A teátrum anyagi rendbetétele érdekében - mivel úgysem látogatják - beszüntetik az éjszakai előadásokat, és a színészek egyetértésével lépéseket tesznek a kolozsvári Nemzeti Színház mintájára való államosítás érdekében. Visszatetszést szül azonban a társulat körében a zenepalota felépítésének ismételten felemlegetett terve. Ugyanis a város vezetői közül néhányan ennek valóra váltását sürgetik a klinikák építése ügyében éppen Szegeden tartózkodó Klebelsbergnél, ám ő a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva kitér a kérés elől.

A házikezelés első zökkenőjét Faragó művezető-igazgató személye idézi elő. Fodor intendáns ragaszkodik ahhoz, hogy a jövő évtől pályázat útján töltsék be ezt az állást, míg a polgármester - miután elégedett vele - ragaszkodik Faragó személyéhez. A művészeti igazgatói poszt várható megürülésének híre pillanatok alatt elterjed a szakmában, és március végén már meg is érkezik a korábban is Szegedre kívánkozó Kürthy György levele. "A szegedi Városi Színház ügyét és válságát immár hosszú évek óta szerető és féltő figyelemmel kísérem, hiszen 1921-ben szinte a küszöbén voltam annak, hogy az akkori direktortól, Palágyi Lajostól az igazgatást átvegyem" - írja a Nemzeti Színház művésze. - "De aktuális lett volna a kérdés a múlt, 1926. év nyarán is, mikor Farkas Imre nyugd. min. tanácsos, az országos hírű költő és szerző barátommal együtt boldog örömmel vállaltam volna el a színház vezetését. {...} Bátor vagyok csekélyképességű szolgálataimat a tek. Tanácsnak újból felajánlani, amennyiben - ahogy tudom - a jövő évadtól kezdve új művezető-igazgató gondjaira óhajtaná bízni színháza vezetését."

Április elején újabb ajánlat érkezik. "Teljesen tudatában vagyok annak, hogy Szeged szab. kir. város színháza a magyar színészet egyik legékesebb oltára s a magyar színészet szent missziója az, hogy erről az oltárról törhetetlenül mindig a nemzeti Géniusz harsogó szavát hallassa. Átérezve a szegedi színház irányításának úgy nemzeti, mint művészeti szempontból való rendkívüli fontosságát, teljes lelkemmel, minden tehetségemmel kész vagyok e tisztet vállalni" - áll Asszonyi László, volt pécsi igazgató írásában.⁶¹¹

Elvben hajlandónak mutatkozik a művészeti igazgató székének elfoglalására Hegedűs Gyula is, és a jelentkezők között ott van Almássy, Kiss Ferenc, valamint Alapi Nándor.

Közben az intendatúra vendégjátékokkal igyekszik fenntartani a közönség színház iránti érdeklődését. Fellép a szegedi deszkákra a város

A Szegedi Napló mindenesetre felhívja Tarnay figyelmét arra, hogy "a múltak okulásra késztethetik, mert figyelmeztetések arra, hogyan nem szabad színházat vezetni." Egyben rámutat arra, hogy "munkájához szükséges a város közönségének osztatlan bizalma, mely meg is nyilvánul a színigazgatás mandátumának hivatalosan történő átadásában." Az új igazgató első nyilatkozatában többek közt a következőket mondja: "őszintén hiszem, hogy a házikezelés rendszere korszakot teremt a magyar színészet történetében, éppen ezért ezt a megoldást igen szerencsésnek tartom. Ha sikerül, feltétlenül lendületes fejlődésnek indul ismét a magyar színészet, mert ez a rendszer módot nyújt arra, hogy a színházhoz valóban szakavatott emberek kerüljenek. Hiszem, hogy abban az esetben, ha a szegedi színházban beválik ez a rendszer, a többi vidéki városok egymásután átveszik. {...} Szeged Trianon óta fokozottabb jelentőséget kapott és nagyobb kultúrmissziót kell a jövőben betöltenie. Ennek a missziónak pedig az egyik leghatásosabb eszköze a színház. Arra törekszem majd, hogy Szeged egyéb specialitásain kívül a színházáról is nevezetes legyen."⁶¹³

A körülmények rendeződése után a színházban egymást követik a jól sikerült produkciók. Felemelő előadással adózik a társulat Tömörkény emlékének, halála tizedik évfordulóján, április 23-án, a Barlanglakók-kal; valósággal reveláció a Csárdáskirálynő Beke Alice és Páger Antal elragadó kettőse jóvoltából, és országos hírű bemutató a Szentivánéji álom, Baróti kitűnő rendezésében.

Május 27-én azután újra robban a botrány bombája. A szegedi egyetemi tanár Mészöly Gedeon Tótágas című szatirikus bohózatát mutatják be aznap este. Az előadás nyomán támadt politikai vihar egyszeriben újra a szegedi színházra irányítja az ország figyelmét. A színmű tartalma dióhéjban: egy falusi kisgazda földreformot ígérve elnyeri a képviselőséget, ám panamába keveredve megbukik, és újra visszakerül falujába.

A darabot már korábban elutasította Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója, aki szerint előadhatatlan, mert "a mai világban lehetetlen ezt a rettenetes szatírát színpadra vinni, még szabadabb világban sem lehetett volna ennyi aktualitást és napi politikát színházba vinni." Ám nyomban hozzáteszi: "amilyen őszintén megmondom nézetemet, olyan őszintén mondom azt is, hogy el vagyok ragadtatva írója tehetségétől. Ennyi humora, ilyen jóízű figurái, ilyen kitűnő emberismerete alig van ma magyar írónak."

Mészöly Gedeon

A színház vezetői, bár Jób Dániel véleményét ismerve ódzkodnak a politikai aktualitású darabtól, Somogyi polgármester ösztökélésére mégis műsorra tűzik azt. Az előadást jól fogadja a kritika, ám a mű politikumát - egyöntetűen - nem akarják érteni. Egyedül a Délmagyarországban Kézai Simon (valójában Pásztor József van e név mögött) írja le a bohózatról: "szatirikus annyiban, hogy istenigazában kifigurázza a parasztot, amiért mersze van a közéletben részt venni." Annak ellenére, hogy az előadást nyomban leveszik a műsorról, a darab a parlamentben is vihart kavar. A Kisgazda Párt Nagyatádi Szabó pártvezér lejáratásának tekinti a bemutatót, és hiába jelenti ki a nyelvészprofesszor szerző: "nem egy társadalmi osztályt, hanem a legkülönbözőbb társadalmi osztályoknak egyes alakjait gúnyolom {...} a darab alapeszméje a szélsőségek elleni küzdelem", a kisgazdák tüntetni készülnek. A bemutató ürügyén folyó csatározások közben természetesen a házikezelés is a kritika össztüzébe kerül.

A fővárosra kiterjedő sajtó adok-kapok közt a kor írófejedelme Herczeg Ferenc védelmébe veszi Mészölyt! "Egyike a legmulatságosabb, legelmésebb és legigazibb daraboknak, amit ebben a szomorú korban olvasni lehet" - jelenti ki. A napilapok többsége megvédi Mészölyt a politikai indítékú éles támadástól, ő pedig vezeklésképpen még az egyetemi fegyelmi eljárást is hajlandó vállalni.

Az idő múlásával lassan elülő vihar záróakkordjául Juhász Gyulának a Délmagyarországban Tótágas címmel megjelent sorai szolgálhatnak: "Szabályos szatirikus bohózat nótákkal és interpellációkkal. Kisgazdákkal szemben merénylet, irodalommal szemben kísérlet. Rendezték a színházban, a parlamentben és a közéleti cirkuszban."⁶¹⁴

A Tótágas keltette botrány elcsitul, de a meleg időjárás miatt a színházmenet rosszra fordul. Alig néhány előadás telt háza jelent csak vigaszt az üres nézőterek reménytelen sokasága között. Ilyen a június 4-i Traviata, a 24-i Baróti rendezte Jedermann a kitűnő Oláh Ferenc főszereplésével és a hónap végén az Operaház két vendégelőadása.

Július elsején végre lakat kerülhet a színház kapujára. Megkönnyebbülést jelent ez annak ellenére is, hogy az eddigi nyári állomás, Vásárhely nem fogadja az együttest. Így a színészek arra kényszerülnek, hogy a nyár folyamán, konzorciumi formában szegedi alkalmi előadások bevételeivel keressék meg mindennapi kenyerüket.

Július és augusztus igazi színházi eseményét ezúttal is Alapi társulatának kéthetes vendégjátéka jelenti. Az Országos Kamaraszínház a már megszokottnak mondható Gorkijtól Shakespeare-ig ívelő darabválasztékával jelentkezik, ám előadásira ezúttal is kevesen kíváncsiak.

Alig távozik az együttes, augusztus tizedikére virradóra szörnyűséges eseményjáték kezdődik. Egy villámcsapás következtében hatalmas tűz lobban lángra az újszegedi kendergyárban. A vihar pusztító erejét nem csak az üszkös romok, hanem a városszerte kidöntött fák, feltépett háztetők és a kitört ablakokból a járdákra hullott üvegcserepek is mutatják. A klinikák építése azonban nem e természeti csapás, hanem a bérek körüli viták következtében kirobbant sztrájk miatt áll le. Egy hétbe telik, míg megegyezésre jutnak a felek, s az építkezés végre újra a régi lendülettel folytatódhat. A drámai események mellett pedig véget nem érő szappanoperaként zajlanak az Andor ellen folyó perek.

A régi palánk bontás előtt

Hanem augusztus tartogat felemelő eseményt is. Tizenharmadikától három napig daltól hangos a város. Hétezer dalos részvételével Szegeden tartják a magyar dal ünnepét. Az ünnepségre érkezők festői csoportokban vonulnak a Széchenyi térre, ahol ünnepélyesen fogadják a város vendégeit. "Ameddig magyar dal fog elhangzani magyar ajakról, addig élni fog és erős lesz a magyar nemzet" - hangzik el az üdvözlőbeszédben.

