Az első cseretársulat érkezése előtt az együttes igazgatója BáNKY RóBERT a Délmagyarországban kijelenti: "A cseretársulati intézmény elsősorban azokért létesült, akikért élünk és akikért dolgozunk: a színházlátogatókért {...} A vidéki színészet főhibája eddig az volt, hogy időben nem tudott megmérkőzni a ráháramló túl nagy feladattal".⁷²⁷ Az elmondottak azt sugallják, hogy mostantól minőségileg más, jobb előadásokat láthatnak majd a nézők, mint eddig bármikor.

1939-1940. A szezont október 6-án, a Bánk bán-nal nyitja a Bánky- társulat. Az első bemutató igazolja is a várakozásokat, bár a nézőtér ugyancsak foghíjas. Az előadás kifogástalan. A szereplők élén egy fiatal színész, Alszeghy Lajos áll, aki "az anyaföld kemény rögéből, vérből és könnyekből gyúrta össze az örök Tiborc figuráját", de igen jó Halassy Mariska királynéja, Moór Lucy Melindája és Zemplényi Zoltán Bánkja. Viszont Bánky "finomkodó, modern elgondolású, mefisztói gunyorossággal színezett Biberachja" - legalábbis a Délmagyarország kritikusa szerint - "elüt a tragédia alapszíneitől".⁷²⁸ A következő napon a Makrancos hölgy kerül színre. "Turay Idánál makrancosabb Makrancos hölgy-et {...} maga Shakespeare sem tudott volna elképzelni {...} Féktelenül

Végezetül dr. Hajnal István észrevételezi, hogy "az operaelőadás olyan gyenge volt, amilyen Szegeden még soha nem volt".⁷²⁹

Bánky másként látja a dolgot, és erről a Szegedi Naplóban fejti ki véleményét:

"- Nekünk a kezdet nehézségeivel kellett megküzdenünk, de más körülmények is gátolták a működésünket. Úgy veszem észre, hogy titkos propaganda folyik a stagione rendszerrel és a színházzal szemben, ennek a propagandának nyomait benn a színházban is felfedezhettem {...} Egy alkalommal a világításban okoztak zavarokat, máskor pedig a függöny kötelét vágták el, hogy zavart okozzanak. A közönség közönnyel viseltetik Szegeden a stagione-társulat működése iránt, nem pártolják eléggé a színházat."⁷³⁰

Az első cseretársulat a még hátralévő időben tart egy jelentős bemutatót: Strindberg Haláltánc-át, Halassy Mariskával és Sorr Jenővel a főszerepekben. November 13-án a Szegedi Filharmonikusok Egyesülete 20 éves fennállása alkalmából koncertet ad a színházban, ezért Bánkyék Kistelekre mennek, ahol a Földindulás-t mutatják be a környék közönségének.

Az IHáSZ ALADáR-féle társulat Pécsről érkezik. Tagjai közt van Sándor Anna, aki Amerikából tért haza, Ferenczy Marika, ő a szubrett szerepkörét tölti be, Delly Ferenc és Nádor Jenő bonvivánok, Antalffy József és Hlatky László táncoskomikusok, valamint Csanak Béla karmester. A felsorolt nevekből és szerepkörökből nyomban kiderül, hogy Ihász - aki maga is népszerű táncoskomikus volt pályája kezdetén - társulata műsorát elsősorban operettekből állította össze.

December hatodikán ünnepélyes keretek közt tartják meg a nyitóelőadást. A Himnusz hangjai után a kormányzó neve napja alkalmából Gyárfás Miklós Névnapi emlékezés-ét Kovách Aladár mondja el, utána kezdetét veszi Erdélyi Mihály romantikus, hazafias operettje, a Zimberi Zombori szépasszony. Az előadás jó, főszerepeit Sándor Anna, a szőke primadonna és Delly Ferenc, a szegedi születésű bonviván játsszák.

A bemutató napján a Délmagyarország üdvözli az új társulatot és megállapítja: "A mai időkben a színház nem csak szórakozást jelent, hiszen a színpad munkásai is új utakon indultak el, új lendülettel, új reménységgel, új célkitűzésekkel." Ezzel szemben az együttes operett- özönnel árasztja el Szegedet. Műsorukon szerepelnek a Májusi napsugár, a Jön a kegyelmes úr című ősbemutatók, meg a Balatoni kaland és a Tisztességes Anna pesti újdonságok.

