"A szív formálására és a nemzet karakterének jobbítására vagy elrontására is
a játékszínnél alkalmasabb eszközt még az emberi elme fel nem talált."

Kótsi Patkó János

A szegedi városháza az 1800-as évek második felében

Sokféle mérce létezik, melyhez egy közösség mérni képes önmagát, ám tükör, melyben meg is láthatja, csak egy van: a színház. "A színjáték célja most és eleitől fogva az volt és marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek, hogy felmutassa az erény önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát" - mondta Hamlet színészbarátainak.

A színjátszók Szegeden is mindig e gondolat jegyében törekedtek színre állítani sikeres vagy sikerületlen spektákulumaikat.  XIX. századi históriájukat Szmollény Nándor és Lugosi Döme művei, valamint Reizner János és Osváth Béla rövidebb lélegzetű munkái, terjedelmüknek megfelelő részletességgel és alapossággal taglalják.¹ Ezért könyvünk, melynek tárgya a Tisza-parti város kőszínházának eddig fel nem dolgozott története, a fejezetcímbe foglalt korszakot csak érintőlegesen említi.

Egy teátrum életre hívása mindig a létrehozó város érettségének, polgárosodásának jele. Színházalapításra való törekvést Szeged városában már igen korán tapasztalhattunk. 1719. május 21-én III. Károly király Laxenburgban kiadja "Szeged szabad és királyi város kiváltságai

megerősítése és magyarázata" című oklevelét, melyben kimondja, hogy a városnak jogában áll a "közjó tekintetéből" gyógyszertárakat állítani, a közönség részére orvost alkalmazni, továbbá nyilvános helyeket létesíteni, nevezetesen: színházat, céllövő házat és más látványos helyeket felállítani.2 Még ugyanebben az évben Temesváry János főbíró él is a színházalapítás jogával, és a kegyesrendiek letelepedésekor, a nekik adott kiváltságlevélben, nem csak a letelepedést biztosította számukra, hanem a színjátékok meghonosításának kiváltságát is.3 A diákok az adott jog birtokában, 1722-ben előadják Pécsy Domokos piarista tanár Mucius Scaevoláról írott drámáját, s így ők az elsők, akik színdarabot mutatnak be Szegeden.

Dugonics András

Kezdetben az előadások természetesen latin nyelvűek, de már nem sokáig, mert 1741 nyarán, a piarista rendfőnök látogatása alkalmával, megtartják Szegeden az utolsó latin nyelvű előadást. A spektákulum szövegét Halványi János szónoklattantanár írta Vergilius eklogái

A piarista iskola

Május hatodikán kezdi meg Kelemen László társulata magyar nyelvű előadásait A tutorság alól felszabadult ifjú című darabbal. Mivel egyéb játékra alkalmas hely nincs, a használaton kívüli felsővárosi Szent György-templom ad a színházi előadásoknak hajlékot. Öt nappal később, tizenegyedikén az alkalmi teátrumban felcsendül Kauer Ferdinánd zenéje, és kezdetét veszi Szegeden az első opera-előadás: a Ferrando és Jerico. Az operát később országszerte Aranyidő címmel játsszák. Az első színiévad mindössze egyetlen rövid hónapig tart, s a társulat innen Kecskemétre távozik.

Még ez év novemberében elkészül a városi tanács épületében a színházterem. A bérleti szerződésben - mely a színházat "magyar erkölcsi teátrum"-nak nevezi - leszögezik a város vezetői, hogy bár idegen és magyar nyelvű társulat egyaránt alkudhat a terem bérére, a magyar társulat mindenkivel szemben előnyt élvez.⁷

Három évvel később, 1803 szeptemberében Vedres István és Zombori Pál kapitány felügyelete alatt Wesselényi Miklós kolozsvári színtársulata érkezik szegedi vendégszereplésre. A vendégjáték utolsó napján, október harmadikán mutatják be az első szegedi tárgyú darabot: "A haza szeretete, avagy Nemes Szeged városának töröktől való elvételé"-t, Vedres István művét.⁸

Ismét három esztendei szünet következik, majd 1806. október 18-án Wesselényi színtársulatának egy csoportja megkezdi Szeged első teljes színházi évadját. A színészeket kitüntető szeretettel fogadják, követek mennek elébük, ingyen szállásról és tüzelőről gondoskodnak számukra.

