Indítólap

Szeged városa 1874-ben hozta létre első közkönyvtárát, kiegészítve ezzel a magán és egyleti kölcsönkönyvtárak kínálatát. 1879-ben a kiáradt Tisza romba döntötte a várost, elpusztítva annak majd' minden szellemi értékét is. A várost hazai összefogással és nemzetközi segítséggel kezdték el újjáépíteni. Az "Alföld fővárosának" szellemi újjáépítését alapozta meg Somogyi Károly (1811-1888) esztergomi kanonok, amikor 1880. április 26-án felajánlotta könyvtárát Szeged városának. Előrelátóan arra is gondolt, hogy Szegeden hamarosan tudományegyetem létesül, s az ő rendszerezett, 43 701 kötetes gyűjteménye alapját képezheti majd az egyetem működésének. Felajánlásában leszögezte, hogy a könyvtár Szeged város örök és elidegeníthetetlen tulajdonát képezi, feladata "a nemzeties irányú közművelődést és tudományosságot az ország nagy terjedelmű déli vidékén terjeszteni." A közművelődés és a tudományosság együttes szolgálatát fogalmazta meg az 1881. február 15-én kelt Alapítványi oklevélben is.
1883. október 16-án Ferenc József császár nyitotta meg és adta át a Somogyi-könyvtárt, amely azóta is folyamatosan szolgálja Szeged olvasóközönségét.

Somogyi kezdettől fogva egy nyilvános könyvtár gondolatától vezérelve gyarapította gyűjteményét. Kiemelkedő tudományos értékű, enciklopédikus könyvtárat hozott létre. Nem a ritkaságokat gyűjtötte, hanem a tartalmi érték volt számára a fontos. A tudományok alapművei, azok is a lehető legjobb kiadásban találhatók meg a tékában. A monografikus munkák mellett a tudományos szakfolyóiratokat is gyűjtötte Somogyi. Egyedivé az teszi könyvtárát, hogy Somogyi olvasás közben jegyzetelt a kötetekbe, olykor csak rövid glosszákat, olykor hosszú, elemző esszéket írt a borítóra vagy az előzéklapokra. Hatalmas műveltségről, tájékozottságról és kegyetlenül éles kritikai szellemről tanúskodnak Somogyi bejegyzései.

Az alapító könyvtárrendezési tervet is készített, melynek a szakrend a fő rendező elve. A tudományokat tíz főosztályba sorolva, 'önfeltáró' rendszert hozott létre. Tartalmilag összetartozó, rokon tematikájú művek sorakoznak egy-egy szakaszban a polcokon. (Csak 1956-ban tértek át a szakrendi raktározásról a nagyságrendire.)

A gyűjteményt alfabetikus és szakrendi (helyrajzi) katalógusban tárták fel. A kéziratos főlapok, az ún. 'Fekete címtár'

lapjai a Porosz Instrukciók szabályait követve készültek. A kötetek raktári helyének meghatározása, a 'szakozás', igazgatói feladat volt. A katalóguslapok így az egykori igazgatók: Reizner János, Tömörkény István, Móra Ferenc kézírását is őrzik.

A könyvtár - anyagi lehetőségei függvényében - következetesen fejlesztette tovább az alapítványi gyűjteményt. Emellett, Somogyi példáját követve, jelentős ajándékokkal, hagyatékokkal is gazdagodott. (Ezek közül is kiemelkedik Lechner Lajos miniszteri tanácsos adománya, Schmidt Sándor műegyetemi tanár ásványtani szakkönyvtára, Czigány János ügyvéd gyorsírászati könyvtára, Oltványi Pál prépost hagyatéka.) A könyvtár meghatározója lett a város közművelődésének, egyben Szeged tudományos életének elindítójává is vált. A kolozsvári egyetem Szegedre költözéséig szinte egyedüli reprezentánsa volt a város szellemi életének.

A gyűjtemény praesens volta hosszú évtizedeken át csak olvasótermi használatot tett lehetővé. A II. világháború utáni kultúrpolitika (népművelési célokat tartva szem előtt) preferálta és előírta a kölcsönkönyvtári tevékenységet, valamint fiókkönyvtárak létesítését. 1952-ben kezdődött meg a kölcsönzés, kellő többes-példány hiányában azonban a praesens gyűjtemény kárára. Ugyanebben az évben kezdte meg működését -hasonló feltételekkel- az első fiókkönyvtár is.

Ideiglenes elhelyezések után kétszer is épült új otthon a könyvtár számára. 1897-ben a Millennium tiszteletére készült el az ún. Közművelődési palota, amelyben 1984-ig működött (később a múzeummal megosztva) a Somogyi-könyvtár.

