68-69 |
"Ne követeljünk a színigazgatótól többet, Szegedi Híradó 1887. ápr. 19. Aradi Gerő 1858-ban áll színésznek Láng Boldizsár debreceni társulatában. Nyolcévi vidéki színészkedés után - az 1862/63-as évadban Szegeden is színre lép - elegendő tőkét gyűjt, és 1864-ben Dunaföldváron igazgatásba fog. 1868 és 1870 között szegedi direktor. Ekkor Újszegeden nyári arénát is építtet. Arad és Kecskemét után 1876-tól 1883-ig ismét Szegeden igazgat. Rövid pécsi és debreceni kitérő után 1886 és 1889 között újra ő a szegedi direktor. Ezt követően haláláig Aradon tevékenykedik. Igazgatóként mindig jó erőkből álló társulatokat irányított, nagy gondot fordítva a fiatal színészek képzésére. A vidék egyik legrangosabb igazgatója volt.
|
70 |
Az újjáépült színház második avatásán megjelenik a két Tisza, az Operaház intendánsa, Podmaniczky Frigyes báró, Mikszáth Kálmán, Lechner Lajos, Kállay főispán és a város notabilitásai. Az ünnepi előadásban Csiky Prológ-ja után a színház majdani műsorán szereplő mindhárom műfaj bemutatkozik. Jókai Aranyember-e a drámát, Szigligeti A csikós-a a népszínművet, Millöcker A koldusdiák-ja pedig az operettet képviseli egy-egy felvonással. "A megnyitó előadást általában egészen kielégítőnek lehet mondani" - állapítja meg a Szegedi Napló. A fényes megnyitót követően 150 fős bankettet tartanak a Tiszában, melyen a színházat képviselő vezető művészek is részt vesznek. A hajnalig tartó mulatságon Erdélyi Náci muzsikál. A fényes megnyitó árnyoldala, hogy a későbbi zsúfolt házak előtt tartott előadásokat gyakran zavarja meg technikai hiba. Elakad a függöny, zajosak a süllyedők, a díszlethúzó trégerek felmondják a szolgálatot, sőt október 15-én, Suppe Boccacció-jának előadása rövid időre sötétségbe borul a világítás hibája miatt. Ráadásul még a nézők is elmaradoznak, mert a városban elterjedt a hír: kolerajárvány van. A betegség - szerencsére nem kolera - a színészek közt is szedi az áldozatait, ezért gyakori műsorváltozások bosszantják az amúgy is gyér publikumot. 1886-1887. A sok baj ellenére az első népszínmű-előadáson, A sárga csikó-ban Sz. Németh "a pusztabíró eredeti alakját igen jól mutatja be." Tollagi a Furcsa háború-ban, Kükemezey a "felette primitív rendezésű" Odette-ben - ez Sardou műve - arat sikert. |
71 |
Valami baj valóban lehet a zenés részleggel, mert a színügyi bizottság is észrevételezi, hogy nincs a társulatban primadonna, és felkéri az igazgatót arra is, hogy egészítse ki a kart.
Harmincadikán, Shakespeare Romeó és Júliá-ja is csupán félsiker. "Szerény kísérlet{...} nemes igyekezettel." A festőien szép Tolnainé monoton álpátosszal adja Júliát s Pálffy, mint Romeó "nagy hévvel, de érzelgősen játszik."120 Csak a Mercutiót alakító Demidort és Szabó Antal Lőrinc barátját lehet maradéktalanul dicsérni. A sikertelenség és támadások kereszttüzébe került Aradi Molnár Györgyben, aki - mint a Szegedi Híradó írja - Szegeden "telepedett le, hogy a mi körünkben pihenje ki egy hányatott élet fáradalmait",121 látja a színház egyedüli megmentőjét. Nem is csalatkozik, mert Molnár november másodikán bemutatott Gritti című vígjátéka, címszerepét maga a szerző játssza, zajos sikert arat. "Molnár Gritti-je igazi művészi alakítás" - lelkendezik a Napló, a Híradó pedig leszögezi, "a tapsok nem egyedül Molnárnak a művésznek, hanem Molnárnak a rendezőnek szólnak." November negyedikén a színügyi bizottság viharos ülésén Szabados János éles szavakkal bírálja "a gyarló és minden műízlést nélkülöző rendezést és a készületlen előadásokat." Hosszas vita után, az előadások színvonalának emelése érdekében, "a bizottság abban állapodik meg, hogy a művezetés ellátására a Szegeden tartózkodó kitűnő művészt, a rendezés mesterét, Molnár Györgyöt fogja felszólítani."122 Ebben a légkörben érezhetően nő az ellentét a sajtó és a színház vezetése között. A Híradó a szakszerűtlenül leltározott díszletállomány és a hiányosan felszerelt színpad miatt fejezi ki rosszallását. A Naplóban a Vas Gereblye aláírású cikk szerzője egyenesen azt javasolja, a színházban egy hétre szüntessék be az előadásokat, és ezalatt a hét alatt tegyen rendet a teátrum háza táján Molnár György. Az igazgató elleni hadjárathoz Pauer Károly színházi felügyelő is csatlakozik, s több szóbeli panasztétel után írásban jelenti fel Aradit. A feljelentés tárgya megmosolyogtató: "a hátsó színpadon az igazgató emberei javításokat eszközöltek, mely alkalommal gyalultak is." A felügyelő betiltja a munkát, az igazgató tovább dolgoztat, mondván: "itt kell elvégezni ezt a munkát", és ha nem tetszik "menjen és jelentsen be". A hiúságában sértett Pauer ezt meg is teszi.123 |
72 |
S mintha Molnár sikere kirántaná Thália szekerét a balsikerek kátyújából. A teátrum egyéb bemutatói is sikert aratnak. A Szegedi Napló örömmel nyugtázza, hogy november derekán megszületik "az első sikerült operett-előadás" a Cigánybáró. Andorffy jó Zsupán, Liptai Laura szép Szaffi, a csengő tenor hangú Balogh Árpád illúziót keltő Barinkay. A Híradó kiemeli, hogy a siker oroszlánrésze Znojemszky karnagyé, akinek sikerült a zenede tanárait - köztük Szommer Endrét és Menner Jánost - a katonazenekarba való közreműködésre rávenni.
