184-185 |
"Sehol a világon olyan komoly és nagy fontossága nincs a színpadnak, mint éppen hazánkban. Janovics Jenő igazgatói pályázatából Janovics Jenő Mérnöknek készült, de az egyetem mellett elvégezte a pesti színiakadémiát, és színész lett. 1896-ban a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződött. Itt, miközben a színházban játszott, esztétikából ledoktorált, és 1902-ben Szegeden megkezdte igazgató pályafutását. 1905-től a kolozsvári színházat igazgatta negyed századon át. A tragikus trianoni békeszerződés megkötése után elévülhetetlen érdemeket szerzett az erdélyi magyar színjátszás ügyének bátor vállalásával. Színészként gazdag karakterformáló erő, rendezőként a hagyományokat az újjal ötvöző képesség jellemezte. Nem csak tehetséges színházi ember volt, hanem a magyar filmgyártás úttörője is. Színházelméleti munkássága szintén számottevő.
|
186 |
A roppant művelt, széles látókörű Janovics útja azonban csak némi oldalösvény felhasználásával vezetett a színház igazgatói székéig. A szó ismét Janovicsé:
"A szegedi színház a legközelebbi lépcső a kolozsvári igazgatói szék felé. De hogy jussak Szegedre? Egy teremtett lelket sem ismertem ott. Benyújtsam a pályázatomat, házról házra vándoroljak, voksot kilincseljek, korteskedjem, s vizes bor mellett mondjak szépeket a benfenteseknek? [...] Egy lelkes ember hírét hallottam, Balassa Árminét. Tudtam [...] tagja a színügyi bizottságnak, elnöke a Dugonics Társaság szépirodalmi osztályának, színműíró s a színház országos nevű szerelmese. Ismeretlenül és bizalmasan írtam neki. Kifejtettem művészi elgondolásaimat és közöltem vele, hogyha nem lennék kitéve a bukás eshetőségének, benyújtanám pályázatomat a szegedi színházért."319 Balassa így emlékezik a történtekre: "Janovics Jenő dr.-t csak hírből és irodalmi munkássága révén ismertem, de nem tudtam azt sem, hol tartózkodik, miként érintkezhetném vele? Töprengéseim közben egészen váratlanul levelet kaptam tőle Szilaspusztáról. Ebből a levélből az én emberem lelke sugárzott felém. Sürgősen összehívtam a színügyi bizottságot. Jelentést tettem arról, hogy alkalmas színigazgatót véltem találni. [...] Kérdést intéztem a bizottsághoz, fölhatalmaz-e arra, hogy az illetővel a bizottság nevében érintkezésbe lépjek? A bizottság megadván a felhatalmazást, ennek alapján levelet írtam Janovics Jenőnek, amelyben pályázati kérvényének beadására szólítottam fel a siker teljes biztonságával. Ez a levélváltás indította meg Janovics Jenő dr. színigazgatói pályáját Szegeden 1902. október elsején."320 Tehetséges gárdát gyűjtött össze az új igazgató. Színésznői közt a legnevesebb Hettyei Aranka, a fejedelmi termetű, búgóhangú tragika, aki ugyan a Nemzeti Színház tagja, de ragaszkodik a rendszeres vidéki szerepvállalásokhoz. Mészáros Giza, a lélekábrázolás mesternője, rövidesen a Magyar Színházig viszi. Gyermekszínészként e társulatban |
187 |
Az ambiciózus direktor nem vár pénzügyi segélyekre, saját kockázatára meghosszabbítja a szegedi színi szezont hatról nyolc hónapra. A Híradó biztató írással üdvözli a tettet: "Ezen a helyen mindig segítő, útmutató, jóakaró kézre fognak találni, mely a színészet érdekét szeretettel ápolja, de kötelességtudással egyengeti a közönség érdekét is."
Az 1902-1903-as szezonkezdésre Rostand drámáját, a Cyrano-t választja Janovics. A címszerepet Bihari Ákos, Roxánt Mészáros Giza adja. Az előadással "a drámai társulat mutatta meg az erejét a tetszés sok meleg, üdvözlő tapsa mellett." Az énekes személyzet a Nebántsvirág-gal debütál. Az őrnagy Fenyéri, Celesten Leővey Leó, Denise Feledi Boriska. "A sikert inkább a gondos összjáték, mint az egyes szereplők közreműködése idézte elő [...] a karok jól működtek, a zenekar pompásan." A zenés darabok egymás után megtöltik a színházat, s a közönség gyönyörűséggel tapsol Strauss, Suppe és Millöcker dallamainak. Az első opera, Halevy A zsidó nő-je nem várt, nagy tetszést arat. November elsején a Szegedi Híradó így lelkendezik: "Örömmel ismerjük el, hogy a szegedi színházban szegedi színtársulat a mainál nagyobb eredményt még nem aratott az opera terén." Az énekesek közül az Eleázárt megformáló Mezei Mihály tenoristát emeli ki, mert "ezt a szerepet vidéken nem énekli így senki." A prózai előadások fogadtatása már nem ilyen egységes. A Bánk bán-ban Bihari "csak körvonalait adja a nagyúr hatalmas egyéniségének", Hettyei Aranka "játékából hiányzik a mélység", Mezei Péter, "mint Tiborc nem tud megindító lenni, egyedül Janovics érdemel dicséretet, aki "Biberachot jellegzetes vonásokkal ábrázolja." A bohózatok és a népszínművek elfogadható előadásban kerülnek színre, de október huszonnegyedikén a zsúfolt nézőtér előtt Csiky Proletárok című színművét bántó túlzásokkal játsszák. Igaz, a Híradó kritikusa a hibát nem a színészekben, hanem a szerzőben látja: "Még olyan pusztítást nem végzett az idő egy színműíró munkáin, mint amilyen őrlést Csiky műsora szenvedett" - állapítja meg. Shakespeare Rómeó és Júliá-jának november 4-i előadásánál nem lehet a hibát az íróra hárítani. "Mintha letörülnék a színészekről azt a kis természetességet [...] mindenki szaval, dalol, pózol és okvetetlenkedik azon a címen, hogy most klasszikus alakítást nyújt."321 Még talán ennél is kevésbé sikerül a |
