... legyen feledve küzdés, bú és átok,
Ha csak utódid sorsa jobb leszen!
Nem szenvedtél hiába, hogyha látod:
Mi kelt, mi épült szenvedésiden?
Hazám! deríts ő érte szebb világot
Színészeidre, úgy jobban pihen! -
Utódi vállán hogy ha teher ül:
Őt bántja az, sírjára nehezül.

Ki mélyen alszol honi föld szívében:
Köszönt, ím, az utókor, vén színész.
A sírt, hol nem rég jeltelen - sötéten
Pihentél: megjelölte honfikéz.
E kő szebb álmaidnak őre légyen,
Múlt nemzedékről szólva, mely kivész.
De bár pihenjen néma hant alatt:
Neve dicsőn, örökre fönnmarad!