"Igyekezetemnek egyik fő czélja leend a magyar színészetet Szeged városában állandósítani
és annak biztos és állandó otthont teremteni ... "

Nagy Vince

Nagy Vince
(Szatmár, 1855 - Polgárdi, 1898. december 4.)

Bölcsész tanulmányait abbahagyva, 1876-ban a Népszínház ellenore lesz. Az ízig-vérig színházszereto ember a 70-es évek végén már a színház akkori igazgatóját, Evva Lajost is helyettesíti, amikor az külföldet járja. 1883-ban elnyeri az új szegedi színház igazgatását. Kitunoen szervezett társulata magas színvonalú eloadások sorát állítja színre. Azonban az 1885-ös színháztuz anyagi romlásba dönti, s színigazgatásra többé nem vállalkozik. Egy év pihenés után, 1886-ban Ditrói Mór a Thália Szövetkezet vezetését bízza rá. Feloszlása után Kolozsvárott lesz rendezo. 1890 májusában elhagyja a szakmát, és a Földmuvelésügyi Minisztériumban vállal állást.

Hunyady Margit

Szirmai Imre

Nagy Vince szokatlanul hosszú ideig, egy teljes hónapig próbál az új szezonra. Tudjuk, nem önszántából, hanem a színháznyitás kéthetes késése miatt.41 Remek társulatot gyűjtött össze a pesti Népszínház ifjú rendezője, az új direktor. A mindösszesen 114 tagú állandó személyzetből 4o kórustag, 24 zenész és 30 fős színészgárda várja a színház birtokbavételét. A direktor munkáját Pósa Lajos színházi titkár segíti. Az újságíró-költő jól ismert személyiség Szegeden, hisz már évek óta a Szegedi Napló újságírója. A zenés társulat munkáját két karmester: Müller Ottó és Barna Izsó irányítja. A Népszínházból csábította el Nagy Vince az országszerte ismert Lehmann Mór díszlettervező-festőt s a Nemzeti Színházból Verzák Henrik színpadi gépmestert. A sok kitűnő művész közül Nagy Ibolya "hazai pályára" érkezett az Akadémiáról, hiszen apja, Nagy Sándor a Szegedi Híradó főszerkesztője. Az ifjú színésznő "felszabadultan mozog a színpadon, ám közvetlenségének útjában áll túlságosan szép beszéde{...}Szépsége fölött annyira fénylik és tündököl gyönyörű, nagy-nagy szemepárja, hogy az ember az egész nőből alig vesz észre egyebet: vonásait és termetét nem látja szeme ragyogásától."42 Itt van a fínom arcú, elegáns mozgású - apja főszolgabíró volt - fekete hajú Hunyady Margit. Játéka csupa tűz, erő, szenvedély. Beődy Gábor a győri színház volt művezetője, majd igazgatója, miután tönkrement, visszaszerződött színész-rendezőnek. Vele jött Győrből Somló Sándor, az ideálisan szép termetű, csengő hangú fiatal hős. Megyeri Dezső apja koronaügyész. A tehetséges fiú zeneakadémiát végzett, majd belekóstolt a jogi tudományokba, végül szülei tiltakozása ellenére színésznek állt. Andorffy Péter is úgy szökött színésznek, még 15 évesen. Tragédiákban nem jeleskedik, de mint komikus sikert sikerre halmoz.

Pálmay Ilka   Ditrói Mór

Makó Lajos már a Víz óta a szegediek kedvence. Fiatal létére komikus apákat játszik, korát megelőző realista játékstílusban.

Szeged szülöttét, Szirmai Imrét iparosnak szánták szülei, és mégis Akadémiát végzett teátrista lett belőle. "Megnyerő külseje eleganciát sugároz. Mozgásban könnyed és formás, beszédben élénk és biztos{...} És mindenek fölött erőlködés és csináltság nélkül vidám. Szinte árad belőle a jókedv, s ragadja magával a többieket."⁴³

Müller Fülöp tenorista a drezdai színházat cserélte fel a szegedi, világot jelentő deszkákra.

Míg a színészek a megnyitó előadást próbálják, a város készül a király látogatására. Szeptember közepén átadják az új közúti hidat, és a Somogyi-könyvtár is megnyitás előtt áll.
1883-1884. Október 14-e közeledtével az előkészületek városszerte érezhetően felgyorsulnak, csak a régi színház bontása halad csigalassúsággal, mintha sajnálnák eltüntetni Thália megkopott, elöregedett, ám sok kedves este emlékét őrző templomát.

Az újjáépült város

Miközben a színháziak birtokba veszik új hajlékukat, a pompás épület mind több hibájára derül fény. "A zenekar szűk, hasonlóképpen az öltözőhelyiségek. A színpadon pedig erős légáram veszélyezteti a társulati tagok egészségét."⁴⁴ Az október másodikán megtartott próbavilágítás - ugyanaznap tartják a városházán is, ahol királyi lakosztályt alakítottak ki - azt bizonyítja, hogy bár imponáló az 527 légszeszláng, a színpadon a fény nem elég erős, ezért nem látszik az arcjáték. Igen sokan kifogásolják a terem akusztikáját is. Nagy eredmény azonban, hogy a jelmezek már a Városi Színház épületében készülhetnek Sütő Imre felügyelete alatt.

Október 14-ére Szeged ünnepi díszbe öltözik. A városba özönlenek a kíváncsiskodók királyt látni, a meghívottak meg a színháznyitásra. Az írófejedelem, Jókai, a Keméndy családnál száll meg, Feleky Miklós "a vidéki színészet pápája", a Színészegyesület elnöke pedig Zsótérék vendége. A megnyitó sok neves személyisége közt találjuk a Népszínház igazgatóját, Nagy Vince volt direktorát: Evva Lajost és Erkel Eleket, a szegedi megnyitó "Ünnepi nyitány"-ának szerzőjét is.