188 |
|
189 |
|
190 |
|
191 |
Egy kellemetlen feladat is vár a bizottságra. A polgári színműre korábban meghirdetett pályázat eredménytelenségét kell kimondania. Döntésüket a városi közgyűlés tudomásul veszi, és a pályadíjat nem adja ki.323
November közepétől a kudarcok ellenére, egy-egy tetszést arató produkció a közönség hangulatváltozását jelzi. Bródy Dadá-jában Mészáros Giza játéka ragadtatja el a publikumot, kár, hogy a szerző betegsége miatt lemondja a bemutatón való részvételt. November huszadikán Moliere Don Juan-ját "nagy gyönyörűséggel élvezi a közönség." Különösen Leövey Leó arat nagy sikert. Sganarelljével "sok derült pillanatot szerez." Két pompás Cyrano alakításnak is örülhetnek a szegediek: bemutatkozik a szerepben László Gyula, s vendégként december huszonkettedikén, első magyarországi alakítója, Pethes Imre játssza el. Az opera-előadások szintén tetszést aratnak. December elején Mascagni Parasztbecsület-e ragadtatja tapsra a nézőket, és a hónap végén Bizet Carmen-je teszi fel az 1902-es évre végül is a siker koronáját. "A színház énekes személyzete ma olyan harcban győzött" - írja december 28-án a Híradó -, "melynek diadalára nem csak a színház, a közönség is büszke lehet." A siker kovácsai: az Escamillot vendégként éneklő Dalnoki Viktor; Mezei Mihály Don Jose szerepében és a címszereplő, a "csodálatos Székely Irén." A zenekart "biztos kézzel" Donáth Lajos vezényelte.
1903. Az új esztendő soha nem látott színházlátogatási lázzal köszönt Szegedre. Lehet, hogy ebben Planquette Rip-Rip-jének is nagy szerepe van, mert a január negyediki bemutató előtt valósággal ostrom alá veszik a jegypénztárat. A tülekedő tömeg még a nagykapu üvegablakát is betöri. De szokatlan érdeklődés előzi meg Maeterlinck Monna Vanná-ját is. A színház kivételes figyelemmel készül a bemutatóra. Új díszletek és jelmezek készülnek, s a bemutató napján, január kilencedikén még délelőtti főpróbát is tartanak. A Napló elismeréssel ír az előadásról: "Bizonyos, hogy mindenki a tehetsége legjavát produkálta." T. Balogh Etel "a szerető és szenvedő asszony érzésvilágát megkapó színekkel varázsolta elénk", Bihari Ákos Guidója "szinte izzott a szenvedélytől, a drámai erőtől." A színészként |
192 |
Huszonnegyedikén felhangzik a szezon első vastapsa a Hoffmann meséi előadásán. "Székely Irén nagy hatással személyesíti meg Olympia-Antónia-Stella hármas szerepét"; Mezei Mihály "tisztán csengő tenorjával" kitűnő a címszerepben, és Árkossy Vilmos színészi játéka kiemelkedő Lindorf-Copélius-Mirákel megformálásakor. Az operák közül a Carmen viszi el a pálmát, az évad végéig hétszer van műsoron.
Sikeres operettbemutató a január 31-i Svihákok. Ziehrer "lármás bécsi muzsikájá"-ra "a szereplők kedvvel játsszák" az együgyü történetet. Fenyéri megkacagtat a léha Wondracsek szerepében, "tetszés kíséri Sugár Jolán és Mészáros Giza duóját", Feledi Boriska méltán arat tapsot a házsártos feleség eltalált figurájával, és "a rendezés is élénk, ötletes. [...] A színház művezetősége megtalálta azt az operettet, amely dominálni fogja az idei évad műsorát" - állapítja meg a Híradó. Ezúttal nem téved, a szezon végéig még tizenkétszer kerül a nézők elé. A látszat ellenére az évad nem halad zökkenők nélkül. Szigligeti Liliomfi-ja készületlen előadásban kerül színre, míg január 21-én Gevauld X. asszony című vígjátéka a kelleténél pikánsabb helyzeteivel kelt megbotránkozást. Nem kell ám rosszra gondolni! Az inkriminált jelenetben a főszereplőnő - Mészáros Giza adja - idegen férfi házában levetkőzik és ágyba fekszik, "igaz, spanyolfal mögött, de ez nem menti az érzékiségre számító jelenet visszataszító hatását."324 Másért kelt visszatetszést Tolsztoj drámája, A sötétség hatalma, február nyolcadikán. A csecsemőjét elemésztő, megtévedt leány; a gazdáját megölő, majd tettét megbánó Nyikita és a mindent átható vodkaszagú, naturális jelenetek láttán a kritikus óva int: "ne nézzék meg az asszonyok, még kevésbé a leányok. Nem nőknek való darab. Az előadás gondos, lelkiismeretes volt, a szereplők tapsot is kaptak."325 Február közepén az új direktor nagy hibát vét. Tizenharmadikára Moliere Tartuff-jét tűzi műsorra, s a címszerepet magára osztja. Kár, mert bár művelt, kitűnő rendező, színészként nem tartozik a legjobbak közé. A Napló azonnal lecsap a baklövésre: "Janovics egyetlen érdeme, hogy hibátlanul elmondta szerepét", - majd kegyetlenül hozzáteszi: "kár, hogy nem Mezei Péter a címszereplő", mert akkor "be más lett volna az előadás." Okul is az esetből, és a szezonzárásig mindössze kétszer lép színpadra. |
193 |
Szentgyörgyi felléptével megkezdődnek a vendégjátékok. Június másodikáig, az idény végéig a Nemzeti Színházból Márkus Emília, Csillag Teréz, Náday Ferenc; a Népszínházból Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Küry Klára és az Operaházból Szoyer Ilonka fordul meg Szegeden. Egy-egy előadáson fellépnek még: Lányi Edit, Jurik Etel, Pethes Imre és Környei Béla is.