Az együttműködés nem tart sokáig, ugyanis huszonhetedikén a zenekari árokban a katonazenészek "nem bocsátották be a zenede tanárait, mert nem voltak katonamundérba öltözve!" A katonákat lecsillapít- ják ugyan, de a tanárok többet nem ülnek be a zenekarba.127 A prózai társulatra is jobb napok köszöntenek. November 18-án Schiller Ármány és szerelem-je "bár néhol valamivel több gyorsaság nem vált volna hátrányára, egészen jól folyt le{...} Pálffy Ferdinándja és Tolnainé Luisája teljes dicséretet érdemelnek." Follinuszné hatásos Lady, "Sz. Németh Kalb udvarnagy szerepében nagyon jó."128 Időközben folynak a próbák Molnár A zsöllérleány című népszínművéből. A darab iránti várakozást csak fokozza az a hír, hogy zenéjét Dankó Pista szerzi, s a dalok szövegírója Pósa Lajos. A próbákat Aradi felhasználja arra, hogy nagy hírű kollegájával átvizsgálja a színpad és a díszletraktár állapotát. December negyedikén mérsékelt sikerrel mutatkozik be a színügyi bizottság által sürgetett primadonna: Enyvári Sarolta, aki korábban a gráci, trieszti és stettini színházak üdvöskéje volt. A decemberi játékrendben komoly zavart okoz Makróczy János színész és színműíró balesete, aki lakása udvarán lábát töri és kórházi ápolásra szorul. Szerepét A zsöllérleányban másra kell osztani, ez azonban nem akadályozza a december 10-i bemutató megtartását. A hosszadalmas, nem igazán jó népszínművet az teszi mégis élvezetessé, hogy a szereplők odaadó kedvvel játszanak. Ezért "az előadás kitűnő." A színészek közül Fratta Vilma, Egri Kálmán, Kükemezey Vilma és Sz. Németh József emelkednek ki. A siker igazi záloga azonban Dankó zenéje Znojemszky hangszerelésében. A nótákat már a bemutató előtt Szeged-szerte éneklik, ugyanis azokat december elejétől a Hungáriában |
73 |
játsszák. Különösen nagy sikert aratnak a Páros élet a legszebb a világon és a Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni kezdetűek.129 A közönség annyira megkedveli a darabot, hogy azt januárban az Endrényi testvérek könyvváltozatban is kiadják. Művét a szerző, nagy mecénása feleségének, Nikolits Döméné, született Serbán Bettinek ajánlja. Molnár a továbbiakban is szinte egy személyben halmoz sikert sikerre. December 17-én Othello-ja "hatalmas, minden ízében mesteri és öntudatos szerepformálás". Huszonharmadikán egy Augier-színműben "egyikét nyújtja legjobb alakításainak." Január hetedikén Desnoyer és Labati színművében, a Moliere élete és halálá-ban "a játék vírtuozitása lépten-nyomon kitűnt, nem csak a főalakon, de az egésznek rendezésén s összevágó menetén, mint általában mindazokon az előadásokon, melyekben Molnár játszik és rendez". Huszonkettedikén Dobsa Első István király-ának címszerepét alakítja - e drámával nyitotta Molnár egykor a Budai Népszínházat -, s "az előadás valóságos nemzeti ünneppé nőtte ki magát." Vendégjáték-sorozatát január 28-án Schtrauffert Sakk a királynak című vígjátékában fejezi be, új arcát mutatva benne színművészetének. Az előadás végén a közönség hosszasan tüntet, kérve, folytassa fellépéseit. 1887. Hasonló sikersorozattal sajnos a színház együttese nem dicsekedhet. Még a biztos tetszésre számítható előadások is sorra buknak meg. December végén Tolnainé nem tud megbirkózni a Kamélliás hölgy címszerepével. Január harmadikán Planquette Cornevillei harangok-jában "Aradi színigazgató műérzéke és kipróbált ízlése brillirozik" - gúnyolódik a sajtó, majd folytatja: "megengedi{...}, hogy az operettben egy kórista énekeljen". Negyedikén Beniczkyné színműve a Rhea grófnő "határozott bukás". S ha nem is bukik meg, de sikertelen a január tizenegyedikei Hamlet előadása, melyhez "oly igen erőtlen a társulat. {...