József Attila Szegeden

1923-24 telének egy részét József Attila Makón töltötte Espersitnél. Ekkor dedikálta fényképét Tettamanti Bélának (1).

Februártól hosszabb időn át távol volt a fiatal költő Makótól és Szegedtől. Július 13-án befejezett levelében számolt be Galamb Ödönnek a Lázadó Krisztus pöréről. A vers még 1923 áprilisában íródott Makón és október 19-én jelent meg a pesti Kékmadárban. Július 10-én a fővárosi törvényszék nyolc hónapra és kétszázezer korona pénzbüntetésre ítélte József Attilát, aki az ítélet ellen fellebbezett. Az ügy a szegedi lapokban is visszhangot vert: a Friss Hírekben Kosutány Ignác jogászprofesszor vezércikkben háborgott a "19 éves suhanc" ellen, a Szeged hasábjain viszont Magyar László (2) védelmébe vette a költői szabadságot.

Időközben az 1923 októbere óta lényegében az Igen csoport kezében lévő, Koroknaynál megjelenő Színház és Társaság folyamatosan közölte verseit (3). 1924. július 14-én itt jelent meg Hont Ferenc cikke József Attiláról.

Espersit augusztus 1-én vigasztaló levélben hívta Makóra. Kesztner Zoltánéknál (4) szállt meg. Itt kezdte összeállítani készülő új verseskötetét.

A Szeged 1924. augusztus 6-i számában jelent meg Juhász Gyula névtelen vezércikke Kődobás címmel, melyben védelmébe vette a Herczeg Ferenc által holtában is támadott Adyt (5). József Attila is kiállt példaképe és elődje mellett: Sírdomb a hegycsúcson című verse a 20-i számban jelent meg.

Ezekben a hetekben döntöttek a pártfogók arról, hogy József Attila ősztől a szegedi egyetemre iratkozzék be. Fölvételi kérelme szeptember 3-i keltezésű.

1924. szeptember 18-án nevezetes esemény zajlott le a makói Hollósy Kornélia Színházban (6): három szegedi író, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Réti Ödön egy-egy egyfelvonásosát mutatták be. Az előadás előtt csoportkép készült az írókról és néhány vendégről, köztük József Attiláról (7). A Színház és Társaság szeptember 22-i számában az ő tudósítása számolt be az ünnepi eseményről.

József Attilát 1924. szeptember 19-én iktatták be az egyetem polgárai közé, amint erről indexének kelte tanúskodik. Lakást egyelőre - anyakönyvi lapjának adata szerint - a Templom tér 3. alatt, tehát Koroknaynál kapott, de hamarosan kivette özvegy Horesnyinétól - amint október 10-i levelében írja: "nagyon kedves, drága nénitől" - a Brüsszeli körút 23. számú ház (8) első emeleti 1. számú szobáját.
Az egyetemi életbe a Beszámoló a szegedi m. kir. Ferenc József-tudományegyetem 1922/23 - 1926/27. évi működéséről (Szeged, 1929) című kiadvány ad betekintést. A Kolozsvárról Szegedre költözött Ferenc Józsefről elnevezett egyetemet ezekben az években állandóan a megszüntetés veszélye fenyegette. A fejlődni kezdő egyetemet a gazdasági nehézségek, a nehéz megélhetési viszonyok ezekben az években visszavetették fejlődésében. A bölcsészkar élén ebben az évben a bencés Erdélyi László történészprofesszor állott.

