3000 pengős ráfizetést fog elérni, amely bizony hét hónap alatt 21 000 pengő deficitet jelent." Ezután Kardoss részletesen bemutatja kiadásait és bevételeit, s miután a Fricsay tervezet nyomán keletkező ráfizetést elviselhetetlenül nagynak tartja, a következő javaslatot teszi: "Mindég és mindenben szem előtt tartom Szeged város érdekeit. Lehetetlenre soha nem vállalkoztam és nem vállalkozom. Tisztelettel ajánlom így a Tekintetes Színügyi Bizottságnak, méltóztassék ezt a szép tervet, amit Fricsay karnagy úr elkészített, próbaidőre egy évre elfogadni. Én felajánlom a városnak a teljes felszerelésemet {...} és ezért nem kérek többet, csak a törvény által engedélyezett %-ot, ami a konzorciumos társulásoknál is meg volt engedve, a bevételnek 7 azaz hét százalékát." Ezután a direktor kifejti, hogy "ilyen körülmények között" - amiket a tervezet támaszt - "én semmiért sem anyagi, sem erkölcsi felelősséget nem vállalok és anyagiakban is Fricsy karnagy úrnak és a Művészeti Tanácsnak kell vállalni minden felelősséget. Minden bevétel, úgy a bérlet, mint a napi pénztár állami és városi szubvenció stb. stb. mind a Fricsay karnagy úré és a Művészeti Tanácsé, de viszont ezzel szemben az övék minden kiadás is" - áll Kardoss véleményező iratában.770 |
519 |
Miközben egy láthatólag megtervezett végkifejletű játék folyik, a színház kénytelen végezni napi munkáját. Április nem hoz különös bemutatókat, mindössze A sevillai borbély jelent némi feltűnést, majd április 28-án a német frontszínház bemutatója, a többi este a megszokott könnyű műfaj jegyében telik el. A színház körüli csatározások közepette még egy vendégjáték-sorozat után - többek között Muráti és Mezey Mária vendégeskednek a színházban - a társulat május közepén befejezi a szezont, és Szolnokra költözik. Ezzel egy időben a színházbirtoklás körüli események felgyorsulnak. Április 28-án Fricsay, dr. Pálfy kultúrtanácsnoknál feljelenti Kardosst, mert nem bízta meg vendégdirigálással, és amikor ezt megtette, csak fele honoráriumot fizetett, s nem annyit, mint más vendégnek. Figyelemre méltók a beadvány alábbi sorai is: "Tanácsnok úr kijelentése szerint munkámat teljes elismerés kíséri Szegeden, mind a hivatalos, mind a közönség részéről. Az utóbbit látom abból, hogy Budapesten az idén hét hangversenyem volt, az előbbi igen nagy megtiszteltetés és öröm részemre, hogy a Szegeden szorgalmas munkával eltöltött nyolc év nem múlt el eredménytelenül a hivatalosak szemében sem. Ezek után bizalommal teszem le Nagyságod kezébe végső elintézését ezen ügynek, azon tiszteletteljes megjegyzéssel, hogy mind az előzményeket, mind a jelen helyzetemet a Főispán úr őméltóságának is kötelességemnek tartom bejelenteni, mert úgy látom, hogy a színház Nagyságod mindenkor feltétlen úri és hivatalos viselkedését félreértve kijátszani igyekszik a hivatalos hatóságokat. Mint említettem - és azt hiszem Nagyságod a fentiek után jogosnak tartja - elégtételt kérek."771 Ez a "panasz" valójában durva támadás, sőt - miután a főispán politikai hatalom - politikai támadás. A finoman ugyan, de megfenyegetett kultúrtanácsnok a különben tagadhatatlanul tálentumos karmester benyújtott színházi tervezete és ultimátumszerű beadványa után, a színügyi bizottság május 1-i ülésén kötelezi Kardosst egy 60 tagú társulat szerződtetésére és a színházi munka színvonalának emelésére. Persze e két kikötés mellett van még más, a direktor számára nehezen, vagy egyáltalán nem teljesíthető kikötés is. Erről vall Kardoss, Pálfy Györgyhöz küldött, május negyedikén kelt levele. "Ma már 22 éves színigazgató vagyok - a legrégibb színigazgató az országban - és rászoktam arra, hogy a színházban kizárólag én dirigáljak. Beszélgetésedből azt vettem ki - ahogy Te elmondtad Haász őméltóságával együtt -, hogy feltétlenül ragaszkodtok Fricsay szerződte- téséhez. Ez itt az első súlyos pont, amely engem érint. Én Haász őméltósága és a Főispán úr őméltósága óhajára szerződtetem Fricsayt karmesternek {...} azzal a kikötéssel, hogy mindenkor és mindenben köteles az én utasításaimat a legpontosabban teljesíteni úgy, hogy a színre kerülő darabok szereposztásában, vagy a személyek megválogatásában semmi néven nevezendő beleszólása nem lehet." A létszám növelésére vonatkozó kívánalomra - nyilván a zenés részleget kellene megnövelni, a karmester óhaja szerint - a következőt írja: "A különbség az idei és a mostani" - értsd alatta a követelt létszámot - "fizetések között havi 5210 pengő volna, amely egy évben kitenne 62 520 pengőt. Ennyivel több fizetési kötelezettség hárulna rám, mint az idei szezonban. {...} Én nem hiszem, hogy akad ma Magyarországon becsületesen és józanul |
520 |
Kiszivárogtatják azt az értesülést is, hogy a röviddel ezelőtt Szegeden is működött Szokoly Gyula színművész levélben jelzi Pálfy tanácsnoknak "komoly fővárosi tőkével a háta mögött reflektál a szegedi Városi Színházra."