} sokat levon az előadás értékéből, hogy hibás rövidítésekkel adták." És mindennek tetejébe huszonhatodikán Sardou színművének, a Georgette-nek előadása előtt a vasföggöny felmondja a szolgálatot! A bukások egyhangúságát csak néhány ünnepien sikerült előadás enyhíti. Január tizenkettedikén Szabó Antal negyedszázados színészi működését ünnepli a társulat és a publikum. "A zalameai bíró címszerepében egész teljességében csillogott a kedély és az erő, mellyel a jubiláns sikereit aratja." Az előadás után a Steimow vendéglőben kollé- gái bankettet adnak tiszteletére, s ezen Molnár György is jelen van. Tizenkilencedikén Beaumarchais Figaro házasságában Demidor "Figarója igen szellemes volt, ép humorral és jellegzetes alakítással", s mellette Kükemezey Vilma "aranyos kedélyű Cerubin." A fiatal színésznő Birch-Pfeiffer Tücsök című színművében is "komoly, szép alakítással rukkol ki. A szerep Blaha Lujza parádés alakításában volt eddig ismert, de Kükemezey mostani alakítása "őt a vidék legjobb színésznőjévé emeli." Február elején a berlini Friedrich Wilhelmstadter színház balettegyüttese lép fel három estén át. A tíztagú alkalmi társulat szólistája Zimmermann kisasszony, balettmesterük Oehlschlager úr a Mossellina balett tagja. Műsorukon az Álarcosbál című táncjáték szerepel, ám a várakozással ellentétben nem aratnak sikert. Aradi nem mondható a szerencse fiának, hisz amikor végre hatodikán, a kitűzött népszínmű előadására szép summa gyűlik össze a |
74 |
A hónap végén "Molnár György, a kitűnő tragikus művész, ki állandóan Szegeden tartózkodik{...} vidéki körútra indul"131 Az idős színművész azonban nem bírja a sorozatos vendégjátékok fáradalmait, és Selmecbányán ágynak esik. Míg ő betegen fekszik, a Naplóban megjelenik dr. Vály Béla színháztörténész-szakíró cikke, mely szerint Molnár nyugdíját a Színészegylet "le akarja szállítani, ezzel koldusbotot adva a kezébe."132 Szerencsére ezt a közvélemény nyomása megakadályozza, s a nagy művésznek, ha szűkösen is, de haláláig biztosított marad a megélhetése.
Az ördög pilulái sikerén felbátorodott direktor előveszi Szigligeti kedvelt népszínművét, a Cigány-t, s a női főszerepet Margó Zelmára osztja ki; balszerencséjére. Az előadást követő nap példa nélküli sorok jelennek meg a Naplóban: "Margó Zelma igen vállalkozó szellem. Adott már elsőrangú, huszadrangú, nagy és apró, énekes, beszédes és néma szerepeket, volt már operettszubrett, drámai szende, hősnő, tegnap pedig népszínmű-énekesnő lett, és különös hatást egyikben sem gyakorolt." Nem csoda, hogy a következő szezonban már nem találjuk a társulatban. Néhány év vidéki vándorlás után majd a Magyar Színház üdvöskéje lesz, melynek világot jelentő deszkáiról 1909-ben egy fővárosi szeszgyáros hitveseként lép le örökre. Tagja lesz viszont a következő szezon társulatának a fiatal, kellemes hangú, színészetben azonban gyakorlatlan Rózsa Rózsika, akinek próbajátéka osztatlan sikert arat. Az árvízkatasztrófa évfordulóján bemutatott Bánk bán azonban igazi fiaskó. Az árvaház javára rendezett előadáson alig van néző a vendégül látott árvákon kívül. A produkció patetikus, letűnt színházi stílust idéz, címszereplője Pálffy pedig nélkülözi a méltóságot. A Gertrudiszt játszó Follinuszné önmaga szobra, s a többi szereplő se remekel. Egyedül Szabó Antal Tiborca elfogadható alakítás. A színház amúgy is gyér közönségét aztán tovább apasztja a Hungária Szállóban március 17-étől fellépő Első Debreceni Orfeum Társulat. Szerencsére azonban megkezdődnek az évad végén szokásos vendégjátékok, s a nézőtér újra megtelik. Vizvári Gyula és Helvey Laura fellépésein. A zsúfolt házakat látva Aradi elhatározza, a színi évet egy klasszikus előadással, az április másodikán bemutatott Szentivánéji |
75 |
A nyári szünetre elárvult színház még egyszer, május hetedikén megnyitja kapuit, hogy a református templom javára díszelőadást tartsanak benne. A fellépő művészek között Blaha Lujza és Egri Kálmán is ott van, míg a nézők közt találjuk Tisza Kálmánt és Lajost, Mikszáth Kálmánt és Lechner Lajost is.