Eljön március, s közeleg a szerződtetések ideje, virágvasárnap. A színházak gazdasági helyzete azonban oly rossz, hogy a Színészeti Közlönyben maguk a színészek panaszolják: a Színészegyesület arra kéri őket, ne jöjjenek virágvasárnap Pestre, mert "nem tudnak szerződést biztosítani számukra." Az ijesztő viszonyokat jól példázza a Szegeden is ismert színész, Peterdi Sándor esete, aki "egy negyedszázados ambiciózus színészi és színigazgatói működése után nagy Magyarország egyetlen színtársulatánál sem tudott szerződést kapni s mivel élni és családját fenntartania mégis csak kell valamiképpen" a nagyváradi polgármesternél instanciázik, "kegyeskedjék őt 30 forintnyi havi fizetéssel a városhoz diurnistának kinevezni."327 A Színészegyesület is tárgyal a színészek nehéz helyzetéről, ám azon változtatni nincs módja. Érdemi határozathozatal nélkül fejezik be a tanácskozást, Szeged számára egyetlen kézzelfogható eredménnyel, Janovicsot az Egyesület alelnökéül választják. A március végi szegedi közgyűlés tanácsi javaslat alapján megvitatja a Szeged és Hódmezővásárhely színi szövetségére vonatkozó szabályokat, és a szövetséget, próbaképpen az 1903-1904-es szezonra meg is kötik.328 Eközben a nyolc hónaposra nyújtott évad több-kevesebb sikerrel folyik. A hátralévő időszak legjobban várt bemutatója a két szegedi szerző, Huszka Jenő és Bakonyi Károly Bob herceg című operettje.329 A színház már februárban elhatározza műsorra tűzését, s a hónap végén a zene betanulását is kezdik. Az alkalmat kihasználva a Dugonics Társaság meghívja felolvasóülésre Huszkát, s ő Zenei műveltségünk címmel tartja meg február 22-én előadását. Ebben felhívja a figyelmet a hazai zenei nevelés fogyatékosságaira, és eredményre vezető zenei oktatást sürget. "Az állam és a társadalom kötelessége, hogy az iskolák tantervét modernebb, finomabb és a zeneirodalom táplálására is termékenyebb alapokra fektesse" - jelenti ki. |
194 |
Huszka zenéje bezzeg telt házat csinál április elsején! "A szegedi premier egyike azon színházi estéknek, amelyek jelentőségükkel, izzó levegőjű nagy sikerükkel, az ovációk szakadatlan sorával sokáig emlékezetesek maradnak a színházi krónikában" - lelkendezik a Híradó. A Bob herceg "tiszta, mint a frissen esett márciusi hó, nélkülöz minden trágárságot, ami meglepő a mai ferde irodalmi ízlés korában" - így a Napló. - Huszka muzsikája "hangulatos, érzelmes, amelynek dallamossága utat talál a szívekhez." Székely Irén a címszerepben "nagy diadalt aratott [...] szép sikere volt Sugár Jolánnak is Annie szerepében" és Leövey Leó sokszínű művészetének egyik legszebb alakítását mutatta be." Donáth Lajos "karmester diadalmasan fejezete be a szegedi színház zenekarában működését." A kiengesztelt szerzők megjelennek a bemutatón, és levélben fejezik ki elégedettségüket: "Az előadás gyönyörűséget szerzett mindnyájunknak. Úgy a szereplők művészetéről, mint a színház gondosságáról, amely a betanulásban és kiállításban nyilvánult, a legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk." A siker hatására soha nem látott tumultus alakul ki a pénztár előtt a zsebmetszők nagy gyönyörűségére. A Bob herceg az évad végéig 15 teltházas előadást ér meg. A páratlan tetszésű operett már a meghosszabbított szezon végéig, június másodikáig szavatolja a biztonságos színházmenetet. Annál is inkább, mert május közepén a társulat kettéválik, és miközben a szegedi előadások rendben folynak, a színészek egy része Hódmezővásárhelyen megkezdi a nyári idényt. Janovics első éve összességében sikeresnek mondható. Így könyveli el ezt a helyi sajtó is, ám kifogásait sem rejti véka alá. "Az énekes előadásokra több gondot fordított a vezetés, mint a drámai műfajok előadására" - jegyzi meg a Napló. A Szeged és Vidéke másként látja: "örvendetes tény, hogy drámát és színművet összesen többet játszottak, mint operettet s több vígjátékot, mint bohózatot." |
195 |
A Napló még a gyakori műsorváltozásokat és a fegyelem hiányát is felrója. A leglényegesebb változásra a Híradó cikkírója tapint rá. "A tradíciók dohos levegője az idén már nem nehezedett annyira a nézőtérre, hanem helyet adott a szabadabb, modernebb áramlatoknak, amely befészkelődött a színházba, hogy magához nevelje a szolgálatában álló színészt éppen úgy, mint a levegőjében álló közönséget [...] ez Janovics igazgatói rátermettségének bizonysága, amelyben ma a szegedi színház hároméves ciklusának sorsát bizalommal látjuk."331 A változás ígérete úgy tetszik csak a teátrum táján érezhető, a város nyári programjaiban nem. Megérkeznek a szokásos daltársulatok. A Fekete Sasban Veress Sándor együttese, majd Tamásy József jellemkomikus tizenhat tagú Első Szegedi Magyar Különlegességi Dal- Tánc és Művész Szabad Színpada mutatja be előadásait. Felveri sátrát a cirkusz is, és a New York kávéházban Mezey János varietétársulata szórakoztatja a mulatni vágyókat.
|
196 |
1903-1904. A Janovics-együttes, némileg csökkentett létszámmal, szeptember végén, Hódmezővásárhelyről vonul be székállomására, és az 1903-1904-es szezont október 3-án, az elmúlt színi év sikerdarabjával, a Bob herceg-gel kezdi meg.