A színügyi bizottság május 11-én ülést tart, és azon az igazgatóval kötött szerződés 19. §-ra hivatkozva - "ha a színügyi bizottság úgy találja, hogy a színház művészi színvonala nincs kellőleg biztosítva, a szerződés azonnali hatállyal, indokolás nélkül felbontható" - a megálla- podást felbontja. A határozaton még meg sem szárad a tinta, máris telefonon és távirati úton érdeklődők egész sora jelentkezik a színházért. Közöttük Sereghy Andor, az Operettszínház volt igazgatója, Galetta Ferenc, a Dunántúli Művészszínház igazgatója, Pünkösti Andor, a neves fővárosi színházi szakember és a már előbb említett Szokoly Gyula, aki nagy támogatója a Fricsay-tervezetnek. A bizonytalan helyzetet rossz szemmel nézi a Kamara. "Nagy aggodalommal tekintek a jövő szegedi színiévad elé" - írja a kamarai biztos. - "Olyan hozzáértő ember, akinek van vagyona, tehát veszteni valója, nem igen vállalja {...} Ha Szeged városa kultúrigényeinek megfelelő nívójú színházat kíván, legcélravezetőbbnek az látszik, ha erről saját költségvetése keretében gondoskodik."773 A szerződés egyoldalú felbontása ellen Kardoss alaki kifogásokat emel. "A múltban a szerződésem úgy szólt" - írja a polgármesternek - "hogy a tagok létszámát a Polgármesterrel egyetértőleg állapítjuk meg. A mostani szerződésből ez az egyetértőleg kimaradt és ebben az szerepel, hogy a létszámot a Polgármester állapítja meg. A másik pont a 19.§. A tavalyi szerződés szerint a szerződést jogában van a Városnak azonnali hatállyal felbontani "vessző" ha a színigazgató - és most következnek azok a pontok (hazafiatlan viselkedés, színigazgató elleni csőd kérés stb., stb.) esetei forognának fenn. A mostani szerződésben, amit velem aláírattak, abban az szerepel, hogy a Városnak jogában áll a szerződést azonnali hatállyal felbontani és ide egy pontot tettek."774 Kardoss elkövette azt a hibát, hogy 1941-ben, amikor szerződését további évekkel hosszabbították meg, nem ellenőrizte a két kontraktus közötti árnyalatnyi, ám most végzetessé vált különbségeket. Így azután érvelését nem veszik figyelembe. |
521 |
Szokoly érdekében többen is közbenjárnak. Pálfy levelezésében ilyen, neki írt sorokat találunk: "tegnap beszéltem Fricsayval és ő mondta, hogy Haásznál" - a Kultuszminisztérium államtitkáráról van szó - "szívesen eljár Gyuszi érdekében" vagy máshol: "rajtad a sor, hogy úgy irányítsd a dolgokat, hogy Gyuszi megkapja a színházat". Szokoly azonban nem tudja felhajtani az elégséges keresztény tőkét, s ezért szóba sem jöhet a vele való szerződés megkötése. A város vezetése ezután dönt úgy, hogy a stagione rendszerből már megismert és bennük kellemes emléket hagyott Bánky Róbertet hívja meg a színház élére. Bánky május 31-én sietve válaszol a Pálfy tolmácsolta felkérésre:
"Az a sok szíves jóindulat, amellyel Méltóságod és Szeged Város közönsége múltbeli működéseim során elhalmozott, arra kötelez, hogy a mostani megbízatást fokozott mértékben tekintsem megtiszteltetésnek és hogy tisztelettel bejelentsem, hogy a megbízatást köszönettel és örömmel elvállalom."777 A levél Kardoss rövid igazgatói ciklusának végét jelzi. Megbuktatása - mert valójában tudatos eltávolításról beszélhetünk - igaztalanul történt, és az úgynevezett "opera lobby" számlájára írható. A Kardoss társulat jó erőkből állt, nem egy művész közülük később hosszú évtizedeken át a fővárosi társulatok tartóoszlopa lett. Kardoss a két világháború közötti időszak - Horváth Árpád és Sziklai Jenő melletti - legje- lesebb vidéki színigazgatója. Az adott történelmi helyzetben műsorpolitikáját higgadtság, választékosság és a nemes eszmék hirdetése jellemezte. Emberségét jól mutatja, hogy amikor a Kamara a szegedi színházban csak egy zsidó származású művész működését engedélyezte, ő engedély nélkül még kettőt foglalkoztatott. Megbuktatásának indokai tehát mondvacsináltak voltak. Az igazi ok Fricsay zenei törek- véseinek útjában állt, s mivel a két erős egyéniségű művész megegyezni nem tudott - Kardoss anyagi és nem művészi okokból ellenezte a saját operaegyüttes fenntartását -, a direktornak mennie kellett, Fricsay pedig letehetett a hőn áhított zenés színházról. Kardoss távozásával kitűnő igazgatót veszített a magyar színházművészet. ő itthon már nem vállalt több színházvezetést, s a háború után végleg külföldre távozva örökre eltűnt a magyar színházművészetből. |
 |
 |
 |