Művészként elsősorban - 1931-től csaknem kizárólagosan - a fametszés technikájával élt, e tudatosan önkorlátozó, de mégis csodálatos lehetőségekkel bíró műfaj keretei között mozgott. A művészet természetes létmódjának nem az egyediséget, hanem a széles körű hozzáférhetőséget biztosító, azonos minőségű műveket eredményező sokszorosítottságot tartotta. Fametszetei ezért zömmel könyvek kísérőinek, sajátos értelmezéseinek készültek, bár - kivált Angliában - szóló lapokat, könyvektől független sorozatokat is készített. Mint könyvművész, mint könyvek „elgondolója”, tipográfusa és illusztrálója is jelentőset alkotott.
A Szegedi Kis Kalendárium kicsiny kötetkéi is bibliofil remekléseknek bizonyultak, példányai ma is gyűjtők féltett kincsei.
1930-ban fametszeteket készített Berczeli Anzelm Károly Ádám bukása című verseskötetéhez.
Az első átütő sikert az 1931-ben megjelent Boldogasszony búcsúja című fametszetkönyv hozta, amely elnyerte a Magyar Bibliofil Társaság által adományozott „Az év legszebb könyve” címet.
Egy évvel később, 1932-ben jelent meg Magyar László (a Délmagyarország újságírója) Lázad a föld című regényéhez készített fametszet-sorozata.
Az Arany János balladáihoz készített illusztrációkkal díszített kötet 1933-ban, az Erdélyi Szépmíves Céh jubileumi kiadványaként ugyancsak elnyerte „Az év legszebb könyve” kitüntetést.
Ugyanebben az évben Ortutay Gyulával közös nyírségi népballadáskötet jelent meg. Színpadképeket tervezett Az ember tragédiája első Dóm téri színreviteléhez
1934-ben ösztöndíjjal három hétre Olaszországba utazott. Book of Ballads című gyűjteményes fametszetkötetét - amely Kner Imre gyomai nyomdájában készült - már a külföldi sajtó is elismeréssel fogadta. Mintegy hetven művével szerepelt a budapesti Iparművészeti Múzeum grafikai kiállításán.
Balladaillusztrációiról utóbb Baróti Dezső irodalomtörténész, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tagja írt értekezést Fába vésett balladák címmel:
„Buday György metszeteiben mégsem csak a balladáknak az antik sorstragédiákkal rokon reménytelenségét szabad meglátnunk. Zárt falai sohasem teljesen bezártak, s rabjai sem mind a szabadulás reményétől teljesen megfosztott, "életfogytiglan" elítélt rabok. A falakon ablakokat látunk, még ha rácsosakat is, a rabok egy másik élet természetes rendjét tekintő világba tekintenek ki, a messzire kanyargó, fehér utakra, amelyek végén talán szabadság vár rájuk. A felhők vagy az égalja fehérbe játszó mozgalmassága szintén valamilyen reménységet sugároz, ugyanúgy a vonalaknak az a finom változatossága, amellyel a tájat, különösen a lankás mezőket s a női keblek kerekségét sugárzó dombokat jelenítik meg. És bármennyire ellenségeseknek, a természet nyers erőit megtestesítőnek tűnnek a falak rokonai gyanánt felénk néző hegyek, 
tetejükön gyakran emberi alakokat látunk. Ők, akik a tetőkre értek, merész anticipációk gyanánt már felszabadultak, és győzedelmeskedtek sorsuk felett.”
Ősszel nemzetközi ex libris-kiállítást szervezett Szegeden. A szecesszió és naturalizmus lecsengése után kimerült exlibris-művészet a harmincas évek elején újult meg, elsősorban Buday György fametszetű könyvjegyei révén. A műfajt nemcsak népszerűvé tette, de európai színvonalra emelte. Ex librisei ugyanazokat az erényeket csillantják föl, mint könyvillusztrációi vagy „szabadgrafikái”.
A következő esztendő különösen termékenynek bizonyult. 1935-ben grafikai lektornak nevezték ki a szegedi egyetemen. Fametszeteket készített Sík Sándor Advent című szavalókórus-drámájához. Radnóti Miklós Újhold című kötetének verseit nyolc metszettel illusztrálta.
Ugyanebben az évben született Madách Az ember tragédiája című drámai költeményének jeleneteit ábrázoló fametszetsorozata is.
Megjelent a Székely népballadák. A 47 metszettel díszített kiadványt a Magyar Bibliofil Társaság „Az év legszebb könyve” címmel tüntette ki.
A gyomai Kner-nyomdában elkészült Buday György és Ortutay Gyula újabb közös kötete, a Nyíri és rétközi parasztmesék. Tollrajzokkal illusztrálta Ortutay Gyula és Illyés Gyula Magyar parasztmesék kötetét.
Egy év múlva, 1936-ban, állami ösztöndíjjal Rómába utazott. Befejezte Mauriac Jézus élete című regényéhez készített fametszet-sorozatát.
A Magyar parasztmesékért megkapta a Magyar Bibliofil Társaság díját, addigi munkásságáért pedig a Szinnyei-Merse Társaság grafikai díját és az Állami Grafikai Oklevelet. Varsóban és Berlinben is bemutatták műveit.
Tamási Áron Ábel-trilógiájának Buday György fametszeteivel illusztrált kiadása 1937-ben, a Budapesten rendezett ünnepi könyvnapon jelent meg.
A párizsi világkiállításon a Székely népballadák és a Jézus élete kötetek fametszeteiért nagydíjjal tüntették ki.
Színes metszetekkel illusztrálta Ortutay Gyula Bátorligeti mesék című könyvét.
Apja halála miatt néhány napra hazatért. Ősszel Szegeden megkezdte itthoni egzisztenciája fölszámolását. Év végén állami ösztöndíjjal Londonba utazott.