A nyár folyamán a színház művészeti igazgatója nagy becsvággyal és hozzáértéssel készíti elő a házikezelés első teljes évadját. Reményeiről és szándékáról így nyilatkozik a Délmagyarországnak:

"Erős a bizalmunk, hogy jó színházi évet fogunk csinálni, mert a város nem akar üzletet csinálni, hanem szeretettel áll a kultúrvállalkozás mellett. Az ellenzék azt hangoztatja, hogy drága dolog a házikezelés. Ez igaz, de melyik nagyvállalkozónak nem kell nagy befektetéseket eszközölnie. A legfontosabbak mégis csak a jó előadások, hogy a közönség ismét kedvvel jöjjön a színházba, ha pedig egyszer visszaszokott, úgy lesz majd a színház még jó üzlet is."⁶¹⁵

A jó előadások záloga a jó társulat, s az új művészeti vezető remek együttest hoz össze. Így emlékezik később az egykori társulatra egyik kitűnő énekes színésze, Neményi Lili:

Tarnay "végigutazta Magyarország és Erdély összes társulatát, megnézte az előadásaikat és egész sereg fiatal színészt szerződtetett, hogy kiegészítse velük a szegedi - kiváló erőkből álló - törzsgárdát. Kolozsvárról Zöldhelyi Annát, Tolnay Andort és engem hívott meg. Jávor Pált Veszprémből, Bilicsit Miskolcról hozta Szegedre (Bilicsi egyébként

1927-1928. Teljes kivilágítás mellett díszes külsőségek között kezdődik az 1927-1928-as szezon a Jókai Mór regénye nyomán Hevesi Sándor által dramatizált Az új földesúr előadásával. A díszpáholyban foglal helyet az Unió Színházak Vezér-e, Beöthy László, a nagyhatalmú színházi szakember. Az előadás előtt az ünnepi nyitányt Fichtner Sándor zenekari igazgató vezényelte, majd Tarnay Ernő bevezető szavai után a város dédelgetett nagy írója, Juhász Gyula tart alkalmi előadást. A Doktor János rendezte darabból "egy színész vált ki egyelőre, Jávor Pálnak hívják, megérdemelt nagy sikere volt."

Az első operett, a Szibill is tetszést arat. Bár a címszerepet éneklő Zöldhelyi Anna kissé indiszponált, partnere Tolnay sok tapsot kap és Págert meg Beke Alizt "kitörő kedvességgel üdvözlik hívei." A siker részese Bilicsi is, aki visszatérve Szegedre, "ezúttal is kitűnt eredeti alakításával."

Sajnos egy szomorú eset is emlékezetessé teszi a bemutatót. Petrov szerepét a fiatal Eötvös Aladárra osztja Doktor. A 24 éves bonviván alig egy éve végezte a színiiskolát, ahonnan a Király Színház szerződtette. Ott látta meg Tarnay a talentumos színészt, és nyomban Szegedre csábította. Eötvös Aladár - egy Erdélyben élő nyugalmazott ezredes fia - azonban gyenge idegzetű, nem képes elviselni a váratlanul rászakadt művészi felelősséget. A Szibill utolsó főpróbáján idegösszeomlást kap, és az idegosztályra kell szállítani. Szerepét beugrással Szórád Ferenc veszi át. Ezzel Eötvös rövid színészi pályája véget is ér...

"Telt sorok, tömött páholyok, premier hangulat" szeptember 23-án, A legkisebb Horváth lány bemutatóján. "Patkós Irma finom, bájos kislányt alakít, Neményi Lili az új szubrett, modern fiúslány típusával {...} szimpátiát tud maga iránt ébreszteni." E darabban mutatkozik be sikerrel Veszely Pál is. A siker részese még a darab zeneszerzője, a jelen lévő Zerkovitz Béla. Csak az előadás végén közli vele a direktor a hírt: míg a bemutató folyt, 89 éves édesanyja Pesten visszaadta lelkét teremtőjének...

Októberre is jut egy nagy sikerű előadás, a Lady Windermere legyezője. Mrs. Erlienne szerepében "Nagy Erzsi meleg és bársonyos orgánumával megnyerő és széles skálájú tehetségnek ígérkezik", míg a Lord Darlingtont játszó Jávorról újra megállapítja a kritikus, hogy "változatlanul tehetséges".

Már-már úgy tetszik, végre elülnek a színház körüli botrányok, amikor a szeptember végi közgyűlésen a mindenkivel kötözködő Wimmer

"Megkezdődött a II. felvonás, melyben Págerral énekeltünk (volna) egy duettet. ő már le is ment a zenekarba, s átvette a pálcát Beck Miklóstól, hogy engem dirigáljon, aki a súgólyuk tetejére állva éppen belefogtam (volna) a számunkba, mikor elszabadult a pokol. Ordítozás, fütyülés, pofozkodás - az emeleten akkora kravál tört ki, hogy a földszinti nézőtér valósággal megdermedt. Mindenki hátat fordított a színpadnak, s azt figyelte, miféle cirkusz folyik a karzaton. Mi némán, tehetetlenül álltunk, de mikor egy másodpercre csönd lett {...} én teli torokból elkiáltottam magam:
- Ott fönt játszanak színházat, vagy itt lent?
Lávaként tört föl a nevetés, a feszültség egycsapásra feloldódott. A rendőrség kiemelte a rendzavarókat a tömegből, folytatódott az előadás. Az est végül nagy, vastapsos sikerrel zárult."⁶¹⁸

Decemberre a külső és belső botrányok lecsillapulnak, és elsején szép ház előtt kerül bemutatásra Saint-Saëns Sámson és Delilá-ja. A némi zenei nehézségekkel és pontatlanságokkal tarkított előadást - melyben a címszereplő Gaizler Lola és Szórád Ferenc derekasan megállták helyüket - Mátrai Ernő biztos kézzel dirigálta.

Negyedikén Harsányi Zsolt hazafias balladája, A zenélő óra csak azért érdemel figyelmet, mert a numerus clausus körüli csatározások idején a szerző, a Bach-korszakban játszódó darabjában jó magyarnak

Tizenötödikén a színház kis híján a lángok martaléka lesz. A Mesék az írógépről előadásán a tűzoltó észreveszi, hogy a negyedik emeleti karzati állóhely bal oldaláról füst szivárog. Óvatosan - hogy pánikot ne keltsen - eloltja a még csak parázsló tüzet, és az előadás zavar nélkül befejeződik. Az azonnali vizsgálat kideríti, hogy egy, a kéményen szabálytalanul átvezetett "vakcső" áttüzesedett, és a bevakolt deszkafalat meggyújtotta. A végzetessé válható hibát a városi vezetés azonnal kijavíttatja.

A baj azonban bajt von maga után. Szibériai hideg tör az országra, a hőmérséklet -26 fokig süllyed, sőt Hevesben -31 Celsiust mérnek! A fák nem bírják a hatalmas fagyot, és valósággal szétrobbannak. A Tiszán, Szeged alatt aggasztó jégtorlaszok keletkeznek. Az emberek nem szívesen mozdulnak ki a fűtött szobából. Üresen tátong a színház nézőtere is. Igaz, annak sincs sok öröme, aki véletlenül a színházba téved. Tizenhatodikán Jávor és Pártos Klári igyekezete ellenére jellegtelen előadás a Makrancos hölgy. "A színház kötelességét teljesítette, de nem tett többet." Sikerületlen a huszonegyedikei Rigoletto is. Lamberg Rózsi indiszponált Gilda és roppant gyenge Szórád a herceg szerepében. S hogy színészi verskultúra nélkül nincs magyar verses dráma, ezt tragikusan igazolta Gárdonyi Karácsonyi álom című darabjának huszonharmadikai bemutatója.

Az év végén a Délmagyarország terjedelmes cikkben elemzi a házikezelés eddigi működését. "Teljes három hónapja, hogy a házikezeléses színház működik. Ez alatt az idő alatt kifuthatta formáját és előttünk áll az a szellem, amelyben az igazgató a társulatot szervezte, a műsort összeállítja, a darabokat betanítja, rendezi és kiállítja" - írja a cikkíró Kézai, alias Pásztor József. - "A társulat hiányos, a drámai együttes tarthatatlanul gyenge, operatársulat nincs. Soha Szegedre színigazgató ilyen silányan megszervezett társulattal nem jött. Palágyit megfosztották szerződésétől, mert nem akart tartani operatársulatot. Andor Zsigmond fényesebbnél fényesebb operaelőadásokat rendezett és most a házikezeléses színház lezülleszti mindazt az eredményt, amit a zenének kultusza és szeretete tíz év alatt ebben a színházban megteremtett."

Míg a sajtó, úgy tetszik jobb híján, a színházat tűzi napirendre, a polgárok közt más a beszédtéma. A január hetediki, hatalmas vihar, amely az ősszel az utcákra felszerelt új villanylámpák nagy részét letépte, a kukoricával hamisított paprika botránya, a szegedi sakkbajnokság elődöntőjébe jutott színházi titkár Görög Sándor imponáló eredménye, no meg a zsidótörvény városi vonatkozásai.

A színügyi bizottságban az opera körül forog a szó. A január 20-i ülésen Ujj József dr. az operával kapcsolatos kifogásait sorolja, majd Szeless József Kodály Háry János-ának és Poldini Farsangi lakodalmá-nak műsorra tűzését kéri. Az ülés érdemi határozat nélkül ér véget.

