A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem orvosi fakultása sokáig habozott azon, hogy a fogászati oktatást bevezessék-e az egyetemi oktatásba, holott az 1930-as évekre már a másik két vidéki egyetemen sztomatológiai klinikák is működtek.
Pekár Mihály orvosprofesszor igyekezete és befolyása nyomán a pécsi egyetem tanártestülete 1936 őszén úgy határozott, hogy bevezetik a sztomatológia egyetemi oktatását. A munka az 1936/ 37-es tanév második félévében indult meg, amikor is a sebészeti klinika tantermeiben tartották az elméleti órákat az érdeklődő orvostanhallgatók számára.

Pekár professzor a budapesti Stomatologiai Klinika akkori vezetőjében Szabó József professzorban talált segítőtársat az előadónak alkalmas személy kiválasztásában. Végül több jelölt közül Oravecz Pál volt az, aki megbízást kapott arra, hogy a sztomatológiát, mint egyetemi szakelőadó az orvostanhallgatóknak előadja és a sebészet keretében fogászati ambulanciát is vezessen.

Oravecz Pál a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának tantermében 1937. április 10-én délután tartotta nyitó előadását melynek címe Összehasonlító dentális anatómia volt. A pécsi orvoskari tanári testület mellett jelen volt Szabó József és Hajniss Elemér professzor a budapesti egyetemről, Csilléry András a debreceni, Göllner Lajos a szegedi klinikák képviseletében.

Az ünnepi előadás előtt Gorka Sándor dékán köszöntötte a megjelenteket: „Dr. Oravecz Pál kórházi főorvos urat van szerencsém első beköszöntő előadása alkalmából üdvözölni, hallgatóságunknak bemutatni és munkájához fakultásunk nevében minden jót, nagy sikereket és gazdag eredményeket kívánni, és az Isten segítéségét kérni.
Nem hallgathatom el, hogy munkája nehéz lesz, mert sajnos egyelőre berendezett és felszerelt külön fogászati intézet még nem állhat rendelkezésére. Töretlen úton, verejtékes fáradozással kell az eredményes tanítást és tudományos búvárkodás külső feltételeit fokról fokra előrehaladva szívós munkával megszereznie…Gondoljon csak arra a nagy küzdelemre, amelyek Dr. Nedelko Dömétől kezdve Dr. Árkövy József és Dr. Szabó József professzorok harcoltak végig a budapesti egyetemen addig, amíg a mai budapesti Stomatológiai Intézet élén a hazai fogászat nagyhírű tudós vezetőjével Dr. Szabó József professzor őméltóságával mostani formájában kialakult. Mindig gondolojon Napóleon híres mondására, hogy dicsőségesebb és felemelőbb szegénységből a maga erejéből feltörő nemzetségalapító nemes ősnek, mint a kiharcolt és megszerzett dicsőségbe beleszülető és mindent csak öröklő utódnak lenni.”

Ekkor indult meg a szervezőmunka az egyetemi sztomatológiai intézet létésítésére. Az elméleti oktatás mellett meg kellett teremteni a megfelelő feltételeket a gyakorlati oktatás végzéséhez is. Ehhez alkalmas rendelőhelyiséget és beteganyagot kellett biztosítani. A leendő intézetnek az egyetem saját épületeiben megfelelő helyet biztosítani nem tudott, így a kultuszminisztérium anyagi támogatásával egyelőre egy magánházban béreltek és alakították át helyiségeket a rendelő céljára (Pécs, Ferenciek utcája 33. I. emelet). Az előkészítő munkálatok befejeztével a megnyitásra ünnepélyes keretek között 1938. március 21-én került sor. Az új intézet a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Stomatologiai Intézete nevet kapta, a Neuber Ernő által vezetett Sebészeti Klinika keretein belül működött. Megbízott vezetője Dr. Oravecz Pál lett, mint szakelőadó.

A rendelőintézet helyiségeiről Oravecz Pál a intézet első évéről írott jelentésében számolt be: „Az Intézet helyiségei elég tágasak mai betegforgalmunk és szakoktatásunk részére. Váróhelyiségünkben egyidőben kb. 25-30 beteg ülve várakozhat. Innen nyílnak a betegfelvételi és extractiós szoba, tehát az ú.n. ambulantia, két fogászati székkel felszerelve, továbbá konzerváló (fogtömés) dolgozó, szintén két munkahellyel; innen nyílik még a kis orvostechnikai laboratórium két munkahellyel. Az orvostechnikai laboratorium mellett nyert lakószobát a bent lakó altiszt is. Ambulantiánkkal szorosan összefügg a streilizálóhelyiség, melyben gőzelnyelős, nagyobb típusú sterilizátor és hideg-melegvizes kimosó van felszerelve. Az ambulantia mellett elhelyezett műtőben a mindennapi rövid narkózisok számára műtőasztalunk, steril dobozaink vannak, gyógyszer-, fehérnemű-, kötszerszekrényünk és diathermiás készülékünk. A műtőből nyílik fogászati röntgen laboratoriumunk, sötétkamrával felszerelve és az orvosi öltöző (orvosaink és extractiós gyakorlatra bejáró medikusok részére). Konzerváló dolgozónkból nyílik a kis konzultáló helyiség, megfelelő műszerekkel és pihenővel felszerelve. Összes rendelőhelyiségeink külön-külön hideg-melegvizes mosdókkal vannak ellátva és mindazon berendezési tárgyakkal és eszközökkel felszerelve, melyeket a tökéletes betegellátás szükségessé tesz. Munkahelyeink száma tehát: 8. (5 fogászati szék, 1 röntgen-szék, 2 technikai laboratoriumi dolgozóhely). Berendezés alatt áll: szakkkönyvtárunk és a tanítás célját szolgáló múzeumunk, melyek tökéletessé tétele elsősorban a megfelelő anyagi eszközökön múlik.”