Az uralkodó különvonata 11 órakor érkezik az állomásra, és miután Ferenc József rövid szemlét tart a díszszázad fölött, a menet a királyi szálláshelyre, a városházára indul. A menetben haladó fogatok száma - köztük ott vannak a színháziak is - meghaladja a kétszázat. Valóságos

I. Ferenc József Szegeden

zászlóerdő alatt vonul a menet a Boldogasszony sugárúton, melynek két oldalán a zöld lombokkal díszített házak ablakait mindenütt szőnyegek ékesítik. A Gizella térre hatalmas díszkapun át jutnak, majd a kiskörúton végighaladva "a pénzügyi palotánál az itteni Viribus unitis föliratú kisebb diadalkapun keresztül a Ferenc József rakpartra. A színháznál a Wesselényi utcába fordulnak s a városháza előtt véget ér a bevonulás, ahol őfelsége leszáll s az ott lévő szálláshelyére megy."⁴⁵

A színháznyitó díszelőadás este fél nyolckor kezdődik. A fényárban úszó színházban a két Tisza, Kálmán és Lajos kíséretében érkező uralkodót Nagy Vince vezeti a királyi páholyba, és az előadás kezdetét veszi.

Az est nyitószáma Szabados János ünnepi költeménye, melyhez Erkel Elek szerzett zenét. Szeged nemtője Nagy Ibolyka, a részvétet Hunyady Margit adja. Nagy ováció fogadja a költemény befejező részét "midőn Szeged nemtője s a vele színpadra jött 34 gyönyörű leány a király fénysugárban ragyogó szobrát megkoszorúzza, miközben a háttér díszlet az új városházával s a mellette lévő palotákkal a fölkelő nap fényében fürdik."⁴⁶

Ezután Pósa Lajos Prológ-ját Lánczy Ilka mondja el hatalmas sikert aratva a befejező sorokkal:

Nagy Vince kérelme

Az est záróakkordja Dóczi Lajos történeti vígjátékának, az Utolsó szerelem-nek egy részlete. A játék kezdő mondatára: "Hajoljunk meg a király előtt!" - a közönség feláll, és a díszpáholy felé fordulva meghajol őfelsége előtt. Ferenc József szintén felemelkedik, majd mint aki jól végezte dolgát, elhagyja a páholyt. Eddig tart ugyanis a protokoll, fél kilenckor már a tiszteletére rendezett tűzijáték szerepel programjában. A távozó király elismerően jegyzi meg:

A következő napokban még háromszor ismétlik a megnyitó műsorát, azzal a különbséggel, hogy Dóczi vígjátéka helyett Csepreghy Piros bugyellárisának első felvonását adják elő. A közönség tódul a színházba, a sajtó pedig elégedetten állapítja meg a színháznyitó előadásról: "Minden legkisebb szerep kellően volt betöltve és betanulva. Mint egy jó gépezet egyes részei, oly gondosan volt minden egymáshoz illesztve."⁴⁷

Miközben látszatra pompásan mennek a dolgok, az új épület előre észlelt fogyatékosságai ugyancsak megnehezítik a napi üzemmenetet. A repertoár beindításakor (a hónap végéig tizennégy nap alatt 12 különböző darabot tűz műsorra Nagy Vince) előre látható, hogy gondot okoz majd a díszletraktár és festőtár helyzetének megoldatlansága. Az ebből

Miután beadványára válasz nem érkezik, november 26-án ismét kérelemmel fordul a város vezetőihez, melyhez csatolja a társulatától november elsején kapott levelet. Kérelmében 10 meg nem tartott előadás elmaradt bevétele és ugyanennyi előadásért a bérlőknek visszafizetett díj fejében 5000 forint "kiutalványozását" kéri, hogy - mint indokolja - "tagjaimnak súlyos állapotján segíthessek s hogy nem önhibámból eredt veszteségem némileg pótoltassék."⁵⁰ Beadványára választ nem kap.

A nehézségekről azonban mit sem vesz észre a közönség, az előadások zsúfolt házak előtt folynak, sőt a népszínművek vasárnap délutáni előadásairól "sok néző haza kényszerül menni." A színház két üdvöskéje, Hunyady Margit és Nagy Ibolyka néhány bemutató után a város kedvence lesz. A színészek hallatlan népszerűségére jellemző, hogy Egri Kálmánnak, aki a Sárga csikó Laciját játssza, Vind József ácsmester egy gyönyörű, virágos szűrt ajándékoz.⁵¹

Merőben szokatlan kezdeményezésről tudósít a Szegedi Híradó 1883. november 8-i száma. Makróczy János kardalos - az országszerte nagy sikerrel játszott A becsület szegénye és a Komámasszony című népszínművek szerzője - a kórus számára önképzőkört alakít. Az igazgató támogatja a kezdeményezést, a színház könyvtárát, ruhatárát rendelkezésükre bocsátja, és próbahelyiséget is biztosít számukra.

November 12-én Sardou Fedórájában Hunyady Margit, aki "fénye a drámának{...}művészi játéká"-val ismét elbűvöli a szegedieket. Ebben az előadásban mutatkozik be az időközben a Nemzeti Színházból ideszerződött Szeged szülötte Hetényi Béla, a "kitűnő színész, kinek szerződése valóságos nyereség színpadunkra."⁵²

Nem csak az előadások színvonala, hanem kiállítása is szokatlanul nívós. Offenbach Favartné című új operettjét "Nagy Vince igazgató pazar fénnyel állította ki és olyan gazdag keretbe helyezte, aminő más vidéki színpadokon ismeretlen."⁵³

November 23-án kerül színre az új színházban az első Shakespearedarab, a Romeó és Júlia. Nagy Ibolykának "még sokáig kell a színpadot

Nagy Vince számvetése

tapodnia és Júliát eljátszania, hogy a tökély fokát egészen elérje, vagy megközelítse."⁵⁴ Somló Romeója túl töprengő, már-már életunt hatást kelt s Szirmainak "Mercutio még fölülmúlja erejét. Ennek ellenére az összelőadás és a rendezés dícséretes."⁵⁵

A színház egy hónapos működése alatt feltűnik Vadnay Vilma primadonna szép hangja és alakítókészsége, a vígjátékokban pedig Makó, Szathmáry és Andorffy ellenállhatatlan humora.

Bár a hűvös időben roppant kellemetlen a huzatos nézőtéren ülni, ráadásul a gyenge fényerejű világítás - melyben alig élvezhető a színészek játéka - sok bosszúságot okoz, a színház napi látogatottsága tovább nő, sőt októberhez képest a havi bérletek száma jelentősen megemelkedik.

