112-113 |
"Ez az ember csupa becsület, csupa rajongás, Ady Endre Somogyi Károlyról Somogyi Károly 1865 januárjában lép színpadra Ipolyságon, Hetényi József társulatában. Eleinte fiatal szerelmeseket játszott, majd később áttért a hősi szerepkörre. Mindig elsőrendű társulatok szerződtették, és gyakran bíztak rá rendezést is. 1886-tól vállal színigazgatást, és 1892-ig a győr-soproni kerület igazgatója. Ezt követően három évig szegedi direktor. Sikerei nyomán őt bízzák meg az új pécsi színház vezetésével. 1900-tól haláláig a nagyvárad-gyulai színikerületet irányítja. Pontos, rendszerető, kiváló igazgató volt, aki mindenkor a művészetet helyezte az anyagi érdekek elé. Aktív szerepe volt az Országos Színészegyesület vezetésében is.
|
114 |
Július közepén a két igazgató között megtörténik a színház átadása. Somogyi megdöbbenéssel tapasztalja, hogy ellentétben más városokkal, a szegedi színház felszereléséhez sem bútorok, sem kellékek, sem szőnyegek nem tartoznak. Felhívja a figyelmet arra is, hogy célszerű volna a "díszletek számára egy külön fér- és rakodó helyiséget akár építtetni, akár pedig ideiglenesen e czélra egy nagy termet kibérelni - s az ezen helyiségből a színházhoz szállítandó díszletek elszállítása czéljából egy hordó kocsit vásárolni."197
A bútorokat és az egyéb kért tárgyakat a szezon derekára 1500 forint értékben megvásárolja a város,198 a raktárhelyiség megoldásának gondját azonban Somogyira hárítja. A direktor, saját költségén, a volt kaszinó nagytermét béreli ki díszletraktárnak, ám később a bérleti díj fizetése miatt per támad a város és Somogyi között. Egy heves nyári zápor alkalmával a színház teteje beázik, megjavítása - a következő szezon veszélyeztetése nélkül - nem halogatható, ezért nyomban megkezdik rendbehozatalát. A színügyi bizottság első őszi ülésén elhatározza, hogy az előadások ellenőrzésére állandó ügyeletet tart a színházban, s egyúttal elismeréssel nyugtázza az új igazgató társulatépítési törekvéseit. Az együttes szeptember 27-én érkezik különvonattal Kaposvárról. Tagjai közt találjuk a városban már jól ismert primadonnát, Pauli Mariskát, Kalmár Piroskát, kinek édesapja 1848-ban Szegeden nemzetőr századosként Damjanich 8. zászlóaljában szolgált, Somogyiné Nagy Júliát, a kiváló komikát és a színésznek, énekesnek egyként kitűnő Kocsis Etelt. Az erős férfigárda oszlopai: a már ismert Kenedich Kálmán tenorista, a karakterszínész Dezséri Gyula, a komikus szerepek avatott mestere: Polgár Sándor és az ifjú hős, Csiky László. A társulat kisebb, mint Makó idején volt, mindössze 110 tagú, de szinte mindegyikük használható prózai és zenés szerepekben is. A zenekart Znojemszky vezeti. A szegediek nagy örömére a városban maradt Molnár László, az elmúlt szezonból már ismert nagyszerű Shakespeare-színész. Különösnek tűnhet, hogy a művészek mellett a mindenkori igazgatók társulati névsorában kéményseprők is szerepelnek. A magyarázat pedig egyszerű: a várossal kötött kontraktus kimondja, a légszeszlámpák biztonságos üzemeltetését elősegítendő, a direktor minden előadásra köteles két kéményseprőt szerződtetni! 1892-1893. Az 1892-93-as évad október elsején káprázatos potpourival, azaz műfaji egyveleggel veszi kezdetét. A prózai színészek Szávay Gyula Múzsák oszlása című humoros jelenetével, a népszínműénekesek Szigligeti Csikós-ának, az operettisták pedig Strauss Cigánybáró-jának egy-egy felvonásával mutatkoznak be. "Szép ünnepi bevonulója volt az új társulatnak a szegedi fényes színház deszkáira, ahol - úgy tetszett a bemutatkozásnál - megállja a helyét." - örvendezik másnap a Napló. A Híradó ítélete: "Somogyi társulata kedvező benyomást tett a közönségre", ám azt is hozzáteszi, hogy "operettben erősebb a társulat". |
115 |
Közben a városban szájról szájra jár a hír: kitört a kolerajárvány! Egy csapásra kiürül a nézőtér. Somogyi zenés darabokkal igyekszik megtölteni az ijesztően üres házat - sikertelenül.