A színjátszó személyek ezalatt teszik a dolgukat, és jól! Tizennyolcadikán zsúfolt ház tapsol Maugham A levél című színművének. A naivának szerződött Pártos Klári hősnőként remekel, Tarnay Ernő színészként is támasza az előadásnak, és Jávor Pál "kis szerepét megtöltötte élettel". Február elején kopott, primitív díszletek közt is tetszést aratnak Verdi örökszép dallamai. A trubadúr előadás erőssége a vendég Szász Edith. Február két nagyon várt eseménye: Dohnányi hangversenye a Tisza Szállóban nyolcadikán és a színház Rómeó és Júlia előadása a következő napon. A koncert remekül sikerül, a Shakespeare-bemutató a kezdés előtti ünnepélyes hangulat ellenére - fiaskó. Ebben mindkét újság egyetért. Pártos Klári és Farkas Endre igyekezete és Földényi László igen jó Mercutiója ellenére "hiányzott a legtöbb szerep lelke" - állapítja meg a Délmagyarország. A Napló sokkal keményebb: "Ez volna Rómeó és Júlia tragédiája, amit a szegedi színház produkált? Mit akart ezzel kipróbálni? A közönség teherbíró képességét, vagy a saját klasszikus képtelenségét?"

A csorbát gyorsan kiköszörüli a Csajkovszkij-zenével játszott Diadalmas asszony és a szegedi alkotók szerzette operett a Cigánykirály. A Csajkovszkij-operettben Patkós, Neményi, Tolnay, Jávor és Páger ötösfogata "diadalmasan ülte diadalát". Meglehet, hogy a még mindig nagy hó és a változatlanul erős hideg is közrejátszik abban, hogy a Vándor Andor rendezte A krétakör - Klabund drámája - február 17-én fagyos fogadtatásra lel a szépszámú közönség körében.

Miközben a színház egyre összeérettebb produkciókat mutat be, a városban különös szóbeszéd jár: a teátrum intendánsa Fodor Jenő doktor meg kíván válni a színház vezetésétől. Az érintett cáfolja ugyan a hírt, ám az egyre nagyobb hullámokat vet a színházlátogatók körében. A március 23-i színügyi bizottsági ülésen szóba kerül a színház további sorsa. Az eredmény: további három évre javasolni fogják a házikezelés fenntartását. Huszonkilencedikén a városi közgyűlés színházi vitát kezd, mely végén kimondja: "A színház kezelése úgy művészi, mint anyagi tekintetben beváltnak mondható, ezért a közgyűlés a városi színházat további intézkedésig, de legalább két évig házilag kívánja kezelni", s ennek érdekében intézkedési tervet fogad el.⁶²² Egyúttal a színügyi bizottságba delegálják Pálfy József dr. kormányfőtanácsost. Április elején a keringő szóbeszéd ténnyé válik, Fodor lemond megbízatásáról, és a színház új intendánsának Somogyi polgármester Pálfy József dr.-t nevezi ki.

Az új intendáns első nyilatkozatában leszögezi: "a színházat a szó legnemesebb értelmében kultúrintézménynek tekintem, melynek a szórakoztatáson kívül a jó ízlés, az etika, a társadalmi morál, a közművelődés, az általános és zenekultúra fejlesztése terén magasztos feladatai vannak". Kifejti továbbá, hogy "a színház rentabilitásának egyetlen és legfőbb biztosítéka a jó társulat", és arra figyelmeztet mindenkit, hogy "a színház nem akta, a színészet egészen külön világ, amelyet szeretettel,

Lábass Juci sikerre viszi Molnár Olympiá-ját is. Vendégfellépése "az előadás művészi csemegéje". De szintén figyelmet érdemel Jávor Pál, aki "a huszárkapitány szerepében feltűnően jó alakítást nyújt". Május végére még marad egy sikeres bemutató, a Herczeg Ferenc nyomán írt és megzenésített - mindkettő Farkas Imre műve - Gyurkovics fiúk. Sikerületlennek csupán az Othello május eleji bemutatója bizonyult. Földényi László Othello-jából "hiányzott a monumentalitás", Oláh "mindvégig messze maradt Jágó alakjától", a vendég Wlassics Györgyike "kísérletezett" Desdemonával. Az előadás mentsége "Jávor kitűnő Cassio"-ja.

Az operatársulat nem szerepel a prózistákhoz hasonló sikerrel. Wagner Tannhäuser-ének április 20-i bemutatója csaknem botrányba fullad - legalábbis a Délmagyarország szerint. "Ezzel a kis zenekarral valóságos merénylet volt Wagner és a zeneértő közönség ellen előadni, a kórusról nem is beszélve. Így a nagy teljesítmény csak kis bukássá zsugorodott össze" - dörgi Lengyel Vilma. Szerencsére a Napló azt is megörökíti, hogy Szász Edith jól énekelte Erzsébet szerepét és Szórád "kis hangcsúszásoktól eltekintve tehetsége javát nyújtotta". A színreállító Mátrai jó rendezőnek, de rutintalan karmesternek bizonyult. Szerencsére a május 3-i Az álarcosbál igazi szakmai csemegének és sikeres műsordarabnak bizonyul. "Az operaműsor egyik legjobb előadásában élvezhette a közönség Verdi Álarcosbál-ját. {...} Szász Edith éneklését nagy élvezettel hallgatta a közönség. Lamberg Rózsit - Oscar szerepében - mintha feszélyezte volna a nadrágszerep... ezúttal inkább a szemnek

Az első, teljes házikezeléses évad - szeptember 19-én kezdődött és július 2-án végződött - mérlege: 381 előadás, ebből 131 este próza, 222 este operett, 28 este opera és egy alkalommal népszínmű volt a műsoron. A sajtó sommásan fogalmazza meg a véleményét: "Tessék csak elsőrendű drámai társulatot szervezni, elsőrendű drámai műsorról gondoskodni, elsőrendű drámai előadásokat produkálni. Hátha kiderül, hogy a szegedi közönség nem csak a dugárut kedveli" - érts alatta operettet! - "és van keletje nála másnak is, mint a selejtes árunak. Tessék csak gondoskodni jó operatársulatról, jó operaműsorról, jó zenekarról, jó operaelőadásokról. Hátha kiderül, hogy az operának annál is sokkal több közönsége van, mint amekkorának hittük."⁶²⁷

Az évad végére a teátrumon belüli konszolidálódott helyzet kedvezően hat a városban élő, különféle művészek társasági életére is. Rendszeressé válik a Fészek elnevezésű bohém társaság együttléte a Tiszában, nyáron pedig a klinikasor előtt horgonyzó Bohémiának keresztelt úszóházon. A Tiszában ver tanyát a híres "Vese" kompánia, melynek tagjai fizetség ellenében bátran "kivesézhetnek" mindenkit, s az év folyamán összegyűlt tetemes összeget karácsonykor a szegényeknek juttatják, s Olasz Ernő Széchenyi téri vendéglőjében tart asztalt a "Kulacsos társaság".

A város éli megszokott nyári életét. A Belvárosi Moziban Salamon Béla Belvárosi Kabaréja kacagtatja a nézőket, míg a borzongani vágyók Czája európai hírű cirkuszát keresik fel. Az újságok dupla példányszámban fogynak, a sportszeretők falják az amszterdami olympiáról érkező híreket.

Somogyi Szilveszter dr. polgármester és Pálfy intendáns védnöksége alatt a színtársulat tagjai Alsóközponton, a Gazdakör nagytermében felállított ideiglenes színpadon július 22-én bemutatják A piros bugyelláris-t. "Nem pár garasos haszonért rendezték ezt a kirándulást" - olvasható a Délmagyarország július 25-i számában - "hanem azért, hogy kivigyék a színházat a paraszt helyébe, ha már ő nem akar begyünni a színházba és bizony megéri a deficitet, hogy néhányszázan összesereglettek a központban a színház kedvéért."

1928 nyarán a szegedi Tisza-parton
Álló sor balról jobbra: Páger Antal, Neményi Lili, Indig Ottó, Jávor Pál (ülve)

Az előadás utáni banketten Pálfy intendáns többek között így beszél:

"- Szomorú helyzetben van a vidéki színészet, Trianon ezt is tönkretette és csak úgy tud megélni, ha támogató kézzel a hóna alá nyúlnak. {...} Most egy új trianoni térképet láttam, amelyik a magyar színészet veszteségét tünteti fel. Feltűnt, hogy a csonka rész alvadt vér színével van befestve, ami a fájdalom és a bánat színe, a megszállott területeké pedig zöldben ragyognak. A zöld a reménység színe. {...} El kell jönnie annak az időnek, hogy az elszakított magyar színházak ormára felszalad majd ismét a magyar trikolor..."⁶²⁸

1928-1929. A szezont eredetileg szeptember elsején, Az ember tragédiájá-val szándékoznak kezdeni, ám az Évát játszó Komjáthy Máriát Pesten villamosbaleset éri, ezért az évadnyitás 15-ére tolódik.

A közelgő szezonnyitás alkalmából adott interjújában az intendáns a következőt mondja:

"- Szeged városa, mint a bibliai égő csipkebokor új irányt, új utat mutat a vidéki magyar színészet megmentésére. {...} A magyar vidéki színészet sorsa ma a mi kezünkbe, az Önök kezébe van letéve s az velünk él, vagy örökre elbukik."

Ennek szellemében készíti elő a leendő évadot a művezető-igazgató is. Bár a szezon végén a társulat tagjai közül többen elszerződtek

Míg a színház operett- és prózai bemutatóival egyaránt elégedett a sajtó és a közönség, az opera-előadásról ezt nem lehet elmondani. Az első zenedrámát, a Toscá-t hangulattalan, gyenge előadásban hozzák színre. Meglehet, a rossz hangulatban a városban fellépő paralízisjárvány és a zsidó egyetemisták ellen újra megkezdődő tüntetéssorozat a ludas.

Október 30-án jelentkezik első színpadi munkájával a párizsi színházi tanulmányútjáról hazatért - szó szerint, hisz szegedi születésű - Hont Ferenc. Új díszletek közt állítja színre Shaw Szent Johanná-ját. "Bemutatkozása gyönyörű feladat sikeres megoldását eredményezte" - írja másnap a Délmagyarország. - "A közönség lelkes ünnepléssel fogadta a rendkívüli sikerű bemutatkozást." A sikerben oroszlánrésze van a címszerepet megrendítően alakító Peéry Pirinek is.

