Krecsányi Ignác (1899. szept. 30. - 1902. ápr. 22.)
               

162-163
 

"Vidéken megkívánják, hogy a héthónapos évad alatt harminckét, harmincöt újdonságot adjunk,
ideértve az operettet és az operákat is. Nálunk fő dolog a mennyiség.
Összetanult előadásokat, nívót, művészetet vigye el az ördög.
Eredeti műsorról egyáltalán nem lehet szó."

Krecsányi Ignác

Krecsányi Ignác
(Margitta, 1844. március 31. - Budapest, 1923. december 13.)

A Budai Népszínházban, 1863-ban lépett először színpadra, ám hamar elhagyta a bizonytalan életpályát, és 1868-1873 között az Athenaeum Nyomdánál lett korrektor és revizor. Kellő anyagi tőkét gyűjtve 1873-ban színigazgatásba fogott. Főleg a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján és a Délvidéken működött kitűnően szervezett társulatával. Nevéhez fűződik az 1883-ban megnyitott Budai Színkör sikeres működtetése és a temesvári magyarajkú színjátszás felvirágoztatása. 1913-ban nyugdíjba vonult, és a Haditermény Rt.-nél vállalt állást. Keze alatt számos színésztehetség bontakozott ki. Nála kezdte pályáját - többek között - Beregi Oszkár, Medgyasszay Vilma és Környei Béla is. Válogatott műsorán Shakespeare-től  Ibsenig klasszikus és modern szerzők egyaránt szerepeltek. Műsorából nem hiányozhattak az opera-előadások. Wagner műveit ő mutatta be először vidéken.


164
 


Békéssy Gyula

Az új igazgató a két haza színházi világának egyik legmegbecsültebb alakja, aki különösen a darabok fényes kiállításával, kiválóan fegyelmezett együttesével szerzett eddig elismerést. "Az ő társulatának tagjai nem az előadásokon fáradtak ki, hanem a sok próbán, amelyet néha maga mulattatására is rendez. Azt mondják - a teltházon kívül -, egyetlen élvezete, ha próbát tarthat, és azt rendezheti; e szenvedélye azután az előadásokon fényesen érvényesül" - jegyzi fel róla Blaha Lujza.284 "Színházának minden jövedelmét díszletbe, ruhatárba fekteti. ő maga feleségével szűkös egyszerűséggel él, minden fényűzése, az örökös redingot-öltönye, szürke vagy fekete, de sohasem más, csak redingot. Ezzel az ünnepélyes öltözködéssel a színpad iránt való tiszteletét akarja kifejezni, mert szent hely előtte a színpad, soha próba ideje alatt ő feltett kalappal nem volt a színpadon. Pap ő ki istentiszteletet tart" - írja Gyöngyi Izsó.285

Krecsányi, ez a rutinos, sikeres igazgató némi szorongással jön Szegedre. "Vándorbottal indulok útra egy előttem teljesen ismeretlen városba és azon gondolkozom: vajjon ez a vándorbot ki fog-e virulni, fog-e bimbót hajtani?" - vallja meg kétségeit.286

Az igazgatót váró városban április elején az a hír terjed, hogy Krecsányi színtársulatával május elejétől Berlinben, a Belle Alliance színházban fog vendégszerepelni. A hírből - a Szegedi Napló április elsején közli, tán rossz tréfa gyanánt? - egy szó sem igaz! A leendő Tisza-parti társulat Pozsonyban, majd Marosvásárhelyen tölti a nyári szezont. A direktor május elején Szegedre érkezik, hogy felmérje új színháza műszaki állapotát. Az eredmény siralmas. A színpad padozata életveszélyesen korhadt, az előfüggöny restellnivalóan rongyos, a székek kárpitozása koszos és kopott, a páholyok tapétái tépetten lógnak. Krecsányi ragaszkodik a hibák kijavításához, sőt azt is eléri, hogy a hátsó színpadot az előszínpadhoz csatolják, és a minősíthetetlen állapotú díszletek helyett a tanács újakat festessen.

Május végén, a színügyi bizottság ülésén újra szóba kerül a szegedi színészet állandósítása, s egy nyári színkör építése. A gondolatot Krecsányi Marosvásárhelyről írt levelében támogatja.

A jó idő beköszöntével a műkedvelők és a daltársulatok birtokukba veszik Szegedet. Színielőadásokkal rukkolnak ki a Szegedi Iparos Ifjak és az Alsóvárosi Ifjúsági Egylet; a Prófétában Schaffer Lajos Orfeuma, a Szent István téren cirkusz kezdi meg működését. A Csorvay-féle mulatóban azonban az ott tartott orfeumi előadásokat a M. Kir. Belügyminisztérium 75096/v számú leiratára hivatkozva - ez kimondja: a daltársulatoktól, melyek a "vidéki magyar színészet különben sem kedvező helyzetét rosszabbítják, egyúttal a színészet hírnevét is csorbítják", az engedélyt vonják be,287 - erkölcstelen műsora miatt betiltják.

A színházi holtszezon legjelentősebb városi eseményének a múzeum június 11-i, és az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szeptember másodiki megnyitói bizonyulnak.

Az új társulat szeptember végén, hódmezővásárhelyi nyári állomásáról érkezik Szegedre. A jól szervezett együttes erősségei: Anday Blanka koloratúr primadonna, Áldor Juliska a népszínművek és operettek primadonnája, a kevés hanggal, ám magával ragadó temperamentummal

165
 


Kocsiállás a Múzeum előtt

megáldott operettszubrett Ámon Margit és a remekül táncoló Krecsányi Veruska, a direktor fogadott leánya. Hősnő a sokoldalú Tóvölgyi Margit, az új naiva az eleven, fürge Csige Böske, Krecsányiné pedig majd a vígjátéki anyákat adja. Hahnel Aranka, a társulat drámai szendéje félig-meddig szegedi, édesatyja, Hahnel Károly, a neves színházi karnagy ugyanis a Palánkban született.

Erős a férfigárda is. Legnevesebbjei: Bejczy György tenorista, Békéssy Gyula népszínműénekes a vidék egyik legjobb baritonistája, Réthey Lajos jellemszínész; a szegedi születésű, tehetséges, fiatal Bartos Gyula és a komikus trió: Mátrai Kálmán, Ligeti Andor és Polgár Sándor.

A karmesteri pálcát a biztos kezű muzsikus, Orbán Árpád tartja kézben. Tőle várják a zenekedvelők az opera fellendülését.

