58-59 |
"Akik e csarnokba jönnek apostolkodni,
bőkezűen kell bánni tehetségük {...} kincseivel, Szegedi Híradó
|
60 |
A példátlan katasztrófa, s az április 27-i tápai tűzvész szerencsére nem bénítja meg a városi elöljárókat. Április 25-én a színügyi bizottság a színházat felépíteni javasolja, s a rendkívüli közgyűlés is kimondja: a teátrumot a legrövidebb időn belül fel kell építeni.96 Április harmincadikán Fellner bécsi építész Szegedre jön, hogy megtekintse az üszkös romokat. A kár nagy, a nézőtér s a színpadi részek a köztük lévő vasfüggöny ellenére teljesen elpusztultak, a tetőzet beroskadt és az egykor pompás nézőtérre omlott. A hatalmas pusztulás ellenére az épület egy kis részét sikerült megmenteni. A színház második emelete nem lett a lángok martaléka, és itt, szerencsére, viszonylag sértetlen maradt Nagy Vince ruha- és könyvtára.97 Valami gyanú nyílván felmerült a tűz keletkezése körüli mulasztással, esetleg gyújtogatással kapcsolatban, mert Gaskó János ideiglenes tűzoltóparancsnokot állásából elmozdítják, és szigorú vizsgálat lefolytatását rendelik el a zsinórpadlásról kiindult tűz kivizsgálása ügyében.98 |
61 |
A tűz kitörését övező bizonytalanság hátráltatja a kárbecslést is. A Szegedi Napló 1885. július nyolcadiki számában "A színház" címmel írást jelentet meg, melyben felteszi a kérdést: "miért nem indul az építkezés?" Pedig indulhatna, hisz a tizennegyedikei újjáépítési tárgyalásokra megérkezik Fellner műépítész is. Némi reményt nyújt a szegediek számára, hogy az ő eltávozása után is a városban marad megbízottja Pfeiffer úr, aki részletekbe menő tárgyalásokat folytat az építkezés beindításával megbízott művezetővel: Bluntschil Károllyal. Végre augusztus 13-ára befejeződik a kár felmérése. A 400 ezer forintra biztosított épületben 246 344 Ft 96 krajcár kárt állapítanak meg, melyből a biztosító társaság 237 755 Ft 69 krajcárt hajlandó megtéríteni.99 Az újjáépítésnek nincs tehát akadálya. A kivitelezésre árlejtést írnak ki, melyet az 1885. szeptember 11-i döntés alapján ismét Jiraszek Nándor és Krausz Lipót társvállalkozók, a színház korábbi építői nyernek el. Ajánlatuk ugyan 20 487 Ft 1 krajcárral meghaladja az előirányzott összeget, ám a többletköltségeket a közgyűlés egyhangúan megszavazza.100 Ezzel majdnem egy időben, szeptember 6-án Nagy Vince, volt igazgató levélben fordul Szeged Város Tanácsához. "Az április 22-én kiütött színházi tűzvész megszakította a színigazgatói működésemet, melyet a szegedi városi színház megnyitásával, teljes ambitioval s szerény tehetségem teljes érvényesítésével kezdtem meg s legforróbb óhajom teljesülését láttam volna, ha a sors gátat nem vet igyekezetem elé{...} Fájó szívvel kell megválnom azon város művelt közönségétől, melynél szorgalmam és igyekezetem ily módon hajótörést szenvedett" - írja és kéri 10 000 forintos igazgatói biztosítéka visszafizetését. Ezzel egyúttal azt is jelzi, a felépülő színház igazgatói székét nincs szándéka majdan megpályázni.101 Az építés elkezdődik és ezzel szomorú véget ér a színház báli padozata - a Felmayer-féle gyárban van elraktározva -, "miután az újonnan építendő városi színházban az előbbeni színháznak táncz padozata alkalmazva többé nem lesz", a Jiraszek és Krausz cég építési anyagnak /!/ 400 forintért megveszi. A bálterem berendezéséül készített 50 párnázott padot pedig némi viszontagság után 1888 márciusában majd Kass János veszi meg a Tisza Szálló részére.102 1885. augusztus 24-én, amikor a volt színházi vendéglő üszkös romjait bontják, szörnyű szerencsétlenség történik. A bontáson dolgozók a mélybe zuhannak, és közülük a vásárhelyi illetőségű Láda Gergely három nappal később kiszenved.103 A város azonban a tragikus április 22-i színháztűz után sem marad spektákulum nélkül. Május 30-án a Próféta kertjében Sütkey Viktor Jenő Magyar daltársulata kezdi meg előadásait. Júniusban a Fekete Sas kertjében Ungár Fáni "világhírű lengyel szemfényvesztő és delejező nő" tartja esténkénti bemutatóit. Miután várhatóan az elkövetkező évadban a szegedi nézők hivatásos színházi előadások nélkül kénytelenek maradni, július végén a tisztviselők "Összetartás" köre megalakítja Szeged első állandó műkedvelő társaságát.104 |