Ám hiába a példátlan siker, a közönség igényének a kilencedikén bemutatott A régi nyár jobban megfelel. Mert míg Shaw darabja mindössze három előadást ér meg, Lajtai-Békeffy operettje szilveszterig, alig több mint másfél hónap alatt 15-ször megy! Igaz, Sziklai rendezése pompás, az öregedő primadonna szerepét jól adja Harmath Hilda és partnere, Földényi László délceg bonviván. Számtalanszor kell ismételni "a kitűnő Páger Antal bravúros táncai"-t, és kacagtató kettőst alakít Vágó Artur Trafina és Egyed Lenke Mimóza szerepében.

Az egyik válaszoló, Alapi Nándor, az Országos Kamaraszínház igazgatója, a fő bajt abban látja, "hogy a vidéken rosszul utánozzák a budapesti színházakat". Szerinte "a nagy különbséget, amely a fővárosi és a vidéki színházak közt mutatkozik, csak stagionékkal lehetne eltüntetni. Így tért nyerne az irodalom és megszűnne az operett túltengése".

Tarnay Ernő, a szegedi művezető-igazgató sokkal sötétebb képet fest:

"- A vidéki színészet katasztrófa előtt áll" - nyilatkozza. - "Prosperitásról beszélni sem lehet. Ma a színház úgy a fővárosban, mint a vidéken megszűnt üzlet lenni. Hiszen még az elsőrendű életszükségletekkel foglalkozó üzemek is a tönk szélén állnak, hát még a színház, amely nélkül, ha nehezen is, de mégis valahogy - életben lehet maradni. Ennek oka természetesen elsősorban a gazdasági pangás, azután a sokfajta konkurencia, mint a mozi, rádió, sportok és egyéb könnyebben megszerezhető szórakozások és főképp az elszegényedéssel úgy látszik együtt növekedő igények."

Lengyel Vilma, a lap újságírója nem hagyja szó nélkül a művészeti vezető keserű szavait:

"Vétót kell mondani a szegedi közönségnek az ellen a kiskorúsítás ellen, mintha ebben a városban a mozi, a rádió és a sportok számottevő módon befolyásolnák a színház látogatottságát. {...} A színházat művészi nívóra kell emelni, meg kell tartani és vezetni kell tudni művészi nívón."⁶²⁹

A színigazgató Szentiványi Béla: Hogyan lehetne megmenteni a vidéki színészetet?, Wenner Sándor szegedi újságíró meg A magyar színészet válsága címmel ad ki gyógyírt kínáló tanulmányt.

A szegedi színház sajátságos gondjairól maga Pálfy intendáns ír. A gazdasági nehézségek és a nyári állomás hiánya mellett az egyik legfőbb gondokozókat a színház ellenségeiben látja. Kik ők? "A színház ellenségei a színház barátai, a színház jóakarói {...} A jóbarátok, akik szeretnek a színházi ügyekkel foglalkozni elsősorban jogot formálnak a beavatkozásra, elvárják, hogy meghallgattassanak és meg vannak győződve, hogy értenek, sőt egyedül csak ők értenek a színházhoz {...} Mindegyik fontoskodik, mindegyik a maga igazát vitatja, nem hagyja magát kapacitálni és igen megsértődik, ha észrevételeit figyelmen kívül hagyjuk, mert ő a színház igaz barátja, jóakarója {...} A baj aztán onnan származik, hogy halálosan meg vannak sértve és a színház barátaiból ellenségekké válnak az ilyen mellőzött színház-barátok, szakértők."⁶³⁰

1929. Minden baj ellenére, az 1929-es esztendő sikeresen indul. Sziklai Jenő rendezésében - egyre inkább bebizonyosodik, hogy ő az ország talán legkiválóbb zenés rendezője - bemutatják Kacsóh Pongrác posthumus művét, a Dorottyát. "Az előadás Szeged kultúrtörténetének egyik kiemelkedő eseménye." A bemutatón megjelenik a szakma szinte minden jelese. A nézőtéren ül többek között a pesti Városi Színház igazgatója, Sebestyén Géza; az Unió Színházak nagyhatalmú vezére, Beőthy László; Molnár Jenő, a Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke és dr. Radnay Miklós, az Operaház igazgatója. Az előadás nagyszerű. "Kacsóh muzsikáján megérzik, hogy vérbeli művész munkája." A címszereplő Harmath Hilda énekben és színészi alakításban egyként remekel, Patkós "bájos jelenség", Hont Erzsi "behízelgő énekével hódít" és Szórád "nemesen szólaltatja meg a fülbemászó dallamokat". A remek együttesből is kitűnik Dayka kis cselédje.

A siker ellenére meg kell állapítani, hogy Kacsóh Dorottyája nem tart szellemi rokonságot Csokonai hasonló című költeményével. Mindössze annyiban emlékeztet rá, hogy ez a színpadi Dorottya is aggszűz. A vérszegény mese - ez is Kacsóh műve - "a XIX. sz. elején játszódik a Tisza partján. Örökbecsű darabja lehetne a Dorottya zenés színpadjainknak, ha egy avatott szerző épkézláb librettót kerekítene hozzá, mert a

Levél a színháziak adóelengedési ügyében

A színház reklámfüggönye - 1929

Duett egy operettből - 1929

A szénhiány aggasztó. Fűtetlenek az iskolák, a közintézmények, hidegek az otthonok is, és a megfázás járványszerű méreteket ölt. A Tiszán jégtorlaszok riogatják a polgárokat, akik a hófúvástól eltorlaszolt utakon amúgy is csak nagy üggyel-bajjal tudnak végigvergődni.

Február elején mégis becsábítja a színházba az operettkedvelőket Zerkovitz-Szilágyi Eltörött a hegedűm-je. A bemutató azt igazolja, hogy lehet valaki próféta a saját szülővárosában is. Zerkovitz dalai közül a "Most amikor minden virág nyílik" kezdetű, esténként minden szórakozóhelyen felcsendül. A rengeteg szép melódiával átszőtt darab ismét alkalmat ad Sziklai rendező tehetségének és ötletességének bemutatására. A koreográfus Révész mester jóvoltából vannak táncjelenetek, amikor 30-40 táncos szereplő mozog a színpadon. Nyolcadikán Peéry Piri pompás alakításában kerül színre Hebbel Mária Magdolná-ja. Az előadás hiába jó, a premiert gyenge ház nézi végig s ez jelzi, hogy "a második előadásra az üres házak érdektelensége vár."

A február 9-i színügyi bizottsági ülésen Pálfy intendáns ismerteti a színház elmúlt évi anyagi eredményeit. Az első teljes házikezeléses évben, 1928-ban jegyekből január 1-től december 31-ig befolyt 366 901 pengő, a ruhatárból 10 660, jelmezek kölcsöndíjából 3668, a cukrászda félévi béréből 900 és a város szubvenciójából 124 000 pengő. A színház összbevétele tehát 506 591 pengő volt.

Ezzel szemben a kiadások főbb tételei szerint a színészfizetésekre 250 000, igazgatói, titkári, gazdasági hivatal fizetése 26 944, forgalmi adó 58 000, különféle kiadások: díszletre 18 000, jogdíjra 20 000, reklámra 15 000 pengő, több apró tétel összesen 117 000 pengő.

December 31-én készpénzkészlet volt 19 269 pengő, felszerelés 51 000, adósok 16 227 pengő, ez a színházi vagyon mérlege.

Az 1928-as év tiszta nyeresége: 647 pengő...⁶³¹

Bejelenti Pálfy, hogy a társulat nyári állomása augusztus 1. és szeptember 15. között Makón lesz, valamint szól arról is, szeretnék, ha a kamaraszínház az Ipartestület épülő székházában működne majd.

A bizottság a beszámoló alapján a színház 1928. évi tevékenységét eredményesnek minősíti.

A némi túlzással nyereségesnek - bár közelebb áll az igazsághoz, hogy nem túl ráfizetésesnek - mondott színházmenetnek ára van. A műsor gerince az operett, opera vagy próza csak elvétve szerepel a játékrendben.

"- Szeged büszke lehet színházára és színtársulatára!"

Április elején a kissé bohózatira sikerült Ida regényén "a közönség ki sem fogyott a kacagásból", majd a hónap közepén a "csupa charmeteremtés"-sel, Dayka Margittal az elkophatatlan Nebáncsvirág hódít. Az agyonjátszott darabnak Páger ad új színt, aki szinte brillírozik kettős szerepében.

A prózai és operett-társulat tündöklését megirigyeli az operaegyüttes, és március 28-án sikerült Bohémélet-tel rukkol ki. Szász Edith Mimi, Szórád Rodolfo, Patkós pedig Musette szerepében jeleskedik. A jól sikerült előadást "a közönség lelkesedéssel tapsolja végig". A zenerajongók számára különleges csemege április hatodikán Bartók Béla zongoraestje a Tiszában. Április végén operai vendégekkel, Sziklai rendezésében és Friedl karmesteri pálcája nyomán kel életre Gounod Faust-ja. Május közepén alig néhányan kíváncsiak Az álarcosbál-ra - ám sajnálhatja, aki otthon maradt, mert a vendég Hont Erzsi Oscar szerepében kitűnő. Végül június közepén a Rigoletto-ban "bűvöli el a közönséget" két vendég: a szegedi születésű Böhm Endre és Sándor Erzsi. Az ovációk ellenére az énekesnő megsértődik és kijelenti, Szegeden soha többé nem lép fel, mert egy újságíró az életkoráról érdeklődött!...