November 26-án az ellenőrző műszaki próbán komoly hiba jelentkezik. A nyomásfokozó gépezet csak 25 méter magasra emeli a vízoszlopot, holott a ."záporberendezést helyettesítő víztározó 41 méter magasan van."⁵⁶ A városi tanács azonnal utasítást ad a hiba kiküszöbölésére, és a javításhoz szükséges pénzt is nyomban megszavazza.

December 3-án a kevés próba miatt csak félig sikerült Csongor és Tünde-előadást láthat a szegedi publikum. A darabhoz illő kísérőzenét

December tizedikén a színházban megtartják az első hangversenyt, Isaye belga hegedűművész nagy sikerű koncertjét. Tizenhetedikén pedig műsorra kerül Suppe szatirikus élű Könnyűlovasság című operettje, melynek bemutatását erőteljesen kifogásolja a sajtó. A közönség azonban pártfogásába veszi a produkciót, és zajos tetszésnyilvánításával utasítja el az elmarasztaló sajtóvéleményeket.

Az októbertől december végéig terjedő időszak a Nagy Vince-éra fénykora. Soha el nem képzelt számban tódul a publikum az új színházba, a művészek hallatlan népszerűségnek örvendenek, és általában a sajtó is dicséri a valósággal népünnepélyszámba menő előadásokat. Az új év beköszönte azonban drámai változást hoz.

1884. december 30-án káprázatos díszelőadás keretében búcsúztatják a Szegedről távozó Tisza Lajost és "udvarát". Az előadás kezdetén a Búcsúszó című alkalmi verset maga a szerző: Somló Sándor mondja el, majd kezdetét veszi Scribe komédiája, az Egy nő, ki az ablakon kiugrik. Az est szépséghibája, hogy a távozó Tisza, családi gyásza miatt nem lehet jelen a tiszteletére rendezett búcsúesten.

A társulat példátlan kollektív szellemét mutatja, hogy újév délelőttjén az együttes összejön a színházban, ahol Somló Sándor a többiek nevében köszönti Nagy Vince igazgatót és Beődy Gábor rendezőt. Az előbbinek ezüst babérkoszorút, az utóbbinak ezüst serleget ad át, majd a további sikerekre üríti poharát.

Ebben azonban csalódniuk kell, ugyanis Tisza Lajos és a királyi biztosság távozásával a színház elveszíti megbízható közönségét. Már nem "divat", társadalmi esemény színházba járni. A szegediek elmaradnak az előadásokról, és így sanyarú napok köszöntenek Thália templomára. Nagy Vince a régi recepthez nyúl: naponta új bemutatóval igyekszik a nézőtérre csalogatni a sok ünnepléstől megcsömörlött publikumot.

A sajtó, miután a teátrum patrónusai eltávoztak, támadásba lendül és azzal magyarázza a drámaian csökkenő népszerűséget, hogy "a színház nem gyakorol kellő vonzerőt, s ennek oka leginkább az ügyetlenül összeállított műsorban rejlik. Hiányzik abban a válogató műízlés, a változatosság, a magasabb műfajok iránt való szeretet s a lendület."⁵⁸

A színház körüli zavart csak növeli a Szegedi Híradóban január 3-án megjelent hír: Nagy Vince a budai Várszínházra pályázik! Azt azonban elfelejtik közölni, hogy nem a Városi Színház helyett, hanem csak nyári állomásra.

A látogatottság visszaesése a bevétel rohamos csökkenésével jár, ami Nagy Vince túl nagyra méretezett társulatánál az első anyagi megingást eredményezi. Az igazgatói büdzsét tovább apasztja a tárolóhelyiség hiánya. Január negyedikén kelt levelében a direktor ismételten kéri, hagyják végre jóvá a Maros utcai Felmayer-féle tárolóhely kibérlését, és térítsék meg költségeit, mert a "város díszleteinek és a bálpódiumnak elhelyezésére és megőrzésére ennél alkalmasabb helyet keresve sem lehetne találni."59 Itt kell megjegyezni, hogy a színház korszerűségét igazolja a fentebb említett "báli pódium" is, amely lehetővé tette a színpaddal egymagasságúra emelt nézőtéren a bálok rendezését! Az 1884-es esztendő első sikeres bemutatója a január 12-i Hamlet. A siker oroszlánrésze Somlóé. "Alig van vidéken színész, aki Hamletet úgy tudná személyesíteni, mint ő."60 Nagy Ibolyka Ophéliaként méltó partnere, és sikeres Makó is az első sírásó szerepében. A többi szereplő azonban gyenge alakítást nyújt. Hunyady kedvetlen Gertrúd, és csalódást kelt Molnár Claudiusa, valamint Szathmáry Poloniusa is.

Somló Sándor

Február 21-ére három egyfelvonásost tűz színre Nagy Vince: Suppe Szép Galatheá-ját, Coppeé Cremonai hegedűs-ét és Halevy Vénusz átvonul-ját. Ám mire a második darabra kerül a sor, a kezdetben szépszámú közönség a Széchenyi térre tódul, ahol a teátrumnál is nagyobb látványosság várja őket. A Fekete Sas utca, Széchenyi tér és Károlyi utca közé zárt területen hatalmas lánggal ég az özvegy Schaffer Borbála-féle ház. A színházi vízvezetékből lajtokban hordják a vizet az oltáshoz, de a tűz nem lohad, mert Barcsai gyógyszerész vegyszerei is tüzet fognak. Még éjjel 11-kor is lobog a láng, és a színházból kijövő színészek nappali fényben indulnak hazafelé.⁶²

A márciusi műsor csemegéjének ígérkezik az Estudiantina Espannola fellépése. A madridi főiskolásokból álló zenészegyüttes tagjai amatőrök, orvos, gyógyszerész és mérnökhallgatók. Produkciójuknak két estén át tapsolhat a szegedi közönség.