Másnap, vasárnap, "nagyon csekély érdeklődés mellet egy népszínműújdonságot mutat be a színtársulat, sikertelenül." A gyér látogatottság magyarázatát a Napló abban látja, hogy "az elmúlt színházi esztendő éppen nem volt gazdag művészi sikerekben." S nyomban tanácsot is ad: "a színház vezetésében a mottó az legyen, mindent a művészetért és a közönségért." Nem tudható, hogy megjött volna-e a színházbajáró kedv, mert október 6-án, az aradi vértanúk napján olyan események történnek, melyek végképp elriasztják a polgárokat a színháztól. Az ünnepre virradóra a városban állomásozó katonák - a szolgálati szabályzat tilalma ellenére, - koszorút helyeznek a Kossuth-szoborra, amit a K.U.K. 46. gyalogezred járőre eltávolít. A város felbolydul, követeli, tegyék vissza a koszorút. Estére hatalmas tömeg gyülekezik a Mars téri kaszárnya előtt, s a felháborodott emberek téglával beverik a laktanya ablakait. Az ügyeletes tiszt szuronyrohammal akarja eltávolítani a teret ellepő tüntetőket, akik menekülés közben a Korona utcában összetorlódnak, és egymást tapossák le. Három súlyos és számtalan könnyű sérült marad az utca kövezetén. Összetűzésre kerül sor az állomásnál is, és az ifjúság csoportokba verődve, városszerte követeli a katonai parancsnokok leváltását. Szinte természetes, hogy az események s az állandóan cirkáló és igazoltató járőrök miatt alig néhányan merészkednek ki az utcára, hogy színházba menjenek. Gyenge ház előtt kerül színre október kilencedikén a Carmen, s az előadók "minden nemes igyekezet és becsvágy mellett is sokat vétettek Bizet dalműve ellen". Jóval sikeresebb október 13-án Gorkij Éjjeli menedékhely-ének bemutatója. "Színészeink jól összetanulva játszották az újdonságot [...] s nem aratott bár nagy sikert, de barátságos fogadtatásra talált." Kár, hogy Janovics "vértelen Szatyin", de Mészáros Giza Nasztyája őszinte, megható alakítás. "László Gyula volt a lelke az előadásnak, Lukáját beragyogta csillanó humora, nemes egyszerűsége." - írja a Szeged és Vidé- ke és hozzáteszi: ez az előadás "a verista színészet próbaköve".332 Október tizenhatodikán Lehár-bemutatót tartanak. A Drótostót előadása a "jobbak közül való." Később bebizonyosodik, hogy a Bob herceg mellett ez lesz az idény legnagyobb kasszasikere. Mindkettő tizenhatszor kerül az évadban műsorra! Néhány nap múlva, óriási érdeklődés mellett kerül színre Dankó népszínműve, a Cigányélet. Sajnos az előadás készületlen. Fantasztikus látogatottságának titka, a szünetekben cigányzenekar-versenyt tartanak. A legjobb zenekar Erdélyi Kálmáné, a legjobb prímási cím pedig a hódmezővásárhelyi Czuba Béláé. A zsűrielnök díját Urbán Lajos nyeri el. A zenés darabok közül novemberben Suppe Boccaccio-ja, decemberben Verdi A trubadur című operája arat még nagy sikert. A prózai előadásokról nem sok jó mondható. Sikerületlen a két Shakespeare-dráma, a Makrancos hölgy és a Julius Ceasar bemutatója. |
197 |
Ez utóbbiról kemény bírálatot ír a Napló: "Szavaló, hol suttogó estély volt, amelyben nem éreztük a lelkek működését. [...] A rendezés hiányos, pongyola volt, a díszletezés nagy szegénységet árult el." Nem kíméletesebb a Híradó sem: "az előadás konstatálásán kívül minden egyéb megjegyzés épp oly céltalan és eredménytelen, mint maga a színpadi kísérlet."333 A november 10-i Bánk bán-on "üres a nézőtér és tartalomban üres az előadás." A szereplők "valóságos iskolai szavalóversenyt rendeztek." Moliere november harmadikai Képzelt beteg-e "meglehetősen jó előadás." Mezei Péter "derült kedéllyel, kedvesen játszotta meg a képzelt beteget." Három nappal később Gárdonyi laza szerkezetű, bájos története - az apácának készülő leány a kolostor helyett a házasságot választja -, az Annuska fakasztja mosolyra a közönséget. Két magyar bemutatót is tart Janovics. Az egyik újdonság, a párbaj ellen szót emelő Sötétség, bár készületlen előadásban kerül színre - nagy siker. A november 19-i bemutató aktualitását fokozza, hogy a szegediek még nem felejtették el az október hatodikai véres eseményeket. Nem csoda, hogy magukénak vallják a szerző, Ruttkay György szavait: "Nincs külön katonai igazság és nincs polgári igazság, csak igazság, a tényeken alapuló, megdönthetetlen igazság." Kemechey színműve, A föld, az elherdált s a fondorlattal összeharácsolt termőföld birtokosai közti konfliktust mutatja be december 5-én. Az előadás összecsapott, a színészek játékukkal, fintoraikkal véleményezik a darabot. December nagy zenei szenzációja D'Albert zongorahangversenye a Tisza nagytermében. A kitűnő zeneszerző, Liszt tanítványa, virtuóz zongorajátékával bűvöli el tisztelőit. Az egyre romló gazdasági helyzet arra ösztönzi Janovics direktort, hogy levéllel forduljon a színügyi bizottsághoz: "A magyar színészet soha olyan küzdelmes napokat nem élt, mint most. A fővárosi színházak szaporodásával rendkívüli módon megdrágultak a színészek, a közönség igényei is napról napra fokozódnak, úgy hogy a színpadi kiállítás iránt emelt követelések hihetetlenül felszaporítják az igazgatók költségeit." Ezért azt javasolja, hogy egyszeri, nagyobb beruházással létesítsen a város a színházban villanytelepet, ami később jelentősen csökkenti majd a világítási költségeket. A város - szakértői vélemények áttekintése után - költségesnek és értelmetlennek ítéli a javaslatot, ezért nemleges választ ad a javaslatra.334 Az esztendő végéig még két bemutató érdemel említést. Bár Hennequin darabja, A korbács a sajtó szerint "szellemesség nélkül való trágárság", a közönség mégis jól mulat a férjet dresszírozó anyós történetén. A december huszonkettedikén bemutatott Heyermans-dráma, a Ghetto "vázlatos körkép a maradiságról." A premier "kis hallgatóság előtt zajlik, mely egyre apad az előadás alatt. [...] Sikertelenebb előadás talán még nem is volt a szegedi színházban. [...] Úgy lett volna rendjén, |
198 |
Molnár nevéhez nem csak baj, siker is fűződik. A hónap elején vígjátéka, a Doktor úr, vidám estéket szerzett. Leövey valósággal lubickolt a kedves csibész, Puzsér szerepében. Nagy közönség tapsolta végig Berczik népszínművét, Az igmándi kispap-ot is január 20-án. Igaz, az ováció a város színészkedvencének, Mezei Péternek szólt, aki ezen az előadáson ünnepelte színészpályájának 45-ik évfordulóját. Január harmadik emlékezetes estje Barriere Egyenlőség című darabjának huszonkilencediki előadása. A "pompás szatírájú, ellenállhatatlan humorú, képzeletbeli játék" nagy kérdése: ha egy anyagból gyúrt minket az Isten, akkor miért vagyunk mégis különbözők?