Nagy változást jelentett a könyvtár életében az 1984. június 6-án átadott Dóm téri, új könyvtárépület. A hatalmas 'üvegpalota' vonzza a látogatókat. A könyvtár épület-szintenként más-más (gyermekkönyvtár, művészeti könyvtár és kurrens folyóiratok, kölcsönzés, helybenolvasás és különgyűjtemények), elkülönült funkciójú szolgáltatásokkal várja az olvasókat. Az egykori, misztikus ünnepélyességet sugalló olvasóterem generációk 'tanulószobája' volt, az új épület több, kisebb olvasóterének látogatottsága azonban arról tanúskodik, hogy ezt is megkedvelték a könyvtárhasználók. 1998 jelentős mérföldkő a könyvtár működésében: a Corvina (Voyager)-rendszerhez kapcsolódva új beszerzéseinek feldolgozása kizárólag elektronikus úton történik. Folyamatos a kölcsönözhető állomány adatbevitele is, előkészítve ezzel a kölcsönzés nyilvántartásának teljes elektronizálását. Emellett retrospektív feldolgozás is folyik: a muzeális gyűjtemény könyvtörténeti szempontú adatbázisainak építésével tulajdonképpen a Corvina -rendszerbe konvertálható rekatalogizálás is megtörténik.

A Somogyi-könyvtár 1973 óta megyei könyvtári funkciót is ellát és fontos szerepet vállal a könyvtárosképzésben.

A gyűjtemény értéke alapján tudományos minősítést nyert könyvtár elismert kutatóhely, valódi szellemi műhellyé vált. A könyvtárhoz kapcsolódó kutatómunka eredményeit saját kiadványaiban (a Szegedi Műhely, Csongrád Megyei Könyvtáros folyóiratokban, ill. A Somogyi-könyvtár kiadványai, Csongrád megyei könyvtári füzetek, Szeged múltjából, Szegedi arcélek című sorozatokban és ritkábban monografikus művekben) rendszeresen közzéteszi.

A könyvtár történetéről, a hozzá kapcsolódó irodalomról bőséges információt nyújt A Somogyi-könyvtár 100 éve című 1994-ben, Péter László szerkesztésében megjelent tanulmánykötet.

Az alapítványi gyűjtemény

Dóm téri új épületében a Somogyi-könyvtár méltó emléket állított alapítójának. Az alapítványi gyűjtemény egy része, Somogyi Károly könyvei a könyvtár eredeti, több mint száz éves könyvállványaival berendezett teremben, az Emlékkönyvtárban nyertek elhelyezést. Könyv- és könyvtártörténetet őriz ez az élő múzeum.
A megközelítőleg 10000 kötetes válogatás az eredeti gyűjtemény arányosan kicsinyített változata.

Kiemelkedő értékű a hittudomány teljes anyaga, melyben megtalálhatók a filológiailag és kiadástörténetileg fontos bibliakiadások teljes sorozatai. A Christopher Plantin által 1569-1572 között Antwerpenben nyomtatott Biblia sacra hebraica, chaldeica, graece et latine 7 kötete jelentős könyvtörténeti érték. Az 1657-ben Londonban kiadott Brian Walton-féle polyglott biblia Somogyi-könyvtári variánsából mindössze 10-12 példány készült eredetileg. Kínai nyelvű Újszövetség és cseremisz nyelvű Máté evangélium is található a gyűjteményben. A fontos sorozatok (Acta Sanctorum, Patrologiae cursus completus, Encyclopedie théologique) értékét növeli, hogy ilyen teljességben nem találhatók meg másutt a régióban.

A jogtudomány szak tartalmazza a magyar országgyűlések jegyzőkönyveit, törvényeit -a XVIII. században még- kéziratos másolatban. Ezek egyikébe bele van fűzve az 1711-es Szatmári békekötés hivatalos protokolluma. (Az özvegy anyacsászárné, Mária Magdaléna Terézia parafálta a békekötés szövegét 1711. május 26-án Bécsben.)

Az orvostudományt Vesalius anatómiájának (De humani corporis fabrica libri septem) 1555-ös bázeli kiadása mellett Galenus Opera omnia-jának 1550-1551-es velencei kiadása reprezentálja. Különös tudománytörténeti értékkel bír a XVII-XVIII. századi medikusok disszertációinak és téziseinek gyűjteménye.

A természettudományi szak leglátványosabb kötetei a füveskönyvek és a botanikai albumok. (H. Bock: Kreütter-Buch, Strassburg, 1560 ; Tabernemontanus: New und vollkommenlich Kreuterbuch, Frankfurt, 1591; N. J. Jacquin: Icones plantarum rariorum, Bécs, 1781-1795.)

Somogyi különös érdeklődést mutatott a pedagógiai irodalom iránt, hiszen kiadója és szerkesztője volt a Religio és Nevelés című folyóiratnak. A neveléselméleti munkák mellett igen gazdag a tankönyvgyűjtemény is.