Nyolcadikán, Lecocq: Angot asszony lánya című operettjének előadásán a színpadon majdnem végzetes baleset történik. Egy olajos rongycsomó a gázlángtól meggyullad. A gyorsan terjedő tüzet - miközben az előadás zavartalanul folyik - sikerül elfojtani, mielőtt még nagyobb baj történne.⁶³

A nyolcadikán befejeződő évadban 212 estén 124 színművet és 13 operettet mutattak be. A legtöbbször, tízszer Millöcker A koldusdiák című operettjét játszották, ezt követi nyolc előadásával a Dráma a tenger fenekén című látványosság. A szezon végére nyilvánvalóvá vált, hogy az országban "kétségkívül Nagy Vincének volt a legkitűnőbb társulata. A drámai előadások igen nívósak voltak. Gondosak voltak népszínmű előadásaik is. A pompás, új színházban az első év anyagi eredménye is kielégítő volt, de a második esztendő meghozza a gondokat, melyek igen súlyosakká váltak. Vidéki városnak, a még parlagias Szegednek túlszervezett volt ez a hatalmas társulat."⁶⁴

A gondok gyökere az 1883-as szezon késedelmes kezdésében keresendő. Az igazgató ebből eredő anyagi veszteségét még a szezon elteltével sem rendezte a városi tanács. Ezért 1884. június 5-én Nagy- váradról, a színház nyári állomásáról Nagy Vince ismét sürgeti kára rendezését.

"Szegedről történt eltávozásomkor azt méltóztatott meghagyni, hogy a városnál lévő ügyem kellő védelmére állítsam össze azon károm bevallását, mely engem a színháznak két héttel később történt megnyitásával ért" - írja, s a térítendő összeget 9374 forint 92 krajcárban jelöli meg.⁶⁵ Az ügy azonban továbbra sem mozdul el a holtpontról.

1884-1885. Nagy sikerű nyári vendégjátéka után, szeptember végén, különvonattal tér vissza Szegedre Nagy Vince társulata, hogy megkezdje az 1884-85-ös szezont. Alaposan felkészültek az évadra, hisz 29 újonnan betanult dráma és 1o operett- illetve operaújdonság van repertoárjukon.

Jelentős változás nem történt a társulatban, ami azzal kecsegtet, hogy jól összeszokott együttessé válik. A jelesebb művészek közül csupán a szegediek körében igen kedvelt Makó Lajos és a fiatal Szirmai Imre távozott. Nem újított szerződést a tenorista Müller Fülöp sem, ám ő valószínűleg sikertelensége miatt vált meg a színháztól.

Az új tagok között találjuk Ditrói Mór rendezőt - egy évtized múlva az ő nevéhez fűződik majd a Vígszínház megalapítása - és feleségét,

Ditróiné Marit, valamint a Makó pótlására hozott, Szeged szülötte, gyönyörű baritonhangú komikust, Kiss Ferkót és feleségét, a népszínmű- és operett-énekesnő Árpási Katalint. Ez utóbbiak szerződtetése azt jelzi, hogy az igazgató az együttes zenés részlegét kívánja erősíteni, hisz egyre nyomasztóbb anyagi gondjai enyhítését az operettek és népszínművek bemutatásától várja. Az évadot szeptember 27-én kezdik. E nap a magyar színházművészet nevezetes ünnepe, hiszen a fővárosban ekkor nyílik meg a harmadik magyar állandó színház, az Operaház. Nagy Vince Szigeti József: Falusiak című darabját választja szezonnyitó előadásnak, s bár a három bemutatkozó új tag: Kulinyi Márton, Ditróiné és Lászayné elnyeri a közönség tetszését, aggasztó, hogy alig fél ház tapsol a visszatért színészeknek.

Erdélyi Náci

Október elsején Strauss: Furcsa háború-jában - az évad első operett-előadása ez - "kielégítően" mutatkozik be a zenés társulat. Különösen a bemutatkozó Hubai Aranka arat nagy sikert.

A következő este Schiller: Ármány és szerelem című drámája "vegyes benyomást tett, de nem kedvezőtlent." Bihari Béla Ferdinándja elfogadható, Hunyady Margit Lady-je "művészi magaslaton áll" és Szathmáry Miller szerepében "valódi művészi alakítást nyújt."⁶⁷

Ám bármilyen műfaj kerüljön is színre, az előadások csaknem üres házak előtt zajlanak, tovább apasztva ezzel Nagy Vince lassan amúgy is kiürülő kasszáját. A látogatottság csökkenésében nem a színház a ludas, hanem az időjárás, mert "az esők miatt járhatatlanok az utcák."⁶⁸

A nehéz helyzetben lévő direktor az anyagi bukás réme elől, ahogy mondani szokás, előre menekül, és kéréssel fordul a Fővárosi Tanácshoz, hogy engedélyezze az 1885 nyarán megtartandó Országos Kiállítás területén egy színkör építését, ahol társulatával majd rendszeresen előadást tart. Kérésére nem érkezik válasz!⁶⁹

Október közepén neves esemény színhelye a Próféta. A Herkulesfürdőről hazatért ifj. Erdélyi Náci 25 éves pályafutását ünneplik a patinás vendéglőben a város notabilitásai s a szegedi kikapós fiatalok.⁷⁰ Mintha a neves cigányprímás visszatérése meglágyítaná Thália istenasszony szívét, a nagy nap estéjén - az új szezonban először - megtelik a színház nézőtere. Igaz, Planquette Rip-Rip című operettje van műsoron. Ezúttal úgy tűnik, a város színházbajáró kedve ismét fellángol, mert a következő napok előadásain - Ohnet: A vasgyáros és Almási: Cigány Panna - is zsúfolt ház tapsol a régi és új kedvenceknek.

Egy év telt el az állandó kőszínház megnyitása óta, illendő az eltelt időszakról számvetést készíteni. Október 16-i számában a Szegedi Napló meg is teszi ezt, s az elmúlt időszakot elemezve arra a megállapításra jut, hogy Nagy Vince eddig teljesítette a város vezetőinek elvárását, s "a drámát részesítette előnybe."

Másnap a Szegedi Híradó cikkírója ezt az állítást "meghazudtolja." Elismeri ugyan, hogy "a társulat jó most is, de a drámai része{...}jóval gyengébb a tavalyinál, amit eddig a legtöbb drámai

előadás bebizonyított. S éppen ezért félünk" - teszi hozzá -, "hogy az operettkultusz ez évadban nagyban fölül fog kerekedni."