Az első két hét eltelte után a sajtó munkatársai szegedi tapasztalatairól faggatják Ihász direktort.

"A célom, hogy meghódítsam a szegedi közönséget és újból rászoktassam a színházbajárásra" - mondja terveiről a Szegedi Naplónak.

"Tudtuk, hogy a szegedi közönség idegenkedéssel fogadta a cseretársulati rendszert, s azonfelül úgy ismerik széles ez országban a szegedi közönséget, mint erős kritikai érzékkel megáldott, rendkívül igényes publikumot. Éppen ezért egy kis szurkolással jöttünk ide s nagyon boldoggá és büszkévé tesz, hogy a bemutatkozással nem vallottunk kudarcot" - áll a Délmagyarországnak adott nyilatkozatban.⁷³²

A bemutatkozás mámora gyorsan elszáll, s a keserű való: az operettdömping ellenére olyan rosszul megy a színház, hogy december végén Pálfy polgármester kénytelen felhívást intézni a város polgáraihoz "pártolják a színházat".

1940. Karácsonykor a gyermekelőadások úgy-ahogy megtöltik a nézőteret, de már az 1940-es esztendőt köszöntő Csárdáskirálynő-t újra ijesztően üres teátrum fogadja. Pedig Bóni gróf szerepében maga Ihász

A humort Hlatky László képviseli, tehetségesen. "Szívesen voltunk tanúi egy csokor illatos kis rozmaring kinyílásának" - írja másnap a Délmagyarország. A bemutatóra Ihász 500 darab különlegesen nyomtatott meghívóval invitálta a városi notabilitásokat, mégsincs tele a színház...

Fél esztendővel a cseretársulatok működésének megkezdése után az ország különböző városaiban számvetést készítenek az eddig eltelt időről. Sopronban a Színpártoló Egyesület arra a végkövetkeztetésre jut, hogy "a cseretársulati rendszer nagy eredményeket hozott, a színészek túlterhelése csökkent, megélhetésük biztosabbá vált, többet és nyugodtabban foglalkozhatnak művészi feladatokkal." Merőben más véleménynek ad hangot a Szegedi Új Nemzedék, amikor így ír: "lehet, hogy a kisebb városokban, főleg a Dunántúlon bevált a cseretársulati rendszer {...} a nagyobb városokban azonban - amilyenek Szeged, Kassa, Pécs, Debrecen és Miskolc, az eddigi eredmények legalább is azt mutatják, megbukott a cseretársulati rendszer, mind az előadások színvonala, mindpedig a műsorösszeállítás tekintetében is {...} Vissza kell térni a régi alapokra."⁷³³

A vita országszerte folyik, az érintett társulatok pedig a cseretársulati rendszerben dolgoznak tovább. Az Ihász vezette együttes szegedi játékideje végéhez közeledve továbbra is újdonságokkal igyekszik meghódítani a közönséget - igen kevés sikerrel. A huszonnegyedikén bemutatott Jön a kegyelmes ur-at is mindössze negyedház nézi. Igaz, a szerzőpáros, "Bóday és Machán nem színdarabírásra született". A vidéki kisváros sznobjait bemutató darabot Kovách Aladár rendezte. Sajnos jó néhány részlet láttán ki kell mondani: nem elég kemény kézzel. "Például Nagy Ferencnél, aki a cigányozó jelenlétében a szegedi színpadot összetévesztette valamelyik műkedvelői emelvénnyel. {...} Ihász Aladár egy öreg ripacs figuráját vitte színpadra, ezúttal - élethűen. Egészen kitűnő volt Mihályi Vilcsi, aki komoly értéke a társulatnak. {...} Hlatky László csak helyenként tetszett. Első felvonásbeli ugrándozásai bátran elmaradhatnának..." Végül is, szomorú, de igaz: a többségnek a szünetben játszó katonazenekar jobban tetszett, mint az előadás.⁷³⁴