A szezon mérlege: a 397 előadásból 184 operett, 161 próza, 46 opera, 4 népszínmű volt. Összesen 73 különböző mű került színre, ebből 43 magyar szerző darabja.

Annak ellenére, hogy az évad igazán sikeresnek mondható, a júniusi városi közgyűlésen Fajka Lajos és Wolf Miksa belekötnek az igazgatóba. Fajka azzal vádolja meg Tarnayt, hogy nőzik, Wolf pedig hozzáértését vonja kétségbe. A nevetséges vádakat a művezető-igazgató egy fővárosi lap, a Magyarország hasábjain utasítja vissza. Ez azután további vitákra, véget nem érő egymásra mutogatásra teremt alkalmat.

A meleg idő beköszöntével Szeged is élni kezdi nyári, sajátos életét. A megszokottól eltérő esemény, hogy Úrnapján megalakul a város művészeit egybegyűjtő Szegedi Fészek Klub. Elnöke Pálfy intendáns, tiszteletbeli elnök Aigner főispán, alelnökei: Király König Péter, Móra Ferenc és Tarnay Ernő.

Városszerte megjelennek a megszokott társulatok is. Előbb Salamon Terézkörúti Színpada, majd a Békeffi Kabaré. Egyedül Alapi nem jön Szegedre, pedig az Országos Kamaraszínház kétezredik előadását egyetemi városban kívánná megtartani. A színházat azonban nem kapja meg, mert az épületben fűtőberendezési, világítási, kárpitozási és tatarozási munkákat végeznek.⁶³²

Az álmos, kánikulai tespedést egy váratlan "szenzáció" kavarja fel. A Tisza kávéház teraszán Kovács Károly színész felpofozza a helyi színházi lap tulajdonosát. Az újság ugyanis azt írja, hogy az elszerződött

Ennek ellenére a tetszésben továbbra is a prózai előadások viszik a prímet. Október elején Bíró Lajos Hotel Imperiál-jában kedvezően fogadják a két új bemutatkozó színészt: Kádár Margitot és Cselle Lajost. Filmszerű előadásmódjával hódít a Németh Antal rendezte, egy kis kazáni cselédlányról szóló - Könyves Tóth Erzsi pazar bemutatkozása - szentimentális történet, a Maruszja. A hónap végén pedig ugyancsak Németh "művészi becsvágyú munkája", a Cyrano ragadtatja tapsra a publikumot. A címszerepet "a bársonyos beszédű és higgadt okosságú" Táray Ferenc alakítja, de "emlékezetes" Pártos Klári Roxanja és Cselle Christianja is.

Október 23-án bemutatják a szezon első operáját, A zsidónő-t. Annak ellenére, hogy "a közönség zajos tapsokkal fejezte ki elismerését", az előadás "a régen hallott repríz szenzációjánál sokkal többet nem nyújtott". Bár Fridl karmester keményen kézben tartja az együttest, akik közül Szász Edith viszi a pálmát, Szórád indiszponált, s a többiek is felejthetők.

Mintha a megtáltosodott próza sikere tettekre ösztökélné a várost - vagy csupán a közelgő "vihart" jelzi a tevőleges csönd -, novemberben esemény eseményt követ. Hetedikén az Ipartestület székházában Mécs László, neves felvidéki pap-költő olvassa fel verseit, majd három napra rá a Klauzál téren megnyílik az újjá varázsolt Virágh cukrászda. Az igazi kultúrszenzációt azonban a Németh Antal inspirációjára megnyílt színpadművészeti kiállítás jelenti. A Kultúrpalotában Jaschik Álmos

mutatja be díszletterveit, mellette Benedek Kata a Bánk bán és Nemes Erick Mozart Figaró házassága című operájának jelmezterveit állítja ki.

Eközben a színház nagy vállalkozásra készül. Lázas sietséggel folynak Móra Az aranyszőrű bárány-ából készült zenés darab előkészületei. "Ez a darab az első kísérlet, hogy a magyar parasztot bevonják az operettbe" - nyilatkozza darabjáról a szerző. A november 15-i bemutató a reveláció erejével hat. A színreállításon tetten érhető Sziklai rendező szándéka, melyről korábban azt nyilatkozta: "az előadásban érzékeltetni akarom a magyaros levegőt". Szándékában kitűnő társ a díszletet tervező fiatal iparművész, Zsombory József és Vincze Zsigmond, aki "muzsikában méltó a szövegíróhoz". A premier "szép este. A rendezés, mely Sziklai érdeme - jeles munkát végzett. Ez kultúrmunka volt" - állapítja meg a Délmagyarország. Előadás végén a zsúfolásig telt nézőtér "hatalmas ovációval ünnepli a szerzőket, szereplőket". A tetszést jelzi, hogy az első előadást még 19 követi.

"Színészi pályájának legjobb alakítását hozza Hecsey tanár úr szerepében Oláh Ferenc" a Földnélküli János - Karinthy Frigyes és Lengyel Menyhért munkája - november 25-i bemutatóján. A Földnélküli Jánost alakító, Táray kitűnő, ám sajnos "az előadás hevenyészettnek tűnt" - legalábbis a Szegedi Napló kritikusának. Az 1929-es év utolsó jelentős prózai előadása A hattyú repríze. Molnár darabját telt ház élvezi, és sok tapssal jutalmazza Págert, Könyves Tóth Erzsit, valamint a Jácint atyát kedves szeretetreméltósággal adó Herczeg Vilmost meg a remek karakterfigurát hozó Uti Gizát.

Tisza-parti városkép a klinikák építése előtt

Elindítója Lengyel Vilma A színház válságára a legjobb orvosság: a művészet című cikke. "A színház körül megint idegeskedés jelei mutatkoznak" - írja egyebek között - "és nem lehetetlen, hogy ez a speciális betegség ismét elfajul annyira, hogy hosszú időre gyógyíthatatlanná teszi a - színházat {...} A válság azért robbant ki, mert a színház bevételei a főszezonban sem érik el a kiadásokét." A deficit okát két fő pontban látja. A túl magas színészi gázsikban, ezért követeli "tegye közzé az igazgató azoknak a színészeknek és színésznőknek a számát és fizetését, akiket az eddigi szezon folyamán nem foglalkoztatott." És kimondja azt, aminek kimondásáért eddig minden igazgató - éppen a sajtó támadásai következtében - direktori székével fizetett: "egymaga a szegedi színház képtelen fönntartani komplett zenekart kielégítő létszámú és teljesítőképességű magánénekesekkel és kardalosokkal."

Hozzászól a vitához Tonelli Sándor és siet leszögezni, "hogy a színházügy az egész világon válságban van. Budapesten a magánszínházak a kényszeregyezség mezsgyéjén táncolnak; Bécsben egy év alatt négy színház zárta be a kapuit; Berlinben megbukott a Piscator Bühne és egész sor magánszínház; Reinhardt külföldi turnéi és a salzburgi ünnepi játékok fiaskóval végződtek {...} az általános pénztelenség ennek a színházi válságnak a legfőbb okozója." Felhívja a sok "hozzáértő" figyelmét arra, hogy "hadsereget, lapot és színházat parlamentáris módon nem lehet vezetni és a színház nem lehet a városnak az az intézménye, amelynek ügyeibe felelőtlen módon mindenki beleavatkozhatik, akinek valaha egy darabja megbukott, vagy műkedvelői előadások nívójáról nézi a világot."⁶³³

Lengyel cikkére válaszul január elsején a Szegedi Naplóban nyílt levelet jelentet meg Harmath Hilda, és ebben kijelenti: "cáfolom azt a célzatos híresztelést, mintha én havonta 4000 pengőbe kerülnék a színháznak". És valóban, vendég lévén, fellépésenként 200 pengő a gázsija, és miután egy színi évben 50 este játszik Szegeden, így bére a tíz hónapos szezonra elosztva 1000 pengőt tesz ki.

Tollat ragad Pálfy intendáns is, és közli, hogy "a színházi üzem mérlegszámlája f. év november 30-án 68 954 pengő veszteséggel zárult." Egyúttal kijelenti, "a bevételi előirányzat lemaradása a színház vezetőségén kívülálló okokból történt, mert az nem vonható kétségbe, hogy nem az előadások művészietlensége, tehát nem a művezetés hibája volt az oka a színházi bevételek csökkenésének, hanem az általános gazdasági

Dr. Szivessy Lehel kifejti, hogy "a színház állandó nívója még nem volt olyan egyvonalú, sőt emelkedő, mint a mai rezsimben", ám dr. Tóth László ellentmond neki és azt dörgi: "sürgősen meg kell szüntetni a házikezelést".

Bár a vitából érezhető, hogy a háttérben valami készül, a színháziak nem tehetnek egyebet, várják a további sorsukat eldöntő februári közgyűlést, és tehetségesen teszik a dolgukat. A színház körüli ideges hangulat azonban a nézőtérre is átterjed. A január kilencedikei Aranyember előadás után - az előadás magas színvonalát a rendező Németh Antal személye szavatolja - botrány tör ki, mert a rendező, mint a fővárosban is, elhagyja az eredeti művet meghamisító utolsó képet, amit azonban a nagyérdemű zajosan követel. A folyosókon szitkozódó emberek rohangálnak, a nézőtéren maradottak lábdobogással fejezik ki elégedetlenségüket, míg mások az irodában vonják felelősségre az igazgatót. A rend csak akkor áll úgy-ahogy helyre, amikor Táray a vasfüggöny elé állva elmondja, Kolozsvárott is így játsszák a dramatizálást.

