7

Sándor János ízig-vérig színházi ember (de leginkább vérig, mert nála minden, ami színház, vérre megy, nem a mások, hanem a saját vérére). Az ujja bögyében is ott van a szakma. Amihez hozzányúl, színházzá változik. Még nem ismertem embert, aki ennyire értette volna, mi az, hogy színpad. Mi az, hogy szituáció. Mi az, hogy figura, jellem, hanghordozás. Mi az, hogy belép valaki. Mi az, hogy kimegy. Mikor megy ki és hogyan. Mi a feszültség és kioldás. Mese és fordulat. A legmegfelelőbb pillanat, amit nem szabad kihagyni. A telítettség, amikor elég valamiből. A dramaturgiai kényszer. Melyek a csodálatos és életveszélyes örvény - egy színházi előadás - kiismerhetetlen törvényei. Ő a megismerhetőből és a kifürkészhetőből a maximumot ismeri.

Én tudom ezt, mert nem csak rendezte számos darabomat, hanem többször dolgoztunk úgy (amit senki mással nem tettem volna soha), hogy a darab részleteit írás és formálódás közben megmutattam neki, s ő mindig a legpraktikusabbat és legjobbat mondta, mi a teendő oda és vissza. Hihetetlen dramaturgiai érzékkel javasolt apróságokat, melyek a színpadi hatás nagyfeszültségében hatalmassá nőttek.

Színházat is csináltunk együtt Szegeden, a legnehezebb években, az átépítés alatt, kitelepítve a moziba, mégis a legtermékenyebb és legsikeresebbnek számító szegedi színházi évadsorozatok egyikét. Ő az a rendező, akinek van látomása, igazi nagy formátumú víziója a megren- dezendő színdarabról, de nincs lila művészet, melyben elvész a kivitelezés praktikuma. A mesterség tudása mindig működik, a tárgyi és tapasztalati ismeret arról, hogy mit tud és mit nem tud a színpad. Nála vízió és a zsinórpadlás együtt van. Nem fordulhat elő, hogy a vízió szép ugyan, de megvalósíthatatlan, mert a technika nem engedi. Sándor János a vízióhoz mindig odacsatolja a mesterséget is.

Ez az ember - vérlázító módon - színpadi némaságra van ítélve hosszú évek óta. Nem baj, gondolta, akkor színháztörténetet ír. Kutat, és írja-írja, egymás után, a könyveit. Melyek egyértelműen szakmai alapkönyvek lettek. Most már megkerülhetetlenek. Tényszerűek és pontosak. Megbízhat bennük minden kutató és színházi ember. Sándor János a szakmai megaláztatásban színháztörténész lett.

Bármilyen jól csinálja, hiszem, vissza fog térni a színpadra. Mint hal a vízbe.

Görgey Gábor