Ezután Jiraszek és Krausz munkásai veszik birtokba a teátrumot, hogy kijavítsák az épület hibáit. A renoválás alkalmával Kaiser Ferenccel a megkopott díszleteket is átfesteti a városi tanács. A Szegedi Napló májusban cikksorozatot közöl Molnár György tollából, aki Misantrop álnéven számol be balsikerű felvidéki vendégjátékáról.135 Az idős, beteg művész pedig nem sokkal ezután véglegesen elhagyja a Tisza-parti várost. A közönség azonban a nyár alatt sem marad színházi események nélkül. Júliusban a Tisza Szállóban Szakáll Antal "a neves Shakespeare recitátor" monológokból és Petőfi-versekből álló estet ad. Augusztusban a népkerti Vigadóban a kedvelt Dombay előadásai szórakoztatják az Újszegedre látogatókat. Az ősz közeledtével a Szegedi Napló alig leplezetten ismét megtámadja Aradit, azt írván, hogy Kolozsvár elhódította tőle legjobb erőit. Ezt igyekszik alátámasztani szeptember 6-i "Látogatóban" című cikkével. Ebben gúnyosan ír az új tagokról, s a - szerinte - "foghíjas" társulatról. A megtámadottak helyett a Híradó válaszol: "Aradi mostani társulata nem csak semmivel sem gyöngébb a tavalyinál, hanem inkább erősebb". És valóban, a direktor az eltávozottak helyére - Réthy, Demidor, Andorffy és Margó Zelma közülük a nevesebbek - igen jó erőket szerződtetett. Társulatában találjuk a vidék utolérhetetlen komikus triumvirátusát: Sz. Németh Józsefet, Szilágyi Bélát és Vendrei Ferencet, továbbá a tizenhét éves Haraszthy Hermint, akit az Akadémiáról |
76 |
hozott Szegedre. A fiatal hősnő fejedelmi jelenség. Páratlan drámai ereje, kacagtató humora pályáját később a Vígszínházig emelik. Ugyancsak a Vígszínház tagja lesz majd Aradi új színésze, Kazaliczky Antal is. ő amellett, hogy kitűnő drámai hős, művelt, jó tollú író, dramaturgiai tanulmányait szívesen közlik a lapok, s darabjai több színház műsorán szerepelnek. Új primadonnája pedig Örley Flóra, a Magyar Színház majdani kedvence. Ám a tények nem győzik meg a Napló szerkesztőjét. A támadásokat tovább folytatja, s mivel a Híradó Aradi mellé áll, valóságos sajtóháború bontakozik ki a két lap között, melyet a Híradó azzal zár, hogy szeptember 17-ei számában kijelenti, a Szegedi Napló "a színház iránt rosszindulattal viseltetik és annak ártani törekszik." Ezek után érdemes megvizsgálni, hogy - a Kolozsvári Nemzeti Színházat kivéve - milyen helyet foglal el a szegedi színház a vidéki teátrumok sorában! Vidéken ekkor 28 színtársulat működik. A hat elsőrendű közül háromnál: Szegeden, Aradon, Debrecenben a színészek összesített havi gázsija 4000 és 4700 forint, háromnál pedig 3000 és 3552 forint között van. A három másodrendű társulatnál 2000 és 2720 forint között mozog az összesített havi gázsi, a kilenc harmadrangú társulatnál pedig 1000 és 1650 forint között. A többi együttes - ezek jobbára kicsiny vándortársulatok - igazgatója 400 és 700 forint közötti havi összeget oszt ki színészeinek. Az összes társulatból "csak két igazgatónak van saját teljes zenekari személyzete: Aradinak és Krecsányinak, valamint e kettőnek van legnagyobb mellékszemélyzete és teljes fölszerelése (ruha-, könyv-, díszlet- és bútortára), mellyel egy elsőrangú színházban az igényeknek megfelelnek." Szeged városa támogatja a legbőkezűbben teátrumát, mert "a vállalkozó igazgatót négyezer forint szubvencióban részesíti", ám ez elenyésző csekélység a terjedelmes színház kezelési és világítási költségével szemben. Ám, ha a közönség pártfogását nézzük, melynek "fokmérője a megvásárolt bérletösszeg, a tekintetben első helyen áll Debrecen, aztán Arad, Szabadka, Sopron, Kassa, Temesvár s ezek után következik Szeged."136 Tehát bár Aradi Gerő az ország legelső igazgatói közé tartozik, színpártolásban társulata csak a hetedik helyet éri el! Igaza van a Szegedi Híradónak: "a szegedi színház vezetése és sorsa teljesen jó kézben van", ezért méltó lenne nagyobb pártolásra. 1887-1888. Az 1887-88-as szezon nyitóelőadását október elsején tartják, az est műsorán a Hunyadi László nyitánya, majd Jókai Aranyembere szerepel. "Mintha csak egy lomtárból dolgoznék Aradi Gerő, olyan ringyet-rongyot állít színpadra" - sommázza az évadnyitóról alkotott véleményét a Napló. A Híradó véleménye szöges ellentétben áll ezzel, amikor így ír: "kedvező jelnek tekintjük a mai, minden részben sikerült megnyitó előadást." Annak ellenére, hogy a soron következő előadásokon - bár a közönség igen kevés - Haraszthy Hermin és Örley Flóra megkedvelteti magát a nézőkkel, a Napló nyílt támadást indít a direktor ellen, s egész októberben folyamatosan támadja. Hiába figyelmezteti az országos helyzet ismeretében laptársát a Híradó: "a vidéki színészetnek soha nem volt oly nagy szüksége a sajtó támogatására, mint most." A hó végére kiderül a támadások kicsinyes oka. Aradi ugyanis a színház nehéz |
77 |