62 |
November 18-án a Tanácsülés határozatot hoz arról, hogy a leendő színházat három évre, pályázat útján adják ki, a színigazgatótól 5000 forint biztosítékot kérnek, s a színházban - az áprilisi tragikus esethez hasonlót megelőzendő - bentlakó házmesteri állást szerveznek.107
A meghirdetett pályázatra kilenc jelentkező akad. Bogyó Alajos, a győri színház igazgatója, Ditrói Mór, a szegedi kitűnő Tragédia rendezője - jelenleg a soproni színház tagja, Gerőffy Andor temesvári, Jakab Lajos soproni, Sághy Zsigmond nyitrai és Tóth Béla szabadkai színigazgatók, valamint a tavalyi színészkedvenc Somló Sándor, ő azonban később visszavonja pályázatát. Versenybe száll még Mosonyi (Manns- berg) Károly, a város szülötte, aki Szegeden kezdte igazgatói pályafutását 1870-ben, ám jelenleg társulattal nem rendelkezik és végül Aradi Gerő, a debreceni színház igazgatója is. Az 1885. december 17-i eredménytelen ülés után, huszonnegyedikén, tanácsi határozat alapján, ez utóbbi kapja meg a leendő színház igazgatói székét.108 Aradi Gerő talpig becsületes, tipikus magyar ember. Magas homloka, élénk, mélyreható nézésű szeme, keskeny bajsza és az arcát keretező szakáll Krisztusi külsőt kölcsönöz az ötvenes, nyúlánk férfinak. Pontosan fizető, jó igazgató. A szegedi színháznak már több ízben állt az élén. Először 1868-70 között, ekkor az elpusztult Wagner színkör helyett Újszegeden épít arénát, majd legközelebb 1876-tól 1883-ig vezeti a Tisza-parti teátrumot. Korán elhunyt felesége Bainville Emilia színésznő, az egykori szegedi városi főmérnök lánya volt. Alighogy nyilvánosságra hozzák Aradi kinevezését, a Szegedi Napló december 30-án "A bukó színészet" című írásában heves támadást indít ellene. "Inkább egy szezonra üres maradjon Thália csarnoka, semmint megbízhatatlan direktorral próbálja a hatóság a biztos bukást" - írja a leendő igazgatóval nyilvánvalóan nem rokonszenvező cikkíró. 1886. Beköszönt 1886, és a már tető alatt lévő színházban az új év elején is serény munka folyik. A színügyi bizottság első ülésén, január 5-én Aradi aláírja a szerződését, és ezzel a leendő színház teljes jogú vezetője lesz. A hónap közepén megérkezik Bécsből Fellner építész, hogy ellenőrizze a végső stádiumába jutott építkezést. Ittléte alatt döntenek a belső építészetben történő változtatásokról. Elhatározzák az orchester megnagyobbítását és a színes rivaldavilágítás kialakítását is. A mennyezetfreskó |
63 |
elkészítésével Kern bécsi festőt bízzák meg, ám feltételül szabják neki, hogy a képek magyar tárgyúak legyenek. Hosszas vita után elvetik a villanyvilágítás alkalmazását, és továbbra is a légszeszvilágítás mellett foglal a testület állást.109 Ezzel egyidőben a Híradó "Színészetünk" című vezércikk sorozatában /!/ a szegedi színház válságának okait taglalja, mely a cikkíró szerint "részint magának a színészetnek belső életében, részint a közönségben van". Végső következtetésként feloldhatatlan ellentmondású eredményre jut, amikor kijelenti: a színház szakítson az operettel, ami "a vidéki színészet lassan ölő mérge", ám ugyanakkor "a közönség igényeit ne veszítse szem elől". A bölcs megállapítás egyetlen hibája: a vidéki közönség igényét egyedül az operettek elégítik ki!110 Ahogy közeledik az építkezés befejezése, úgy szaporodnak meg a sajtóban a színházzal foglalkozó elvi cikkek. A Híradó újra előveszi a szegedi színészet állandósításának soha el nem évülő kérdését, és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az, "állami segély nélkül meg nem valósítható". Egyúttal azt ajánlja, hogy a szegedi teátrum Nagyváraddal, vagy Hódmezővásárhellyel és Makóval hozzon létre színházi szövetséget.111 A színház ügyében, a januárban Szegeden letelepedett Molnár György is hallatja szavát. Először a március 20-a és 25-e közti cikksorozatban, "Színügyünk" címmel. Az írás alcíme: "Nyelvében él a nemzet". Ebben részleteket közöl Világos után című rövidesen megjelenő könyvéből, ám ez írásoknál fontosabb "Az épülő színház színpadi fölszereléséről" |