Hiába mutatkozik be Az eleven ördög-ben a ragyogó szépségű koloratúr énekesnő Kocsis Etel, hiába A nagymamá-ban a kacagtatóan mulatságos, melegszívű Somogyiné, hasztalan komédiázik Jacobi A bolondok háza című bohózatában a kitűnő Dezséri Gyula és Péchy Kálmán, a közönség elmarad. Pedig Somogyi iszonyatos tempót diktál. Az első hónapban 33 előadást láthatnak a szegediek, 14 operett és tragédia szerepel műsoron, több bohózat, vígjáték illetve népszínmű. A város és a színház szerencséjére a hónap végére kiderül, a kolerajárvány rémhír. Az emberek föllélegeznek, és újra élni kezdik megszokott életüket. Így történik, hogy szép ház fogadja november elsején Hegyi Béla operettjét, a Pepitá-t. Kenedich Kálmán - aki a szegedi Zenede nagynevű igazgatója, Szögedi Endre segítségével tette meg egykor első lépéseit a zene birodalmában - hosszas betegség után először lép fel ebben az előadásban. "A jó hangú tenoristát a közönség rokonszenvezve üdvözölte{...} többször kapott szép énekéért és eleven játékáért megérdemelt tapsot."199 Siker és társadalmi megbecsülés azonban nem jár együtt. Pedig "a színészet intelligens elemei csak úgy érezhetik magukat itthon, ha a társadalomban is otthon vannak" - állapítja meg a Napló november harmadiki száma. Mintegy a cikkre válaszul, aznap a Hunyadi László előadása után a Tisza cirádás nagytermében "Színész estélyt" tartanak, melyen a művészek mellett dr. Lázár György helyettes polgármester és az "úri társaság" is hajnalig ropja a táncot. Jóllehet nem sok oka van a társulatnak a táncra, mert a Hunyadi nagy fiaskó. "Az operát csak itt-ott lehetett fölismerni." Egyedül Kocsis Etel Máriája és Kenedich V. Lászlója üti meg a művészet szintjét. "Vannak zenei dolgok, amelyeket vagy jól kell előadni, vagy sehogy" - állapítja meg november negyedikén a Híradó. Hetedikén, Szent Mihály utca 3. szám alatti lakásában elhunyt Kertész Gyula. A szegedi társulat derék tagja kardalos volt. Özvegye és két gyermeke siratja. A zsidótemetőben helyezik végső nyughelyére. Utolsó útjára a társulat minden tagja elkíséri. S mintha átok ülne a színházon, novemberben egymást követik a sikerületlen előadások. A Bánk bán - 100 szabadjegyet oszt ki Somogyi a |
116 |
Színházi berkekben rendkívüli figyelmet kelt Bényei István - az Országos Színészegyesület igazgatójának - "A színészet megélhetése" című cikke, melyben felveti a színi kerületek gondolatát. A két hazát - Erdélyt és Magyarországot - 21 kerületre szándékoznak osztani. Szeged például Temesvárral, Makóval és Nagybecskerekkel alkotna egy kerületet, ahol a pályázatot elnyert társulat egy teljes évre állandó játszási lehetőséget kapna. Ez azt is jelentené, hogy a színház Szegeden csak október és február közt, mindössze öt hónapig tarthatna előadásokat.202
Bényei Szegedet is érintő felvetésére Somogyi a Híradóban reagál és kifejti, hogy Makó és Becskerek kis városok, s "a színház állandó látogatása mellett is képtelenek a nagy társulat szükségletét fedezni. A deficit tehát bizonyos." A szegedi színészet állandósítása - ez alatt a társulat egész évi folyamatos működését érti - "csupán akkor volna megoldható, ha a város vagy az állam a színészetet Szegeden az ingyen színház, fűtés és világításon kívül, évenként legalább 12 000 forinttal szubvencionálja, amire mai napság alig lehet gondolni."203 December egy kitűnő Csongor és Tündé-vel köszönt be. "Az előadás le tudta bilincselni a közönséget." Dezséri "ragyogó humorral játszotta Balgát", Horváth Paula Tündéje "poetikus alak", és a Csongort megszemélyesítő "Balla is megállta a helyét". "A darab látványosságnak is sokat ér" - jegyzi meg a Híradó kritikusa. A következő nap Mascagni Parasztbecsület-e "eseményszámba megy" fényes sikerénél fogva. A siker fő részese Kocsis Etel, aki "zenei talentuma és tehetsége minden tulajdonsága teljes kibontásával játszta és énekelte Santuzzát".204 A kar is remekel, s "a zenekar fényesen oldotta meg feladatát." A siker sodra még néhány napig megtölti a színházat, ám hetedikén, a váratlanul Szegedre törő farkasordító hideg, az utcákat járhatatlanná tévő hófúvás otthon marasztalja a közönséget. Még a vendégszereplésre érkező Pethes Imre is megbukik, az üres házak előtt játszott előadásokban. Karácsony másnapjára új népszínművet tűz műsorra Somogyi, remélve, ezzel megtöri a közönség - szó szerint - fagyos közönyét. A büszke Zsófi szerzője Hegedűs Ferenc, verseit és dalait Dankó Pista szerezte. Dankó nótái azonban nem enyhítő körülmények, az új népszínmű csendben megbukik. Hogy nem zajosabb a kudarc, az a vele egy műsorban menő, jól bevált Szigeti-darabnak, a Vén bakancsos és fia a huszár-nak köszönhető. |
117 |
|
118 |
|
119 |
|
120 |
 Somogyi igazgató a színháznál észlelt hiányok pótlását kéri |
121 |
A váratlanul megenyhült február eleji "locs-pocsban", szépszámú néző előtt zajlik az évad első Shakespeare-bemutatója, a Lear király. A címszereplő Tóth Antal - ki péklegényből lett a hatvanas évek elején a színpad hivatásos papja - megrázóan játssza szerepét, ám a társulat többi tagja nem áll feladata magaslatán. A hónap nagy eseménye Az ember tragédiája nyolcadiki premierje. A bemutatót nyilvános főpróba előzi meg. Az első előadás Ádámja, s egyben rendezője Somogyi, aki "valóságos megrontója az est sikerének". Molnár "Luciferje csak helyenként elégített ki", s "Daróczy jobb Évát nem adhat, mint amilyent adott, de nem is termett ő ilyen szerepre." A fényes kiállítású díszleteket Végh István festette, s "a képek mindegyike gondra és ügyességre vall, kevés eszközzel jó hatást érnek el."206 A második előadáson Ádám szerepében, vendégként a fiatal Pethes Imre lép színre. Bár "sok tekintetben kirí játékából a kezdő, de kétségtelen jelét adta intelligens tehetségének." Hogy igaz, vagy sem a kritika szava, ma már kideríthetetlen, egy azonban biztos: Madách remekműve a szezon legnagyobb sikere, egymásután kilenc estén van színen, zsúfolt házak előtt.