Február közepéig nem is írhatunk több sikerről a színházkrónikában. Kellemetlen eseményről viszont igen. Hódmezővásárhely felbontja a Szegeddel kötött színiszövetkezeti szerződést, arra hivatkozva, hogy a múlt nyáron "a szegedi társulat tökéletlen volt, a műsor pedig alpári." Az ürügy nyilván mondvacsinált, hisz ismerve Janovics társulatát és műsordarabjait, a vád nem állja meg helyét.336 Nyomban jelentkezik is valaki, kész megoldást kínálva a kialakult helyzetre. Faragó (Funk) Vilmos, Szegeden élő volt fővárosi színész felajánlja, nyári színkört épít, ha a tanácstól a belvárosban ingyen telket kap. A komolytalan ajánlatból természetesen nem lesz semmi.337 Február tizenkettedikén zsúfolt ház előtt adják Halevy A zsidónő-jét. A tálentumos Vincze Zsigmond vezényelte előadás hatalmas siker! S ez úgy látszik, megváltoztatja a szegediek színházba járó kedvét. Másnap Beaumarchais Figaró házasságá-nak címszerepében Czakó Gyula remekel. A később a Király Színház rendezőjévé avanzsáló színész "vérbeli tálentumával mindig nagyobb és komolyabb helyet vívott ki a színészpályából és ma már egyik erőssége a színtársulatnak." Mészáros Giza Zsuzsi-ja "vidám, eleven, hangulatteljes", kár, hogy "Moly Margit Cherubinja színtelen." Az egymás után sorjázó vendégek, Pethes, Küry Klára, Rubos Árpád, Festeticsné Dömjén Rózsa, Nyárai Antal és Jászai Mari még csak fokozzák a színház látogatottságát. Március huszonötödikén a tavalyi szezonban bemutatott Bob herceg eléri a 25. előadást. A nevezetes napon jelen van Huszka Jenő, és a színház vezetősége Bob-album megjelentetésével teszi még emlékezetesebbé a ritka eseményt. |
199 |
Nem így Fedák az április 8-i Bob hercegben. "Egy parádés vonása van az ő alakításának és ez a rutin. Énekében nincs hang, táncában nincs kellem, a mozdulataiban nincs plasztika" - állapítja meg a Híradó.338 A közönség úgy látszik nem olvas újságot, mert vendégszereplése alatt minden előadáson elragadtatott ovációban részesíti az "isteni Zsazsát."
Janovicsnak nincs szerencséje Márkus Emíliával, mert a vasutasok sztrájkja miatt nem tud Pestről leutazni, s így zűrzavar támad a meghirdetett műsorrendben. De hiába születnek májusban jobbnál jobb előadások, "kétségbeejtő az a közöny, amivel az utóbbi hetekben a közönség a színházi előadások iránt viseltetik" - panaszolja május 14-én a Szegedi Napló. Nincs közönsége a Jókai emlékére rendezett díszelőadásnak sem, pedig ezen a január 19-én kinevezett új zenedei igazgató, König Péter Gyászhangok a II. magyar szimfóniából című zeneműve is elhangzik. Épp ily érdektelenség kíséri az európai hírű olasz színésznő, Italiana Vitoliani és társulatának felléptét is. "Hol volt ma a szegedi művelt közönség és hol lesz holnap, amikor a művészetnek ismét temploma lesz a színház?" - teszi fel a kérdést az újságíró. "- Nem szégyenlem idesütni a szegedi kultúra bélyegét, hogy 40 és egynéhány korona jutott ma mindössze egy ilyen művésznő társulatának."339 A nagyérdemű, ahelyett, hogy színházba menne, a színházi pletykákon csámcsog. Május elején öngyilkosságot kísérel meg Barna Imre, a színház kellékese, mert mint a Napló írja: "idegrendszere nem bírta a nehéz állást." Alig két hét múlva kirobban a botrány a kellékesek háza táján. Kiss József a városban számtalan helyről szedett össze bútorokat, kelléknek való tárgyakat, ám azokat nem a színpadra vitte, hanem áruba bocsátotta. Helyette Janovicsnak kell megtéríteni a kölcsönzők kárát. A balul sikerült szezonvéget, melyen még az angol Repülő Balett Társulat vendégszereplése sem segít, két szegedi szerző menti meg. Május 28-án bemutatják Terescsényi Gyula - Petőfi Zoltán egykori iskolatársa a szegedi piaristáknál - 300 év Szeged történetéből címmel írt eseményjátékát. A látványos történet a török hódoltságtól az árvízig terjedő időszak eseményeit dolgozza fel. A korhű, mozgalmas, gazdag kiállítású darab öt telt házat vonz. Ugyancsak megtölti a nézőteret a Draga |
200 |
A múlt időszak rossz színházmenetét jelzi a pénzt hozó operett előadások számának növekedése. Míg az 1902-1903-as évadban 70 prózai művet játszottak 150 előadásban, a 36 operett 116 előadásával szemben, addig e szezonban a 60 prózai mű 115 előadását 33 operett 120 zenés estje múlja fölül. Még riasztóbb képet fest az opera-előadások számának alakulása. A korábbi 4 opera 17 előadása mostanra 5 mű 8 előadására csökkent!
