"Háromszoros gyilkos volna az, aki a szegedi színház ügyét kézben tartva, annak sorsát úgy intézné,
hogy puszta üzlet tárgya legyen ez is s nem a hivatásé ... "

Molnár György

Az elöntött Alsóváros

Miközben Aradi Gerő és színészei napról napra heroikus küzdelmet folytatnak, hogy a lehetetlen körülmények ellenére rendszeresen előadásokat tartsanak, a város vezetői messzebb tekintenek.

Az 1879. évi XX. t.c. alapján kiküldött királyi biztosság műszaki osztályával szeptemberben elkészíttetik a város újjáépítésének tervét, és ebben már szerepel az állandó színház felépítése is.

Ezt követően Szeged város Törvényhatósági Bizottsága 1880. március 21-én felkéri Tisza Lajos királyi biztost, hogy a kormány a rekonstrukciós tervezetek keresztülvitele alkalmával egyebek mellett mondja ki: "a város törekvését az állandó színház létesítésében anyagilag és erkölcsileg támogatja."²¹

Tisza Lajosban jó pártfogóra találtak, hisz tudott róla, hogy a fővárosi közmunkák alelnökeként a hetvenes évek elején ott bábáskodott a budai magyar előadások létrehozása körül.²²

Júniusban, a Szegedi Színügyi Egylet kérésére a törvényhatósági bizottság határozati erővel mondja ki, hogy anyagi és erkölcsi feladatának tartja a nemzeti színügy támogatását, az állandó színház felállítását.

A vár udvara a bontás előtt

Nyomban bizottságot hoznak létre Szabados János tanácsnok elnöklete alatt, s az céljául tűzi ki a szegedi színház felépítésének elősegítését.²³

A város árvíz sújtotta lakossága is személyes kárpótlása elé helyezi a létesítendő színház ügyét. Szép példa erre, hogy a Víz után feloszlott Városi Kör megmaradt vagyonát a felépítendő, állandó színházra hagyja.²⁴

1881 májusában a törvényhatósági bizottság kimondja: "A szegedi ideiglenes színház már nem felel meg az itteni igényeknek és a közbiztonság követelményeinek sem." Ezért a "szegedi igényeknek megfelelő" színház építésére 200 000 forintot szavaz meg, és a teátrum helyéül a lerombolandó vár északkeleti részét - a Stefánia sétány, a Vörösmarty, Deák Ferenc és Wesselényi utcák által határolt 600 négyszögölet jelöli ki.²⁵

Nem sokkal később Tisza Lajos, a törvényhatósági bizottság felhatalmazásának birtokában megbízza Fellner és Helmer bécsi építészeket, hogy készítsék el a leendő színház terveit, melyre tízhetes határidőt ad. Az építészekkel a szerződést - a királyi biztos jóváhagyása után - Pálfy Ferenc polgármester köti meg.²⁶

Fellnerék megbízása heves tiltakozást vált ki a honi építészek körében. 1881. júlis 11-én tizenhat budapesti műépítész levélben fordul a város vezetőihez. Kifogásolják a magyar műépítészek mellőzését s azt,

Erkel Elek

hogy bécsi tervezőkre bízták egy magyar színház felépítését. Kérik, hogy a város írjon ki pályázatot az épület tervezésére. Az aláírók közt van Ybl Miklós és Lechner Ödön is.27 Az építészek levele elkésett, hisz decemberben a város jóváhagyja Fellner és Helmer terveit, s mivel a kétezer nézőre tervezett épület 200 000 forint helyett előreláthatólag 299 500 forintba fog kerülni, a még hiányzó összeget is biztosítja. Sőt, 1882. március 2-án, már - pályázat alapján - döntést hoznak arról is, hogy az építkezéssel Jiraszek Nándort és Krausz Lipótot bízzák meg.28 A szegedi új színház felépítésének híre felkavarja a magyar színházművészet állóvizét, és számosan szólnak vitatóan vagy pártolóan az építés ügyéhez. A kor legnagyobb tekintélyű színházi rendezője, Molnár György is hallatja szavát s a Szegedi Híradóban, egy cikksorozatban egyebek mellett így érvel a színházépítés mellett:

Molnár György

Június 11-én ünnepélyes keretek közt leteszik a színház alapkövét, és az építkezés nagy lendülettel kezdetét veszi. A városi tanács színházzal kapcsolatos szándékait jól tükrözi Szelinovics helyettes polgármester Tisza Lajoshoz írt levele:

"Kimondatik, hogy a város{...} díj nélkül átengedi a színházépületet s színi czélokra szolgáló összes helyiségeit, ingyen szolgáltatja a légfűtést, fizet egy gépészt, a fűtési, világítási s vízvezetéki készleteket rendben tartja, a világítási költségekhez évenként 3000 forinttal járul, a már beszerzett díszleteket és felszerelést díj nélkül átadja, a színházi épület javítását, biztosítását és gondozását eszközli és az épület felügyeletére házmestert alkalmaz."³⁰

Ezek a "juttatások" valóban nagyvonalúak! Talán éppen ez indítja Molnár Györgyöt arra, hogy A szegedi színházról című tanulmányában így írjon a Tisza-parti városról:

"Szegeden hazánkban a legjobb talaja van a drámai művészetnek, amelyről gondos kezekkel az elposványosodott magyar színészet még fölemelhető.

A szegedi színház az, amely hazai színészetünk életében irányt adhat egy óhajtott, egy általánosan kívánt és már fölötte szükséges fordulatnak!

Háromszoros gyilkos volna az, aki a szegedi színház ügyét kezében tartva, annak sorsát úgy intézné, hogy puszta üzlet tárgya legyen ez is s nem a hivatásé; hogy ne a drámai művészet foglalja el benne az első helyet, kiváltképen a honi drámai művészet{...}Végső vára már Szeged a drámaművészetnek!"³¹

Molnár minden bizonnyal készségesen vett volna részt az újonnan felépülő intézmény vezetésében, hiszen tanulmányt készített a szegedi színház nyereséges működtetéséről is.

"Az intendatúrát, azaz: a házi kezelést tartom a legczélszerübbnek; mert ebben meg van a művészeti és anyagi garancia is. Ha Szeged városa a házi kezeléshez szükségeltető tőkét, a mely bizonyos nem olyan

Nagy Vince levele Szeged tanácsához

sok, nem akarná, vagy nem tudná előteremteni{...}legelőnyösebb lenne a szegedi színházra nézve{...}egy részvénytársulatot összehozni."³²

1882. december 22-én a törvényhatósági bizottság 49:23 szavazataránnyal dönt arról, hogy az új színházat igazgatói kezelésbe adja. Az igazgatót a színügyi bizottság meghallgatásával 3 évre választják majd, nyílt pályázattal, vagy meghívással s kötelezik, hogy a szegedi színpadon tartalmasabb drámai műveket s csak másodsorban operetteket adjon, valamint elismert tekintélyű művezetőt alkalmazzon.³³

Bár a határozat szellemisége - az igazgatói kezelés kivételével - kísértetiesen megegyezik Molnár György tanulmányával, a színház vezetését mégsem ő, nem is a Víz után állhatatosan és hősiesen működő Aradi Gerő, hanem a Népszínházból érkező Nagy Vince nyeri el.

"A leendő igazgató kiváló ízlésű, modern úriember, aki már bölcsészhallgatóként az 1875-ben nyíló Népszínházban jegyellenőr."³⁴ A később kitűnő rendezővé érett Nagy Vince pályázatában világosan megfogalmazza törekvéseit:

"A vezetésem alá adandó intézetet a kor igényeinek megfelelő, nemzeti irányú, valódi műintézetté kívánom emelni, mely nem csak az általános kívánalmakat, hanem különben a felvirágzás útján haladó Szeged város műigényeit is teljesen kielégíti. Igyekezetemnek egyik fő czélja leend a magyar színészetet Szeged városában állandósítani, s annak itt biztos és állandó otthont teremteni, továbbá törekvésem a magyar színügy fejlesztése és különösen az eredeti magyar drámairodalom művelése által a magyar színészet hazafias irányú kötelességének folyósításában és ezen irány sikerre juttatásában a szegedi színházat egyik főtényezővé emelni."³⁵

Az idő s az építkezés előrehaladtával a színháznyitás körüli teendők megszaporodnak. Szabados János az 1883. július 20-i városi tanácsülésen - tekintettel arra, hogy a színházavatáson I. Ferenc József is jelen lesz - bemutatja az esemény részletes tervét.