Ennek ellenére 1816-ig csak ritkán vannak színi előadások a városban. Ekkor már a német színészek mellett magyar vándortársulatok is megjelennek, Láng Ádám, Abday Sándor és Wándza Mihály együttesei, azután újra öt évre színház nélkül marad Szeged.

1823-tól a város lakosai egyre jobban pártolják a Szegeden megforduló együtteseket, s e gyámolítás a német színészet sorvadását és a magyar teátrum szegedi meghonosodását vonja maga után. Különösen jelentős társulatokkal jelentkezik a Tisza-parti városban Kilényi Dávid - Déryné sógora -, a már korábbról ismert és kedvelt Abday Sándor, Balla Károly, valamint Körösy Ferenc.

A német színészetnek a kegyelemdöfést Komlóssy Ferenc 1840 és 1843 között működő kitűnő társulata adja meg. Osztróvszky József hívó szavára érkeznek Pestről az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház volt főrendezője és remek színészei. Tagjai közt találjuk a kor színészfejedelmét, Egressy Gábort is - a Hamletet adja -, hisz felesége, Szentpétery Zsuzsanna Komlóssynál gyakorolja a színészmesterséget. Az együttest a városháza felújított színházterme várja.⁹

Egressy vendégjátékának hatását jól jellemzi egy ismeretlen szegedi német költő erre az alkalomra írt néhány sora, Juhász Gyula fordításában:

Komlóssy őszi és nyári szezonjai olyan sikert aratnak, hogy felmerül a gondolat: nyári játékokra alkalmas színkört kellene építeni! A belvárosi kaszinó jó üzleti érzékkel megáldott vendéglőse kap a gondo- laton, és a vár déli oldalán, az úgynevezett Wágner sétányon "diszes kioszkféle mulatóház"-at építtet. A kioszk színházi helyisége kedvelt helye lesz társulatoknak és közönségnek egyaránt.

A negyvenes években itt, Szegeden áll össze a Szabó-Havi féle Dalszín Társaság, mely több ízben bejárja szinte egész Európát. A társigazgatók egyike, Havi Mihály maga írja az Életképekben: "Miután honunkból kiérve Némethon, Dánia, Csehország, Belgium és Frankhon  nevezetesebb városaiban kevesebb s hosszabb ideig kisebb s nagyobb szerencsével adók mutatványainkat, végre elértünk a világ szívébe Párizsba."¹⁰ Ám tudjuk, hogy más alkalommal jártak Olaszországban és a ködös Albionban is.

Ezeknek az esztendőknek nevezetes társulata még Gócs Ede operaegyüttese, és ismét játszik a városban Kilényi társulata, s ezúttal velük van Déryné is. Az idősödő színésznő már nem lép fel, csupán a színészcsemeték őrzését bízzák rá...

Az 1848-as pesti forradalom hírét Szegedre a március 17-én, a délután öt órakor érkező, nemzeti zászlóval fellobogózott Pannónia gőzhajó utasai hozzák. A hírre az emberek az utcákra tódulnak, örömtüzeket gyújtanak a séta- és a piactereken. Este - írja Reizner János a történtekről - "a térről a városházai színházba megy fel a lelkes csapat, Dáni Ferenc vezetésével, ki kezében zászlót lobogtatva a színpadra lép." Aznap éppen a kor legünnepeltebb drámaírójának, Szigligetinek A szökött katoná-ját adták. "Természetesen a színielőadásnak egyszeriben vége szakadt." Osztróvszky József fiatal ügyvéd szökken a színjátszók közé és szavalni kezdi alkalmi költeményét:

Három társigazgató játékengedély-kérelme (1845. január 20.)

A felsővárosi Szent György templom

Egressy Gábor kormánybiztos levele (1848. december 12.)