Nem sikerül jobban a Sándor Jenő zenéjével bemutatott Tisztességes Anna sem. Míg a Szegedi Új Nemzedék "becsületes munká"-nak minősíti a bemutatót, a Szegedi Friss Újság jóval keményebb szavakkal ecseteli a látottakat. A gépírókisasszony és méltóságos úr szerelmi történetét

"Szegeden a stagione rendszer bevezetése óta mélyebbé vált az a kívánság, hogy Szeged önálló színházat és állandó színtársulatot kapjon." E szellemben válaszol a Kamara elnökének, Kiss Ferencnek, aki véleményt kért a cseretársulati rendszerről. "A cseretársulatok meg sem közelítik azt a művészi nívót" - áll a levélben - "melyet Szeged a múltban kapott {...} A díszletek és kiállítás szegénysége, a társulatok gyenge, olcsó erőkből való összetétele, valamint a kritikán alulian rossz kórusok következtében a színház látogatottságának hiánya következett be." És nyomatékosan a Kamara tudtára adja, Szeged vezetése vissza akar térni az állandó társulatokhoz.⁷³⁶

A távozó direktor keserű szájízzel búcsúzik a Tisza partjától. "A színház sajnos nem volt olyan látogatott, mint kellett volna, de azt hiszem, ennek mi vagyunk az okai" - teszi hozzá udvariasan. - "A nagy nehézség ellenére deficitmentesen megyünk el Szegedről és ez a mai világban elég nagy szó."⁷³⁷

Február hatodikán kezdi meg előadás-sorozatát KARDOSS GéZA Kassáról érkezett, prózára "szakosodott" együttese. A tagok között van a szegediek körében oly kedvelt Könyves Tóth Erzsi és Szilágyi Szabó Eszter, Zách János, Mester Tibor, Márky Géza; a bájos Fónay Márta, a tehetséges Jatzkó Cia és a kacagtató komika: Garami Jolán.

Bemutatkozó előadásul Kodolányi Vidéki történet-ét választják. Remek alakítás Könyves Tóth Erzsié, aki egy "a falusi sárból, a kis élet viperái közül elkívánkozó fényes fővárosi asszony" alakját formálja meg. Méltó partnere az orvos szerepében Mester Tibor, és nagy sikerrel lép ismét a szegedi deszkákra Szilágyi Szabó Eszter. Sikeres bemutató Hunyady: Három sárkány-a is. A szeretni való "sárkányok" szerepében Garami Jolán, Bánhidy Ilona és Szilágyi Szabó Eszter jeleskedik. De fellép maga az igazgató, Kardoss Géza is, míg az apróbb szerepeket Márky Géza, Zách János és Fónay Márta oldják meg kifogástalanul. Huszadikán Klaubund: A krétakör-e kerül színre. A főszereplő Ölvedy Zsóka "ha a drámai mélységeket nem is tudta megéreztetni {...} kislányos szendeségével megérdemelt sikert ért el. {...} Mindent összevéve A krétakör szép kultúrteljesítmény. Az előadást jó félház nézte végig."⁷³⁸ Mert az annyira hiányolt prózai előadásokat is alig látogatják. Pedig a Kardoss-társulat változatos műsorral érkezett. Rövid idő alatt - a már bemutatott darabok után - két Gárdonyi-mű: A bor és az Öreg tekintetes;

Szigligeti Liliomfi-ja; egy gyermekelőadás: a Hólyag Misi - erre gyűlik össze az egyetlen telt ház - és Herczeg Gyurkovics lányok-ja kerül a szegediek elé. Ez utóbbiban "bájosan, közvetlen természetességgel, kellő humorral" alakítja a legkisebbik Gyurkovics lányt "a kilókban megfogyva, de színjátszó tehetségében megizmosodva" Szegedre visszatért Jatzkó Cia. "Hibátlan, mértéktartó, életteli alakítás" Zách Jánosé, és jó Radványi báró szerepében Mester Tibor. "Márky Géza jelenlegi képességeit meghaladja a vezető férfi szerep {...} egy-két évi gyakorlat után bizonyára kitűnő Horkay Feri lesz belőle. {...} Remek, tökéletes Gyurkovics mama: Garami Jolán". Viszont bántó "sztári allűrökkel" dobta kis szerepét Szilágyi Szabó Eszter. "A gyenge félház közönsége nagy lelkesedéssel fogadta a felújítást és sokszor tapsolta függöny elé a szereplőket."⁷³⁹