Az anyagi gondok által szorongatott direktor nem törődik a sajtó képzelt vagy megalapozott aggodalmaival, jól felépített műsortervét igyekszik pontról pontra megvalósítani. Egymást követik a sikeres bemutatók. Október 15-én Benkő Károly: Bukow, a székelyek hóhéra című nagyhatású eseményjátéka látványos, gondos rendezésben kerül a nézők elé. Az est hőse Egri Kálmán, akinek ügyes táncát többször is ismételni kell. Az előadás is rövid időn belül még háromszor műsorra kerül. Október 22-én Millöcker: Gasparone-ja "gördülékeny, jól begyakorolt előadás {...} kiállítása igen csinos." Októberben még kétszer játsszák el. Huszonhatodikán Szigeti: Csókon szerzett vőlegénye hatalmas színészi sikert hoz. Oláhné, Szathmáry és Andorffy "kik a vándorszínész truppot képezték, pompás alakot csináltak", s játékukból nem hiányzott az irónia sem. Néhány nappal később Hunyady Margit páratlan bravúrjának tapsolhatnak a nézők egy jelentéktelen darab mások számára jelentéktelen szerepében.

A legnagyobb sikert mégis az október 31-i, első operabemutató aratja. "A díszes nagy közönség jól mulatott a szépen kiállított operán", Auber: Fekete dominó-ján. "Különösen tetszettek a rendkívüli szabatossággal működő férfi és női karok, valamint a zenekar, melyben a zenede két tanára is részt vett."⁷¹

A tetszést kiváltó produkciók ellenére a Szegedi Napló akár óvatos támadásnak is tekinthető cikket jelentet meg, melyben megállapítja: "nincs az országban olyan drága színtársulat, mint a miénk." Évi gázsija 81 185 forint! A legnagyobb kiadás márciusban terheli az igazgatót, amikor a társulat havi fizetése 7053 forintra rúg. Arról elfelejt szót ejteni a cikkíró, hogy ebben a hónapban van az évi szokásos vendégjátékok zöme, ami anyagilag igencsak megterhel minden direktort. Az írás hangneme szinte sugallja a következtetést: a színház állandósult anyagi gondjainak nem a város, nem is a közönség, hanem maga a társulat az oka!

Miközben a teátristák, úgy tetszik, lassan ismét visszanyerik az egy évvel előtti népszerűségüket, Szeged tovább gyarapodik, szépül, és a napi sajtó már a nagyvárosokra olyannyira jellemző szenzációkról tudósít. Az alig három hónapja útjára indult lóvasút első gázolásáról - a Török és Lefter házak előtt ütötték el a 88 éves Rózsa Istvánt⁷² - meg az egy esztendeje felavatott új hídon elkövetett első öngyilkossági kísérletről.⁷³

Ám a város nagykorúságát nem e kétes értékű szenzációk, hanem Ribáry József miniszteri tanácsos leirata jelzi. Ribáry levelében felszólítja a hatóságokat, "hogy a színészetnek Szegeden való állandósítása iránt, amennyire lehetséges, tegye meg az intézkedéseket."⁷⁴

A polgárok érettségét pedig a november 14-i Csiky-dráma, a Nóra előadása bizonyítja. "A darab határozottan sikert aratott", bár "az előadás nem volt a legsikerültebb." A siker elsősorban a címszerepet adó Hunyady Margitnak köszönhető s az előadásban fellépő többi női szereplőnek, akik sokkal jobban bele tudták érezni magukat a szerző által megírt figurák lelkivilágába, mint a pszichológia útvesztőjében tanácstalanul bolyongó férfi színészek. ⁷⁵

A Dugonics tér

November tizenhatodikán, vasárnap a Sárga csikó előadása különös szenzációval szolgál. "Molnár László úr, Pest megye volt tisztviselője s a Budapesti Hírlap jeles tollú munkatársa lépett föl, kinek ez első színpadi kísérlete." A szép bariton hangú, daliás alkatú férfi Bogár Imre kis szerepét játssza, s "fesztelenül, könnyedén mozog a színpadon".⁷⁶

Molnár Lászlót a próbatétel után a színigazgató rövidesen leszerződteti. Nagy Vince jó szemét bizonyítja, hogy Molnár pályája a Színészegyesület alelnöki székéig s a Nemzeti Színház örökös tagságáig ível majd.

A tél közeledtével úgy tűnik, a kényszerű műsorváltozások ideje is eljön. Molnár Antal makacs torokbaja zavart okoz a prózai műsorban. A régen várt és beígért Tartuffe egyre halasztódik, és a színház repertoárján megszaporodnak az operettek.

Így kerül a tervezettnél hamarabb bemutatásra november 21-én Suppe Gascognei nemes című operettje. Szerencsés húzás volt! A siker óriási! Spányi Lenke Méri szerepében "talán még egyszer sem aratott oly föltétlen diadalt színpadunkon, mint ma" - lelkendezik a Szegedi Napló recenzense. "Szépen csengő, magas szoprán hangja kitűnően érvényesül." A sikerben részesei Andorffy és Szathmáry, akik pompás humorukkal folytonos derültségben tartják a nézőket. A címszerepet a rókusi gyertyaöntő fia, Kiss Ferkó alakítja "bravúrosan. Természetességgel, friss kedéllyel játszott, énekében erő és kellem egyesült."⁷⁷

A színház felett azonban viharfelhők gyülekeznek. "Mint értesültünk, a szegedi rendőrség közbe akar lépni, hogy Rákosi Jenő legújabb népszínművét, a Magdolnát a direktor vegye le az a hétre kitűzött műsorról, vagyis más szóval a rendőrség be akarja tiltani a Magdolna előadását" - kürtöli világgá november 23-án a Szegedi Napló. A darab ellen az a kifogás, hogy egy megtévedt lány a főhőse, afféle "Kaméliás

Az utolsó sorban említett Blaue Katz, azaz Kék Macska, Pest hírhedt, frivol német orfeuma, amit - nem titkoltan - minden szegedi tanácsnok "tanulmányozás céljából" meglátogatott már.