1899-1900. A bevonuló társulatot a Híradó köszönti: "Kívánjuk, az új szegedi igazgató ne csalódjék Szegedhez kötött reményeiben, valamint azt is, hogy a közönség beigazolva lássa mindazokat a hízelgő híreket, amelyek Krecsányi Ignácot és az új szegedi társulatot meg- előzték."288

166
 


Tóvölgyi Margit

A Napló sem marad le laptársa mögött: "Szeged mindig meleg, eltartó otthona volt a színészetnek; a közönség megbecsüli és méltányolja az igyekezetüket és sokszor még érdemen felül is juttat az elismerésből - buzdításból."289

Ám nem mindenki fogadja ilyen barátságosan a jövevényeket. Szeptember huszonkettedikén a színház felügyelője írásban jelenti fel a direktort, mert az a Stefánián lévő kioszkba hordatja a szűkös színházi raktárba be nem férő díszleteket. A hatalmaskodó, összeférhetetlen ember az évek folyamán vádaskodásával még sokszor megkeseríti Krecsányi életét.

Szeptember 30-án Erkel operájával, a Hunyadi László-val kezdi meg Krecsányi az első szegedi szezonját. "Az előadás a kezdetétől a végéig szakadatlan tetszés mellett folyt le és az üdvözlő és elismerő sok tapsot, amit a bérletszünetes ház nyújtott, az énekes személyzet valamennyi tagja méltán meg is érdemelt."290

Másnap az Aranylakodalom-ban a népszínműben otthonos színészek mutatkoznak be. Tóvölgyi Margit megnyerő külsejével, érzelmek skáláján játszó hangjával hódít, Thury Elemér daliás alakjával nyeri meg a női szíveket.

A Gésák-ban szereplő operettisták játéka nyomán a kritikusok megállapítják, "az énekes személyzet hódítása már most is teljesnek mondható."

A sikeres bemutatkozás koronája a prózai színészek Moreto Közönyt közönnyel című vígjátékában aratott sikere. "Krecsányi egészen új irányt honosít meg a színpadon: A modern művészet irányát. Az ilyen igazgató megérdemli a pártfogást, a méltánylást" - állapítja meg a Napló.

A Híradó még ennél is tovább megy, amikor így ír: "Szívesen keressük ki az elismerés szótárából a dicséret minden szavát"291

Október huszonegyedikén Rossini operáját, A sevillai borbély-t mutatják be. A címszerepet B. Szabó József, Bartolót Polgár Sándor, Basiliót Békéssy Gyula énekli. Rosina Anday Blanka, aki e szerepében nagy lépést tesz későbbi drezdai szerződése felé. "Akik azzal a hiedelemmel mentek el a színházba, hogy egy nagy fiaskónak lesznek szem és fültanúi, csalódtak." Az előadás sikerében a fő érdem Orbán karmesteré, aki "legteljesebb tanújelét adta a nagy zenei tudásának és biztonságának" - állapítja meg a Híradó

A páratlan eredményeket azonban beárnyékolja egy botrány. A teátrum színlapkihordója az egész évre előre beszedett pénzt elsikkasztja. Krecsányi, hogy elkerülje a várható panaszáradatot, saját pénzéből pótolja az ellopott összeget.

Még október harmadikán a színügyi bizottság dr. Balassa Ármin indítványára elhatározta a nyári színkör felépítésének napirendre tűzését és az ügy tanulmányozását. Érdemben azonban csak december másodikán tárgyalják indítványát.

Az ülésen Krecsányi határozottan állást foglal a felépítés ügyében és kijelenti:

167
 


Krecsányi kérelme

"- A magyar színészet jelenlegi állása mellett a szegedi színészet állandósítása halaszthatatlan szükséggé vált, komoly veszélyek nélkül többé el semmi esetre sem odázható!"

Ezután a szintén jelen levő Erdélyi Mihály építész bemutatja az igazgató kérésére készített terveket. A nyolcszáz főt befogadni képes ideiglenes színkör 16 méter magas zsinórpaddal s a kőszínházéval megegyező méretű színpaddal rendelkezne. Az öltözők, tárak mellett díszletraktár is épülne hozzá, s ezzel véglegesen megoldódnának a színház raktározási gondjai is.

Helyéül a következő területek jöhetnének szóba: Lechner tér, Püspök-telek, Wodiáner ház melletti Tisza-parti telek, a Kass mögötti telek vagy pedig a Stefánia.

A bizottság úgy dönt, hogy ideiglenes színkör helyett állandó építését javasolja, azzal a kikötéssel, hogy a színkörnek 1901. május 1-re készen kell lennie. E döntésüket a közgyűlés elé terjesztik s az a december 15-i ülésén, az 543. sz. határozatával a javaslatot elfogadja és a mérnöki hivatalt utasítja a tervek, s a költségvetés sürgős elkészítésére. Ezzel úgy tűnik a színkör építésének ügye jó útra kerül.292

Eközben folytatódik a színház sikersorozata. "A rendezés, a kosztümök, de különösen a díszletek mesébe illően fényesek" a Szentivánéji álom előadásán. "A pazar bőkezűség, mellyel Krecsányi a Görög

168
 


gróf Festetics Andor

rabszolgá-t bemutatta, gazdagon kamatozik", egy hónap alatt tíz előadást játszanak belőle. Nagy siker Feydeau Míg az asszony alszik című mulatságos, borsos, pikáns új darabja és Tóvölgyi Margit "játékában gazdag életet láttunk és nem pusztán deklamációt", amikor Jászai "bérelt" szerepében, az Elektrá-ban lépett fel. Az Aranykakas - szerzője Blumenthal - magyarított előadásának "szenzációja a rendezés [.] olyan égiháborút csinált Krecsányi, hogy vacogtak a nézők, még valóságos zápor is hullott a színpadon."

Ám hiába a sok jobbnál jobb előadás, a néző ráun a jóra is, elmaradozik a színházból. S ezzel, mintha láncreakció indulna el, Anday Blanka betegsége zavart idéz elő a műsorban. A gyorsan előrángatott, készületlen Nebátsvirág fiaskóján "Bartos kiváló humorral megjátszott színigazgatója" sem tud segíteni, és amikor november 15-én rossz szereposztással, erőltetett aktualizálásokkal színrehozzák Herve operettjét, a Lili-t, A Szegedi Híradó fekete keretben hozza az előadás kritikáját. A dologból kishiján párbaj lesz Mátrai Kálmán színész és Liptai szerkesztő úr között!

Tetézi a bajt, hogy a színház bádogteteje átengedi a csapadékot, és a "zsinórpadláshoz tartozó kötelek is rossz állapotban vannak. Alig múlik el nap, hogy kötélszakadás ne történjék a díszletek felhúzásánál."293 Csak isteni csodának köszönhető, hogy halálos baleset eddig még nem történt. Szerencsére a tanács teremt rá pénzt, és a bajforrást sürgősen megszüntetik.

November végén Sassi Nagy Lajos polgári iskolai tanár a Szegedi Híradó hasábjain felveti az iskolai színi előadások gondolatát. A direktor kapva kap az ötleten, s december elsején diákokkal tömött nézőtér tapsol a Coriolánus sikerének. A december tizenötödikei Madách-bemutató, Az ember tragédiája is elsősorban a diákokra építve készült. Tóvölgyi Évája "tanulmányt érdemel", ám Thury Ádámja csak az első két képben elfogadható, míg a Lucifert játszó Réthey alakításából hiányzik az irónia. Ennek ellenére az előadás gyors egymásutánban ötször kerül színre.



