1

3

5

7

9

11

12

13

16

18

József Attila 1920 szeptembere óta volt a makói gimnázium (1) tanulója. Egyik tanára, Galamb Ödön (2) hívta fel Espersit János (3), az ismert irodalom- és művészetpártoló ügyvéd figyelmét a tizenhét éves diákköltőre. Espersitet mély barátság fűzte a neves szegedi poétához, Juhász Gyulához (4), aki 1913-tól 1917-ig maga is a makói gimnázium tanára volt. 1922. február 25-én a Korona szállóban (5) Kiss József-emlékestet rendeztek, melyen Juhász Gyula mondta az ünnepi emlékbeszédet. Az estet követő baráti találkozón mutatta be Espersit József Attilát Juhász Gyulának, aki azonban másnap visszautazott Szegedre, így a vágyott hosszabb beszélgetés egyelőre elmaradt.

1922 nyarán József Attila Kiszomboron házitanítóskodott. Itt írta augusztus 14-én Szeged alatt című versét, melyet - nem győzvén kivárni a makói pártfogók közbenjárását - valószínűleg már másnap elküldött Juhász Gyulának. A szegedi költő válaszlevele igazi boldogsággal és diadalérzettel töltötte el az ifjú költőt. A levél saját kézírású másolatát mellékelte Etus nővéréhez (6) írt soraihoz: "Ti nem írtatok, és Magyarország élő költőinek legnagyobbikától - olvasd csak el! - kaptam levelet." Augusztus 18-án kelt leveléhez újabb verset mellékelt.

A választ meg sem várva begyalogolt Szegedre az Ipar utcába (7): Juhász Gyulához. Ő vitte el a diákköltőt a Színház és Társaság Deák Ferenc utcai szerkesztőségébe Úr Györgyhöz (8). Juhász Gyula mutatta be József Attilát Koroknay Józsefnek (9) is, akinek kis könyvnyomtató műhelye a Templom téren állt; ma az Apáthy-kollégium áll azon a helyen. A nyomdász szerény fölszerelésével vidéki viszonylatban páratlan kiadói tevékenységet fejtett ki: 1922 és 1930 között 24 könyvet és 7 időszaki kiadványt adott ki; hamarosan József Attilának is számos verse jelent meg itt.

Az első nyomtatott megjelenés érdeme mégis Makóé, igaz, egyelőre a költő teljes neve nélkül. A Dongó című élclap (10), mely a Makói Újság melléklete volt, először szeptember 24-én közölte József Attila egy versét Piki álnév alatt, majd október 22-én egy másikat J. A. monogrammal. Azonban az egy évvel korábban beküldött, de csak most közölt zsengék megjelenése az érettebb költemények helyett inkább elkedvetlenítette a diákköltőt.

1922 októbere végén József Attila levélben értesítette Juhász Gyulát, hogy Koroknay kiadja verseit és kérte, hogy az ígért előszót írja meg. November 4-én pedig ezt írta gyámjának, Makai Ödönnek: "A Parnassusra is elindultam. (!) A szegedi Színház és Társaság közölte két versem és olyan dicsériádát zengett rólam, hogy belekábultam." A "dicsériáda" Úr György tollából származik, aki szeptember óta a lap egyik szerkesztője volt (11): övé tehát az irodalomtörténeti érdem, hogy bevezette József Attilát a magyar költészetbe.

Koroknay nyomdájában már folytak az előkészületek egy fiatal szegedi költőket bemutató antológia kiadásához. A Juhász Gyulával érkező József Attila ekkortájt vagy kicsit később ismerkedhetett meg az ifjú poétákkal (12), akik között igaz barátokra is lelt. "Nagy részük még el sem végezte a középiskolát. A hivatalos iskolai szellemmel és a fennálló renddel való összeütközésünk következtében vagy eltanácsoltak, vagy kicsaptak bennünket... Mindnyájan írtunk; egyikünk-másikunknak már verseskötete is jelent meg, többnyire álnéven." - írta Hont Ferenc - költői nevén ekkor még Homályos Ferenc.
A tizenhárom fiatal költő, köztük József Attila négy versét tartalmazó Lírai antológia (13) 1922. november 5-én hagyta el a Koroknay-nyomdát. A szerkesztő Keck (később Kraszna) József volt, és szerepelt benne Kormányos (költői nevén Aknai) István, Berczeli Anzelm (ekkor még csak Anzelm) Károly, Borús Béla, Hajdú László, Hont (költői nevén Homályos, eredetileg Holtzer) Ferenc (14), a már ügyvéd Némedy Gyula (15), Rózsa Imre, Széll (költői nevén Szabadjai) István, Schönbrunn (Szépkuti) Miklós, Telcs Máté László és Unger (Ungvári) Elemér.
A Szegedi Híradó is ekkor közölt József Attilától először verset, amelyet hamarosan több másik követett.

A Makói Friss Újság november 12-én adott hírt (16) a készülő Szépség koldusáról (17), mely december 17-én 300 példányban jelent meg Koroknaynál. "A diákköltő Makón és Kiszomboron írt verseiből Juhász Gyula által és a makói gimnázium tanári cenzúrájával jóváhagyott 43, továbbá a költő által utólagosan felvett két verssel (Juhász Gyulához és Versek végére), összesen 45 verset tartalmazott. A kötet bevezetőjét, az Előszót Juhász Gyula írta ... Szemet megkapó, ízléses tipográfiával készült borítólap hirdette már első pillantásra a verskötetet kiadó és előállító műbarát nyomdásznak, Koroknay Józsefnek gondos, szeretetteljes munkáját." - írja könyvében Saitos Gyula (18), a fiatal költő pártfogója, a Makói Friss Újság szerkesztője.
Különös kedvvel dedikálta kötetét József Attila a barátoknak, ismerősöknek. Az első két ajánlást - Juhász Gyulának és Móra Ferencnek - még a megjelenés napján keltezte a szerző. A makói, szegedi, kiszombori, mezőhegyesi előfizetoknek kevés kivétellel maga hordta szét könyvét.
December 24-én Espersit a Makói Reggeli Újságban, Saitos Gyula pedig a Friss Újságban méltatta a Szépség koldusát.