A hónap végére is jut még egy siker, Gárdonyi A paradicsom című - operettje! Zenéjét a Nagy Vince társulatából már ismert Barna Izsó szerezte.207 "A népes ház nevetve tapsolt" a jó előadásnak. Évát Pauli Mariska, Ádámot Földvári József adja színnel, humorral. "Sok íz, sok élc, sok kacagtató van a librettóban - de lehet-e a bibliát bohócköpenybe öltöztetni?" - teszi fel a kérdést a Híradó február 25-i számában a kritikus. Február a színháziak magánéletében is mozgalmas időszak. Január utolsó napján rokonlátogatásra a városba érkezik egy bájos akadémiai növendék, Turcsányi Olga. A tehetséges színinövendék, több korcsolyaverseny nyertese, s most a korcsolyázótó jegén bemutatót tart. A kis korcsolyabajnokból később neves színésznő lesz, s pályája a Magyar Színházig ível. A hónap közepén két színházi famíliára is gyermekáldás köszönt. Huszonötödikén Végh István - a Madách-mű díszletfestő színésze - felesége, Kálmán utcai lakásukban, kisleánynak ad életet. Három napra rá pedig Zombori Imre színházi szabó és Bencse Rozál kellékes örvendhetnek Ilona nevű leányuk születésének. Örömük még |
122 |
De még náluk is nagyobb siker tizenkilencedikén a Próbaházasság. A darabban elhangzó Kossuth-nótát a közönség együtt énekli Polgár Sándor színésszel, akit a lelkes ifjúság az előadás után vállán visz szállásáig.
A felejthetetlen estét követően néhány operett és egy Szinéry György álnéven írt dráma, a Báró Ephialtes - dr. Cserey Zsigmond ügyvéd, a Dugonics Társaság tagja a szerző - semmitmondó előadása után a Próbaházassággal zárul a szezon. Ezt követően a társulat Pécsre megy, első nyári állomására. Bár az évad utolsó negyedében tagadhatatlanul sikeres Somogyiék működése, az első színi év nem mondható kifejezetten sikerültnek. "Akaraterős igazgatás, öntudatos és erélyes rendező, meghatározott műsor{...} kellőszámú próbák, akadozás nélküli előadások {...} ezek kellenek, ezekre várunk" - adja tudtul a közönség elvárásait a Híradó "A színi évad előtt" című cikkében.208 A pécsiek azonban, úgy látszik meg vannak elégedve a szegedi társulattal, mert Jenőfi Elemér a helyi újságban így ír: "Jó tagok, kitűnő rendezés, pontos szövegtudás, kifogástalan összjáték, változatos műsor, egy halom újdonság{...} teljesen ki vagyunk elégítve."209 Mintha a két lap nem is ugyanarról a társulatról írna. A színészek távozásával a Szeged idén sem marad "színházszerű" események híjával. A Valéria téren Kiss Adolf Világszínháza kezdi meg működését. Világrészekkel, tájakkal, vadállatokkal, kivándorlóhajó drámájával ismerkedhetnek meg a látogatók ebben a mechanikai teátrumban. Ezzel egy időben, a Hétválasztó kertjében megkezdi Schaffer Lajos igazgató "Első Szegedi Orfeum"-a német nyelvű műsorát! Sztárja Antonio Carlo komikus és operaparodista. Május 21-én, Jókai Mór 50 éves írói pályafutása alkalmából a színházban műkedvelők tartanak díszelőadást. A derék amatőrök Jókai-műveket és élőképeket adnak elő. Az eseményt a színháztörténet föl sem jegyezné, ha Lipcsey Ádám újságíró prológját nem "egy bájos ifjú leány", Kreybig Leontin adná elő, akiből majd a kilencszázas évek elejétől Károlyi Leona néven lesz ünnepelt primadonna.210 |
123 |
|
124 |
|
125 |
Június tizedikén - s ez a nyár talán legjelesebb művészeti eseménye - a Tisza nagytermében Jászai Mari műsoros estet tart. Ezalatt pécsi nyári állomásukról Somogyiék átrándulnak Barcsra, hogy a Szegeden elsöprő sikert arató Próbaházassággal május 24-én megnyissák a gr. Széchenyi Géza költségén építtetett új teátrumot. A nyár folyamán még többször föllépnek ott. Ám "Somogyi Károly kitűnő előadásait kevesebb néző látogatja, mint ahány színész játssza."211 A nyár derekán Pécsről Kaposvárra települ át a társulat, és szép sikerrel adja repertoárját a szegedi téli szezon kezdetéig. Az új 1893-94-es évad előtt Somogyi nyílt levéllel fordul a közönséghez. "Kérjük a támogatást és reméljük is" - írja egyebek mellett -, "mert tudjuk, hogy ha a művésztestület tagjai megteszik a maguk kötelességét, Szeged szab. kir. város lelkes közönsége, amint eddig soha nem vonta meg, úgy ezután sem fogja megvonni rokonszenves támogatását."212 A színészek Szegedre érkezését szomorú hír előzi meg. A város kedvelt H. Pauli Mariskájának kisfia, akinek keresztapja Kossuth Lajos volt, a nyár folyamán elhunyt. |
126 |