1900. Jelzésértékűnek tekinthető, hogy a társulat az óévet Madách művével zárja, az újesztendőt pedig Katona Bánk bán-jával nyitja. E gesztusból világosan értheti Szeged közönsége, hogy új direktora a nemzeti gondolat elkötelezett híve.

Néhány gyöngébb előadás után az újév első "sikerekben gazdag estéje" január tizenharmadikán a Faust előadása. Margitot "a széphangú, művészi képzettségű énekesnő" Anday Blanka formálja meg, Bejczy György "a címszerepben méltó társa" és Polgár Sándor "Mephistofelesét" is dicsérő szó illeti. [.] Elvitathatatlan érdeme volt az előadás sikerében Orbán karmesternek [.] a rendezésben Krecsányi remekelt."294

Egyes vidéki színházak - közéjük tartozik Szeged is - többnyire sikeres működésük ellenére a századfordulóra kritikus helyzetbe kerültek. Ennek orvoslására a Belügyminisztérium a vidéki színészet felügyelőjévé nevezi ki gróf Festetics Andort. Alkalmasabb embert nem

169
 

is találhattak volna e feladatra, hisz a gróf, előnevét művésznévként használva, mint Tolnai Andor, hét évig bonvivánként működött, mielőtt a Nemzeti Színház titkára, később igazgatója lett. Grófunknak később még nagy szerepe lesz a szegedi színház történetében.

E kinevezéssel szinte egy időben botrány robban ki a Csak párosan című darab körül. A színügyi bizottság túlságosan frivolnak ítéli Feydeau darabját, és ellenzi bemutatását. A színház ügyébe való drasztikus beavatkozás heves sajtóvitát vált ki. A fővárosi lapok is beleszólnak a "cenzúra kérdés"-be, és javasolják: Pest bojkottálja a szegedi színházat.

Talán a félresikerült intézkedés gyors helyreigazítását célozza a színügyi bizottság február harmadiki előterjesztése. Ebben - hogy a vidéki színházak ne szoruljanak rá a főváros műsordarabjaira - javasolja a tanácsnak, tűzzenek ki 2000 koronás pályadíjat, eredeti magyar darab megírására.295 A tanács a Dugonics Társaság véleményét kéri.


Hahnel Aranka
Gárdonyi Géza, a szépirodalmi szakosztály titkára a nyílt pályázatot tartja megfelelőnek, Tömörkény pedig indítványozza, hogy a színdarab a polgári életből vegye tárgyát. Végül a vélemények figyelembevételével, május tizedikén, tanácsi előterjesztés alapján a törvényhatósági bizottság meghirdeti a pályázatot.296

A színház háza táján siker és kudarc közt, váltakozó szerencsével és nézettséggel folyik a szezon. Hiába berzenkedik a színügyi bizottság, Krecsányi műsorra tűzi Hennequin pikáns darabját, az Utazás a válás körül-t, és a siker óriási! Bartos vállán viszi a kacagtató előadást, s végre Hahnel Aranka is méltó szerephez jut a szerelmes és féltékeny asszonyka megformálásával.

Ám akad unalmas előadás is bőven. Ilyen a 47-ik cikk, melynek előadásán a szerző "Belot és Krecsányi Ignác jóvoltából a közönség kínpadra volt feszítve." Február hetedikén műsorra tűzik Goldfaden ószövetségi tárgyú operáját, a Sulamith-ot. Az óbudai színház sikerdarabja Szegedet is meghódítja: a szezon végéig tizenháromszor kerül színre.

Február 26-a jelentős nap a város életében. Ekkor tartja az Uránia tudományos színház keretében, a Városi Színházban Carmellini Ég és föld címmel az első vetítési mutatványokat. Az ámuldozó publikum még nem is sejti, hogy a teátrum leendő nagy riválisa, a mozi első, tétova lépéseit csodálja.

Április elején, a nagyhéttel megkezdődnek a búcsúelőadások, s bár húsvétkor a hivatalos szezon véget ér, az igazgató május elsejéig meghosszabbítja a szezont, s a parádés vendégszerepléseken fellépteti Küry Klárát, Márkus Emilát és Beregi Oszkárt. Egy érdekes premier is fűződik ehhez az időszakhoz. Április 18-án mutatják be a Dugonics Társaság egy korábbi pályázatán 200 koronát nyert egyfelvonásos drámát, a Légyott előtt-öt, Sas Endre művét. Kár, hogy a poetikusan beszéltetett, ügyesen megrajzolt alakok drámaiatlan történet keretében jelennek meg.

Május elsején azután Bokor József Kurucfurfang című népszínművével véget ér a színi szezon, és a társulat marosvásárhelyi nyári állomására utazik.

170
 


Küry Klára

Távozásuk után a Napló értékeli az elmúlt évadot és megállapítja: "szegényes igazi, sőt közepes tehetségekben is a társulat drámai személyzete." A közönség inkább az operetteket, mint a drámát látogatta, írja a továbbiakban a cikk szerzője, aki hiányolja Moliere és Ibsen műveit és arra figyelmezteti az igazgatót, hogy a közönség megelégelte már a "kísérletezgetést, és tapogatódzást." Ráadásul azzal vádolja Krecsányit, hogy ő "is oka annak, hogy nincs nyári színkör, mert nem valami ügyszeretettel mozgatta a dolgokat."297

Ez utóbbi vád különösen igaztalan, mert már március kilencedikére elkészíttette Ottovay Istvánnal a terveket, s hogy nem valósultak meg, s az nem Krecsányin múlt. Pedig a rajzok mutatósak. A huszonnégy méter széles és tíz méter mély színpadot kétemeletes, páholysoros, 1430 lelket befogadó nézőtér ölelné körül. Az épületben öltözők, irodák és raktárak is helyet kapnának.

A létesítmény összköltsége 196 769 korona 21 fillérre rúgna. A május ötödiki tanácsülés ezt sokallta, ezért úgy határozott, a színészet állandósítását a kőszínházban való játékidő meghosszabbításával éri el, s ehhez a belügyminisztertől évi 20 000 korona segélyt kér. A segélyt - igaz csak 2000 koronát - megkapják, a tanács pedig örömmel teszi el a nyári színkör tervét egy asztalfiókba.298

Mintegy válaszul a nyári színkör tervének elvetésére, Krecsányi egy Aradon megjelenő alkalmi kiadványban, az Állandó múzsá-ban így ír: "A vidéki elsőrendű városok nagyon rövid idő múlva kivétel nélkül rá lesznek szorítva, kényszerítve arra, hogy nem lévén hova menniök - színtársulataikat az év tíz hónapján keresztül saját városukba működtessék."