anyagi helyzetére való tekintettel megszüntette a szabadjegyeket, még az újságírókét is. Ezt pedig nem tudják a Napló zsurnalisztái megbocsátani neki! Szerencsére a társulat mit sem törődve a körülötte folyó háborúskodással, tehetségesen teszi a dolgát. Az október 7-én bemutatott Rómeó és Júliá-ban "Haraszthy Hermin Júliája és Pálffy György Rómeó- ja azon a színvonalon voltak, amelyen a tragédiának ezt a két alakját játszani szabad." Tizenegyedikén Schiller Ármány és szerelem-jében Pálffy jó Ferdinánd, Haraszthy "mélyérzelmű Lujza, és elismeréssel szólhatunk még Sándor Emilről, ki Millert adta." Ugyancsak jó előadásban került színre Scribe Egy pohár víz-e is huszonkettedikén. Ebben Follinuszné és Kazaliczky jeleskednek. A zenés társulat előadásai is nagy tetszésnek örvendenek. Offenbach Hoffman meséi című operáját "Znojemszky erőteljes kézzel tartotta össze s a rendezés gondos kézre vall." Hunfi Imre és Tiszay Dezső bemutatkozása remekül sikerült. Tiszay, aki a Népszínház kóristájából lett a vidék legkeresettebb színésze, szegedi szerződésével egyben hazatért, hisz a Tisza-parti városban látta meg a napvilágot harminchárom évvel ezelőtt. Az operettekben sikert sikerre halmoz a Vendrei, Sz. Németh, Szilágyi Béla kacagtató hármasa. Szilágyi Bélát a Mikádó október 24-i előadásán szinte le sem akarják a színpadról engedni, mert kupléjában a szegedi visszásságokról így dalol: |
78 |
A tizenharmadiki Szigligeti népszínmű, A szökött katona előadásáról rosszallóan jegyzi fel a recenzens: "Belép egy Bartos úr nevű segédszereplő, aki most játszik s így szól:
A kritika szerzője aligha gondolhatta, hogy e 15 éves, renitens segédszínészből, Bartos Gyulából lesz majd több mint fél évszázad múlva Szeged első Kossuth-díjas színművésze! A színügyi bizottság novemberi ülésén elfogadja Balassa Ármin Hódmezővásárhelyen - szülővárosában - már szeptember 23-án, ott még Borúra derű címmel játszott népszínművét, a Szegény Laci-t. A szegedi előadáshoz a dalokat Dankó Pista és Székács Gyula szerezte, a dalszövegeket Pósa írta.138 A darabnak a Szegedi Napló szerint "egy latnyi irodalmi súlya, értéke sincs". Csak a színészek nagyszerű játéka érdemel dicséretet. Sz. Németh "egy hülye fiút pompásan játszott" és Kükemezey "egy uriasnak lenni akaró parasztlányból csinált jó alakot." A hónap végén Aradi műsorra tűzi Goethe Faust-ját. Az előadás ismét - már sokadszorra - "készületlen rendezésben" kerül színre. A címszerep Pálffy sikeres alakítása, Csiszér Mefisztója "becsületre válik az ifjú színésznek", Haraszthy "szép sikerrel küszködik" Margit alakjával, Vendrey Wagnere pedig "kiválóan sikerült". Ennyi kitűnő alakítás láttán méltán állapítja meg a Napló: "amit a mi Faustunk, Margitunk és Mefisztónk tehetsége nyújtott, szép, élvezetes".139 Az előadást három egymást követő este adják! December beköszöntével megcsappan a közönség. Üresen tátongó széksorok előtt mutatják be Moliere Tudós nők-jét, akiket Follinuszné, Tőkés Emília és Kükemezey Vilma pompásan ábrázoltak. Hasonlóan kevés néző tapsolt Csiky új darabjának, a Jó Fülöp-nek 14-én. "Volt hatás, bár az előadás sok játéki és rendezési gyarlóságban szenvedett."140 Nem csoda, hogy a közönség otthon maradt, hisz a hónap elejétől metsző, hideg szél kergeti az egyre hulló havat, mely takarítatlanul torlaszolja el az utcákat, olyannyira, hogy bérkocsi és lóvasút se jár. Huszadikára valamit enged a tél szorítása, a szegediek újra kimerészkednek az utcára. Megtelnek a színház széksorai, s a színészek végre nem maguknak játsszák esténként az előadásokat. Telt ház ujjong Herve operettjének előadásán 21-én is. "Zajosabb premier még nem volt |
79 |
Tizenhetedikén Suppe Boccaccio-ja a hónap említésre méltó színházi eseménye. Az "előadás sikerének oroszlánrésze Örley pompás Boccaccio alakítása mellett a három komikust, Szilágyit, Sz. Némethet és Vendreit illeti meg." Ugyancsak a primadonna remeklése a Bolondok grófja előadásának fő érdeme. Jókai, Iringa szerepét Pálmayra szabta ugyan, de a szegedi művésznő semmivel sem marad el nagynevű fővárosi kolleganője alakításától. A sok kacagást csak a híres-hírhedt apácatánc forrasztja a nézők ajkára. A tánc éppoly megbotránkozást okoz Szegeden, mint Budapesten! Talán éppen ez az oka, hogy az előadást három estén át műsoron kell tartani. A február mozgalmasan indul. Két meglehetősen sikerült operettelőadást követően a Bánk bán bemutatója kudarc. A "gyönge előadás"-ban Kazaliczky Bánkja erőtlen, Haraszthy Mellidája színtelen, "még a legdicséretesebbet Sándor Emil nyújtotta Tiborc szerepében". Ezután azonban zűrzavar támad a műsorrendben Szilágyi Béla tüdőgyulladása miatt. Csak nagy nehézségek árán sikerül hatodikán megtartani a Kisfaludy Károly születésének századik évfordulójára rendezett díszelőadást, mely a sok baj ellenére "az íróhoz méltó és élvezetes volt." A Csalódások-ban különösen Sz. Németh és Vendrey játéka tűnt ki. Nyolcadikán a méltán népszerű népszínmű-énekes és színész, Egri Kálmán pályára lépésének 25. évfordulóját ünneplik a kollegák és a szegedi publikum. A jubilálót Tömörkény tárcája méltatja a Híradóban, és a Naplóban maga az ünnepelt emlékezik első szerepére.