A színház és a város vezetőinek áldatlan viszonyára utal a Híradó szezonértékelő cikkének néhány sora: "A Szegeden éppen a túlzott fontoskodás, nagyképű gondoskodás, és a jóakarat nélkül hajszolt műitészkedés, boldog-boldogtalanok beavatkozásával nem csak fenyegeti, hanem egyenesen veszélyezteti a színház sorsát."341 Beköszönt a nyár, s a nyárral a megszokott zengerájok megkezdik működésüket. A New York kávéházban Lengyel József 16 tagú varieté együttese, majd a poéta lelkű Szűcs László - aki magyar műsorszámaival oly sokat tett az orfeum megmagyarosításáért - szórakoztatja a nevetni vágyó publikumot. Június végén a Prófétában ismét Baumann Károly Tarka Színpada játszik, s egy jótékonysági előadás keretében a színtársulat szabadságon levő tagjai is fellépnek augusztus 6-án, a szatymazi kápolna javára. A nyár folyamán a színházat érintő jelentős események történnek, melynek gyökere egész áprilisig nyúlik vissza. A szegedi színház jövője címmel hosszú cikk lát napvilágot az április harmadikai Szegedi Híradóban. Az írás két lényeges megállapítást tartalmaz. Az első szerint: "A hatóság a szegedi színházra májusban, legkésőbb júniusban kitűzi a pályázatot. Akad pályázó, azt hisszük elég, de attól tartunk, hogy leginkább csak a másodrendű direktorok sorából." Hogy miért e félelem, arra a második megállapítás ad választ: "Nem méltó Szegedhez, hogy színészeit nyáron kiveri a városból. Nem méltó hozzá, hogy a színház nyári egzisztenciájával nem törődik és azt biztosítani nem tudja." Felmerül hát ismét az állandósítás kérdése! Ezt tűzi napirendjére a színügyi bizottság április 30-iki ülése is. Az állandósítással minden bizottsági tag egyetért, ám egy részük azt a kőszínházban valósítaná meg, míg mások a megoldást a nyári színkör felépítésében látják. Janovics szerint az állandósítás elől kitérni már nem lehet. "Minden nagyobb város amikor a színházát valamely direktornak kiadja, nyári állomást is |
201 |
biztosít neki. Szeged nem adhat nyári állomást a társulatnak. Ennek az egzisztenciáját csakis az állandósítással biztosíthatja, vagy úgy, hogy nyári színházat épít, vagy úgy, hogy a kőszínházban tíz hónapra terjeszti ki a színi évadot."342 Döntés nem születik. Nem sokkal később Szmollény Nándor A színház jövője című mini tanulmányában síkraszáll amellett, hogy a színház nem üzlet, hanem "kultúrmisszió." "A vidéki magyar városok kell, hogy a színházat bizonyos fokig művelődési intézetnek tartsák, ahol a magyar s világirodalom jeles termékeinek bebocsátását kell nyerniök."343 Ilyen előzmények után kerül az 1904. július 12-étől 14-éig tartó városi közgyűlés elé a színház ügye. A város továbbra is díjfizetés nélkül engedi át a színházat az átgondoltabb, biztonságosabb színházirányítás érdekében az 1905. szeptember 1-től, 1911. június végéig terjedő hat esztendőre. Július 19-én kiírják a pályázatot is, beadási határidejét augusztus 10-ében állapítva meg. A megadott határidőig mindössze két pályázat érkezik: Janovicsé és Makó Lajosé. |
202 |
"Adni fogok minden jó darabot és igyekezni fogok minden darabot jól is adni, amit lelkes buzgalommal, a színpadot és közönséget egyaránt tisztelő vasfegyelemmel, szorgalmas munkálkodással és áldozatkészséggel elérni lehetséges, mindazzal gyönyörűséggel fogok Szeged közönségének szolgálatára állani."344
A beérkezett pályázatokat a színügyi bizottság augusztus 11-i ülésén megvitatják, és Janovicsnak javasolják a színházat 1905. szeptember elsejétől további hat évre bérbe adni.345 Ám az augusztus 15-i tanácsülés a bizottság véleményét figyelmen kívül hagyva, a színház vezetését 4 szavazattal 3 ellenében Makó Lajosra bízza! Döntésük nyomán a színügyi bizottság összeül, megvitatja, sérelmezze-e a tanács határozatát, de több hozzászólás után végül is nem kifogásolják a döntést. Balassa Ármin azonban, akit az a vád ér, hogy érdekelt Janovics ügyeiben, lemond bizottsági tagságáról.346 A szegedi pályázat ügye nagy port ver fel, a fővárosi sajtó is hosszan cikkezik a döntésről. Nyilván ennek ismeretében hívatja magához a nagyhatalmú Tisza István az elkeseredett Janovicsot, családi birtokára, Szilaspusztára, ahol közli vele, hogy 1905-től Bölönyi intendáns ajánlására majd őt nevezi ki a kolozsvári állami színház igazgatójának. Ezután Janovics emlékezete szerint így folytatja: "- Remélem, nem akar tépett lobogóval bevonulni Kolozsvárra?. Menjen vissza Szegedre s jelentse a polgármesternek azt az utasításomat, hogy a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzze ki a maga felebbezését." Janovics Szegeden jelentkezik Lázár polgármesternél, és a szeptember 16-i közgyűlés hosszas vita, majd a törvényhatósági tagok név szerinti szavazása után nagy szótöbbséggel visszaveszi a színházat Makótól, és Janovicsnak adja.347 Csakhogy az ügy ezzel nem ér véget. Makó pártolói dr. Kókay Istvánhoz föllebbeznek! Már folyik az 1904-1905-ös szezon, amikor Janovicsot november 17-én Pestre rendelik, és kezébe adják a kolozsvári színház igazgatói kinevezését. Huszonnegyedikén Janovics lemond az 1905-től kezdődő, hat évre szóló szegedi igazgatói megbízatásáról. Huszonhatodikán megérkezik Tisza aláírásával a Kókay által benyújtott föllebbezés elutasítása! A levél helybenhagyja a közgyűlés határozatát, majd váratlan fordulattal a következőket közli: |
203 |
Pályázatának egyik figyelemreméltó pontja szerint "bérelt színpadon egyidejűleg kettős próbákat" kíván tartani, így szándékozva az előadások színvonalát emelni.