Mi tagadás, lendületes évadkezdés! Somogyit remény tölti el, talán most sikerül meghódítania Szegedet! Úgy tetszik, óhaja beválik. Beaumarchais Figaro házasságá-ban Follinusz Aurél és a Zsuzsit játszó Kalmár Piroska remekel. Jól sikerül a szegedi születésű, Lévay Sári bemutatkozása is. A Cigánybáró-ban, majd a Mikádó-ban lép színre, s "tiszta, kiváló hangja, ha a zenekar nem udvariatlankodott, kedvesen csengett." Az október 25-i Parasztbecsület is sikerültnek mondható. Lolát H. Pauli Mariska, Santuzzát Kocsis Etel, Turiddut Sz. Nagy Imre énekelte. Hanem a díszletek! "A falu kétemeletes palotákból állott, a rendező valószínűleg meg van győződve, a szicíliai parasztok ezen alul nem adják" - vélekedik a Napló kritikusa.214 Pedig csak arról van szó, hogy a díszletraktár krónikus hiánya miatt a díszleteket legtöbbször a kézügyben levőkből állítják össze. Nagy tetszést és három egymást követő előadást jelent Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című színművének "sikerült előadása". Balogh Etel "bájos, művészien finom alak", László Gyula "fess és snájdig", Pethes pedig "emelkedetten játssza meg Tarján Gida nem könnyű szerepét." Még a Nóra november 11-i előadását is kitörő örömmel és elismerő tapssal fogadja sajtó és néző egyaránt. Balogh Etel - az Ibsen-dráma címszerepét adja - "művészi alakítása elejétől végig lebilincselő." De "kitűnő Pethes Helmerje" és "művészi színvonalon áll Follinusz Rank doktora is."215 Ám nehéz a siker szilaj lovát sokáig megülni. November ötödikén a paródiává satnyult A falu rosszá-n bosszankodnak a szegediek, s alig egy hétre rá egy Dankó-mű silány előadása háborítja fel a kisszámú közönséget. A Pataki leányok témáját Dankó - a szöveget és a zenét is ő írta - a Szeged-vidéki halászéletből vette. A zene élvezetes, a darab azonban csapnivaló. "Eredeti alakok, kitűnő ötletek, pompás megfigyelés" - írja a Híradó - de nem dráma! |
127 |
Azonban a cégér, bár a Népszínház Garay-pályázatán dicséretet kapott, Dankó nótáival is csúfosan megbukik.217 Ráadásul a sorsüldözött direktor a hadsereggel is vitába keveredik, mert a városparancsnokság csak akkor engedi a színházban szerepelni a katonazenekart, ha a színigazgató a karmestert is teljes katonai uniformisba öltözteti! Ezt az alkalmat használja ki a Szegedi Híradó, és egy színházi zenekar létrehozását sürgeti.
Somogyi a szerződtetés reményében, no meg azért, hogy az érdeklődést felcsigázza, többeket próbajátékon léptet fel, ám a szegediek csak december derekán térnek vissza a nézőtérre, amikor megbizonyosodnak arról, hogy a járvány megszűnt. December közepétől a közönséggel együtt a jó előadások is visszatérnek a színházba. Tizenharmadikán Millöcker A boszorkányvárá-ban H. Pauli Mariskát, Kocsis Etelt, Lévay Sárit és Sz. Nagy Imrét, tizenötödikén Grillpartzer Hero és Leanderé-ben Balogh Etelt és László Gyulát részesítik nagy ovációban. A siker csúcsa azonban a négy nap múlva bemutatott Madách-mű, Az ember tragédiája. Az előadást szereti a néző, és méltán, mert Pethes már érett színészként adja Ádámot, mellette átgondolt alakítás Peterdi Sándor Lucifere, s még Szendrőy Ellának is elnézik sok kívánnivalót hagyó Éváját. Most már jöhetnek a jól bevált operettek és az annyira áhított népszínművek. Offenbach és Millöcker dallamain ringatódzva, Szigligeti, Almási meg Lukácsy Sándor népszínművein sírva-kacagva tapsolják át magukat a jó szegediek 1894-be. 1894. Az új esztendő "madárölő hideggel" s néhány készületlen előadással köszönt be. Jókai Mór 50 éves írói jubileumára rendezett kétnapos ünnepségre még úgy-ahogy összeverődik a publikum, azután ismét hét szűk esztendő szakad a kasszára. Mi több, vízkereszt napján Rákosi Éjjel az erdőn című népszínművének előadásán súlyos szerencsétlenség történik. A némakép roskatag emelvénye leszakad, maga alá temetve Szathmáry Zsuzsikát és László Gyulát. A színésznő zúzódásokkal megússza a balesetet, László azonban lábát töri és Somogyinak hosszú időre le kell mondani kitűnő színészéről. Az emiatt támadt zavart csak fokozzák a társulatban dúló influenzajárvány miatt állandósuló műsorváltozások. Somogyi, hogy úrrá legyen a bajon, pokoli tempót diktál, tizennégy nap alatt 19 előadást tartanak. Minden hiába! A január huszadiki Hoffmann meséi-n - annak ellenére, hogy kitűnő előadásban, új díszletekkel adják - alig van közönség. |
128 |
A hónap két kiemelkedő eseménye: a Comedie Francaise és egy Csepreghy-darab, a Szép Meluzina előadása. A franciák Fevre vezette csoportja Dumas Demimonde-jét adták elő, s a Híradó lelkendezve állapítja meg, hogy "a rendezés a tökéletesség netovábbja." Csepreghy színjátékát a hónap végén fényes kiállításban mutatják be, zsúfolt nézőtér előtt. Tetszésére jellemző, hogy az előadást még öt telt ház követi. E szép sikersorozat egyúttal azt is jelenti, fordul a kocka, és a közönség visszatért a színházba. Nem csoda, hisz az érkező márciussal megkezdődnek a vendégjátékok. Közülük is kiemelkedő sikerű Ujházi Ede vendégszereplése. Ám nem csak a vendégek, a búcsúzók is nagy házat vonzanak. Elköszön a vendégénekes sztár, Komáromi Mariska, s gyászkeretes hirdetés adja tudtul a kedvelt primadonna: H. Pauli Mariska búcsúelőadását. A két énekesnő távozása nagy sajtóvisszhangot vált ki. A Szegedi Híradó egyenesen primadonnaválságról cikkezik, sötét, operett