Pósa e soraival köszöntik a színre lépő Egrit a zsúfolásig telt nézőtér ovációja közben. A jutalomjátékul választott Egressy Béni-Szentpéteri Zsigmond - a szerzők is színészek voltak! - vígjátékának, a Parlagi Jancsi-nak előadásán már sokadszor bizonyosodik be "mily kitűnő népdalénekes és színész a mi Egrink{...} valódi gyönyörűség nézni művészi játékát és hallgatni mélyen átérzett énekét." |
80 |
Mire hazaértek{...} fojtó, sűrű füst csapódott arcukba. A szoba, amelynek ajtaját feltárták, tűzlángban úszott. Tíz perc múlva egész valóságában föltárul a borzasztó szerencsétlenség. A színházból és az őrtanyáról jött tűzoltók a lángok közül kivonszolták a boldogtalan nő holttestét, mely a felismerhetetlenségig szénné égett. A katasztrófa, mint sejlik, úgy történt, hogy a szerencsétlen nő a petróleumlámpát magára rántotta..."143
Az édesanyját és minden ingóságát elveszített színésznő megsegítésére tizenhatodikán zsúfolt ház előtt tartanak előadást. A telt ház Rózsa Rózsika népszerűségét bizonyítja, hisz a várost még mindig vastag hótakaró borítja. "Tátongó zártszék és páholysorok előtt került színre vontatott, rossz előadásban" február 20-án Shakespeare színműve, a Tévedések vígjátéka. "A szereplők közül a legtöbb jót a két Dromio: Sz. Németh és Vendrei nyújtották", említésre méltó alakítás még Kükemezey Vilmáé is, aki ügyesen játszotta Adrianát. A hónap utolsó napján, huszonkilencedikén végre ismét örülhet az annyira áhított sikernek, az anyagilag is nehéz helyzetben küszködő direktor. Konti Suhanc-a, a címszereplő Örley Flóra jóvoltából három napon át nagy házat vonz. Az ünnepelt primadonna "aranyos kedélye, pezsgő humora, élénk temperamentuma, játékművészete s kitűnően poentírozott éneke - mind érvényre jut ebben a szerepben" - lelkendezik a Napló kritikusa. Mintha a siker szerencsét hozna a színészekre is, Szilágyi Béla felgyógyul hosszú betegségéből, és március 13-án a közönség ünneplése közepette színre lép Sullivan Mikádo-jában. Két nappal előbb, tizenegyedikén a belvárosi templomban Haraszthy Hermin ifjú színésznő örök hűséget esküszik Pálffy Györgynek. S hogy az eddig balul sikerült szezon vége jóra forduljon, arról Jászai Mari március 7-én, és Nagy Ibolyka március 15-én kezdődő vendégjátékai gondoskodnak. Jászai szokott repertoárját: Grillparzer Medeia, Laube Essex grófja, Shakespeare Antonius és Cleopátra, Hugo Lucretia Borgia valamint Dóczi Széchy Mária című drámák főszerepeit adja, míg Nagy Ibolyka három egyfelvonásossal mutatkozik be, s közülük Murai Károly Virágfakadás-át Csiky Vasember-ével még további három előadáson át játssza. Murai különben helyi szerző, a Szegedi Napló külső munkatársa. A prózai társulat Shakespeare Makrancos hölgy-ével, az operettegyüttes a Nebántsvirág-gal búcsúzik. Majd 28-án a Zenekedvelők |
81 |
|
82 |
 |
83 |
Egyesületének Znojemszky vezényelte remek hangversenyével befejeződik az 1887-88-as szezon. A társulat Nagybecskerekre indul, ahol megkezdi nyári vendégjátékát. Épp ideje, hogy véget érjen az évad, mert anyagilag a tönk szélére taszította a jobb sorsra érdemes direktort, aki zaklatott levélben fordul a városi tanácshoz: "A lefolyt színiévad mostoha, gyenge pártolásban részesült a legnagy/obb/ küzdelem, rendkívüli erélyes kitartással voltam képes megóvni, hogy időközben a válság be nem állott, most azonban a végelszámolásnál a helyzet a legkomolyabb" - írja, s a "színügy nevében és érdekében{...} a bajok elhárítására" a jövő évadi szubvenció terhére kétezer forint előleget kér, amit - a város vezetői látva nehéz helyzetét - meg is adnak neki.144 A tanácsnokok jól látják, hogy az anyagi nehézségeket a szegedi publikum támogatásának hiánya okozza. Erre utal, hogy amikor a pesti Nemzeti Színház a városban öt előadást akar tartani, kérésüket a következő indokkal utasítja el Szabados János: "a közönség pártolására számítani nem lehet."145 Aradi elutazása előtt részt vesz a színügyi bizottság Szabados János vezette ülésén, ahol közepes sikerűnek ítélik a nagy sikerek és hatalmas bukások mérföldkövei közt lefolyt színi évet. A szélsőségek arra mutatnak, hogy hiányzik a biztos kezű és ítéletű művezető, azaz a főrendező. Kötelezik hát a direktort, hogy a következő szezonra művezetőt alkalmazzon. A Színészek Lapjában közzétett pályázatra nyolcan is jelentkeznek, és közülük Aradi Benedek Gyulát, a Népszínház tagját választja. |