A másik pályázó a jól ismert Makó Lajos debreceni direktor, aki egyebek mellett ezt írja pályázatában: "a jövőben semmi áldozatot nem kímélve egyetlenegy azon törekvésem leszen: a szegedi színészet hűséges szolgálatában Szeged egész közönségének meghódítása, azoknak az elismerésével együtt, akik tiszteletreméltó aggályukból kifolyólag eddig esetleg teljes bizalmukkal megtisztelni tartózkodtak." Makó a bizalmat megkapja, mert a városi tanács december 22-én egyetlen szótöbbséggel, 1905. szeptember 1-től hat esztendőre a színház bérletét neki ítéli. 1904-1905. Az igazgatói szék körüli csatározások közben szeptember huszadikán kezdetét veszi Janovics utolsó téli szezonja. Az első bemutató, a Hajdúk hadnagya egy magyar szerzőpáros, Rajna Ferenc és Czobor Károly operettje. "Az újdonság őszinte tetszésre talál" és tizennyolc előadásával a szezon legnagyobb sikere lesz. Az esztendő végéig a zenés előadások közül még említést érdemelnek az október elsejei Hoffmann meséi - ebben az új primadonna, Kerényi Adél bemutatkozását "a siker minden jele kísérte" - és az október huszonkettediki Aranyvirág, melynek kedvező fogadtatását a szerző, Huszka Jenő jelenléte is fokozza. A makrancos hölgyek című operett rossz librettóját azonban még Lincke Pál fülbemászó zenéje se menti, nem is e miatt emlékezetes a december nyolcadikai előadás. A Lysistrata történetet feldolgozó darabot aktualitásokkal teletűzdelt bemutatója emeli ki az operettek sorából. A rendező a magyar parlament napi eseményeit építi az előadásba. Megjelennek a színen Tisza István parlamenti legényei, s a szegediek előtt eljátsszák a hirhedt parlamenti verekedést. Érdekes, hogy a prózai előadások szakmai sikere jóval felülmúlja a zenésekét. Október elsején Heyermans A pénz című parasztdrámáján a remek előadás ellenére "a parfümös közönség [...] elegáns figyelmetlensége tölti be a nézőteret", de két hét múlva "a francia szellem és bravúr |
204 |
  |
205 |
|
legjavából való" A kis pajtás már "szokatlanul nagy siker." A roppant ironikus történet - a vagyontalan főúr fia rangját bocsátja áruba a gazdag hozományért - "csattanó párbeszédei a humor aranyos szálaival vannak átszőve." A két főszereplő: László Gyula és Hettyei Aranka briliáns játékot produkál. Sok diák nézi végig Schiller Tell Vilmos-át október 31-én. Bár az "összjátéknak előnyére lett volna néhány próba", a címszerepet játszó Bihari - ő az előadás rendezője is - mindkét minőségben remekel. November 10-én alig néhány néző előtt folyik a Bánk bán érett, jó előadása. Joggal jegyzi meg a Szeged és Vidéke: "Érthetetlen közönnyel tartózkodik a közönség a Bánk bán előadásoktól s megelégszik azzal, hogy színigazgató választás előtt hazafias darabokat követel, de nem nézi meg azokat."350 A sikeres színházmenetben jelentős szerepe van a vendégművészeknek is. December végéig Haller Irma és Komlóssy Emma énekesnők, Szamosi Elza az Operaház, Márkus Emília a Nemzeti Színház tagja és a nemzet csalogánya, Blaha Lujza lép a szegedi színpadra. Az óévtől Kazaliczky sikerületlen darabjával búcsúzik a társulat. A Tetemrehívás igazi színészdarab. A szerepek remekek, a történet csapnivaló! Sajnos az előadás is felejthetően gyenge. |
206 |
 |
207 |
 |
208 |
|
209 |
Nem jár több szerencsével tizenhatodikán Sudermann Otthon című darabja sem. Ráadásul a vendégként fellépő Tóvölgyi Margit mellé a beteg László Gyula helyett Janovics ugrik be, aki "értelmesen magyarázott, csak néha nagyon halkan s úgy mondta el szavait, mint ahogy egy kormánypárti programbeszédet szokás: unalmasan, hatás nélkül."