nélküli jövő szezont jósolva. A szegedi színház történetében példa nélküli büntetés követi Szigligeti Liliomfi-jának március 7-i előadását. A készületlen, fegyelmezetlen produkció miatt a színügyi bizottság 25 forintra bírságolja - a direktort. Somogyi méltatlankodik, de fizet. Kellemesebb esemény is történik azonban a szezon második felében. Február negyedikén a társulat két jeles tagja mond egymásnak örök hűséget: Kocsis Etel és Pethes Imre. Kár, hogy a következő szezonra már ők sem lesznek a szegedi együttes színészei. A szezon végén a Napló rövid cikkben összegezi véleményét az elmúlt évadról, melyet összességében a "zsúfolt házak szezonja"-ként emleget. A cikkíró kifogása csupán az, hogy az elmúlt színi évben a dráma dominált!218 Arról persze egy szót sem ejt, hogy eddig a sajtó mást se tett, mint az operettek túlsúlyát panaszolta fel az évadok végén! Somogyi március 20-án befejezi a szegedi színi idényt, s az együttes pécsi nyári állomására utazik. A város ezúttal sem marad mulatság híjával. A szórakozás legkülönbözőbb módozatai közül válogathat a nagyérdemű a nyár folyamán. Már áprilisban megnyitja bábszínházát Gierkini igazgató a Valéria téren. A sátorszínházban ezúttal valóban bábok "játszanak", melyeket láthatatlan gépezet mozgat. A "gép alá" való valcereket Gilagó zenekara szolgáltatja. Különös botrány támad |
129 |
azonban az április tizenhetediki előadáson. A nagyszámban egybegyűlt diákok elunva a bécsi valcereket, addig tüntetnek, míg a zenészek, a publikum legnagyobb gyönyörűségére eljátsszák a Kossuth-nótát! A közelgő millennium hatására fellobbanó hazafias érzés kiszorítja a vendéglők kerthelyiségeiből az eddig egyeduralkodó német zengerájokat, és szerepüket magyar daltársulatok veszik át. A Fekete Sas kertjében Dangl Alajos, a Hétválasztóban Kiss Árpád daltársulata szóra- koztatja a vendégsereget. Június 14 és 15-én az Operaház balettegyüttesének tagjai Csiszér Kálmán és Radó Rózsika vezetésével előadást tartanak, amit a nagy sikerre való tekintettel 17-én megismételnek. Időközben Somogyi pályázat nélkül elnyeri a balatonfüredi színházat, ahol az együttes július közepén megkezdi előadás-sorozatát. Miközben a színészek a Balaton partján aratják a babért, a színügyi bizottság július huszadikán, Szegeden aggodalmának ad hangot, mert még mindig nem tudja, ki lesz a jövő szezon primadonnája. Ráadásul a Szegedi Napló is arról cikkezik, hogy értesülése szerint igencsak fogyatékos lesz Somogyi társulata. A bizottság erre egy tagját Füredre küldi, hogy tájéko- zódjon a társulatépítés felől.219 A küldött, a legnagyobb megelégedettséggel tér vissza, s lelkendezve számol be Lévay Sarolta sikeréről, akit a Balatonfüreden üdülő szegediek valósággal a tenyerükön hordanak. Augusztus tizenkettedikén az Egyetemi Polgárok Szegedi Körének zártkörű estjén egy Szeged szülötte akadémista arat hatalmas sikert. Bartos Gyula növendéknek még nagy jövőt jósol egy éles szemű zsurnaliszta. A jó emlékezetű Bartos azonban még nem feledte, hogy 1887-ben, amikor Aradi társulatában fújta a kart, ugyanez a lap hogyan dorongolta le őt... A színi szezon közeledtével a színházban véget ér a szokásos nyári tatarozás. A lapokban viszont kezdetét veszi egy Somogyi elleni támadássorozat. A Szegedi Híradó szeptember 8-i "Színházunk" című vezércikke még ártatlan jó tanácsok sorozatának tűnik. Jó társulat, kifogástalan művezetés, a darabok gondos betanulása és korhű kiállítása, valamint a tragédiák, azaz a prózai művek nagyobb aránya a műsorban - ezek azok, amiket a színházunktól elvárunk. Cserében sűrűn látogatjuk az előadásokat - ígéri a cikkíró. (Kár, hogy zsurnalisztánk nem olvasta a szezon végén a Szegedi Naplót, amelyben a dráma dominanciáját panaszolták föl.) A Napló "Ének a színházról" című írásából árad a Somogyi elleni rafinált rosszindulat. "El kell szoktatni a vidéki színigazgatókat attól a gondolattól, hogy a szegedi színházban 3 év alatt okvetlenül meg kell gazdagodniuk" - dörgi az írás szerzője.220 A városi tanács pénzügyi bizottságának néhány tagja már durván személyeskedik, mikor beadványban követeli: "a jövőben a színház ne adassék ki Somogyinak." El kellene érni, "hogy az előkelőbb vidéki színházaink ne szorítkozzanak csupán a fővárosi színházak műsorára, hanem azt megrostálva, önálló, eredeti műsort teremtsenek maguknak, és ezzel drámairodalmunk és színművészetünk egészséges fejlődésének vetnék meg az alapját." Ebben sok segítséget adhatna a Dugonics Társaság drámabíráló |
130 |
1894-1895. A szeptember 29-i nyitó előadás - Sudermann Otthon-a - mintha a bírálatok cáfolata lenne. "Aki jelen volt, meg lehetett elégedve s az első est után, mint az általános hangulatból is kitűnt, bátran előlegezheti jóindulatát a társulatnak" - ismeri be kénytelen-kelletlen a Napló cikkírója.