84 |
|
85 |
Július 7-én és 8-án a Tisza nagytermében a Népszínház társaság ad hangversenyt. Az esteken sanzonok hangzanak el, és egyfelvonásosokat adnak elő. A színészek között három szegedi születésűt is találtunk: Delli Emmát, Boránd Gyulát és Szirmai Imrét. De a Népszínházi társaság sem járt jobban, mint Aradi együttese. "Nemcsak az est anyagi balsikerén sajnálkozunk, hanem sajnáljuk a távol maradt közönséget is" - jegyzi meg a Napló.147
1888. július 16-án Szabados János helyettes polgármester, a színügyi bizottság elnöke nagy jelentőségű beadvánnyal fordul Kállay főispánhoz: "Miután a színtársulat léte Szegeden minden áldozat dacára csak hat hónapon át van biztosítva", veszélybe kerül "a színészet egzisztenciája". Ezért elengedhetetlen "egy megfelelő nyári állomáshely állandó biztosítása" - véli Szabados. "Ily állomáshelyül többféle előnyeinél fogva első sorban a mehádiai Herkulesfűrdő kínálkozik". Felszólítja tehát a főispánt, hogy a színkör felépítéséhez és működtetéséhez szükséges állami támogatás megszerzése érdekében tegye meg a megfelelő lépéseket. Sajnos e bölcs javaslat is - mint oly sok más - visszhang nélkül marad.148 Aradi társulata a nyár folyamán Nagybecskerek után Makón, Szolnokon és Egerben lép fel, s közben összeáll a jövő szezon színészgárdája is. A régi együttes sok kedvence már nem tér vissza a Tisza-parti városba. Rózsa Rózsika, Tőkés Emília, Kazaliczky Antal, Bóránd Gyula és Egri Kálmán - hogy csak a nevesebbeket említsük - máshová szerződik. Az anyagilag szorongatott helyzetben lévő direktor nem is pótolja mindegyiket, csökkentett létszámú társulattal igyekszik kilábolni a bajból. Két újonnan szerződtetett színésze azonban mindenképpen említést érdemel: Csiky László, a kitűnő drámai hős és Zilahy Gyula komikus, népi zsánerszínész. 1888-1889. A szeptember 29-i színháznyitást a Szegedi Híradó nagy cikkben köszönti, s leszögezi: "fontos ügy a színészet emelése és biztosítása városunkban". A nyitóelőadás minden tekintetben jól sikerült. Bartók: Kendi Margit-ját látva még a Napló is elismeri: "mindent összevéve a társulat idei dráma személyzete feltétlenül erősebb a tavalyinál." |
86 |
A szegedi színházat váratlanul onnan éri támadás, ahonnan nem is várja. A Fővárosi Lapok lesújtó véleményt közöl a teátrumról, s kijelenti: "a színészi erők hiánya teszi az előadásokat hidegekké, színtelenekké." Nem elég a színház körüli sajtóvihar, tizennyolcadikán a Szegedre törő orkán letépi a színház homlokzatán álló egyik múzsaszobor karját, s a lezuhanó kődarab kishíján agyonüt egy asszonyt. Alig múlik el a könnyen végzetessé válható eset keltette riadalom, elromlik a színház vízvezetékrendszere, és egy hónapon át a színpad alatti kút vízellátására szorul a sors üldözte társulat.150
A hónap végét egy vontatott Csiky-színmű, a Cifra nyomorúság, egy közepes Othello és egy kitűnő Beaumarchais előadás zárja. "A vidéken aligha lehet szebb keretben és jobb előadásban látni a Figaro házasságá-t" - írja elismerően a Híradó. A publikum közt csak az okoz némi zavart, hogy a nézőtérre potyog a zenekari árok fölötti stukkó. November hetedikén Schweitzer vígjátékában, a Budapest-ben ismét színre lép a felgyógyult Vendrei és Békés Zsigmond szerepében "játéka közvetlen és van hozzá kedélye, amely azt megaranyozza." Mellette Borcsa szerepében Kükemezey jeleskedik. Ám hiába minden, a közönség ismét elmarad, ezért Aradi a régi receptet alkalmazva vendégeket hív. Először Erdélyi Marietta lép fel telt ház előtt a Cigánybáró-ban, a Szép Heléná-ban és a Koldusdiák-ban, azután 16-ától Blaha hódítja három napon át a színházba tóduló közönséget. A helyzet fonákságát jól jellemzi egy, a Híradóban közölt anekdota. A vidéki úr, aki csak Blahát jött nézni a teátrumba, letekint a tömött nézőtérre, és így szól páholyszomszédjához:
Ám ahogy a vendégművészek kihúzzák a lábukat a városból, az addig zsúfolt házak egy csapásra kiürülnek, s tátongó széksorok merednek a máskor oly sok nézőt vonzó Halevy Constantin abbe-jának és Shakespeare Lear királyá-nak színpadára. Pedig ez utóbbi címszerepét Csiky "tisztességes sikerrel s elismerésre méltó buzgalommal játszotta." |
87 |
Az évad első operettújdonsága, a Peking rózsája is tetszik a közönségnek. A sodró lendületű előadásban Örley remekel, Kiss Ferkó gyönyörűen énekel, s a zenekar brillírozik Znojemszky biztos kezű vezénylete nyomán.