A nézőteret megtöltő közönség tombolva ünnepli a nem nagy irodalmi értékkel rendelkező klapanciákat, majd Kölcsey Himnusz-át kezdi énekelni. Mikor elcsitulnak "Dáni beszédet mond s tesz fogadalmat Szeged népe nevében, hogy utolsó csepp vérükig kitartanak a szabadság zászlaja mellett. Másnap műkedvelő társulat játszik a színházban, Szigligeti Ede Egy szekrény rejtelmei című darabját adják elő." Alapos okunk van feltételezni, hogy 1848 tavaszán nem hivatásos együttes működik Szegeden, hanem az előadásokat a belvárosi Casino Egylet műkedvelői állítják színre.11 Július végére a már korábban szétszéledt Csabay, Kőrösy és Latabár társulatok kóborló színészei Szegeden összeverődnek, és Latabár Endre vezetése alatt új társulattá szerveződnek. Augusztustól azután rendszeresen tartanak előadásokat a városban.

Egressy Gábor

Október negyedikén a toborzó körútján Szegedre érkező Kossuth oldalán Egressy Gábor is ott van, ezúttal nem művészi, hanem politikusi minőségben. November hetedikétől ugyanis ő lesz Csongrád és Csanád megyék, valamint Szeged város kormánybiztosa.

A színész-kormánybiztos figyelmét semmi sem kerüli el. Az sem, hogy a hideg idő beálltával egykori pályatársai játszási hely nélkül maradnak. Nyomban levéllel fordul Vadász Manó polgármesterhez:

A kérés asztalfiókba kerül. A reménytelen helyzet pedig szétzilálja a játék, s így kereset nélkül maradt együttest, és tagjai lassan szerteszélednek.

Legközelebb 1849. áprilisában történik kísérlet új szegedi társulat létrehozására. Április végén Havi Mihály visszatér a városba, és megalapítja a Szegedi Hírlapot. Egyúttal részvényt bocsát ki, s a befolyt összegből a vár déli oldalán, a sétatér mellett színkört építtet. A színkört július 24-én avatják fel egy divatos francia vígjátékkal, A szerelmes pap-pal. A színház zsúfolt házak előtt nagy tetszéssel működik, azután a közelgő vereség fenyegető árnya borul Thália templomára.

Színházi plakát 1841-ből

Augusztusban az időközben idetelepült kormány távozik Szegedről, a honvédség kiüríti a várost, s a színkör ajtajára lakat kerül. Havi társulata feloszlik, megy ki merre lát.

A szabadságharc bukása után a magyar színészek - s így a Szegeden fellépő társulatok teátristái is - nagyszerű küldetésbe fognak, felvállalják a nemzeti ellenállás szítóinak szerepét.

1850-ben Latabár Endre, majd Döme Károly társulata játszik a felsővárosi "kis Kaszinó" Maros utcai oldalán lévő hatalmas, mintegy 15x20 méteres termében, mely ettől az időtől éveken át a színielőadások színhelye lesz.¹⁴ A következő években Hetényi József, majd ismét Latabár Endre hozzák együtteseiket a városba. Közben Szegeden a felsőváros elveszíti ideiglenes vezető szerepét, a súlypont ismét a Palánkra helyeződik. Ám ennek ellenére nyári előadások céljára Latabár a Rókuson, a Hét pacsirtához címzett vendéglő kertjében épít színkört, ahol 1854 nyarán megkezdik a színielőadásokat. Molnár György, a kor kiváló színész-rendezője Világostól Világosig című könyvében a játszóhelyet így festi le:

"Roppant nagy színkör volt ez fedél nélkül, két nagy karzattal; a felső, úgynevezett kakasülőre 600 néző fért el 10 krajcáros belépti díjjal, az alsó kényelmesebb karzatra 400 néző 20 krajcáros helyárral, e mellett 300 zártszék és oldalt 22 nyitott páholy, a földszinti állóhelyekre körös-körül négyszázon fölül is elfértek."¹⁵