64 |
címmel publikált írása. Ebben rámutat a teátrum tervezésének legnagyobb hibájára: a nézőket kiszolgáló rész fölöslegesen gazdag, míg a színpad, Thália templomának szentélye rendkívül szegényes.112 Április 20-án Az Öreg - Nagy Sándort rejti e név - a Híradóban A szóbeszéd címmel cikket jelentet meg. Kifejti benne, hogy a városban szálldosó sok rosszindulatú pletyka "Aradinak, meg a szegedi színháznak csinálja jó eleve a propagandát. Szorgalmasan vetjük az ágyát tövisekből és költjük a veszett nevét, hogy elvesszen." Írása azonban nem fékezi meg az új direktorról rosszindulatú szóbeszédeket terjesztők nyelvét. A támadókhoz a Szegedi Napló is csatlakozik, ezúttal az alakuló társulatot tűzve tollhegyre. Ironikus megjegyzéseket tesz a vélhetően Szegedre szerződő tagok művészetére és gúnyolja Aradit, aki csak arra ügyel, hogy operett színészeket verbuváljon társulatába.113 A Híradó védelmébe véve a még meg sem alakult együttest, csípős választ ad laptársának, leszögezve, hogy Aradi nem tesz egyebet, csak arra törekszik, hogy "a közönség igényeinek majdan minden tekintetben megfeleljen". Ha a társulatba nem tud belekötni, hát beleköt a Napló a színház építkezésébe. Morgó aláírású szerzője azon kesereg, hogy bár az idő szalad, az új színházban úgy tetszik, semmi sincs még kész! Az írás igazságtalan, az épületben a munka tervszerűen halad. Március végén már a 76 gázlángra és egy Siemens égőre tervezett új csillár is megérkezik, s május végén a biztosítást is megkötik a színházra 450 000 forint erejéig. Áprilistól elfoglalja helyét az állandó tűzőrség, és az építkezés menetét ellenőrizendő, Fellner is újra Szegeden jár. Május 20-án Aradi a színházzal kapcsolatos teendőkről tárgyal Szabados János tanácsnokkal. A technikai felszerelés, valamint a díszletbeszerzés ügyében Molnár György szaktanácsait is kikéri. Ugyanis Fellner és Helmer váratlanul arról tudatja a szegedieket, hogy lehetőség van a tűz martalékává vált bécsi Stadtheater sértetlenül megmaradt díszleteinek kedvező áron való megvételére. Miután az ajánlat roppant előnyös és a tanácsadók is a vétel mellett érvelnek, Aradi Gerő, Kacziány Ödön díszletfestő - valójában neves festőművész - Tóth Mihály városi főmérnökkel Bécsbe utazik, és nyélbe üti az üzletet.114 Függönyök, körfüggönyök, szufiták, takarólábak és 513 különféle díszletelem kerül így a szegedi Városi Színház tulajdonába. Ráadásul Aradi eléri, hogy Kacziányt állandó díszletfestőnek szerződtethesse. A színházát vesztett város közönsége azért időről időre némi kulturális események részese lehet. Márciusban a redout nagytermében egy holland akrobata csoport lép fel, áprilisban ugyanott Kass János rendezésében Marcello Rossi hegedűművész hangversenyén vehetnek részt az érdeklődők. Szeged zeneszerető polgárainak örömére április végén megalakul a Zenekedvelők Egyesülete. Elnöknek Rózsa Izsót választják, bizottsági tagok többek között: Főkövi Lajos, Szögedi Endre, Menner János és Szommer Endre. Az egyesület céljául tűzi ki a város zenei kultúrájának emelését. Július tizedikén az ő kezdeményezésükre tartják meg hangversenyüket az opera művészei, Odry Lehellel az élükön, a Tisza Szálló dísztermében. A hangversenyre azonban csak nagyon kevesen kíváncsiak. |
65 |
|
66 |