Két szegedi születésű színészt is bevet Aradi, a közönség kegyeiért folyó csatában. Serfőzy Etel "nagyon tisztességes sikerrel" lép fel a Denevér-ben, s Halasi Béla is tetszést arat Ohnet Vasgyáros-ában. Úgy tűnik, Thespisz kordélya végre kikapaszkodik a sikertelenség kátyújából. Épp jókor, mert december 24-én lejár a színigazgatói székért kiírt pályázat határideje. A pályázók: Aradi, a jelenlegi direktor, Krecsányi Ignác, a temesvári és Halmay Imre szatmári színigazgatók, valamint Makó Lajos, a Szegeden már korábban hosszabb időt eltöltött színész, a Népszínház tagja. December 26-án a Cigánybáró-ban ismét egy szegedi születésű művész lép fel: Kenedich Kálmán. Barinkait adja "szép hanggal s ha jó kézbe kerül, használható s számottevő tenorista lesz belőle" - írja a Napló. Goethe darabját is csak dicsérettel illeti 29-én a Híradó: "a Faust-ot így előadva aligha lehet látni még egy vidéki színpadon{...} Csiszér Mefisztót úgy megjátssza, hogy az ország bármelyik színpadán megállhatna{...} Faust szerepe nagyon jó kézben van Pálffynál{...} Margitot Pálffyné kiváló sikerrel ábrázolta". A másnapi Napló "Festett ég alatt" című cikke azonban Aradi számára baljós előjelekkel szolgál. "Amilyen erősen van nem szervezve, hanem csak összeverbuválva a dráma: épp olyan gyönge lábakon áll a szegedi színház operettje" - értékeli az elköszönő fél szezont a cikkíró, majd így folytatja: "Buffó nincs, operettkomika nincs és még sok egyéb nincs{...} pl. üde, tiszta hang{...} lábbal lehet ugyan kacsíntani, de énekelni egy kissé bajos."153 1889. Január 3-án Makó, aki igényét az igazgatói székre csak táviratban jelezte, Szegedre érkezik, és személyesen nyújtja be pályázatát. Ettől kezdve az események felgyorsulnak. |
88 |
Heves sajtóvita kerekedik Makó kinevezéséből. A vitába nemcsak a helyi lapok, hanem több fővárosi újság is bekapcsolódik. Ki tudja, milyen méreteket öltene az új igazgató körül kialakult vihar, ha 1889. január 30-án el nem dördülnek a meyerlingi vadászkastélyban a végzetes lövések. A trónörökös halott! Így az újságháború - Makó szerencséjére - váratlanul véget ér. Az új igazgató állását valójában Tisza Lajosnak, Szeged grófjának köszönheti, aki a kinevezést a háttérből erőteljesen szorgalmazta. A volt újjáépítési kormánybiztos ugyanis szegedi tartózkodása idején a régi "bódészínházat" látogatva tetszéssel figyelte, az akkor még pályája elején lévő színész szárnypróbálgatását. Hasonlóan jelentős pártfogót tudhat magának Makó Lajos színházi berkekben is. A biztosítékul letett 5000 forint értékű járadékkölcsön kötvényt ugyanis Evva Lajos, a Népszínház igazgatója bocsátja rendelkezésére.156 Az igazgatóváltás megzavarja a társulatot, s létbizonytalanságot ébreszt a színészekben. Egymást érik a műsorváltozások. Még Jászai vendégszereplése sem tudja kirántani a társulatot a kátyúból. "Szegedi állapot" - írja a Napló február 16-án -, "ahol a koturnuszi tragikus játszik vígjátéki gavallért, a kezdő, félszeg drámai szende Noémit, a bonviván drámázik, a drámai szende operettezik is, Hamletben a színész szerepét kórista szavalja..." A közönség elmarad az előadásokról, s ezért Aradi úgy dönt, megrövidíti a szezont, és csak minden második nap tart előadásokat.157 Időközben a távozó igazgató elnyeri a miskolci színházat, és ezzel megkezdődik a társulat teljes szétesése. A tagok acsarkodnak egymásra, a nézőtér üres, és a színi évad április 14-én csendben kimúlik. Nem taps, babérkoszorú, díszvacsora búcsúztatja Aradi társulatát, hanem egy kemény hangú cikk a Szegedi Naplóban: |
89 |
"Aradi szegedi direktorságából hiányzott a mersz. Ennek következménye volt a közönség érdeklődésének fokozatos hanyatlása, mely a zérus pontig szállott{...} Nagy apparátussal indult neki az utolsó szezonnak, s{...} a nagy erővel aránytalanul keveset produkált. Harag és neheztelés nélkül válunk el a most lezárult aera direktorától azon reményben, hogy talán az új direktor, mint vakmerő bányász rá fog akadni arra az aranyérre, melyet elődje oly kevés szerencsével és vállalkozó kedvvel kutatott."158
|
 |
 |
 |