Talán a színház körül támadt vihar indíttatja a Szegedi Naplót arra, hogy a "Szegedi színészet állandósítása" címen cikket közöljön. Ebben a szerző kifejti, tűrhetetlen, hogy a társulat tagjai a "téli szezon elmúltával vándorbotot véve kezükbe, városról városra barangoljanak, küzdjenek a mindennapi élet nehézségeivel, mint akármelyik harmad-, negyedrendű kis truppocska, mely ma Piripócson üti föl tanyáját, holnap már Kutyabagoson komédiázik, holnapután pedig a jó szatymaziakat mulattatja színfalhasogató produkcióval". Az állandósítás "első feltétele egy állandó nyári színkör építése a város részéről" - állapítja meg írása végén a cikkíró.⁷⁸ December tizedikén a Híradó reagál a cikkre és kifejti, a megoldás kulcsa nem a színkör, hanem az állami segély és az intendatura.

Míg a szegedi színészet állandósítása körüli tollpárbaj folyik, a Napló "A színház krízis előtt" című írásában felhívja a figyelmet arra, hogy "üres házak előtt folynak az előadások, s alig van este, hogy a bevétel födözze a napi kiadást."

Valóban, Nagy Vince anyagi gondjai állandósulnak, s már-már kilátástalan helyzetbe kerül, amikor végre az 1883-as, késedelmes színháznyitás miatt keletkezett kárát hajlandó a Városi Tanács részben megtéríteni, ha az igazgató közjegyző előtt lemond korábbi, közel 10 000 forintos igényéről, s ennek fejében megelégszik az összeg felével, 5000 forinttal. Szorongatott helyzetében a direktor beleegyezik az ajánlatba, és december 16-án aláírják a közös nyilatkozatot.

A pénzt 1885 januárjában majd megkapja, de ez már nem segít rajta, Nagy Vince anyagi csőd felé rohan.79 1884. december elején Vörösmarty születésnapján Vérnász című drámáját mutatják be, ám az előadás botrányosan gyenge. "Egy-két szerep oly kezekben volt, amit csak elnézéssel lehet akceptálni s a kegyelet menti csak ki."80 A Híradó elnézőbb, amikor megállapítja: "naponkénti előadás mellett vidéki társulatoknál alig is lehet azt várni, hogy mindenki teljesen ura legyen szerepének, sőt a szerepe szavának."81 Két alakítás méltó csupán elismerésre: Hubai Arankáé és a társulat új tagjáé, Molnár Lászlóé, Vid szerepében. December 5-én, az igazgató anyagi gondjairól mit sem sejtő társulat a "Fekete kutyában" születésnapi bankettet tart a népszerű Szathmáry Árpád tiszteletére. A kitűnő jellemszínész kedveltségét jelzi, hogy az aznapi Napló Pósa Lajos versével köszönti:

Pósa Lajos

Ekkor még senki sem sejti, hogy az ünnepelt művészt néhány hónap múlva a Népszínház elcsábítja Szegedről. Mint ahogy azt sem gondolják, hogy gyermekszínészként jeleskedő 15 éves fia a századforduló után a város legkedveltebb színésze lesz!

Jó hír a színház háza tájáról, hogy a hosszú betegség után felgyógyult Molnár Antal a Fösvény Harpagon-jában újra színpadra lép. A különben gyenge előadásban "művészi színvonalú alakítását" nagy ovációval fogadják.

Csendes botrányt okoz viszont a színház gondnokának elbocsátása. A megtévedt ember biztatására kisleánya esténként 10-15 gyertyát csent el, s ezzel további többletkiadásba verte az amúgy is pénzszűkében lévő igazgatót, akinek színészei decemberben jobbnál jobb előadásokkal örvendeztetik meg a közönséget.

A Szép Galathea Spányi Lenke nagy sikerét hozza, a Nőneveldében, Andorffy, Flórián inas szerepében "derült hangulatban tartja a közönséget", míg a Boccaccio pompás előadásával, s gazdag kiállításával teszi fel a koronát a három Suppe-operett sikerére. Tizenhetedikén Schöntan "jónevű bohózatában", A szabin nők elrablásában "Szathmáry nagy hatással játssza a drámaíró professzort" és Margittay Ezres bankó premierje után a Napló 23-i száma elégedetten állapítja meg: "A szegedi színháznak is megvan a maga Blahánéja Somlóné személyében."

Karácsonykor osztják ki a szegények között Nagy Vince 100 forintos adományát - a szegényalap javára tartott előadás bevételét. A két újság ünnepi számában színészírások jelennek meg, és ez azt jelzi, a teatristák ázsiója újra megnőtt Szegeden.

Miközben a gazdagon kiállított, nagyszemélyzetű bemutatók a színészek népszerűségét növelik - Nagy Vincét a végső anyagi romlásba taszítják. A csődöt elkerülendő, az igazgató Kolozsvárra utazik, és kölcsönkéri Az ember tragédiájának díszleteit, és december huszonhetedikére kitűzi a bemutatót, remélve, hogy az alig egy éve Paulay által színre állított drámai költemény anyagi sikert is hoz számára.

Gondosan készülnek a nagy érdeklődéssel várt bemutatóra. A rendezést Ditrói Mórra bízzák, Éva szerepét Hunyady Margitra, Ádámét Somló Sándorra, Luciferét Bakody Antalra osztják. Az előadásban az egész társulat részt vesz, és a szokásoktól eltérően főpróbát is tartanak, s ezen jelen lehetnek a sajtó munkatársai is.

A bemutató "valódi ünnepélyes est, a rendezés kifogástalan, a kiállítás fényes". Pedig az előadást váratlan esemény zavarja meg - Somló a hatodik kép alatt rosszul lesz, függönyt kell engedni. Már-már hazaküldik a közönséget, amikor Ditrói - hosszas rábeszélés után elvállalja a szerep továbbjátszását.⁸² Az előadás végén a premier közönsége hosszas ünnepléssel fejezi ki tetszését.