A színészek nem hagyják befolyásolni magukat és Peéry Piri parádés alakításával, Németh rendezésében kitűnő előadásban mutatják be az élettől meghajszolt, szerencsétlen sorsú nevelőnő tragédiájáról szóló Pirandello darabot, az Öltöztessük fel a mezteleneket. Az operettisták is remekelnek Barna Izsó Casanová-jában. "A rendezés olyan ötletekkel operál, amelyért elismeréssel kell szólni Sziklai Jenőről." Sziporkázó leleményei csúcsa: a színen megjelenik a némafilm két komikus sztárja, Zoro és Huru ironizált figurája. S miközben az opera vendégekkel teletűzdelt Carmen-nel igyekszik jelenlétét bizonyítani, a próza, Németh Antal vezetésével ismét szenzációra készül: műsorra tűzi a fiatal Berczeli Anzelm Károly drámáját, az Isteni színjáték-ot. A szerző darabjában a mai embert viszi keresztül a mai szenvedések poklán. A fantasztikus keretben játszódó történetben groteszk jelenetek váltakoznak az élet tragikus valóságával. Művéről mondja Berczeli:

"- Figurákra bomlottam, különvált bennem a jó a rossztól, az érzelmes a cinikustól, harminc-negyven emberré váltam, akik közül nem egy épebb, tisztább, mint az, akinek csak része volt. Jön az egyik szerep. Ráismerek. ő a vasárnap délutáni hangulatom. Jön a másik. ő az esti lelkesülésem. A harmadik a reggeli csömöröm. Mindegyik egy-egy sóhajom, gesztusom, gondolatom, hitvallásom, mindegyik komoly öntudatos lény, aki érzi rendeltetésének súlyát."⁶³⁵

A színház deficitje a művészileg kifogástalan előadások ellenére egyre nő, úgy tűnik a nehéz gazdasági helyzetben a szegediek vásárlóereje kimerült! Ezért a vezetés február közepén a színházat bérbe adja a Budapesti Royal Orfeumnak három napra, és azalatt a társulat egy része Makón lép fel. Ez a lépés azonban újabb támadásra ad okot. A Délmagyarország azonnal ki is használja a kínálkozó alkalmat, és igyekszik megadni a végső döfést a házikezelésnek, de legalábbis a művészeti vezetőnek.

"Azt vártuk, hogy a pompás hangversenyek, amelyeket magánvállalkozó rendez, a filharmonikus társaság, amelyet reorganizálni kell és a színház föllendülő zenei élete együttesen egy nagy vidéki idegenforgalmi és kulturális gócpontjává teszik Szegedet" - írja a lap A Fidélió és a Royal Orfeum című cikkében. "Azt vártuk, hogy a házikezelés igazolni fogja a kulturális decentralizáció hangoztatóit és kiharcolni akaróit. Ezzel szemben az történik, hogy a színházat minden vidéki és szegedi művész érdek és érték elárulásával akarják szanálni."⁶³⁷

A sajtó ezúttal is - mint annyiszor már - olyannak láttatja a helyzetet, amilyennek akarja látni s nem amilyen az valójában. Ezzel azután megadja a jelet a február 26-i közgyűlésnek a jelenlegi színházvezetés elleni végső támadásra.

Hosszas vita után, mivel "az összes színház gazdasági válsággal küzd és a szegedi magánvállalkozó színigazgatók működésénél eddig szerzett kedvezőtlen tapasztalatok is a házikezelés mellett szólnak", a közgyűlés kimondja: a városi színházat 1930. szeptember 1-től 1931. szeptember 1-ig házi kezelésben tartja. Ám, miután minden hibát a művezető igazgató nyakába varrnak, úgy döntenek, hogy az igazgatói állásra országos pályázatot írnak ki.⁶³⁸ A pályázatra a kitűzött határidőig 26-an jelentkeznek, közöttük Szegedről dr. Németh Antal, Tarnay Ernő, Tolnay Andor és Görög Sándor, két szegedi születésű: Gömöry László és Betlen Bruckner László, valamint Bárdoss Artúr, Fodor Oszkár igazgatók, Moly Tamás író, dr. Dalnoki Viktor és Kürthy György rendezők. Ahhoz képest, hogy színházi válság van, igazán imponáló számú neves jelentkező akadt!

Huszonharmadikán zajos tetszést arat Halevy A zsidónő-jében Ocskay. Elizár "alakítása tökéletes művészettel van felépítve". A kitűnő énekesgárdából (Lamberg Rózsi, Arany József, Bihari Sándor) "kiemelkedik még Szász Edith". Az előadás végén az együttes "spontán ünneplés"-ben részesül.

Március huszonhetedikén döntés születik az igazgató személyéről. A színügyi bizottság és a közgyűlés együttesen Kürthy Györgybe, a Nemzeti Színház rendezőjébe helyezi bizalmát. A döntésről értesülő Tarnay keserűen jegyzi meg:

"- Becsülettel estem el, a politika mérgezett tőre döfött le hátulról!"

A kijelentés alapját az adja, hogy Kürthyt - a szóbeszéd szerint - "felekezeti és társadalmi uszító névtelen levelekkel operált" sikere érdekében. "Beszélik azt is, hogy a színházban az új igazgató politikai irányt teremt erősen jobboldali színezettel {...} Ezt a kombinációt erősíteni, igazolni látszik az, ami a választás előtt történt, az ébredő szellemben megfogalmazott névtelen levelek özöne {...} és a jobboldali körök egységes felvonulása Kürthy mellett..." - írja a Délmagyarország. - "Beszélik, hogy a színtársulat néhány tagja formális szövetségbe tömörült és ennek a tömörülésnek az a célja, hogy irányt szabjon az új igazgatónak az új társulat megszervezéséhez."

Miután a "szövetségbe tömörülés" kapcsán Németh neve is felmerül, ő vállalva a nyilatkozatot, az ostoba vádat visszautasítja és kijelenti: "a színház jövője szempontjából igen károsnak tartom, hogy a színház ügyébe politikát is kevernek."⁶³⁹

Bár már az is szóbeszéd tárgya Szegeden, hogy az írásszakértő szerint is Kürthy a névtelen levelek szerzője, az új igazgató hallgat, és csak terveiről beszél szűkszavúan. Elmondja, egy év alatt - ennyire kapott igazgatói megbízást - nem lehet programot adni és azt teljesen kiépíteni. Egyet tud csak mondani: "a mostani társulat túlméretezett és túldotált, fontosnak tartom a leépítést. Spórolni lehet és kell, de a végtelenségig menni ezen a téren nem szabad."⁶⁴⁰

A társulat vitézül állja a viharos napokat, és egymás után jobbnál jobb előadásokkal rukkol elő. Páger, Cselle, Uti, Kiss Manyi és Ajtay jóvoltából kacagtató előadás Hunyady Júliusi éjszaká-ja. Egyszerre kiderül az is, hogy a szegedi opera képes kitűnőt produkálni. Nagy siker a

Miután a színház látogatottsága igen gyenge, a vezetőség úgy dönt, hogy megvonja a szabadjegyeket, így a sajtó is csak pénzért küldhetne kritikust az előadásokra. Nyomban ki is tör a háború az újságok és a teátrum között. Az új szezonig a lapok egy sort sem közölnek a színház előadásairól.

Az újonnan választott igazgató és a város között sincs béke. Kürthy nem hajlandó aláírni szerződését, mert az a polgármester vagy az intendáns engedélyéhez köti a más színházakban való fellépéseit, sőt még a város elhagyását is. A dolog odáig fajul, hogy felmerül a gondolat: Lázár Ödönnek, a Király Színház igazgatójának adják bérbe a szegedi teátrumot. A június 4-i színügyi bizottsági ülésen - annak ellenére, hogy Wimmer kijelenti: "a színházi közönség tekintélyes része igen bizalmatlan Kürthy Györggyel szemben a névtelen levelek miatt" - Kürthy elfogadja a város által felkínált szerződést. Teheti ezt annál is inkább, mert eddigre bebizonyosodott, hogy a "névtelen leveleket" Görög Sándor terjesztette, de az is lehet, hogy ő is írta. Ezt pedig Wimmernek nagyon jól kellene tudni, hiszen Görög jóbarátja. Az igazgatói kontraktust végül július 29-én írják alá. Somogyi polgármester azonban ragaszkodik ahhoz, hogy Patkós Irma, Sziklai Jenő és Gaál Ferenc a következő szezonra is kapjanak szerződést, valamint ahhoz is, hogy a színház titkára - Görög Sándor legyen!⁶⁴¹

Amint eldöntötte az igazgatói szerződés aláírását, Kürthy a sajtóban nyilatkozatot tesz közzé. Ebben egyebek közt ezt írja:

"Huzamosabb idő óta tapasztalom, hogy színigazgatóvá történt megválasztásom óta ismeretlen emberek ismeretlen céllal és indokból ellenem kedvezőtlen közhangulatot kísérelnek megteremteni. Úgy hiszem, minden tisztes szegedi polgár tisztában van azzal, hogy ez a hajsza nem annyira személyem ellen, mint azért folyik, hogy újból magánkézbe kerüljön a színház, mert nagy szubvencióval igen sok vállalkozó üzletember akadna, akik Szeged polgárainak verítékesen fizetett adófillérjeiből a magyar színészeknek morzsákat, maguknak pedig Szeged pénzéből busás jövedelmet és anyagi hasznot biztosítani szeretnének. {...} Rágalmazóim megvádoltak antiszemitizmussal is. Ez az ellenem folyó hadjárat legmegdöbbentőbb tünete. A felelőtlen rágal- mazás felekezeti kérdést igyekszik a kizárólag művészi ügyekből kovácsolni

Hetvenhét mű került színre 44 magyar és 33 külföldi szerzőtől. Három eredeti bemutatót is tartottak, ezek: Móra Az aranyszőrű bárány; Czobor Károly Angela és Berczeli Anzelm Károly Isteni színjáték. Tárgyilagos bíráló meg kell, hogy állapítsa, a szegedi színház fennállása óta művészileg ilyen sikeres szezont nem zárt, ilyen erős színészgárdája még nem volt, ilyen magas szintű rendezői munkát a teátrumban még nem végeztek, s ily csekély közönségtámogatásra még a legöregebb színházbajárók sem emlékezhetnek.