A színészet állandósítása érdekében a vidéki színészet felügyelője is felemeli szavát, s a színikerületek kialakítását szorgalmazza. Javaslata szerint a kerületek központjául kijelölt városok: Szeged, Debrecen, Arad, Kassa, Pozsony, Temesvár és Szabadka. Az indítvánnyal egy időben a város egyetemi ifjúsága a szegedi színészet állandósítása érdekében mozgalmat indít.

Az egyetemisták más ügyben is felhívják magukra a figyelmet. Amikor Krecsányiék eltávoznak, szokás szerint megkezdik működésüket a "zengeráj"-ok. A Fekete Sasban a Solymossy-féle orfeum egy részlege ver tanyát, német kabaréműsort adva. A Hétválasztó kertjében a Szegeden színészként már korábbról ismert Veress Sándor és társulata "kesztyűt dob a vidéket mételyező zengerájoknak [.] magyar dallal, magyar szóval küzd a közönség elismeréséért és pártfogásáért."299 A nagyérdemű azonban cserbenhagyja őket. A Pesti Hírlap szóvá is teszi, hogy "míg három német orfeum grasszál kitűnő pártfogással", Veress magyar társulata nyomorog! Ekkor lépnek közbe július 10-én a Szegeden élő egyetemisták. Ötvenen megszállják a Fekete Sas kerthelyiségét, és a Szózat hangos éneklésével elnyomják a német műsort. Ki se mennek éjfélig a mulatóból, amikor is a Rákóczi-induló dallamára elvonulnak.

A nyár folyamán a mérnöki hivatal felméri a színház hibáit, és elkészíti a javítás költségvetését, ami közel 7000 koronára rúg. A város azonban szegény, ekkora összeget nem tud teátrumára áldozni, ezért csak a halaszthatatlanul szükséges javításokat végzik el.300

171
 


A Tisza Szálló a Városházáról nézve
(A levelezőlapon Varsányi Irén színművész kézírása)

Nem jobb Krecsányi anyagi helyzete sem, hisz marosvásárhelyi szezonja 8000 forint deficittel zárul, alig várja a Hódmezővásárhelyre való áttelepülést, amelytől némi anyagi hasznot remél.

Katasztrofális gazdasági helyzet jellemzi az ország többi színházát is. Csak négy igazgató: Krecsányi, Makó, Mezei és Somogyi teljesíti anyagiakkal kapcsolatos kötelezettségeit, ők a következő esztendőre is megkapják igazgatói koncessziójukat, a többiek feje fölött azonban az igazgatói engedély megvonásának fenyegetése lebeg.301

A színtársulat szeptember végén költözik téli állomáshelyére, Hódmezővásárhelyről. Az igazgató megerősített együttesének új tagjai Haller Irma énekesnő, Kesztler Ede hős és lírai szerelmes, Tomcsányi Russi, a remek szubrett - ő három évvel később, magyar-színházbeli öltözőjében, vigyázatlansága miatt tűzhalált szenved -, valamint állandó vendégként a Nemzetiből Beregi Oszkár.

172
 


Beregi Oszkár


Tomcsányi Russi

1900-1901. Az 1900-1901-es szezon október elsején, a Bánk bán-nal veszi kezdetét. "Volt az előadásnak egypár igazán szép, kiemelkedő mozzanata, ami a legteljesebb élvezetet szerezte és a legteljesebb dícséretre érdemes" - írja a Napló. A szereplők közül kiemeli a Tiborcot alakító Bartost, a címszereplő Kesztlert és a "megkapó Melindát", Kápolnai Juliskát.

"Káprázatos fénnyel hozta színre Krecsányi Dóczi pályanyertes vígjátékát: A csók-ot," harmadikán. "Az előadásból magasan kiemelkedett Tóvölgyi Margit és Kesztler Ede szereplése, de tetszést aratott az új naiva, Váradi Margit is.

Ezután Beregi Oszkár diadalmas napjai következnek. Ibsen drámájában, a Kísértet-ben "a közönség az egész est folyamán tüntető melegséggel tapsolta, éljenezte a mi állandó vendégművészünket", aki "olyan dolgot produkált, amely minden elismerésre érdemes." Schiller Ármány és szerelem-jében a Ferdinándot alakító Beregi "játéka tele volt erővel és lánggal és ami mindennél fontosabb, igazsággal."

A Stuart Máriát "Krecsányi Ignác nagy szakértelemmel rendezte és tanította be", Máriát Tóvölgyi, Erzsébetet Ruby Erzsébet, Mortimert Beregi játssza pazarul.

Mindeközben Krecsányi nem adja föl a szegedi színészet állandósításának gondolatát. A nagyváradi színház megnyitása alkalmából cikket ír, s ebben kifejti: lehetetlen, "hogy egy százhúsz - százharminc embert számláló társulat a nyári hónapokban minden öt-hat hétben az ország egyik részéből a másikba, egyik mezővárosból ki, a másikba bevándoroljon, hisz ez a folytonos utazgatás anyagilag tönkreteszi, szellemileg visszaveti, elzülleszti a jóravaló, tehetséges színészt." Ezért arra kell törekedni, hogy egy város el tudjon tartani egész éven át egy társulatot. "Hogy pedig ez megtörténhessék, minden elsőrendű színigazgatónak, aki egy helyben, egy városban működik lényeges, évenkint tízezer forint állami segélyre van szüksége."302

Ám igazgatónk nem vár a sültgalambra. November 16-án kéréssel fordul a városi tanácshoz: "A jövő évben, vagyis 1901 év folyamán a május elsejéig terjedő hét havi színi évadon kívül még két hónapon keresztül, vagyis június hó elsejétől, július harmincegyedikéig a helybeli városi színházban mérsékelt helyárak mellet színi előadásokat óhajtván tartani színtársulatommal; egész alázattal esedezem, méltóztassék föntírt két hónapra a helyi engedélyt részemre megadni."

A tanács annak ellenére, hogy korábban a színi szezon meghosszabbítását szorgalmazta, a kérelemre nemleges választ ad!303

Október huszonhatodikán Szegedre érkezik a hazai szecesszionizmusra erősen ható angol festő, Walter Crane. Tiszteletére mutatják be Shakespeare remekét, a Szentivánéji álmot. A "kiállítás ragyogó, az előadás gyönge, vontatott." Nincs nagyobb szerencséjük a Hamlet-tel sem. Csak Bartos színészkirálya és Kesztler Claudiusa emelkedik az átlagalakítások fölé. A címszerepet játszó Beregi sajnos nem tudja megoldani a dán királyfi bonyolult szerepét, amit a kritika szóvá is tesz. Lehet, hogy ennek köszönhető a távirat, melyben a művész tudatja: a vasútra indulva kificamította a lábát, ezért nem jön le Pestről a Rómeót eljátszani. Hogy a feltételezés igaz-e, ma már nem deríthető ki. Egy azonban bizonyos:

173
 

Beregi és Krecsányi 1901-ben hosszú pereskedésbe bonyolódik. Beregi kiesése és egy, a Kesztler családban történt gyászeset alaposan felborítja Krecsányi műsorrendjét.