Télen a közönség a nagy sár miatt megközelíthetetlen "kis Kaszinóba" nem hajlandó a színielőadásokra eljárni, ezért a polgárok mindinkább sürgetik egy jobb helyen lévő új színház felépítését. Végre két építési vállalkozó, a Palánkban, a Nőegylet telkén megépíti Szeged első önálló színházát. A mai Hági-kert helyén álló Thália templomot Hegedüs Lajos: Bíbor és gyász című drámájával Havi Mihály és Szabó József társulata nyitja meg. A színházépület Reizner János leírása szerint "födött színpadból és magas kerítésű födetlen nézőtérből állt, hol kétoldalt emeletes páholysor, hátul mély karzat húzódott körül, a földszinten pedig a zártszék padsorait helyezték el. Az egész alkotmány fából készült."16 1858 őszére elkészül a színház teljes tetőszerkezete, s a deszka oldalfalak helyett téglafalat emelnek. A téglalap alakú, csupaszfalú, iromba tetőzetű épület csúf látvány, belül mégis kényelmes, és színpada meglehetősen tágas.

Szabó József

Erre másnap újra kirobban a zavargás, méghozzá vehemensebben, mint azelőtt. A helyzet annyira súlyossá válik, hogy csak a Temesvárról áthívott kisebb hadsereg tudja helyreállítani a rendet.¹⁷

Ez a nyitánya annak a hihetetlen sikerű szezonnak, amely példa nélküli a szegedi színház történetében. Ezt az évadot nevezik később a színháztörténészek a színház "aranykorá"-nak. Molnár műsorpolitikáját egyfelől a közönség szórakoztatása, másfelől a haza iránt érzett elkötelezettség határozza meg. Ezért képezi a repertoár gerincét a vígjáték, illetve a politikai tartalmat is hordozó népszínmű és a kortárs dráma. Ebből a szezonból, illetve társulatból nő ki Molnár Budai Népszínháza.¹⁸

A következő években Szeged színházi életében mély nyomot nem hagyó együttesek váltják egymást. Játszik a Könyök utca torkolatában álló épületben Szabó József, Szigeti Imre, Láng Boldizsár, Latabár Endre, Aradi Gerő és Kocsisovszky Jusztin truppja is.

1868-tól két éven át ismét Aradi a szegedi direktor. O nem csak a téli szezont tölti a városban, hanem nyárra is itt marad. Ezért áldozatot is hajlandó hozni, és az elpusztult sétatéri színkör pótlására

"A fa alkotmány, a szegedi színház, ahol annyi jókedvű mosoly ragyogott, ahol annyi kacaj csengett, szomorú menedékhely. A páholyok menekülő családokkal teltek meg. Olyan most a színház, mint egy özönvízi bárka, meg van benne az a garancia, hogy össze nem dőlhet."¹⁹

A Víz okozta első kábulatból Szeged hamar magára talál. Megkezdik a város újjáépítését, és őszre a színház is megnyitja kapuit. A Szegedi Napló 1879. november 27-i számában Aradi Gerő színidirektorhoz intézett nyílt levél jelenik meg:

Prielle kérését a direktor és a Színügyi Bizottság teljesíti, s a nagy művésznő a november 29-i színháznyitó előadáson fellép A szikra című francia vígjáték főszerepében.

A színháznyitás nevezetes eseményén megjelennek a városatyák, a szegedi notabilitások és az újjáépítés kormánybiztosa: Tisza Lajos. A nézőtéren "mintha minden arcra ez a szó lenne írva: Feltámadunk!" - jegyezte fel az eseményről Mikszáth Kálmán. - "Feledte mindenki a súlyos helyzetet - s ezt a közönséget látva mindenkinek önkéntelenül az a kérdés lebben el ajkairól: Hát volt itt árvíz?

Midőn a művésznő kilép a színpadra, egy díszes, széles, fehérszalagos koszorú s egy virágcsokor hull a lábaihoz s fölhangzik a közönség tapsa és éljenzése, percekig tartva, szűnni nem akarva, igazolva, hogy Prielle Kornélia a közönség bálványa."²⁰

A brüsszeli jótékonysági koncert meghívója