Július elején a Szegedi Fészek Klub nyári helyiségében - a klinikák előtt horgonyzó úszóházon - banketten búcsúztatják a véglegesen távozó Tarnayt, s ezzel lezárul a házikezelés művészileg legvirágzóbb korszaka.

A városban rekedt együttes boldogulását jócskán megnehezítik a menetrendszerűen megjelenő vendégtársulatok. Elsőnek Somlay és társai érkeznek Strindberg Haláltánc-ával, amit igazán "érdemes volt megrendezni és megnézni". Azután a Magyar Színház Volpone-ja érkezik, majd a Korzó moziban Békeffi és társulata lép fel. őket Lakner bácsi gyermekszínháza követi, végül Pethes Sándor és Dénes György parodisztikus műsora zárja a vendégözönt. S hogy még nehezebb legyen a teátrumba csalogatni a publikumot, a nyáron bemutatják az első hangosfilmet.

Az augusztusra üresen maradt színházépületben lázas műszaki felújítás kezdődik, irányítását az augusztus végén Szegedre költöző Kürthy személyesen vezeti. Új világítóberendezést, reflektorokat, körho- rizontot kap a teátrum!

A társulat, bár létszáma csökken, szerencsére nem gyengül meg. Rendezők továbbra is Németh és Sziklai, az új nevesebb színészek Veszely, Károlyi Vilmos, Elek Ica primadonna, s a régiek Herczeg, Kiss Manyi, Patkós, Táray és Ajtay, játsszák majd a vezető szerepeket. A mások mellett szerződés nélkül maradt Egyed Lenke színésznő Szalay Géza tánctanárral társulva a Bercsényi utca 10. alatt "baby tánckurzust nyit", így gondoskodik a görlutánpótlásról.

Szeptember 14-én megtartják a Fogadalmi templomban az első orgonahangversenyt. A koncertet Riegler Ernő, a pesti Bazilika és Otto Dunkelberg a passaui dóm orgonistái adják.

Október hetedikén ősbemutatóra megy fel a függöny. Műsoron Szabados Árpád Asszony és bolondok című darabja van. A színész-rendező szerző egy hódításra "specializálódott" asszony keresztesháborúk korabeli történetét dolgozza fel. Barbara szerepében sikeresen debütál Mágori Mária, méghozzá illusztris vendégek: Hevesi Sándor és Bálint Lajos jelenlétében. Újabb ősbemutató jele, hogy tizedikén a színházban Sik Sándor felolvassa színművét, a Szent István király-t. Ekkor már javában próbálják Siliga Ferenc Dankó Pista nótafája című zenés játékát. A 21-i bemutatót Sziklai rendezi, a színészek közül igen jók Kiss Manyi, Ajtay, Herczeg és a primadonna Elek Ica. A tetszést csökkenti, hogy az előadás éjfélig tart.

Másnap tartják a Sik Sándor-dráma premierjét. Kis szépséghiba: csak kilenckor kezdődhet az előadás, mert a ruhák késve érkeznek. A késést kínossá teszi, hogy a várakozók közt Angelo Rotta pápai nuncius és Glattfelder Gyula csanádi érsek is ott van. A bemutató ugyanis az Alföldi Katolikusok Találkozójának nyitó aktusa. A négy napig tartó találkozó alatt helyezik el a Fogadalmi Templomban Szt. Gellért ereklyéit Klebelsberg kultuszminiszter és a Horthy házaspár jelenlétében.

Indul az ünnepi menet a Fogadalmi Templom felszentelésére.

A Szent István király bemutatója nagy tetszést arat, nemkülönben a rövid időn belüli negyedik ősbemutató: Keresztúry Dezső Haláltánc-játék-a is. Mind a négynek Németh Antal az inspirálója és rendezője. Ez utóbbihoz Bartók és Kodály dalaiból állítanak össze zenét. A különös egyfelvonásos nem egyéb, mint "felvonulás a halál demokráciájában". Az est második részében Hauptmann Hannele-jét adják. November ötödikétől nyolcadikáig egy színházi kuriózum látható a teátrumban. Az olasz Teatro dell Piccolo tartja előadásait. A különleges társulat a Sevillai borbély-jal lép fel. Az operisták mellett 500 nagyméretű bábu is szerepel a produkcióban. Ám bármit is tesznek Kürthyék, a közönség fanyalog és elkerüli a színházat. Úgy tetszik, jól sikerült az új igazgató elleni tavaszi lejárató kampány. Most már a színügyi bizottság egyes tagjai is megkezdhetik frontális támadásukat. Beadványt intéznek a városi tanácshoz, s abban kijelentik "a társulat rosszul van összeállítva {...} a műsort rosszul állítják össze", és ilyen körülmények között a bizottság "még mint tanácsadó szerv sem vállalja a felelősséget".

Klebelsberg Kunó gróf, kultuszminiszter

A Délmagyarország is támadásba lendül. "A szegedi színház akkor, amikor garasok sincsenek múzeumi kincsek elhelyezésére" - írja - "amikor nagytehetségű festőnövendékek részére százasokért kunyerálni és hadakozni kell, amikor a Somogyi-könyvtár 5 000 pengős évi szubvenciót kap. Azért, hogy bábjátékaink legyenek! {...} A színház egy évi szubvenciójából fel lehetne építeni az ország egyik legszebb kiállítási helyiségét."⁶⁴⁴

A Háry sikere után Kürthy végre kötélnek áll és nyilatkozik. "Mi itt egy kultúrintézmény felelősségteljes és nehéz posztját töltjük be, de meg is kell élnünk, nem csupán a szép városi segélyből, de nagyrészt saját erőnkből" - szögezi le. Ezért bizakodóan számol be az eddigi napi 960 pengős átlagbevételről. Elmondja, hogy további ősbemutatókra készülnek, és az újságíró arra a kérdésére, hogy hogyan érintik a különféle kritikák, a következőt válaszolja:

"- Ha néha fájtak is nem fogtam fel őket tragikusan, mert meg vagyok győződve azok jószándékú intencióiról. Elvégre bírálóimnak is az a céljuk ami nekem: minél jobb színházat adni Szegednek. E cél elérésére becsülettel dolgozom és ha ezt mindenki látni fogja, remélem, hogy Szeged is befogad engem, aminthogy én már rég szívembe zártam Szegedet."⁶⁴⁵

Hiába áhítja Kürthy Szeged szeretetét, továbbra is csak bántás az osztályrésze. December negyedikén Németh Antal rendezésében kerül színre Edgar Wallace A titokzatos mesterdetektív című krimije Bálint Lajos, a Nemzeti Színház dramaturgjának fordításában. A kitűnő előadás fogadtatása lesújtó. Alig negyed ház nézi végig a műfaji újdonságnak számító darabot, és másnap Vér György ironikus levélformájú kritikájában passzírozza a földbe a színházi kísérletet:

"Köszönöm önnek uram, hogy megismerhettem Serlock Holmest és társait, köszönöm önnek a szegedi színpadot és köszönöm önnek, hogy megértette velem, hogy dobjam tűzre az egész kultúrát Shakespeare Vilmossal és Shaw Györggyel együtt." A későbbi események tükrében majd nyilvánvalóvá válik, hogy rosszindulatú, szűklátókörű és tendenciózus írás a Délmagyarország kritikusának irománya. Sajnos a Szegedi Napló kritikusa épp ilyen elfogult, amikor kijelenti: "ilyen előadásokkal nem szabad megsérteni a szegedi közönséget."⁶⁴⁶

A vezetőség szerencsétlenségére Elek Ica primadonna állandó botrányhajhászása miatt fegyelmi tárgyalást kell tartani. Ezen Kürthy egész vádözönnel illeti a színésznőt, s az igazgató rágalmazása, öltözőtársának sértegetése, a színház ügyeinek kifecsegése és sorozatos rögtönzések miatt a színházi bíróság háromhavi gázsimegvonásra (3300 pengő), vagy szerződésbontásra ítéli Elek Icát. Az ítélet valóságos tiltakozási hullámot vált ki a városban. Az újság - természetesen a Délmagyarország, amely az új vezetés elleni hadjáratot vezeti és irányítja - aláírásokkal hitelesített nyílt levelet közöl, melyben a közönség követeli: "ne

A siker érdekében a városban közkedvelt Sziklai újra színre lép, s mint Winder úr, bártulajdonos és konferanszié "kedvesen tartja össze az előadást", s rendezőként "kedélyt hoz ebbe a megecetesedett világba". A darabot több mint huszonötször játsszák, s Sziklai személyes sikere akkora, hogy az utcán is "Winder úr"-nak szólítják.

