Victor Hugo, francia költõ, regény- és drámaíró, az európai romantika egyik vezéregyénisége 1802. február 26-án született Besançonban. Apja, Joseph-Léopold-Sigisbert Hugo a tábornoki rangig vitte Napóleon seregében. Anyja, Sophie Trébuchet. Õsei apai ágon földmûvesek és iparosok, anyai ágon tengerészek és ügyvédek voltak. Gyermekkora az állandó utazgatások jegyében telt, a katonatiszt édesapát valamennyi állomáshelyére elkísérte a család. Így a gyermek szüleivel és két bátyjával Olaszországban, majd Spanyolországban járt.

  Végül azonban mindig visszatértek Párizsba. Ez a vándorélet segítette az ifjút, hogy rálátása legyen a korabeli történelmi eseményekre. Párizsban a Nagy Lajos líceumban tanult, ahol elõtte Molière és Voltaire is, majd a jogi egyetemre jelentkezett. Már gyermekkorában tudatában volt tehetségének, és becsvágya is óriási. Fõleg a latin irodalomban volt jártas, elsõsorban Vergiliust fordított. "Chateaubriand leszek, vagy senki", írta 1816-ban. Nem véletlenül, hiszen alig volt tizenöt éves, amikor az Académie Française kitüntette egy verses darabját és két évvel késõbb Aranyliliomot nyert a híres toulouse-i Virágjátékokon, amelyeken a középkortól kezdve virággal jutalmazták a legszebb költeményeket. Anyai bátorításra 1819-ben folyóiratot alapított Conservateur Littéraire ('Az irodalom védelmében', 1819-1821) címmel. A lapban közölt írásai közül kiemelkedtek Lamartine és Chénier költészetét tárgyaló cikkei. Édesanyja halála után, 1821-ben feleségül vette gyermekkori barátnõjét, Adèle Foucher-t.