A bujdosó Rákóczi

A bujdosó Rákóczi

"A népnek és a bujdosóknak siralmas panasza zúgott a fülemben."
(Rákóczi Vallomásai)

A szatmári béke felajánlja a kegyelmet Rákóczinak is, ha leteszi a hűségesküt, elismeri a Habsburg-hatalmat, és lemond az erdélyi fejedelemségről. A kegyelem a hatalmas Rákóczi-birtokok megtartását jelentette volna, és biztosította volna azt is, hogy a fejedelem visszakapja a császári fővárosban élő gyermekeit.

Lengyelországban (1711-1713)

A fejedelem I. Péter orosz cártól kért segítséget. A cár a szatmári béke hírével egyidoben érkezett Lengyelországba. 1711. július 8-án a Prut menti csatában a török sereg győzelmet aratott az oroszok felett. Ezzel I. Péter Rákóczinak tett ígéretei teljesíthetetlenné váltak.

A fejedelem. Mányoki Ádám festménye 1712-ben,
Rákóczi danckai tartózkodása idején készült.

Mányoki Ádám 1707-tol 1709-ig Magyarországon, Rákóczi udvari festőjeként dolgozott, aki egy hollandiai küldetéssel a festői továbbélést is lehetővé tette számára. A holland portréfestésből leszűrt tanulságokat a lengyel emigrációban festett közismert Rákóczi-portré összegzi.

"Rákóczi herceg. magas, jó alakú, fenséges tartású, szép arcú. Bár sötétségben neveltették, azt mondhatom, hogy sok dolgot tud, és azokat jól tudja: hat nyelven beszél és ír: magyarul, latinul, franciául, olaszul, németül és lengyelül. Erényes, dolgos, barátságos, nemes lelku, jótékony fejedelem." (Des Alleurs)

Franciaországban (1713-1717)

A versailles-i udvar

A fejedelem nem ismeretlenként érkezett Franciaországba: nevét mindenütt olvasták, hallották. A francia lapok, a Gazetta, a Mercure Galant és a Journal de Verdun állandóan tájékoztatták a közvéleményt a magyar szabadságharcról, sőt 1707-ben megjelent a kiváló publicista, Eustache Le Noble tollából a fejedelem első francia nyelvű életrajza is. A franciák XIV. Lajos szövetségesét látták benne. A versailles-i kastélyban 1713. február 13-án maga XIV. Lajos fogadta, azzal a tisztességgel, amely az inkognitóban utazó fejedelmeket megilleti.

Grosbois-i magány

A rastatti békével (1714) lezárul a spanyol örökösödési háború. Az udvartól Rákóczi mégiscsak XIV. Lajos halála után válik meg. "Visszatért emlékezetembe - írja a Vallomásaiban - az egykor ifjúkoromban belém csepegtetett vágy a magányosság után, amelyre nem annyira az örök üdv, mint a nyugalom szeretete vonzott." Rákóczi a kamalduli szerzetesek kolostorát választja otthonául.

Törökországban (1717-tol)

A fejedelem 1735. április 8-án halt meg Rodostóban.

A rodostói száműzetés idején írta Mikes Kelemen (1690-1761),
a fejedelem kamarása, leveleit, a régi magyar csevego próza remekeit.

Mikes művének első kiadása

Mikes Kelemen 1735. április 8-án írt levelében így beszéli el a fejedelem halálát:
"Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket és kivevé magunk közül a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma Nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokat kell siratnunk."

A következő levelében ezt írja Mikes:
"Itt, édes néném könyhullatással esszük kenyerünket, és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Másnap a szegénynek a testámentomát felnyitották és elolvashattuk. Mindenik cselédinek hagyott. Én nekem ütezer német forintot, Sibrik uramnak annyit. De mindenikünknek azt a pénzt Franciaországban kellene felvennünk - mikor vesszük fel, Isten tudja! A vezérnek szóló leveleit is elküldöttük, melyben kéri szegény, hogy bennünket el ne hagyjon. A testet másnap felbontottuk és az aprólékját egy ládába tevén a görög templomban eltemettük. A testet pedig a borbélyok füvekkel bécsinálták, mert még nem tudjuk, mikor vihetjük Constantinápolyba."

Mikes Kelemen - a fejedelem végakaratához híven - szívét, s kéziratait Grosbois-ba küldte. Rákóczi hamvai 1906 óta a kassai dómban nyugszanak. Ebből az alkalomból jelent meg Mikes leveleinek emlékkiadása.