A Híradó kritikája is fegyvernyugvást ígér: "a bemutatót kedvezően fogadta a közönség, amit szívesen tudunk be a szereplők művészetének. Az est igazi sikerének fő része Szilágyi Bertát, az újonnan szerződött tragikát illeti." A szegediek örömére Somogyi a nyáron alaposan megerősítette társulatát. A primadonna-kérdést, mint Nagy Sándor gordiuszi csomóját, egy csapásra megoldotta azzal, hogy a Népszínház csillagát, Komáromi Mariskát, állandó vendégnek szerződtette. Új férfiszínészei közt találjuk, a kitűnő tragikust, Szakács Andort, a szerelmes és társalgási szerepekben jeleskedő Mészáros Lajost és az ifjú baritonistát: Veress Sándort. Úgy tűnik, a siker most a színházhoz pártol. Hatalmas tetszést arat Herczeg Ferenc Három testőré-ben Mészáros Lajos könnyűvérű újságírója, zsúfolt ház tombol Audran Üdvöskéjé-ben Komáromi Mariskának, és egy különös bemutató valósággal extázisba hozza a publikumot. Az október kilencedikén műsorra tűzött három egyfelvonás egyike, Suppe operettje, a Tíz lány és egy férj sem. A darabban szereplő hangversenyen a színésznők tiroli dalt, Petőfi-verset, olasz operaáriát adnak elő, sőt hatan xilofonon eljátszanak egy zenedarabot! A színügyi bizottság ugyan óvatosan szóvá teszi a díszletek hiányosságait, de most Somogyi kezében van az adu, mert a festőteremként szolgáló felsővárosi kaszinó termét a városi tanács lefoglalta, és benne tárolja a Somogyi-könyvtár állványait. Október tizenkilencedikén Shakespeare Othelló-ját mutatják be "rendkívüli gonddal és becsvággyal". Szakács Andor Jágója "műgonddal, tudással okosan kidolgozott, öntudatos alakítás" és Peterdi Othelló-ja is "megállja a helyét". Balogh Etel "megkapó" Desdemona, Emilia szerepében pedig természetes játékával Szilágyi Berta tűnt ki. "A tegnapi siker után csak biztathatjuk az igazgatót, hogy a klasszikus drámákra fektessenek súlyt s hisszük a közönség is méltányolni fogja törekvéseit" - írja a Híradó.222 Másnap azonban, a "pogányul eloperázott" Parasztbecsület megtöri a jól indult szezon lendületét, majd sikerületlen előadások egész sora riasztja el a nézőt. Még a máskor mindig közönségvonzó Cigánybáró is - igaz erősen megcsonkítva kerül színre - igen rossz előadás. Hiába adja |
131 |
- "Szegeden rosszak a színházi viszonyok, pedig a színház életszükséglete a szegedi közönségnek."