Kardosst joggal töri le a szinte üres házak látványa. Keserűen nyilatkozza a Délmagyarországnak:
"Sajnos a legszebb igyekezetünket sem méltányolja a publikum. Ha valaki azért nem akar eljönni a színházba, mert nincs megelégedve az előadás színvonalával, akkor nem szólunk semmit. De ilyen indokolást eddig még nem hallottunk, s így nem értjük azt a közönyt, amely érdemtelenül sújt bennünket."⁷⁴⁰

A közönség tartózkodása valóban érthetetlen, hiszen a Színművészeti Kamarának Kardoss színigazgatói működéséről a város vezetői teljes elismeréssel nyilatkoznak.⁷⁴¹ Március elsején végre megtelik a színház Vándor Kálmán: Trieszti gyors című darabjának bemutatóján. A történet - az író házias feleségét elhagyja egy démonért, majd megcsömörlötten visszatér igazi társához - tetszik a nézőknek, akik sok tapssal köszöntik a jelenlévő szerzőt s a három főszereplőt: Mester Tibort, a feleséget játszó Hotty Évát és a démont adó Szilágyi Szabó Esztert. Az est jelentőségét mégsem a siker adja meg, hanem Cselle Lajos kamarai főtitkárnak egy elejtett megjegyzése: "- Jövőre nem lesz stagione!"

Pálfy György kultúrtanácsnok igyekszik kihasználni a félhivatalos értesülést, és a Délmagyarország segítségével ország-világ tudtára adja:
"- ... Ha szabad választás van, önálló színházat akarunk {...} ezt tudomására hoztuk a színészkamarának és ezt az álláspontunkat fönntartjuk."⁷⁴²

A Kardoss társulat április elejéig játszik a városban. Március egyetlen figyelemreméltó bemutatója a 19-én előadott Peer Gynt. A címszerepben Mester Tibor - ő a rendező is - "sok lírával ábrázolja az álomvilágot", a vendégként fellépő Patkós Irma "finom és poétikus Solveig", Garami "őszinte Aase anyó". Az előadásban szerepet kapott Herczeg Vilmos is. A városban játszó társulatok ugyanis gondot fordítanak arra, hogy a köztiszteletben álló művészre alkalmanként kisebb szerepet bízzanak.

A tagadhatatlanul jó erőkből álló, felkészült együttes egyedüli tartós sikerét a húsvétkor színre kerülő Dalol a nyár című zenés játékkal aratja. Ennek köszönhető, hogy ez a magas színvonalon játszó, igényes műveket színre állító társulat nem a csúfos anyagi bukás terhével kénytelen távozni a "nagyigényű" Tisza-parti városból.

Mielőtt Tolnayék megkezdenék előadás-sorozatukat, végre-valahára április 4-én felgördül az 1940-es év első operájára a függöny. Igaz, nem a januárban beharangozott hangzatos nevű Theszpisz kordélya érkezik Szegedre, a kordély valahol elakadhatott, hanem az Operaház hozza le a Rigoletto-t parádés szereposztásban: Gyurkovics Mária, Palló Imre, Székely Mihály és Király Sándorral a főbb szerepekben. A produkciót egy különös baleset emeli ki a zenés előadások sorából. A II. felvonás duettje alatt a vezénylő Fricsay bal válla kificamodik, és az előadás hátralévő részét kénytelen félkézzel ledirigálni...

Április 5-én a Cigánybáróval kezdi az év utolsó cseretársulata rövid, egy hónapos szezonját. Az igazgató nagyvonalú gesztusaként Saffi szerepében Hont Erzsi látható, Barinkayt Benkő Béla énekli, Zsupán pedig az "aranyhumorú" Selmeczi Mihály.

Hetedikén, a színházban a délelőtt folyamán "Mátyás ünnepséget" tartanak. Ezzel kezdi meg működését a szegedi faluszínpad. Kalot és Kalász gazda ifjak és lányok Muharay Elemér darabjait mutatják be, tánccal körítve a színpompás előadásokat.