Megérkezik Erkel Elek válaszlevele is - Nagy Vince javaslatára őt kérik fel az ünnepi nyitány megírására -, melyben a Népszínház neves karmestere kijelenti: "Szíves örömmel sietek a megtiszteltetést megköszönni s kijelenteni, hogy mindenkor szerencsémnek fogom tartani, ha hazánk második városának csekély tehetségemmel bármiben is szolgálatára lehetek."³⁶

Amint a lebontott állványerdő alól lassan kibontakozik a kőszínház impozáns képe, az épület azonnal a város fő látványossága lesz, népszerűségben megelőzve a királylátogatásra új külsőt öltő városi széképületet is. A szakember szeme azonban a tetszetős külső mögött meglátja a hibákat, Nagy Vince még július végén észleli, hogy a színházban nincs festőterem és díszletraktár. Ezért augusztus 3-án kéri a városi tanácsot, hogy "méltóztassék a Felmayer-féle gyárnak{...}a bejáró nagy kapú mellett lévő két földszinti termét használat végett átengedni; az egyiket festőtermül, a másikat raktárul a színházi díszletek elhelyezésére a hó végéig. A város és a színügy érdekében ugyanis fölötte kívánatos, hogy a festőterem és a raktár kívül legyen a színház épületén, hol különben is ezen czélokra alkalmas helyiség nincsen."³⁷

A teátrum átadásának jól működő gépezetébe váratlanul homokszem kerül. Az eredetileg október elsejére kitűzött színházavatást - az uralkodó más irányú elfoglaltsága miatt - október tizennegyedikére halasztják. Ez

A színház nézőterének eredeti terve

azt jelenti, hogy a színháznyitás miatt a szokásosnál amúgy is nagyobb költségekbe vert színigazgató nem várt anyagi nehézségekkel kénytelen szembenézni.

"Az új színház megnyitása az általam remélt időpontnál későbbre halasztatván, ezáltal érzékeny veszteség hárul reám és színtársulatomra." - írja szeptember 24-én a város vezetőihez intézett levelében.

Bevétele nincs, a tagoknak azonban október elején fizetni kell, s hogy ezt teljesíthesse, kéri a világítási költségekre elkülönített összegből 3000 forintot előlegezzenek meg neki. A tanács megérti nehéz helyzetét, és a pénzt kiutalja.³⁸ A színészek pedig munkához látnak, hogy próbával töltsék ki a kényszerű határidőcsúszás miatt rendelkezésére álló időt.

Mielőtt a társulat ismertetésére és a színház megnyitására térnénk, nézzük, milyen színházi közegben kezdi majd meg a szegedi kőszínház működését. Tényekkel az 1884 decemberében tartott XI. Színészeti Kongresszus szolgál, mely az előző évi adatokat számlálja elő.

A Színészeti Egyesületnek 90 alapító, 92 pártoló és 1422 rendes tagja volt. 31 színházat, 47 színpados színtermet és 26 állandó színkört tartottak nyilván a két haza, Magyarország és Erdély területén.

33 színigazgató rendelkezett működési engedéllyel; ezek közül 31 fixista, azaz havi fizetést adott művészeinek, kettő pedig úgynevezett osztályrészes volt, vagyis a tagok előre megállapított százalék szerint osztoztak a bevételen. A fixista direktoroknál 878 színész működött, akiknek havi gázsijuk összesen 50 279 forintra rúgott. Ebből következően az állandó fizetéssel rendelkező színészek átlagfizetése 57 forint 26 krajcár.

Bár nem esik szó róla, a számokból kiderül, hogy országszerte mintegy öt-hatszáz egyesületi tag - diplomás, vagy működési engedéllyel rendelkező színész - évente szerződés nélkül van, s ezek egy része 4-5 személyes dali társulatoknál kényszerül fellépni.

Nagy Vincének 1883 októberében 114 állandó tagja van - a műsza- kiakkal együtt -, tehát a szegedi társulat a maga korában a nagy együttesek közé tartozik. Az igazgató 200 forint, a főrendező 120 forint, az első karmester 100 forint fizetést kap. A színészek gázsija 60 és 190 forint, a színésznőké 60 és 200 forint - Vadnay Vilma primadonna kapja - között mozog. A kardalosoknál 70 forint a legmagasabb és 25 forint a legalacsonyabb illetmény. A zenészek fizetése 40-50; a díszítőké pedig 30 forint. A társulat havi összjövedelme 6848 forint, tehát átlagfizetésük közel tíz forinttal magasabb az országos átlagnál.³⁹

Szerencsés véletlen folytán ismerjük a szegedi színház első bérlőit. Néhány érdekes név a bérlettulajdonosok névsorából:

A színház a Széchenyi tér felőli, ma így már nem látható hátsó homlokzata

Az egykori Gizella tér