Kulinyi Zsigmond a színügyi bizottság nevében visszautasítja a vádaskodást és közli, ők is látják a társulat hiányosságait, s annak kiküszöbölésére már utasították is az igazgatót. Végezetül leszögezi: - "A szegedi színtársulat tagjaival még így is kimagaslik az összes színtársulatok fölött." A véleményhez csatlakozik Szmollény Nándor is. Megvédi a direktorokat, miközben rámutat a magyar színházi élet gondjaira is. A parázs vitának Fellegi retiráló mondatai vetnek véget: - "Elismerem, hogy jó tagjai vannak a társulatnak, de az előadások mégis rosszak!" - hangzik a dodonai zárómondat.223 Az eredménytelen vita csak arra jó, hogy újra felborzolja a már-már megnyugvó színházi kedélyeket. Ugyancsak ezt eredményezik a lapokban megjelenő értesülések is. A szerkesztő urak tudni vélik, hogy a rövidesen esedékes színházi pályázatra Halmai, a szabadkai színház igazgatója, Ditrói Mór, Rakodczay Pál, az elmúlt ciklus direktora Makó Lajos és Somogyi szándékozik jelentkezni. Somogyi azonban, november 29-én bejelenti, nem pályázik újra a szegedi színházra, inkább Pécsre megy, ahol ő nyitja meg jövő év októberében az új színházat. A bizonytalan jövő nem szegi a színészek kedvét, novemberben jobbnál jobb előadásokkal rukkolnak ki. Csiky Cifra nyomorúság-át "a közönség élvezettel hallgatta és nézte végig". A kilencedikén bemutatott Sudermann-darab, a Sodoma pusztulása "az eddigi idény legjobb előadása". A Bánk bán tizenegyediki előadását a Polczner család páholyából a városban tartózkodó Kossuth Ferenc is megnézi. Talán ennek is köszönhető, hogy a színház hihetetlenül megtelik. Még a zenekari árokban is nézők állnak. Bár Mészáros teljesen nem tudja ábrázolni Bánk összetett jellemét, Dezséri Tiborca kitűnő, és nagy tetszést arat Balogh Etel "művészi lélekkel megrajzolt Melindája". Némi megtorpanás a siker útján Karczag Vilmos Lemondás című színművének balsikere. "Hogy lehet ilyen gyarló előadást rendezni ilyen jó drámai társulattal, mint a szegedi? Ez a bibi, mindig csak ez" - jajong a Napló kritikusa. A Híradóban a rendetlen színpadot kifogásolják: "Be kell végre látni a vezetőségnek, hogy az illúziókeltés egyik erős eszköze az előadások sikerének."224 |
132 |
Igaz, az állandó tagok is szép előadásokkal rukkolnak elő. Ilyen Shakespeare Makrancos hölgy-e is. Kalmár Piroska "Katalinnak nem csak szavát, érzelmeit is iparkodik visszaadni", Szakács pedig Petruccio jelleméről mutat pontos rajzot. Kár, hogy a november 26-i, második előadást már csak ötvenhatan nézik. Igaz, ennek az az oka, hogy a városban kanyarójárvány szedi áldozatait.
A betévedő nézőt is nagy riadalom éri, amikor december másodikán, előadás közben, hatalmas robajjal leszakad a vasfüggöny. Különös véletlen, hogy aznap Rátkay-Bokor Csillaghullás című népszínműve van műsoron... Mikulás napján kis közönség előtt mutatják be Roger és Raymund operettjét, a Klári-t. Az előadást a sajtó felháborodással fogadja. "Sikamlós, alantas tréfákkal telt erőszakolt énekes bohózat, nem sikerült előadásban{...} egyedül Kézdy Juliska egy szobacicus szerepében, csiklandós kupléjával kelt feltűnést" - dorongolja le a produkciót a Napló. A Híradó véleménye még lesújtóbb: "a darab legszellemesebb írói ötlete a függöny leeresztése." De láss csodát: a rossz kritika és a járvány ellenére a második előadást már zsúfolt ház nézi végig, és még háromszor kell műsorra tűzni, közkívánatra! Úgy látszik a közönség jobban szereti a pikáns darabokat, mint a hírlapírók. Ezzel némileg ellentmond, hogy két nagyon várt bemutató is fiaskót fial. Shakespeare Szentivánéji álom-ja készületlenül kerül színre. "A rendezés, az illúziókeltés hiánya áll útjában a drámai személyzet sikerének." Hasonló "gyarló előadás" Az ember tragédiájá-nak december 25-i premierje. Szilágyi Berta Évája "nem minden tekintetben sikerült", Ádám szerepében Mészáros Lajos "túlzott pátosszal játszott", Peterdi meg egyszerűen nem tudta Lucifer szerepét. Mindezt tetézte a sok technikai hiba, a mindegyre elakadó süllyedők. A rossz előadásokról természetesen a kritika alaposan leszedi a keresztvizet. Talán ennek hatására írja Fodor Ilonka színésznő a Szegedi Híradó karácsonyi mellékletében: "Azt mondják Isten jókedvében teremtette a művészetet, ha a zsurnaliszták is bírálatunkkor jó kedvűek lennének, akkor több rózsa nyílnék pályánkon, mint tövis." |
133 |
1895. A világtól elzárt városban tölti a színiakadémia téli szünetét a végzős Bartos Gyula, aki január másodikán Szigligeti népszínművében, A cigány-ban, Zsigát alakítva, vendégként színre lép, és óriási diadalt arat. Szülővárosa szeretettel fogadja talentumos fiát. A Napló nem fukarkodik a dicsérettel: "Erre az első debüre Bartos Gyula mindenképp kedvesen emlékezhetik vissza, mert igen figyelemre méltó szép sikere volt{...} Ez a fiatal színész, jó vezetés mellett, egy-két év múlva vidéken az elsők közt lehet."227 Látnoki szavak, melyekhez fenntartás nélkül csatlakozik a város másik lapja is: "Bartos figyelemre méltó tehetség" - állapítja meg elégedetten a Szegedi Híradó.