Az előadások a Dugonics téri központi egyetemi épület (9) első emeletén lévő kis tantermekben zajlottak le. Ide kezdett járni tanévkezdéstől a költő.
Tanárai: Bartók György (10), Horger Antal, Mészöly Gedeon (11), Dézsi Lajos (12), Schneider Ferenc, Tóth Béla (13).
Nem érdektelen tanulmányi eredményeinek áttekintése sem. Mészöly Gedeonnál kitűnően kollokvált, Dézsi Lajos azt írta indexébe: igen szorgalmas, kitűnően dolgozott. Tóth Béla: dicséretes.
Ekkor keletkezett levelei a tanulásba magát belevető lelkes fiatal diák munkakedvéről tanúskodnak. Boldogan írja: "Az egyetlen elsőéves vagyok, akit Bartók professzor felvett filozófiai szemináriumába!" S valóban nem csekélység, hogy alig kezdődhettek meg az előadások, már leírhatja: "Nagyon szeret a magyar tanár." Erre később is büszke volt. Curriculum vitae-jében is leírja: "Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított."

József Attila életmódjáról keveset tudunk: annyit, amennyit nővérének írott leveleiben elárult, s amiről a kortársi megemlékezések szólnak.
"Napokat ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat." - a szegeden töltött időről írta ezt a költő a Curriculum vitae-ben (1937). De mit is jelenthet a "napokat enni" kifejezés? Az egykori szobatárs, Horesnyi László szerint József Attilát hol ide, hol oda hívták meg ebédre. A meghívás folyamatos volt, többnyire a hét ugyanazon napjára szólt. És kik voltak a vendéglátói? Természetesen barátai, irodalomszerető szegediek: Koroknay József (kiadója), Pásztor József, a Szeged kiadója, Virágh Béla, a Virágh cukrászda (14) tulajdonosa, Pick Jenő (15) szegedi szalámigyáros, Kilényi Irma (16), Juhász Gyula titkára. Azonban több levélben is találunk utalást arra, hogy a megbeszélt ebédekre nem ment el, talán szégyellte rászorultságát.
Kilátástalan anyagi helyzetéről árulkodnak a testvérének írt leveleiből vett idézetek is: "Hogy eddig nem írtam, ennek oka - nyilvánvaló, hogy - zilált anyagi viszonyaimban gyökeredzik." "Majd egy hete már kenyéren és vízen élek, ami nem panasz, mert virulok ésatöbbi." "Tegnap dél óta ma ettem csak valamit."

"Tárgyalok a Géniussal, hogy a Villámok szeretője kötet kijöjjön karácsonyra." A Villámok szeretője volt a későbbi Nem én kiáltok (17) című kötet első tervezett címe. A tárgyalás annyiból állott, hogy a költő 1924. október 29-én levelet írt a Génius Kiadónak, melyben fölajánlotta verseit kiadásra. A Génius november 8-i válasza: "A mai viszonyok között versek kiadására nem vállalkozhatunk, mert a legismertebb poéták verseinek kiadása is rossz üzletnek bizonyult." De ott volt Koroknay József, s ami egy nagy tőkés kiadóvállalatnak rossz üzlet volt, vállalta ez a lelkes fiatal nyomdász.
A Szeged 1924. november 23-i száma beharangozó hírt közölt a készülő verseskötetről és közzétett egy benne szereplő verset is (Férfiszóval).

A Nem én kiáltok megjelenési körülményei kissé zavarosak. A kritikai kiadás szerint a kötet 1925 januárjában hagyta el a nyomdát. Kétségtelen, hogy a kötetben megjelenési évként ez a dátum szerepel, és a legtöbb ismert dedikációja 1925 februárjából való. Van azonban két ennek ellentmondó adat. Egyik, hogy tudunk két olyan példányról, amelynek dedikációja ugyanazt a keltezést mutatja, mint a könyv utószava. A Szeged két munkatársának, Pásztor Józsefnek és Magyar Lászlónak adott kötetek ilyenek. A másik adat a karácsonyi megjelenésre a Színház és Társaság tudósítása. A november 17-i szám (18) a Miért mondottál rosszat nékem című verset mutatóként adja "a szerzőnek december közepén megjelenő verseskötetéből", a december 8-i szám Kövek című versét a december elején megjelenő kötetből közli. De ez még csak tervezet. Azonban a december 29-i szám (19) már úgy közli az Igaz, őszinte búcsú-t, hogy a most megjelent kötetből veszi.