József Attila Szegeden

1923 januárjában a rövid életű Mécs (1) után Koroknaynál újabb irodalmi lap indult, bár ez is csak egy számmal ért meg többet, mint elődje. A Csönd (2) megjelenéséről József Attila adott hírt a Makói Friss Újságban február 7-én (3). A néhány lapszám szerzői közt ott találjuk Móra Ferenc, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád nevét, de ismét lehetőséget kaptak a fiatal szegedi költők is, mint Homályos Ferenc, Aknai István és József Attila, akinek mindhárom számban jelent meg verse, melyek némelyike az ez év elején Szegeden töltött néhány napban keletkezett. A Csönd márciusi száma közölte Leányszépség dicsérete című költeményét is, melyet Espersit lányához, Máriához: Cacához (4) írt. Ez a vers olvasható a március elsején Cacának átadott Szépség koldusa ajánlásaként is. Ugyancsak a márciusi szám közölte Kormányos István méltatását a Szépség koldusáról.

Március 9-én a Szeged vezércikke Beteg a föld címmel jelent meg minden bizonnyal Móra Ferenc (5) tollából. "Verstéma ez vagy vezércikktéma?... a Föld remeg a forrongó emberiség alatt..." József Attila bizonyára fölhívást érzett a "verstéma" emlegetésében, költői képet a Föld megszemélyesítésében. Bár másfél év múlva jelent meg nyomtatásban, nagyon valószínű, hogy ekkor írta Nem én kiáltok című, később költői korszakot szimbolizáló idézetté lett versét.

Május 20-án részt vett Juhász Gyula negyedszázados költői jubileumának szegedi ünnepségein. A kultúrpalota lépcsőjén készült fénykép együtt örökítette meg a mesterrel, Mórával, Babitscsal, Kosztolányival, Szabó Lőrinccel (6). Ajándékként 18-i keltezésű szonettkoszorúját, A kozmosz énekét hozta magával Juhász Gyulának szóló ajánló költeménnyel.
Június 15-én Makón külön ünnepséget rendeztek a szegedi költő tiszteletére; József Attila erre az alkalomra írta a Juhász Gyuláról való nótát.

1923. november 25-én barátai hívására érkezett Szegedre, hogy részt vegyen egy újabb megindítandó folyóirat, az Igen íróinak matinéján, mely a folyóirat anyagi alapjainak előteremtését célozta volna. A Színház és Társaság József Attila írása után - Vasat aranyért! - tréfás beharangozó cikkben (7) mutatta be Az Igen szegedi csoportját. A városi színházban (8) lezajlott matiné résztvevői között további ismert neveket találhatunk: Aknai István, Berczeli Anzelm Károly, Hont Ferenc, Szabadjai István stb. Az eseményről a Szeged röviden, a Színház és Társaság hosszabban számolt be. Hont Ferenc ezt írta róla:
"A matinét Walt Withman versével nyitottuk meg (ezt én szavaltam), utána Juhász Gyula mondott igen éles és bátor megnyitó beszédet... Attila a matinén saját verseit mondotta, közöttük A megfáradt embert (9). A színház termét majdnem teljesen megtöltő irodalombarát közönség mély csendben hallgatta lassú, erősen tagoló, kissé magyarázó, szinte tanító jellegű versmondását.
A matinén Berczelinek egy egyfelvonásos szimbolikus játéka került színre, rendezésemben, s az egyik főszerepet a hatvanéves csillagászt is én játszottam, tizenhat évemmel."