A szerencse most rövid időre a színház mellé szegődik. Sardou Szókimondó asszonyság-ában a címszerepet játszó Kalmár Piroska remekel, de nem kevésbé sikeres Peterdi Napóleon-alakítása sem. Január 16-án Dumas A kaméliás hölgy-ében Balogh Etel "tanulmánykritikára érdemes nagyszerű játéka" kápráztatja el a nézőket. Mészáros Armandja és Peterdi öreg Duvalja hozzá méltó alakítások. A hónap végén azonban megváltozik a helyzet. Huszonhatodikán "kegyetlenül elbánt az operettszemélyzet egy magyar szerző munkájával, Konti pompás, dallamos muzsikájú operettjével, az Eleven ördög-gel." Ez az elrontott előadás valósággal balszerencse-sorozatot zúdít a jobb sorsra érdemes társulatra. Huszonkettedikén a színházból hazamenet a közkedvelt Dezséri a Széchenyi téren lábát töri. Alig egy hét múlva Végh István festő és színész esik el a síkos úton, és beszakad a feje. Ahogy telnek a napok, egyre több a beteg színész is, és emiatt gyakori a műsorváltozás, ami - mondani sem kell - nem kedvez a színház látogatottságának. Ráadásul a február elejére hirtelen megenyhült időben megindul a jégzajlás, ami azután végképp otthon tartja a megriadt embereket. Még január tizenkettedikén egy különleges kulturális eseménynek adott helyet a Tisza nagyterme. Öt város: Budapest, Temesvár, Arad, Szabadka és Szeged telefonhangversenyt rendezett! A szegedi zenekar Zeller Madarász-ából a "Nagyapám még ifjú volt" kezdetű dalt játszotta a Polgári Dalárda közreműködésével. Vezényelt: Szögedi Endre. Kár, hogy a koncert csak Temesvárott volt hallható.228 Február közepétől a távozó direktor kiváló pesti vendégművészek fölléptetésével teszi felejthetetlenné az elmúlt három esztendőt. Előbb Vizvári Gyula, Ujházi Ede és Márkus Emilia, a Nemzeti Színház művészei, |
134 |
Másnap a Híradóban Liptai Károly búcsúztatja a Somogyi-érát. "Ennek az évadnak a sikereit a művezetés baklövései ölték meg" - írja - "az egész évad kapkodásból állt", amit csak fokoztak a "szereposztási nehézségek. Leszokott a közönség a színházba járásról." Hiba az is, hogy "az operettet és a drámát agyon vendégszerepeltette az igazgatóság."229 Bár van igazság e sommás véleményben, minden azért nem írható a távozó direktor számlájára. A rendezők valóban gyengekezűek és fantáziátlanok voltak, ám a társulat a vidék egyik legerősebb gárdája volt. Az előadások darabosságát, hosszadalmasságát sem lehet a direktornak felróni, azért leginkább a technika felelős. A színház ugyanis oly rossz műszaki állapotba került az utóbbi évek alatt, hogy a működőképesség veszélyeztetése nélkül, egy nagyjavítás már sokáig nem halogatható. Míg Somogyi a szezon minél zökkenőmentesebb befejezésén munkálkodik, a leendő igazgató, Makó Lajos már a jövőre gondol. Beadványt intéz a színügyi bizottsághoz, melyben javasolja, a következő szezontól 10 hónapot játsszon a társulat - a jelenlegi hat hónappal szemben -, s ezzel állandósítsák a szegedi színészetet. A bizottság, február 22-i ülésén tárgyalja Makó indítványát és kimondja, "a színügy állandósítása Szegeden csak nyári színkör építése útján oldható meg, kérelmét tehát teljesíthetőnek nem tartja. Egyben elhatározza, hogy a festői teremmel és díszletraktárral egybekötött nyári színkör építése ügyében kezdeményezőleg fellép és az ügy további tanulmányozására az elnök (figyelmét) - dr. Lázár György - fölhívja."230 Ezzel, úgy tűnik a nyári színkör építésének ügye kedvező fordulatot vesz. Március harmadikán a Szegedi Napló Petur aláírású cikke javasolja, hogy "1896. május 1-én nyissák meg a nyári színkört." A dátum tudvalevőleg a millenniumi ünnepségek kezdete. Harmincadikán a színügyi bizottság és Makó, a Stefánia sétányon szemlét tartanak, és kiszemelnek a színház közelében egy üres telket - a mai Kass helyét -, melyet alkalmasnak találnak a színkör számára. Egyben elhatározzák, hogy az építmény megtervezésével a fa és fémipari iskola igazgatóját, Vig Albertet bízzák meg. Július huszonhatodikán a szegedi városi tanács elé kerül Fellegi Antal törvényhatósági bizottsági tag interpellációja. Fellegi azt kérdi, megépül-e az 1896-os, millenniumi ünnepségsorozatra a színkör? A tanács válaszában leszögezi, se ezzel, sem a színészet állandósításával nem áll |
135 |
Július elején azután már igazi "hazai csemegén" andalodhatnak el a szegediek. A hazaérkező Dankó, daltársulatával a Prófétában lép fel, s ezzel a Kárász utcán álló vendéglő egy csapásra a város leglátogatottabb szórakozóhelye lesz.
Ezalatt az üresen álló színházat munkások szállják meg, s elkezdik a hibák kijavítását. Makó bizalmi embere, Galó György, a Népszínház zseniális díszletmestere és Magyar Ede városi mérnök vezeti a munkálatokat. A mestereknek van mit javíttatniuk! A négy süllyesztő mindegyike hibás, a díszletfelhúzó kötelek oly nyűttek, hogy bármelyik percben halálos balesetet okozhatnak, s az emelvények korhadt deszkái szintén azonnali felújítás után kiáltanak. A műszaki szemlén újra szemet szúr a festőterem és a raktár hiánya, a díszletek rossz állapota, valamint a selejtezésre váró rozzant bútorok riasztó látványa. De komoly gondot jelent az öltözők szűkössége és az is, hogy nincs színésztársalgó.233
|
 |
 |
 |