Gounod Faust-jában "a társulat énekes személyzetének ismét alkalma nyílt, hogy nagy ambíciójáról és képességéről tanúbizonyságot tegyen." Margit szerepében Anday Blanka bravúrosan áll helyt és Polgár Sándor Mefisztója is beérett tavaly óta. A siker ellenére, három nappal később, Rossini Figaró-ját szinte üres ház előtt játsszák.

A prózai társulat előadásait sem kíséri siker. November 16-án Hauptmann színműve, A takácsok, megbukik. A Híradó egy jellemző párbeszéd felidézésével mutat rá a bukás okára:

"- Nagyságos asszonyom, hogy tetszett a darab?
- Hát tudja kérem szép, szép. De az igazat megvallva, nem szeretem, amikor a szegény emberek ilyen arrogánsak."304

Kesztler Ede mint Bánk
Moliere 27-én bemutatott vígjátéka A fösvény Bartos Gyula jóvoltából valamivel szerencsésebb vállalkozás, "s ha a siker nem is jelentkezik teljességében, de nem is marad el egészen." Azután december 11-én ismét egy mélypont következik, A szabin nők elrablása. Schönthan darabjának előadásán "a szereplők néha még azzal sem voltak tisztába, hogy a partnereiket hogy hívják, vagy hogy merre kell távozniuk a színről."305

A bukások egyhangú sivatagába üdítő oázis Pálmay Ilka vendégjátéka, és Echegaray A folt, amely tisztít című drámájának előadása, melyben "Tóvölgyi Margit oly művészi erővel, finom nüanszírozással mutatta be Matild szerepét, hogy egyik legőszintébb sikerét aratta." Siker Rákosi-Szabados A bolond című énekes legendája is. A két bohóc Bimbó (Polgár Sándor) és Bimbilla (Anday Blanka) érzelmes történetét "tetszéssel fogadta a közönség. A rendezés is fényes", és ez Krecsányi érdeme.

"Az idei szezon első, elvitathatatlan nagy sikerét" - írja a Híradó a Névtelen levelek bemutatója után - "ez a bohózat-újdonság hozta meg". Ám hiába, mert a városban dühöngő náthajárvány miatt igen kis közönség nézi Desvallieres művét.

Szerencse, hogy kevesen járnak színházba, mert így nem sok szemtanúja van december 23-án Smetana operája, Az eladott menyasszony bukásának, ugyanis, finoman fogalmazva: "az újdonság nem arat zajos sikert."

 

1901. Az év végén tartott színügyi bizottsági ülés mégis a prózai előadások gyengeségét veti az igazgató szemére. És úgy tűnik okkal, mert a január negyedikén előadott Brieux-színművet, A bölcső-t olyan ellenszenv fogadja, hogy a falragaszon kikaparják a bölcső szót, és koporsót írnak a helyébe! Úgy tűnik, a darab témája - válhat-e a házaspár, ha van gyerek - sokakat irritál. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a bemutatót követő előadást már zsúfolt ház nézi végig.

174
 


Fedák Sári

A próza gyöngélkedése azonban ettől függetlenül folytatódik. Bisson szellemes vígjátéka, mely arról oktat ki, hogy "a szerelem legnagyobb ellensége az összehasonlítás", szintén "igen nagyon gyenge előadás."

Február elsején Christierson színműve, a Dolly "csaknem teljesen üres ház előtt rövid harmadfél órai agónia után elvitathatatlanul kiszenved." Nem jár jobban harmadikán Lukácsy "hihetetlenül unalmas" és "kegyetlenül rossz" népszínműve, A csárda virága sem, amit még Dankó zenéje sem ment meg a bukástól.

A zenés részleg jobban működik. A Sulamith, a Traviata és a Faust kifogástalan előadások, ám a farkasordító hideg miatt ezeket sem látogatja a közönség. S akinek még a vacogtató időben is van színházba járó kedve, az a kevés ember inkább a Tisza dísztermébe megy, ahol az egyetemi ifjak a Vörösmarty-szobor javára tartanak előadást. Az est sztárjai a város szülötte Huszka Jenő és az isteni Fedák Zsazsa.

Szerencsére február közepén fordul a kocka, az előadások jobbak lesznek, s a jobb előadásokra megindul a közönség. Egymást követik a sikeres prózai bemutatók: február 16-án az Othello, március elején A peleskei nótárius Ujházi Edével, és március nyolcadikán Herczeg Ferenc Ocskay brigadéros-a. A történelmi színmű "lelkes sikert arat [.] A rendezés, mely Krecsányi igazgató ízlését dícséri, kifogástalan." A címszerepben Kesztler remekel, méltó társa a sikerben a Tisza Ilonát alakító Kápolnai Júlia. Herczeg darabja lesz a legtöbbször játszott előadás, a szezon végéig tízszer van műsoron. E bemutatótól huszadikáig, március 15-e tiszteletére a színházban csak magyar darabot játszanak. A hónap végén két Shakespeare-darabbal rukkol ki Krecsányi. Huszonkettedikén a Velencei kalmár-ban "Bartos alakítása, bár részleteiben és felfogás dolgában kívánnivalót hagy hátra - mégis óriási hatást tesz." Huszonkilencedikén a bohózat jegyében kerül műsorra a Szentivánéji álom. "Réthey pompásan játssza Vackor szerepét, Tóvölgyi Margit művészettel ábrázolja Helenát."

Az énekesek kiemelkedő előadása: Meyerbeer Dinorah című vígoperája, melyért "az énekes személyzet teljes elismerést érdemel." A hatásért való erőlködés jegyében kerül színre félháznyi közönség előtt Zeller Madarász-a. A zenészekről nem valami hízelgően emlékezik meg a Napló kritikusa, amikor így ír: "a zenekar ezúttal is hajlamot árul el, hogy összhangzásban megközelítse a vidéki tűzoltózenekarok nívóját."

A sikeres színház körül megpezsdül az élet. Festetics, a vidéki színészet felügyelője, felajánlja Krecsányinak, hogy májusban játsszon Fiumében. A direktor nem sokat töpreng, igent mond, s így Hódmezővásárhely és Gyula mellett Fiume is a szegedi színház nyári állomása lesz.

"Hosszú pályájának méltó koronája, ha a magyar tengerparton is utat tör a hazai színművészetnek" - nyugtázza a tényt elégedetten a Szegedi Napló március 16-i száma.

A közönség is méltányolja az igazgató tevékenységét, és a város címerével ékesített ezüstkoszorúval ajándékozza meg őt. A színészek növekvő népszerűségét jelzi, hogy Pethő Ernő dohányüzletében,

175
 
a Széche- nyi tér 3. szám alatt, szegedi színésznők arcképeit ábrázoló levelezőlapokat árulnak. Az eredeti fényképek Fried Károly ékszerüzletének kirakatában láthatók!