A bukások egyhangúságában Nadja Slavinszka és 45 tagból álló orosz nemzeti énekkarának vendégszereplése jelent némi felüdülést, de az igazi fordulatot csak a János vitéz február elsejei bemutatója hozza el. Igaz, a darab szegedi beharangozása nem valami kedvező. A Király Színház novemberi bemutatója után ugyanis 23-án a Naplóban Csipke aláírással jelentkező cikkíró - Móra Ferencet takarja ez a név - "hülye" és "kegyetlen cselekedet"-nek nevezte Petőfi költeményének megzenésítését és színreállítását. Ám Kacsóh Pongrác, Bakonyi Károly és Heltai Jenő pompás daljátéka február elsején "detronizálta Bob herceget, az utóbbi évek legdiadalmasabb színpadi hősét és aligha tévedünk, ha azt mondjuk [.] ismét jubiláris előadást ér egy magyar darab a szegedi színpadon."351 A Híradó kritikusa nem téved, a János vitéz a szezon végéig 21 előadást ér meg! A címszerepet Parlaghy Kornélia modorosan adja, Sugár Jolán - vendégként - "szeretetre méltó kedvességű" Iluska, Leövey Leó és Kerényi Adél remekelnek a francia udvarban, Radó Anna boszorkánya és Szántó Gáspár Bagója méltók az előadáshoz. A bemutatót a szerzők jelenlétében tartják. A János vitéz mellett még egy énekes mű, a válogatós királyleány történetét feldolgozó Heltai-Jacobi-mesejáték, a Rátartós királykisasszony "arathatott volna igen szép sikert, - ha lett volna közönsége." Janovics a szokásos módon, vendégművészek segítségével igyekszik még jobban fellendíteni a színház látogatottságát. A szezon második felében valósággal megszállják a teátrumot a pesti vendégek: Tóvölgyi Margit, Bartos Gyula, Szoyer Ilonka, Horváth Paula, Jászai Mari, Újházi Ede, Küry Klára és Pálmay Ilka. A prózai előadások ennek ellenére döcögősek, még Jókai A lőcsei fehér asszony-a, vagy Sardou nagyon várt A boszorkány című drámája is "készületlen, darabos előadásban kerül színre." |
210 |
A Janovics-éra utolsó bemutatója április tizenharmadikán a Bizánc, Herczeg Ferenc drámája. "Nagy elismeréssel vagyunk a színház igazgatójának, ki nem fejezte be működését anélkül, hogy ennek a klasszikus szépségű drámának élvezetéhez ne juttatta volna a közönséget" - írja a Híradó, majd négy nap múlva így búcsúzik a távozó direktortól: "Ezt a modern gondolkozású, nagy intelligenciájú színigazgatót igazán nehéz szívvel búcsúztatjuk el. Az ő imponáló tudása és a kor szellemével kitartó tálentuma diadalmaskodott minden antagonizmuson. ő kiemelte a szegedi színházat a vidéki színészet sablonjából és megmutatta a fejlődés, a haladás útját."
Való igaz, az erdélyi színjátszás későbbi meghatározó egyénisége itt, Szegeden bontogatta szárnyait, ám a város nagyon is megnyirbálta az ifjú sas tollát. Maga Janovics keserűen emlékezik az itt töltött esztendőkre: "Szegeden nem találtam meg azt a termékeny talajt, amelyben a színházról való elgondolásaim magjai kicsírázhattak volna. Szeged nagy magyar vidéki város volt, modern palotákkal, pompás középületekkel, kényelmet és technikai lehetőségeket nyújtó, ragyogó színházzal. A közönsége hivatalnokokból és kereskedőkből állott. A gazdag tanyai nép a nagy távolság miatt is ritkán tévedt a színházba. Szeged közel is volt Budapesthez, annak szelleme uralkodott ízlésén, s nem is volt más kívánsága, mint hogy irodalmi és művészeti élete szűkebb körre szorított utánzása legyen a fővárosi mintának [.] Eredeti elgondolásnak, valami új művészi iránynak, önállóságnak, Budapest járomszalagjáról való elszakadásnak terve az első lépésnél kudarcot vallott."352 Ennél még többről is szó van. Az egyetemeket végzett s a külföldi tanulmányutakon járt Janovics felkészült, fiatal és hajlíthatatlan volt ahhoz, hogy a gyakran kicsinyesen civakodó - ezt Szmollény egy magánlevélben meg is erősíti -, finoman protezsáló színügyi bizottság gyámkodását elviselje. Nem csoda, hogy első szegedi éve után figyelmét már a kolozsvári színházhoz vezető út keresése kötötte le. A művészek távozásával egy időben megkezdődik az orfeumok bevonulása Szegedre. A Prófétában a Kovács Sándor vezette Thália Varieté; a Pilseni sörcsarnokban a Szűcs Laci igazgatása alatt működő Tarka Színpad; a Stefánia Kioszkban pedig a Modern Színpad Varieté kezdi |
211 |
meg előadásait. De akad egyéb látnivaló is. A Mars téren cirkusz, a Kossuth Lajos sugárúti Csikós-féle vendéglőben meg a norvégiai Olsen családdal fellépő, agg 1848-as honvéd.
Az orfeumokba tóduló, megelégedett közönség látványa indítja A színkör ügye című cikke megírására a Szeged és Vidéke zsurnalisztáját. "Ez a közönség, mely az elismerésnek minden jelével adózik az orfeum szereplői által nyújtott szórakozásáért, nem a szokványos orfeumi mulató közönség. [...] A szegedi orfeum-közönségben a színházi páholyok és körszékek előkelő nézőterének ismert alakjait látja föltűnni a szemlélő" - állapítja meg terjedelmes írásában a szerző, majd így folytatja: "Szeged nagyközönségének éppen ezért lenne szüksége egy nyári mulatóhelyre, aminek híjjával vagyunk." Olyan nyári színkörre, ahol "könnyed kis egyfelvonásosok mellett kuplékat, monológokat, apró paródiákat is adhatnának elő [...] a nyári színkör emellett játszhat hetenként egyszer értékesebb színpadi művet is. [...] A nyári színkört meg kell csinálni s nem kell félteni" - zárja cikkét b.j. - "Sőt még akkor az orfeumot is meg lehet tűrni, akárcsak Kolozsvárott. Kinek-kinek az ízlése szerint legyen szórakoztatási hely ebben a nagy városban."353
|
 |
 |
 |