Karácsonykor "Mi lesz a színházzal?" címmel sokat sejtető cikk jelenik meg Pálfy intendáns tollából a Szegedi Naplóban. "A házikezelést tudvalevőleg egy évre hosszabbította meg a közgyűlés" - áll a későbbieket tekintve nagy jelentőségű írásban, melyből most a teátrum szempontjából legérdekesebb részeket tekintjük át. "Ez a határidő 1931. augusztus végével lejár. Az eddigi 124 000 pengő városi segély helyett az 1931. évi költségvetésbe ennek az összegnek már csak az augusztus végéig esedékes részlete, 80 000 pengő irányoztatott elő. A pénzügyi bizottságot és a közgyűlést nyilván az a meggondolás vezette {...} hogy augusztus végén a házikezelés meg fog szűnni és a magánvállalkozónak 44 000 pengővel kevesebb segéllyel kell beérni, mint a házikezelésnek {...} Azonban a rendszer ellenzőinek is el kell ismerni, hogy a házikezelés rezsime alatt a színház vezetősége tisztában volt a szegedi színház kulturális feladataival és igyekezett a közönség ízlése, a rendelkezésre álló irodalmi anyag és a pénzügyi lehetőségek által megszabott korlátok keretében feladatának megfelelni {...} A házikezelés negyedik évének befejeztével meg kell állapítani, hogy a házikezelésnek nem sikerült a közönség és a sajtó támogatását oly mértékben megnyernie, mint ahogy a vezetők becsületes szándéka, a színtársulat törekvése és a város nagy anyagi áldozata azt egyaránt megérdemelte volna {...} Nem az előadások színvonalában van a hiba, hanem a közönség, más hangulatban, más szemmel nézi ma az előadásokat, mint régen, amikor még tudott nevetni, tudott lelkesedni, nem szégyellt tapsolni és tudott az életnek örülni." Pedig "a házikezelés egész ideje alatt - ezidén is - Szegeden volt mindenkor a legnagyobb és legjobb művészekből válogatott színtársulat." Azonban "minthogy a város gazdasági helyzete nem engedi meg, hogy a város a színházért további áldozatokat hozzon nem marad más hátra, mint az, hogy a jövő év első közgyűlése elé olyan javaslatot terjesszünk, mely szerint szüntesse meg a közgyűlés a házikezelést és adja át a színházat magánvállalkozónak."⁶⁴⁷

A cikk természetesen nem Kürthy érdekében, hanem a leendő vállalkozó igazgató mellett emel szót. Bizonyítja ezt az is, hogy a cikkíró szerint a város közvéleménye a házikezelés megszüntetése mellett foglal állást. A miniszternél járt Pálfy - a színészek szempontjából - szintén rossz hírrel érkezik haza. Klebelsberg nem hajlandó exponálni magát a házikezelés mellett, sőt még anyagi segélyt sincs módjában ígérni. Mindezek oda vezetnek, hogy a február 10-i színügyi bizottsági ülés egyhangúlag a házikezelés mellett foglal állást, a másnapi kisgyűlés pedig "a polgármester és a színügyi szakbizottság egybehangzó javaslatára {...} a színház házikezelését, 1931. augusztus 31-el megszünteti, számadásait lezárja, leltárát elkészíti és 1931. szeptember 1-jétől kezdődő három évre vállalatba adja".⁶⁴⁸ A pályázat beadásának határidejét március 10-ében állapítják meg.

Annak ellenére, hogy Kürthyt és a társulatot hidegzuhanyként éri a határozat, a színházi munka a szokott mederben folyik. Siker és fiaskó váltogatják egymást, szerencsére most az előbbi javára billenő mérleggel. A tapsot kiváltó produkciók sorába tartozik a Ferike, mint vendég, Bus-Fekete és Góth Sándor egy bajai Kukorica Jancsiról szóló darabja; a sikerültnek mondható Tosca január 24-én és egy eredeti bemutató 28-án. A sajtó - miután célját elérte - most már nagyvonalú: "a társulat nagy ügyszeretettel állt Stephanidesz-Géczy: Mátyás király szerelme című daljátéka eredeti bemutatójának szolgálatába" - így a vállveregető dicséret. Sziklai rendező ismét kitűnőt produkál, a színészek közül Patkós, Veszely és Tolnay tűnnek ki. Az előadást a rádió is közvetíti. Február elejére szintén jut egy sikeres bemutató Peéry Piri, Kiss Manyi és Táray közreműködésével. A szerző jelenlétében láthatják a szegediek Harsányi Zsolt Család című színjátékát. Végül február 11-én kerül színre Rácz Andor dr. törvényszéki bíró zenés játéka, a Párizs almája. A zene Jung Béla százados műve. A kritikus most túláradó jóindulatról tesz tanúságot, írván: "olyan színházi este volt, amelyen mindenki jól érezte magát és igazában kellemesen szórakozott". Anélkül, hogy a tiszteletre méltó szerzőket bántanánk, elgondolkoztató, hogy ugyanez a Délmagyarország nem átallotta lehúzni Strindberget, Edgar Wallacet, Keresztúryt, az Európa-hírű Brodszkyt és a Teatro dell Piccolot!

Mindenesetre a népszámlálás hivatalos adatai szerint a 134 769 lakosra szaporodott Szeged február hatodikán már a Csodabár 25. előadásának

Végül is három jelölt nyújt be értékelhető pályázatot: Sziklai Jenő közösen Tolnay Andor bonvivánnal, Görög Sándor, a színház titkára, és a működő igazgató: Kürthy György. Kürthy a "házikezelés részbeni fenntartását" javasolja, megtartaná az intendánsi intézményt és a színügyi bizottságot, megszüntetné viszont a "városi színházi gazdasági hivatalt". Az operajátszást az operaházi együttes vendégszereplésére alapozná, s a vállalkozó igazgató által készített új díszleteket, ruhákat, bútorokat, kellékeket a város tulajdonába adná évi 50 000 pengő szubvenció ellenében. A döntés most már a városi tanácsra tartozik.⁶⁵⁰

Közben február 16-án ismét ősbemutatóval jelentkezik a színház. A Szegedi Tanárképző Főiskola igazgatójának, Galamb Sándornak: A játék élete összefoglaló cím alatt két egyfelvonásosát mutatják be. "Irodalmi elgondolások, színpadtechnikai megoldások és kutatói proklamá- ciók vezették Galamb Sándort a két kísérletnél. Kár, hogy velük nem járult hozzá a dráma és a színpad új és hősi feladatához."⁶⁵¹

Tizenkilencedikén még sokan ünneplik Ocskayt és Hilbert Jankát a Tiszában adott hangversenyükön, ám másnaptól szinte teljesen elnéptelenednek az utcák és a színház, mert tífuszjárvány tör a városra. Rövid idő alatt 38-an betegednek meg, ám hiába sikerül alig egy hónap alatt útját állni a kórnak, a joggal óvatos szegediek továbbra is elkerülik a nyilvános helyeket. Így lehet az, hogy március 27-én üres nézőtér előtt játsszák Mihály István szociális problémákkal foglalkozó, Béla aki 26 éves című drámáját. Ennek ellenére a nagyhétre ismét eredeti bemutatót állít színre Németh Antal. Zombory Jenő dr., királyi főügyész biblikus témát feldolgozó Pilátus-át. A bemutatón "ünnepi hangulat színpadon és nézőtéren" jóllehet az "sajnos nem teljesen telt meg". Mindenesetre "a színház végre magára talált" írja március elsején a Délmagyarország.

Bezzeg megtelik a ház Lehár Frideriká-ján, Teiko Kiwa két vendégfellépésén - a zseniális japán énekesnő a Pillangókisasszony meg a Traviata címszerepeit énekli - és a Feketeszárú cseresznyén.

A színházigazgató körüli folytatásos eseményjáték ezalatt lassan a végéhez közeledik. A színügyi és jogügyi bizottság március 23-i ülésén a döntéshozók "a pályázók közül Görög Sándort tartják anyagi helyzete miatt egyedül alkalmasnak a színház vezetésére, ha az 50 000 P kauciót április 21-ig leteszi."⁶⁵² Csakhogy Görög a pályázati feltételeknek - egyszeri halasztás után - április 29-éig sem tesz eleget, így a közgyűlés a pályázatot meddőnek nyilvánítja, és felhatalmazza a polgármestert,

Tizennyolcadikán a hivatalos verdikt is megszületik, s a teátrumot 1931. szeptember elsejétől egy évre a város "Görög Sándor szegedi lakosnak, eddigi színházi titkárnak vállalatba adja."⁶⁵³

Az új direktor első nyilatkozata szűkszavú. "Örülök a megválasztásomnak, mert a szegedi színháznak hosszú esztendők óta tartó megpróbáltatásaiban megtaláltam a kibontakozás útját. Hét évig voltam titkára a szegedi színháznak. Ez jó iskola volt" - mondja. Majd siet leszögezni: "működésemet mindvégig a színügyi bizottság, illetőleg a polgármester úr állandó ellenőrzése és felügyelete alatt óhajtom folytatni". Terveiről érthetően, csak annyit árul el, hogy kötelezte magát 16 opera-előadás megtartására, melyen az Opera legkiválóbb szólistái lépnek fel.⁶⁵⁴

A négyesztendős házikezelés utolsó előadása június 28-án a Csárdáskirálynő. Azonban addig még egy jelentős bemutatót tartanak, ez Németh Antal 50. szegedi rendezése. Írója József Ferenc királyi herceg, címe Colombus. A játék helyszínét, a hajót utászszakasz ácsolja a színpadon, s a szokatlan "helyszínen" 30 szereplő és 100 statiszta szolgálja az előadás sikerét.

A házikezelés a magyar színház válsága idején, ha anyagilag nem is, művészileg mindenképpen a legeredményesebben működő teátrumot hozta létre az országban. Sikerét mutatja, hogy míg Palágyi idején a bemutatók száma évi 95 és 108; Andor idején 98 és 108 között mozgott, addig a házikezelés alatt mindössze 69 és 85 között volt a premierek száma. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy míg korábban egy-egy darabot átlagosan háromszor lehetett műsorra tűzni, a házikezelés idején ez a szám már 5-6-ra emelkedett. A hosszabb játéklehetőség a próbaidő megnyújtását, s így a gondosabb felkészülést jelentette. Szavatolta az igényes felkészülést a házikezelés idején Szegeden működő kitűnő rendezőgárda is. Tarnay Ernő, Hont Ferenc országos hírű, európai műveltségű prózai rendezők, míg Sziklai Jenő az ország legkiválóbb zenés rendezője. Németh Antal dramaturgként csakúgy a legnagyobbak közé tartozik, mint rendezőként. Neki köszönhető elsősorban, hogy a szegedi színház vidéken a magyar dráma első számú otthona lett. A sokat szidott operajátszás is ekkor állt, Makó Lajos óta először, arányban a szegedi közönség valóságos igényével. A színészgárda soha ennyi tehetséget nem mutatott föl addig, mint ekkor. Nyilván ebben a bővebben "csurranó" anyagiak is közrejátszottak. Bukását nem is elsősorban anyagi vagy