A színügyi bizottság is jelentős lépésre szánja el magát. A vidéki színészet ügyében körirattal fordul a városokhoz.

"A magyar drámairodalom pang, a színésznemzedék pedig degenerálódott s ezeken a bajokon csak olyan megoldás segít, amely állandósítja a magyar színpadnak és magyar színműirodalomnak az egymásra való természetes kölcsönhatását" - áll a köriratban. A továbbiakban a vidéki városok összefogására szólít fel, annak érdekében, hogy felemelt állami támogatással állandósítani tudják a vidéki színészetet.

A bizottság levele akaratlanul is egybevág Krecsányinak a nagyváradi színház megnyitására írt, korábban már idézett cikkével.306

A szegedi szezonbefejezésig még egy jelentős esemény történik a színházban. Április 19-én bemutatják Gárdonyi falusi életképét: A bor-t. "Diadaleste volt ma a színházban, ünneplése a magyar érzés, a magyar szív diadalának" - ujjong a Napló. A sikerben oroszlánrésze van Bartos Göre Gáborának és Ligeti Vilmos Kátsa cigányának. A premier után a szerző jelenlétében a Kassban ünnepli meg a társulat a sikert, amely az évad végéig még öt teltházas előadást jelent.

Krecsányiék május negyedikén zárják be a színház kapuját. A direktor a sajtó hasábjain búcsúzik a szegediektől: "Mint a magyar színészetnek egyik szerény munkása, mint a magyar kultúrának egyik igénytelen közharcosa, mindazon városokban, melyekben a lefolyt huszonkét esztendő alatt megfordultam, igyekezetem színészetünknek tiszteletet, becsülést, tekintélyt és rokonszenvet szerezni és kiérdemelni. Ez volt törekvésem a múltban, ez a célom a jelenben és ez fogja egyetlen becsvágyamat képezni a jövőben is."307

A siker és sikertelenség közt lavírozó társulat 218 esti és 40 délutáni előadást tartott 137 különböző darabból. Óriási megterhelés ez. A Híradó évadértékelésében kifogásolja, hogy "a műsor nincs eléggé előkészítve", és felhívja a figyelmet: "elmaradtak a beígért gyermek-előadá- sok." Egyúttal megfogalmazza a közönség óhaját is, amikor leszögezi: "a klasszikus darabokat követeljük, az operákat kevésbé, mert a színház zenekara soha gyengébb nem volt, mint idén."308

Két évad elteltével, úgy tűnik a máshol elismert, európai műveltségű és ízlésű Krecsányinak még mindig nem sikerült meghódítani a szegedi publikumot, vagy legalábbis annak hangadóit.

Annál jobban sikerül ez Fiuméban! Május nyolcadikán kezdődik a turné a Teatro Feniceben. A siker napról napra fokozódik, s huszonkilencedikén, amikor vendégjátékuk végén a Bánk bán-t adják, "magyar és olasz tanulóifjúság összebarátkozva tombol s előadás után karzati és földszinti közönség zsebkendőt lobogtatva távozik a színkörből." Alig, hogy legördül a függöny, a színtársulat hajóra száll, s - mert Krecsányi ért a hatáskeltéshez - a Rákóczi-induló hangjai mellett, éjjel kettőkor kihajóznak egy újabb siker, Trieszt felé.309

Eközben Szegeden május elején a Barnum cirkusz ver sátrat, a Fekete Sasban és az Ádámban pedig megkezdik előadásaikat a magyar daltársulatok. A német "zengerájok", okulva az elmúlt évi diáktüntetésből,

176
 


Szomory Dezső

nem teszik be lábukat a Tisza-parti városba! Június üdítő színfoltja az Európa kertjében tartott est, ahol Dankó társulata andalítja el a szegedieket.

Május 25-én a Napló cikket közöl, melyben sürgeti a színi igazgatói pályázat kiírását, mert köztudomásúvá vált, Krecsányi 1902-től a temesvári színházat fogja igazgatni. A pályázatot rövidesen meghirdetik, és a Szegedi Napló július 24-i számában már a pályázók nevét is tudni véli: Janovics Jenő, Makó Lajos, Thury Zoltán író, Micsey F. György és Komjáthy János. A pesti lapok még azt is hírelik, hogy Szomory Dezső és Mariházy Kövér Miklós közösen benyújtott pályázata is eljutott Szegedre.

A Napló néhány nappal később A szegedi színház sorsa című cikkében nyíltan Janovics mellett korteskedik. Talán ez is oka annak, hogy Makó e cikk után hamarosan visszavonja pályázatát.

Thury Zoltán memoranduma rendkívül érdekes gondolatot vet fel, amikor javasolja, hogy a "magas etikai, szellemi és produkcionális nívó" érdekében "Szeged városa szakítson a vállalkozó-igazgatás rendszerével. A város, mint erkölcsi egység, legyen a színház tulajdonosa és bérlője is."

Mariházy csak Szegeden tartana előadásokat, műsorán a fővárosi darabok átvétele helyett ősbemutatók szerepelnének, s "nem csak azt tenné feladatává a színésznek, hogy játsszék, de kötelezné, hogy a három hónapos szünet alatt tanuljon is."

Janovics leszögezi: "Hitvallásom és meggyőződésem, hogy a színpad a költészet színtere s hogy e megszentelt deszkákról annak a sok szennynek, mely az irodalmi szeszély közben forgó divatjával s az ízlés elfajulásával rárakódott, takarodnia kell. [.] Célom lesz egyrészt, hogy rendszeres vezetéssel, gondos tanító rendezéssel a szegedi színház a színésztehetségek nevelő iskolájává váljék. [.] Hitvallásom és meggyőződésem, hogy csak nemzeti talajból fakadt, nemzeti szellemből táplálkozó, nemzeti légben erősödött színészet és irodalom lehet nagy, hatalmas, diadalmas és örökkévaló."310

A Napló fentebb említett írása szerzője, dr. Balassa Ármin, a leghatározottabban a volt szegedi újságíró, Thury Zoltán elgondolásait utasítja el, miközben kifejti: "Színházunk jövője érdekében meggyőző- désemből kifolyólag nyomatékosan hangsúlyozom, miszerint a kérdés szerencsés megoldása csak az lesz, ha a választás olyan egyénre esik, akinek szakképzettsége van."311

Ennek pedig egyedül Janovics felel meg, aki a színiakadémia elvégzése után még filozófia és magyar-francia tanári szakot is végzett. Augusztus elején a város dr. Janovics Jenő pályázatát fogadja el, és így majd 1902-től ő lesz a szegedi színház direktora.