A produkcióval elégedett a sajtó is. "Hunyady Margit Évája egyike a legöntudatosabb művészi alkotásoknak", Ditrói Ádámot "rögtönzésnek elég ügyesen játszotta el", Bakody "Luciferjében sok volt a jellemző vonás", bár "elmosódott benne a metsző szarkazmus" - írja a Napló. Somló másnapi alakításáról igen jó véleménnyel van, s megállapítja: "játéka komoly tanulmányára vall".

A Híradóban Törös Tivadar ír bírálatot. "Aggodalmaink voltak a szereposztás nehézségei miatt, ám örömmel valljuk, többet kaptunk, mint amennyit várni mertünk" - kezdi kritikáját, azután elemzi a három főszereplő játékát. Somló, mint Ádám "szerepének legapróbb részleteibe is behatolt, kár, hogy orgánuma fogyatékos". Bakody a "cinikusság metsző hidegségét nem tudja visszaadni, de helyenként - Athén, Párizs - diadalmaskodott a szerep nehézségein{...} Az előadás központja és a sikernek fő részese Hunyady Margit volt{...} Évája sokféle alakjaiban hű egyénítést láttunk{...} önálló vonásokkal ruházza föl mindegyiket külön-külön". Nyomatékosan hangsúlyozza Ditrói rendezői érdemét, amely "sok és gondos fáradozásról tett tanúbizonyságot". A Tragédia példátlan sikerét jelzi, hogy egymást követően kilenc előadást tartanak belőle!

1885. Az új esztendő nagy eseménye az Aranyember január 9-i bemutatója. A darabot a "nagy mesemondó" 60 éves születésnapja tiszteletére állítják színre. Az előadásra érkező Jókait Szabados, helyettes polgármester és városi notabilitások várják. Az ebédet, melyre a színigazgató, Nagy Vince is hivatalos, régi ismerőseinél Keméndy Nándoréknál költik el. Este a színházban zajos ünneplés fogadja a szerzőt, aki az előadás után a következőket mondja Pósának:

Valóban Athália figurájában "Hunyady Margit tökéletes alakot teremt{...} a címszereplő Somló egyik jelenete a másikat múlja felül siker tekintetében", és Szathmáry "a durva Brazovics szerepében tökéleteset nyújt." Egyedül Kulinyi Krisztyán Tódora "gyönge alakítás".

Miközben a városban az a hír terjedt el, hogy Nagy Vince elkívánkozik a Tisza partjáról a Maros partjára, s megpályázza az új aradi színház igazgatói székét,⁸⁴ társulatának zenés részlege "nagyon sikerült" opera-előadást állít színre. Offenbach Hoffmann meséinek remek előadása elsősorban a tehetséges Müller karmester érdeme. "Spányi Lenke Stella, Olympia, Antonia, fárasztó hármas szerepében igen szépen megállta a helyét", nem különben Kiss Ferkó Lindorf, Coppelius és Miracle-ként. Rostagni Irén "ügyesen játszott", mint Miklós s a Hoffmannt éneklő Valentin Lajos "nagyban hozzájárult az előadás magas színvonalának föntartásához. A zenekar is dicsérendő buzgalmat fejtett ki és méltánylatot érdemel."⁸⁵

Sajnos jócskán születnek gyenge előadások is, mint például a színtársulat egy tagjának, Bakody Antalnak A dajka című "zavaros története", vagy Sardou bohózata, Az idegesek. Ez utóbbi oly silány bemuta- tásban került színre, hogy "az előadástól ideges lett - a közönség."

Az együttes - e kifejezés most szó szerint illik a művészekre - remekül összekovácsolódott a szezon alatt, az előadásokon érződik a csapatmunka, s ez Ditrói Mórnak köszönhető. A remek kollektív szellemet jelzi, hogy január 24-én nem tartanak előadást, hanem a színházi vendéglőben társas vacsorán ünneplik a direktor névnapját.

A február minden teátrumban a jövő szezonra való felkészülés kezdetét jelzi. A szegedi társulatban is jelentkeznek az első távozó, s majdan érkező "fecskék". Távozik a kitűnő Hunyady Margit, a Somló és Ditrói házaspár, a leendő új tagok közül pedig Zilahy Gyula és a primadonna Örley Flóra nevét röppenti fel a szóbeszéd.

Tizedikén két egyfelvonásos mellett egy "ördöngős" új szerkezetet mutat be a színházban Paul Gusztáv úr, egy volt színigazgató. Az egybegyűlt nagyérdemű ámulattal hallgatta a "phonográfra" felvett áriákat, népdalokat, melyeket Spányi Lenke és Egri Kálmán énekelt.⁸⁶

A hónap sikerelőadása Csepreghy: Sztrogoff Mihálya. A címszereplő Somló "sok gondot fordított szerepére," Rostagni Irén "festői szép cigánylány", Nádja szerepében Hubai Aranka "sokszor megérinti a szív húrját, {...} míg Molnár László a tatár kán szerepét méltósággal adta".⁸⁷ A nagy sikerű előadás öt egymás utáni estén kerül színre.

Sajnos fiaskó egy helyi szerző, Palotás Fausztin: Tüzes nyelvek című népszínművének február 24-i bemutatója. Pletykálkodó falusi asszonyokról szól a történet, akiknek éles nyelve tönkreteszi egy jólelkű legény életét. "Hibája a mesének a vontatottság, de még nagyobb hátránya a valódi drámai cselekmény hiánya".⁸⁸

Március elején szenzációs hír röppen fel. A kolozsvári Ellenzék arról tudósít, hogy Nagy Vince októbertől átveszi a kolozsvári színház vezetését. A direktor nem tartózkodik Szegeden, így nem adhatja a hír cáfolatát. A bizonytalan helyzetre való tekintettel a Színügyi Bizottság március 7-ére ülést hív össze, s ott a hír valótlanságát állapítják meg.

Ugyanezen a napon a Szegedi Napló jelentős régészeti leletről ad hírt. A Szentmihálytelek és Röszke közötti útépítés során a népvándorlás idejéből való ékszerek kerültek elő.

Úgy tűnik, március a szenzációk hónapja. Tizedikén a városba érkezik a magyar színházművészet élő klasszikusa, Molnár György, hogy megkezdje három előadásból álló vendégjátékát.