A gyűjtemény legtöbb kötetet számláló tudománycsoportja a 'G' szak: Történelem s földrajz. Kiemelkedő tudományos értékű az egyetemes és a magyar történet irodalma, a krónikák és oklevéltárak nélkülözhetetlen forrásai a kutatásnak. (A nagy, összefoglaló munkák egyike Hiob Ludolff Allgemeine Schau-Bühne der Welt című 5 kötetes műve /Frankfurt a. M., 1699-1731/. A gazdagon illusztrált kiadvány sok magyar vonatkozású fejezetet is tartalmaz.) A történelem szak olyan különlegességeket is tartalmaz, mint a XVI-XVII. századi Neue Zeitung-ok és Prognosticon-ok.

Legismertebbé a 'G.c.' szak vált, amelybe földrajzi, etnográfiai, topográfiai művek tartoznak. A csodálatos metszetekkel illusztrált kötetek olvasása közben Somogyi beutazta az egész világot.

A nyelvészeti munkák közütt legérdekesebb a szótárgyűjtemény. A Calepinus szótár 1598-as bázeli kiadásában (Dictionarium Undecim Linguarum) már a magyar szókincs is szerepel. A klasszikus és 'egzotikus' nyelvek szótárai közül két raritás emelendő ki: a Nagy Katalin cárnő támogatásával megjelentetett 200 nyelvű szótár (Linguarum totius orbis vocabularia comparativa, Szentpétervár, 1787; szerkesztette: Peter Simon Pallas), amelynek két kötetében csak cirill betűk találhatók, s kiejtés szerint olvasható benne egy hozzávetőlegesen 300 szóból álló alapszókincs 200 európai és ázsiai nyelven. A másik különlegesség Napoleon támogatásával kiadott, hatalmas kínai szótár (De Guignes: Dictionnaire chinois, francais et latin, Párizs, 1813).

Az általános enciklopédiák között ritka a 68 kötetes, teljes Grosses vollständiges Universal Lexicon aller Wissenschaften und Künste (Halle és Lipcse, 1732-54; szerkesztette J. P. Ludewig) és a Diderot és D'Alembert-féle nagy francia enciklopédia két különböző kiadása, melyek közül a 28 kötetes, pergamenkötésű, 2. kiadás (Encyclopedie, ou Dictionnaire raisonné des sciences, des arts et métiers, Lusques, 1758-1776) igazi bibliofil csemege.

A könyvtárnak egyetlen kódexe van, egy 1492-ben készült misekönyv, az ún. Prágai Missale. Ezt díszes kötetet Szeged városa vásárolta a könyvtár számára a Millennium évében.A kötet 1896-ban az 'Ezredéves országos kiállítás történelmi főcsoportjában' -több, értékes Somogyi-könyvtári könyvvel együtt- bemutatásra került Budapesten.

A könyvtár birtokában jelenleg 36 ősnyomtatvány van, melyek közül 8 egyedi példány Magyarországon. 1992-ben vásárolta a könyvtár a Theobald Feger megbízásából 1488-ban az augsburgi Ratdolt nyomdában készült, fametszetekkel gazdagon illusztrált Thuróczy - krónika második kiadásának egy példányát.

Különféle adományokból jelentős kotta gyűjtemény alakult ki. Ezek között van egy valódi unikum, Jean Paul Westhoff egyik művének 1696-ban Drezdában megjelent, rézmetszetű kottája. Liszt Ferenc Szeged javára komponált zongoradarabjának (Revive Szégedin!) eredeti, autográf kézirata (és annak August Göllerich által készített) tisztázata 1937-ben került a Somogyi-könyvtár tulajdonába.

A térképek közül a művészi szépségű, 1706-ban Amszterdamban nyomtatott, 1998-ban restaurált Valk-féle teljes világatlaszt kell kiemelni. A XVI. századi Ptolemaios kiadások tudománytörténeti és könyvtörténeti beccsel bírnak. Különleges darab a római úttérkép-tekercs, a Tabula itineraria. Az ókori térkép 682 cm hosszú, kézzel színezett másolatát Karacs Ferenc metszette rézbe 1825-ben.

A periodikagyűjtemény raritása a legrégebbi német tudományos folyóirat, az Acta eruditorum (Lipcse, 1682-1776) teljes sorozata, amelynek első tulajdonosa Szaniszló Ágoston (1732-1798) lengyel király volt.

A Somogyi-könyvtár egykori könyvtárosai, könyvtárigazgatói irodalmi munkásságuk alapján váltak igazából közismertté. Reizner János neve elsősorban mint a Szeged története című monográfia szerzője maradt fenn. Tömörkény István és Móra Ferenc a magyar irodalom klasszikusai immár. Régészeti érdeklődésükkel, Szeged környéki ásatásaikkal megalapozták a szegedi múzeum gyűjteményét. Az első szakképzett könyvtáros egy hölgy -Fischhof Ágota- volt, aki 1918 és 1923 között dolgozott a könyvtárban.

Az Alapítványi oklevél keltezésének 120. évfordulója (2001. február 15.)
tiszteletére készítette © Szőkefalvi-Nagy Erzsébet.

Technikai kivitelezés: Klapcsik Péter