Míg az "igazgatóválasztás" csatározásai dúlnak, a színházban belső javításokat végeztetnek, és a rossz állapotban lévő palatetőt is kijavítják. A díszlettár felfrissítése céljából a Vígszínház díszletfestője, Strausz úr átnézi a meglevő kulisszákat, hogy kijavítsa a sérülteket, ám a padláson és a pincében csak elrongyolódott díszletek sokaságát találja. A még menthető díszletfalakat, kijavításuk után, részben a Stefánia kioszk boltozott helyiségében, részben a Tábor utcai régi csapatkórház épületében

177
 

helyezik el, természetesen csak "ideiglenesen." Ez utóbbi helyen október 22-éről 23-ára virradó éjjel kishiján katasztrófa történik, mert az épület földszintjén felhalmozott szalmát a hajléktalanok felgyújtják. Szerencsére a tüzet megfékezik, mielőtt még az emeleten tárolt díszletekre átterjedne.312

Azzal, hogy Janovics lett a majdani igazgató, Krecsányi lehetetlen helyzetbe került. A lapok folyamatos támadásának van kitéve s a színügyi bizottság is állandó kötözködéssel gátolja munkáját. Nem csoda, hogy kedvét veszítve, egyre kevesebb gondot fordít a szegedi idényre, inkább már a következő, temesvári szezonjára összpontosít.

 


Bródy Sándor

1901-1902. A Krecsányi-féle társulat Gyula, majd Hódmezővásárhely után, október elsején kezdi meg a téli évadot Szegeden, Bródy Sándor Hófehérké-jével. A drámai összecsapásokat nélkülöző darab gyenge előadásban kerül színre, a színészek közül csak Tóvölgyi és Bartos játéka érdemel említést.

A zenés együttes a következő napon mutatkozik be Bokor József Napfogyatkozás-ával. A zavaros történetből pusztán az derül ki, hogy még az afrikai népek is csárdást járnak!

Az első klasszikus bemutató, a Lear király is fiaskó. Kesztler nem tud megbirkózni a címszereppel, ám "Bartos Kent gróf szerepében érvényesíti jeles képességeit", Tóvölgyi pedig Gonerilként "ragyogtatja művészetét teljes fényében."

Sajnos az eddig kitűnő operaegyüttes sem remekel. Az október 5-ei A trubadur-előadáson "operai magaslaton kizárólag Anday Blanka állott." "Megdöbbentően elgyengült a zenekar" - jegyzi meg a Híradó recenzense. - "annyi eltérés volt a zenekar és a színpad között, mint egy elkeseredett választási küzdelemben."313

"Unalomig lejátszott darabokkal hozakodik elő a művezetés" - panaszkodik a Napló. Nem is igen látogatja a közönség az előadásokat! S ha el is megy, akad, akit csalódás ér, mert valakik lejárt jegyeket hoznak forgalomba, amivel nem engedik be a nézőtérre. Tetézi a bajt, hogy már nagyon korán, november elején farkasordító hideg tör Szegedre, s a rosszul fűtött nézőtéren az asszonyok kendőbe burkolódzva didergik végig az előadásokat.

A leendő igazgató, Janovics tekintélyét jelzi, hogy a Dugonics Társaság november harmadikai ülésére meghívja, ahol Verizmus a színpadon címmel előadást is tart.

A társulat sikertelensége már-már tökéletes bukásba taszítja a színházat. November tizenötödikén Sidney máshol nagy tetszést arató San-Toy című operettje "Szegeden élettelennek bizonyult", "az előadás" egyike a legrosszabbaknak, amit a társulat énekes személyzete eddig produkált."314 A közönség valósággal bojkottálja a színházat, még a népszerű Traviata is tátongóan üres házak előtt megy.

Krecsányi nem tehet mást, a régi recept szerint vendégjátékokkal igyekszik kimozdítani Theszpisz kátyúba jutott kordélyát. Először a Párizsi Repülő Balett "nagyon tetszetős látványosság"-ával csábítja be a

178
 

Krecsányi játszási rendje
179
 


Helyáremelési kérelem


Jászai Mari

nézőt, azután november kilencedikétől három estén át Fedák Zsazsa "vendégszereplése pezsdíti fel a petyhüdt színházi életet", míg végül Jászai Mari fellépései állandósítják a szegediek színházba járó kedvét.

Mintha a vendégjátékok visszaadnák a társulat önbizalmát, Anday Blanka Olimpia-Antonia-Stella hármas szerepében remekel a Hoffmann meséiben, sikerrel mutatják be Gárdonyi Karácsonyi álom-át, és jól sikerül az Othello is.

 

1902. Az új év beköszöntével a társulat rövidke sikersorozata véget is ér. A közelgő igazgatóváltás miatt szerződésüket féltő művészek kedvetlenül, lélek nélkül állnak estéről estére a közönség elé. Már, ha van közönség! Mert a néző ismét elmarad. Igaz, a szakadó hó miatt járhatatlanná vált járdák inkább otthon ülésre csábítanak, mint a színházba.

A Napló újságírója a Madarász január másodiki bemutatója ürügyén írt bírálatában az üres házak okát abban látja, hogy "a társulat nem igen gazdag a tehetségekben." Ám az előadások fegyelmezetlensége, az előadás közben elhangzó privát szövegek, civil nevetgélések sem növelik az együttes népszerűségét.

180
 


Rózsahegyi Kálmán

Harmadikán Madách műve, Az ember tragédiája, telt házat vonz, s az érdeklődés a következő két nap sem csökken. "Életteljes tömegjelenetek" keretezik Tóvölgyi Éváját, Kesztler Ádámját és Réthey Luciferjét. A négyórás előadást a közönség tetszéssel fogadja. Nem így a Híradó. Véleménye szerint: "A Krecsányi-érában valahányszor színre került a magyar irodalomnak ez a remeke, az előadás többé-kevésbé csak arra szorítkozott, hogy elfogadható viszonyt létesítsen díszlet és színész között."315

Az opera-előadások ebben a szezonban szinte kivétel nélkül kudarcot hoznak. Január tizedikén Flotow Márta című operájának "előadói nemhogy a helyzetekkel, de sőt még a szerepükkel sem voltak tisztába." Annak ellenére, hogy a címszerepet Anday Blanka remekül adja és Orbán karmester biztos kézzel irányítja a zenekart, "az előadásnak néhány próba még hasznára vált volna."

Egy-két produkció azonban mutat kedvezőbb képet is az együttesről. Ezek közé tartozik Gounod Faust-jának élvezetes előadása, a kevés néző által látogatott Stuart Mária, Tóvölgyi Margit remeklésével és Gárdonyi A bor-ja, melynek zsúfolt ház tapsol. Nagy tetszés mellett lép fel Rózsahegyi Kálmán is, mint vendég a Sasok című vígjátékban.

Nem arat ilyen egyértelmű sikert Shakespeare drámája, a Velencei kalmár. A készületlen előadásból csak Bartost illeti dicséret. Az ő "Schylockját egy gondolkodó művészember értelme mozgatja."