Április 13-án Feuillet: Egy szegény ifjú története című drámájában bemutatkozik a jövő évad nagy színész ígérete, Ivánfi Jenő, "aki a közönség részéről igen meleg fogadtatásban részesül." A Híradó a fellépést követően siet leszögezni: "szerződtetése nyereség a színházra nézve."

A színházi ünnepnapoknak azonban még nincs vége! Április közepétől az ünnepelt díva, Pálmay Ilka vendégszereplését hirdeti meg Nagy Vince.

Még március 31-én nagy veszteség érte a magyar színművészetet, meghalt a Népszínház kiváló apaszínésze, Tihanyi Miklós. A fővárosi színház, pótlására elszerződteti a szegedi színház népszerű, tehetséges komikusát, Szathmáry Árpádot.

S mintha valami nagyobb bajt akarna jelezni, április elején, váratlanul repedések mutatkoznak a színház mennyezetén. A városi mérnökség felszólítja Jiraszek és Krausz építési vállalkozókat, hogy a szezon végével tüntessék el a hibát.⁹⁰

Április 18-án Szigeti Nőemancipáció című darabjában megkezdi szegedi diadalútját Pálmay Ilka. Másnap Gerő A vadgalambjában egy "félvad tanyai lány szerepében művészetének eredetiségével kitűnő alakot mutat be."

Míg huszadikán az elragadtatott közönség Konti: Eleven ördögének előadásán ünnepli Pálmayt, a felsővároson hatalmas tűzvész üt ki, melynek több épület esik martalékául. Szerencsére a helyi polgárok és a kivonuló tűzoltók még a lángok megfékezhetetlen elterjedése előtt elfojtják a tomboló tüzet.⁹¹

Huszonnegyedikén Pálmay egy Planquette operettben, a Rip-Rip-ben bűvöli el hódolóit, "Lisbeth-je művészi magaslaton álló alakítás".

A remek szubrett vendégszereplése, úgy tűnik, meghozza Nagy Vince anyagi helyzetének jobbra fordulását. A pénztár előtt naphosszat hosszú sorok állnak, mintha az egész város látni akarná az "isteni Pálmayt". A társulatot is felvillanyozza a nem várt sikersorozat, és délelőttönként megfeszített erővel készülnek az esti előadásokra.

Huszonkettedikén is egész délelőtt folyik a próba, majd két óra felé ebédelni mennek, és a színház üresen marad. Fél háromkor lángok csapnak fel a zsinórpadláson, s a tűz rohamosan terjed. Még mielőtt sikerülne a lángokat elfojtani, az alig két éve átadott színház a tűz martaléka lesz.

"Szeged büszkesége, gyönyörű színházunk romokban hever! Tetőtől fenékig hamu, üszök és rom minden, ami eléghető volt, s a fényes csarnoknak csak komor falai állnak, gyászos hirdetői egy rövid dicsőségnek" - siratja vezércikkében a város színházát a Szegedi Híradó.

A tűz hatalmas erejét jelzi, hogy a lángok Hódmezővásárhelyen is látszanak s az oltáshoz 11 kikindai tűzoltót is segítségül kell hívni. Az oltás során a tűzoltóságnak is tetemes vesztesége keletkezik. A felszerelésben esett kárt később 252 forintban határozták meg.⁹²

A lefolytatott hosszú vizsgálat sem tudja megállapítani a tűz keletkezésének okát, s még az sem kizárt, hogy azt szándékos gyújtogatás okozta.⁹³

Április 23-án felhívás jelenik meg a Szegedi Naplóban: "minthogy a jelenlegi zavarban képtelen vagyok t. tagjaimat értesíteni, ezúton intézem hozzájuk ama kérelmemet, hogy holnap de. 11 órakor a Pap Pista éttermében jövendő sorsunk megbeszélése végett megjelenni szíveskedjenek.

Szeged, 1885. április 22. Nagy Vince".

Itt értesülnek arról, hogy a színháztüzet követő éjszaka a városi kórházban hosszú betegség után elhunyt a színház egy szerény közkatonája, Tárnoki Teréz kardalosnő. Vagyontalan lévén, művésztársai adják össze temetése költségeit. A deszkás temetőben lévő sírjánál a társulat elénekli Egressy Béni: "Miért olyan bús." kezdetű gyászdalát, majd Pósa Lajos búcsúztatja az elhunytat:

A reménytelen helyzetben lévő társulat úgy dönt, hogy konzorciummá alakul, és Nagyváradon kísérli meg anyagilag rendbe szedni magát. A bajba került színészek megsegítésére a huszonötödikén tartott városi közgyűlés a Pester Lloyd alapból 500 Ft gyorssegélyt szavaz meg.

A szegedi publikum is a színészek segítségére siet. Jótékonysági esteket tartanak, s azok bevételét a színházi munka nélkül maradt színészeknek ajánlják fel. A nemes cél érdekében előadást tart többek között a Szegedi Dalárda, az Európa kertjében Erdélyi Náci, a Beck malom munkásai pedig Újszegeden birkózóestet rendeznek.

Az adakozóktól érkezett pénz végül is lehetővé teszi, hogy a társulat Nagyváradra tegye át székhelyét. A kárvallott teátristák Pósa Lajos Epilóg című versével búcsúznak a Tisza-parti várostól:

A színháztűz lezárja a szegedi kőszínház rövid, alig két szezont felölelő, első korszakát. Ám valószínű, hogy a szörnyű katasztrófa megmentette a teljes anyagi bukástól az akkorra már állandó pénzügyi gondokkal küszködő Nagy Vincét. "A társulat krízise nem ezzel az iszonyú

Nagy Vince lemondó levele

katasztrófával kezdődött{...} hanem hónapokkal ezelőtt, amikor először nem fizettek pontosan a művészeknek" - írja április 24-én a Napló. "A gyászos emlékezetű nap előtt már bukva volt benne a színészet s az oltáron, mint máglyán előbb elégett a művészet{...} A néhány napi busás bevételeket elnyelte a múlt, anélkül, hogy jóllakott volna belőle, a jelennek már alig valami, a jövőnek pedig semmi, még csak az elköltözködési útra nem jutott semmi."⁹⁵