Időközben a színház építkezése a befejezéshez közeledik. A reáliskola dísztermében is elkészülnek a 9 méter magas, 12 méter széles magyaros díszletek, melyeket készítőjük, Kacziány Ödön ad át Aradinak és Molnár Györgynek, akik elismeréssel szólnak a művészi kivitelű munkáról. A város által meghirdetett színházfelügyelői és gépészi állásra nagy meglepetésre két színész is pályázik: Lovászy Dezső és Egri Kálmán. A szegedi publikum szerencséjére nem nyerik el az állást, s így színészként arathatják majd sikereiket az elkövetkezendő szezonban. A társulat is összeállt már, Aradi a legjobb erőket igyekezett a Tisza-parti városba csábítani. Színésznői közt találjuk Margó Zelmát, a kitűnő fiatal szubrettet és Kükemezey Vilmát, aki a naiva szerepkörben "maga a megtestesült grácia, finom, bájos, csupa kedély és szív. Filigrán termetű, könnyed és kecses alak. Játéka eredeti, vonzó bájjal teli, mellyel mindenkit meghódít." Színészeinek sorában ott van a Nagy Vince társulatából már ismert és szeretett népszínműénekes Egri Kálmán, a nagy tehetségű fiatal hős Demidor Imre, aki később Tháliát hűtlenül elhagyva Justicia szolgálatába áll majd. Pálffy György, a jóképű szerelmes, az izzig-vérig komikus Tollagi Adolf, a Népszínház majdani oszlopos tagja és a szegedi születésű Sz. Németh József, aki "a bonviván fiatalokat játssza sikerrel." Karmestere a Nemzeti Színház hangversenymesteréből karmesterré előlépett, talentumos Znojemszky Ferdinánd. Huszonnégy tagú kar és 36 zenész teszi teljessé a társulatot. A színház drámai rendezője Szalóki Elek, operettrendezője pedig Erdődi Ernő lesz. Ez utóbbi egyúttal a színház művészeti titkári teendőit is ellátja. Molnár György még a nyár folyamán felajánlotta nyitódarabnak az I. László király című történelmi drámát, melyet Vörösmarty és Czakó műveiből alkalmazott színre. Aradi udvariasan ugyan, de elutasítja az ajánlatot, mire Kolozsvár és Debrecen kapva kap a lehetőségen és Lányi Ernő, Orbán Árpád zenéjével, Vörösmarty neve alatt /!/ nagy sikerrel játssza az 1886-87-es szezonban. Augusztus 24-én Fellner Szegedre érkezik, és három napon át a legapróbb részletekig átvizsgálja a már kész épületet, melyet a Szegedi Napló augusztus 29-i számában Békeffi Antal "A szegedi új színház" című cikkében mutat be az olvasónak. Ám hiába vizsgálja át a tervezőmérnök árgus szemmel az épületet, a szeptember 15-i átadás technikai |
67 |
hiányosságok miatt elmarad. Igaz, egy nap késéssel megejtik az aktust, szemérmesen nem véve tudomást a továbbra is zajosan, akadozva működő süllyesztőkről. A színháznyitás közeledtének csalhatatlan jeleként szeptember 17-én Aradi közzéteszi bérleti hirdetését, és két nappal későbbi számában a Híradó elemző cikk keretében bemutatja a szegedieknek az új színtársulatot. A Napló nem tagadva ellenszenvét, az építkezés befejeztével szemrehányást tesz a város vezetőinek, amiért az építésből kevés munka jutott a szegedi iparnak.116 A társulat szeptember 25-én érkezik Szegedre és nyomban elkezdi a díszelőadás próbáját. A produkciók színvonalát emelni kívánó direktornak kapóra jön, hogy a Tisza Lajos körúton a Lábdy-féle házban tánciskola működik. Megbízza hát Lakatos Károly veterán táncmestert, hogy képezzen ki színházi tánckart. Az építkezés utolsó fázisaként huszonhetedikén este 6 és 7 óra között megtartják az új színház világítási próbáját. A tanács színházépítő bizottsága elragadtatva szemléli az 1020 gázláng fényét, elégedetten nyugtázva, hogy ez 64 gázlánggal több, mint amennyi a régi épületben volt.117 Szeptember utolsó hetében soha nem látott ostrom alá veszik a szegediek a színház jegypénztárát. A belépőkhöz csak hosszas sorállás után juthat a türelmes publikum. A roham láttán "Színházmegnyitás" című vezércikkében, október másodikán, intő szóval fordul a közönséghez a Híradó cikkírója. "Ne a szeszély, mulatás, hívságos vágya és ne a divat vigyen bennünket színházba", hanem a művészet - figyelmeztet, de megszívlelendőek a művészekhez intézett sorai is: "Akik e csarnokba jönnek apostolkodni, bőkezűen kell bánni tehetségük, buzgalmuk és lelkesedésük kincseivel, hogy minél magasabbra emeljék a tipikus magyar földnek ezt a kedvenc intézetét."  A körutak kialakulóban |
 |
 |
 |