Dr. Szinéri György - Csetey Zsigmond szegedi ügyvédet rejti e név, - A nagy érem című népszínműve "gyönge előadásban" kerül bemutatásra. A darab hőse egy festőművész - Kesztler játssza -, aki erkölcsi botlását zsenialitásával sem tudja a társadalommal feledtetni. A szerző "gyönyörű szép igazságokat fogalmaz meg, azok azonban nem hordoznak drámát."

A fővárosban a belügyminiszter - hozzá tartoznak a színházak ügyei - tanácskozást tart az Országos Színészegyesületben a vidéki színészet kérdéséről. Széll Kálmán a teátrumok helyzetének javítását két dologban látja: csökkenteni kell az igazgatók számát, és a színészet nívójának növelése érdekében jobban meg kell rostálni a színinövendékeket. A javaslat a szegedi színjátszást is fenyegeti. Az elképzelés szerint ugyanis csak három város rendelkezne állandó színházzal: Kolozsvár, Arad és Kassa. Hat már megalakult és négy az alakulás stádiumában lévő színikerület tartozna még az új működési rendbe, ám ezek egyikébe se tartozik Szeged. A várost csak a később megalakítandó kerületek közé sorolták, Hódmezővásárhellyel együtt.

Janovics azonban jól látja, hogy a tervezetből nem lesz még jó ideig semmi, s ezért már az 1902-1903-as szegedi idény megszervezésén, a színház eszközállományának átvételén munkálkodik. Január 24-én Budapestről írt levelében egy régi problémára hívja fel a színügyi bizottság figyelmét: "Hogy pedig minden megőriztessék, jó karban maradhasson s ne rongálódjék, föltétlenül szükséges a festőteremmel egybekötött díszletraktár felépítése." Ami persze, mint minden eddigi esetben, most sem valósul meg.

A szezon második felében Krecsányi együtteséből az operisták kapnak előbb lábra. Bár február hetedikén Rossini A sevillai borbély-a még

181
 

kishíján botrányba fullad - az énekesek egy része citromot szopogat, mások kutyakomédiának nézik a dalművet -, a másnapi Bajazzók - Leoncavallo a szerző - "magával ragadja a közönséget." A Caniót éneklő Bejczy György "önmagát múlja felül". A Neddát adó Anday pedig "kifejezően játszik." A további sikert A trubadur meg a Cigánybáró biztosítja. Az áprilisi opera-előadások tetszéséről az akkor még baritonista Környei Béla gondoskodik. A trubadurban Luna gróf, a Sulamithban Absolon, a Traviatában pedig Germont.

A prózai előadások Ligeti Juliska, Rózsahegyi Kálmán és Karácsonyi Mariska népszínműénekes vendégjátékai nyomán telnek meg közönséggel. Ezután már csak a távozó színészek búcsúfellépései követ- keznek, és a Krecsányi-éra április 22-én véget ér.


Környei Béla

"Tagadhatatlan, hogy a szegedi színház nívója, a Krecsányi-éra alatt semmivel sem maradt mögötte annak a színvonalnak, melyet a sajtó őrködése mellet az előző színigazgatók büszkeségünkre megalapoztak" - búcsúztatja a Híradóban Liptai Imre az együttest. Hibájául rója azonban fel, hogy a direktor "csak ritkán pazarolta szeretetét a szegedi színpadért, melynek talaját mindig idegennek érezte, csak egy véletlen megállóhelynek használta és itt-ott mostoha elbánásban részesítette. [.] Hiányzott a terv és a szándék ahhoz, hogy határozott művészi iránnyal gazdagítsa a jól tevő kezekre még ugyancsak rászoruló színház stílusát."316

Arról azonban nem szól a cikk, hogy Szeged milyen "mostoha elbánásban részesítette" ezt a kitűnő színházi embert, aki az ország egyik legnagyszerűbb társulatával játszotta végig az elmúlt három szezont. Kevés direktor kapott annyi igaztalan bántást, mint ő, s eddig nem volt a szegedi igazgatók közt olyan, aki annyira kiszolgáltatott lett volna a színügyi bizottság szeszélyének, mint Krecsányi. Háromévi gáncsoskodás és folyamatos támadás után úgy ment el Szegedről ez az európai kultúrájú, tehetséges, lelkiismeretes színházi ember, hogy nem hagyott maradandó nyomot a város színházi életében. És ez nem csak az ő hibája!

A színház elköszön, s nyomban utána az orfeum veszi át helyét. Szerencsére ezen a nyáron több igazi színházi csemegében is részesül a szegedi publikum. Május közepétől a Korona Kávéházban Angelotti Vilmos igazgató társulata kezdi meg előadás-sorozatát. Június másodikától a Tisza udvarkertjében Dankó Pista és daltársulata tart négy előadást. Június kilencedikén Isadora Duncan érkezik a városba. A Tiszában száll meg, s a lapok nagy cikkekben tudósítanak Sátor Pál divatüzletében való vásárlásairól. Tizenkettedikén azután a színházban a világhírű táncművésznő "meztelen lábbal táncol. Ez szokatlan és izgató és tegyük hozzá, hogy nem épp esztétikus" - így a Napló kritikusa. - "fő azonban, hogy érdekes, mert új és nem mindennapi." Az első előadás nagy közönség előtt, mérsékelt sikerrel zajlik, a másodikon a kis közönség hosszan és zajosan ünnepli Terpszikhore papnőjét. Mindkét estét Molnár Jenő "Az ő tánca beszél" című előadása vezeti be.

A hónap végén a Próféta Szálló kertjében egy újabb együttes, a Tarka Színpad üti fel tanyáját. Ezúttal a kabaré legjobbjai játszanak egyfelvonásosokat, szatirikus tréfákat. Köztük van Gyárfás Dezső, a műfaj koronázatlan királya, Miklóssy Gyula, a híres úttörő színész sarja és

182
 


Gyárfás Dezső

Baumann Károly komikus, a Köműves színészdinasztia megalapítója. Július elejétől a Fekete Sas kertjében a Vígszínház vezető művészeiből alakult Magyar Varieté Társulat: Hegedüs Gyula, Varsányi Irén, Nikó Lina, Góth Sándor, Szerémy Zoltán és Vendrei Ferenc vezetésével valóban igényes, könnyű nyári szórakozást nyújt a kikapcsolódni vágyó közönségnek.

A nyár elején a színügyi bizottság fiatal tagja, dr. Gerle Imre indítvánnyal fordul a törvényhatósági bizottsághoz, és kéri, hogy "mondja ki a közgyűlés, a szegedi színház hivatalos címe ezután Szegedi Nemzeti Színház legyen." A javaslatot a közgyűlés 58:38 arányban elutasítja.317

A színi idény kezdete előtt egy másik indítvány is elhangzik a színügyi bizottság ülésén. Gaál Endre fölveti az állandó színházi dramaturg alkalmazásának kérdését, ám az ő javaslata is süket fülekre talál.


A prófétához címzett kávéház

183
 


Egy kotta Gyárfás műsorából