Egy hétre rá a piarista gimnázium 100 éves önképzőköre tart ünnepséget a Városi Színházban. Az ének- és zenekar mellett a színjátszók is bemutatják tudásukat Sík Sándor: Zrínyi című drámájának előjátékában. Az előadók közt ott találjuk Kövér Bélát, a Szegedi Bábszínház majdani megalapítóját is.

Április 16-án megtartják a második opera-előadást - ugyancsak foghíjas nézőtér előtt. A Failoni vezényelte Bohémélet Mimije Szilvássy Margit, Rodolphja Halmos János és a szereplők közt ott van a csodálatos hangú basszista: Koréh Endre.

Eközben gyenge nézettség mellett pereg az ügyeletes társulat repertoárja. Fényes-Szilágyi-Békeffy Pusztai szerenád-ja az ördöngösen táncoló Rajz János-Süli Manyi kettőssel, a Hamburgi menyasszony, Strauss Búcsúkeringő-je, a Szibill, Huszka: Erzsébet-e, a Diadalmas asszony Csajkovszkijtól, a Mosoly országa és a Leányvásár. Azonban hiába a jól csengő címek, egyre kevesebb a néző, s a Toldi Miklós-t - egy regényes daljáték újdonságot - már a teljes részvétlenség jegyében

A stagione rendszer sokkal több embert elszoktatott a színháztól, mint vonzott a színház látogatására. {...} Irodalom és költészet nem volt, operett sem az volt, amihez a közönségünk szokott, ezzel szemben azután opera - az végképp nem volt. Az irodalom eltüntetése után az egyik fővívmánya a stagione rendszernek az opera eltüntetése. {...} Egy bizonyos, hogy ezt a rendszert sem valamire való jobb színész nem tudja megszokni, sem a közönség, amely alig barátkozott meg néhány arccal, máris új neveket és új arcokat látott maga előtt. Előrelátható volt tehát, hogy sem a kultúra, sem a közönség, sem a színész, sem a direktor nem jár jól ezzel az újítással."⁷⁴⁴

Valósággal megkönnyebbülés érződik a Szegedi Új Nemzedék stagionét búcsúztató cikkének záró mondataiból: "a cseretársulati rendszer a próbaév befejeztével Szegeden véglegesen megszűntnek tekinthető. Finita la comedia!"

Ugyanezt mondja - csak árnyaltabban - a Délmagyarország április harmadikai közlése szerint a Kamara elnöke is, amikor kijelenti: "engedélyezzük az önálló színházak létesítését". A város nem sieti el a dolgot, még vár a döntéssel. A Délmagyarország május hetedikén beszélgetést közöl a volt direktorral, Sziklai Jenővel. A feltett kérdésre: megpályázná-e - ha tehetné - a szegedi színház igazgatói székét, a válasz: "Adják nekem azt a két évet, amely a legutóbbi szerződésem szerint megilletett volna s én bebizonyítom, Szegednek ismét lesz őt megillető színháza."

A május 18-i közgyűlés megtárgyalja az állandó színtársulat visszaállítása ügyében előterjesztett 287/1940. sz. kisgyűlési javaslatot, és határozatot hoz arról, hogy 1940. szeptember 1-től kezdődőleg a városi színházba az állandó színtársulatot visszaállítja.⁷⁴⁵ A színház bérletére rövidesen pályázatot írnak ki, s erre két komoly jelentkező akad: Kardoss Géza és Beleznai Unger István. Ez utóbbi pályázatában nyomatékosan hangsúlyozza: "különös figyelmet akarok fordítani a prózai előadásokra, amelyek az utóbbi időben a színigazgatók üzleti szempontjai miatt erősen mellőzve voltak".

Kardoss elismeréssel nyilatkozik Sziklai tevékenységéről, de kifejti, hogy az ő útja más. Inkább a próza felé nyit. "Vállalkozom arra" - jelenti ki - "hogy a szegedi színházat a budapesti színházakkal teljesen és tökéletesen egyenrangú színházzá, sőt színházi tényezővé teszem. Olyan társulatot tartok, amely színvonalban nem marad el a budapesti színházak mögött, a kiállítás a legszigorúbb mértéket is megüti, végül a színház műsorát lehetőleg függetlenítem."

Király Sándor, Gyurkovics Mária, Palló Imre, és Fricsay Ferenc egy szegedi Rigoletto előadáson

A játékok nézőtere