Az intézet 1939-ben kapta meg a szakorvosképzés jogát, a képzésre egy időben felvehető orvosok számát 15 főben határozták meg, egyidejűleg Oravecz Pál megkapta a szakorvos-vizsgáztatás jogát. Ebben az évben Oravecz Pál magántanárrá habilitálták.
Három évvel az indulás után az intézet létszáma a következő volt: egy vezető magántanár, egy díjas tanársegéd, egy ösztöndíjas gyakornok, két díjtalan gyakornok, három szakorvosjelölt. Ennek megfelelően gyarapították a munkahelyeket is. A harmadik év végén már 12 fogászati széken látták el a betegeket.
Az intézet fennállásának első tíz esztendejében jelentős oktató- és tudományos munkát végzett Dr. Kollár Lajos tanársegéd, a zengővárkonyi csiszolt kőkorszakbeli állcsontleletek első értékelője.
Oravecz Pált 1940-ben klinikai főorvossá nevezték ki. 1948-ban egyetemi nyilvános tanárrá nevezték ki, és ezzel egy időben megbízást kapott a sebészettől különvált, önálló Stomatologiai Klinikán az igazgatói teendők ellátására is, melyet 1962-ig haláláig gyakorolt.

A Stomatologai Klinika időszaka

Oravecz professzor halála után 1962 szeptemberétől a rektor Nyárády József adjunktust bízta meg a klinika vezetésével. Az interregnum 1963. novemberében szűnt meg, amikor Schranz Dénest, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karának docensét, az igazságügyi fogorvostan előadóját nevezték ki a klinika igazgatójává.

Schranz professzor működése alatt lényeges változások és fejlődés történt a klinikán. Az klinika elhelyezésére szolgáló ház egyetemi épületté vált, s ezek után sikerült a klinikát részben új helyiségekkel bővíteni, valamint a meglévőket felújítani. Ekkor alakították ki az emeleten az új igazgatói szobát, irodát, könyvtárat, orvosi-vegyi kislabort, fotólabort, egy kisebb tantermet, adjunktusi szobát, múzeumot és egyéb kiszolgáló helyiségeket (öltöző, fürdő, tálaló). A földszinten az orthodontiai rendelőt és váróhelyiséget helyezték el. A klinika fogorvosi munkahelyeinek száma 19 fogorvosi székre emelkedett. Az intézeti igazgatón kívül 3 adjunktus, 5 tanársegéd, 2 szakorvosjelölt és 3 SZTK-fogorvos vett részt az oktatásban és betegellátásban. A klinika teljes létszáma 33 fő volt. Dr. Uj János adjunktus, akinek fő munkaterülete a konzerváló fogászat volt 1968-ban kandidátusi fokozatot nyert, majd 1973-ban docenssé nevezték ki. 1968-ban Terner Kornélia is kandidátusi fokozatot kapott.
Schranz professzor 1969 májusában elnyerte az orvostudományok doktora tudományos fokozatot, majd kinevezték a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinikájának vezetőjévé. 1969 és 1972 között ismét Nyárády Jószef látta el a megbízott klinika igazgatói teendőket.

A szakosított fogorvosképzés bevezetése, a POTE Fogászati Klinikája

1969-re az ország két egyetemén is folyt már szakosított fogorvosképzés, Budapesten és Szegeden. Boros Béla rektor és Tényi Jenő professzor kezdeményezésére az Egyetemi Tanács úgy döntött, hogy Pécsett is vezessék be a szakosított fogorvosképzést. Az egyetem javaslatára az eü. miniszter engedélyezte, hogy az 1972/73-as tanévtől a POTE-n a fogorvosképzés meginduljon.

1972. júliusában új vezetőt kapott a klinika dr. Szabó Imre személyében, aki korábban a szegedi egyetem fogászati klinikájának adjunktusa volt. Jövőbeli terveit megfogalmazva, kimondja, hogy az „oktatói munka szempontjából minőségi fejlődés előtt áll a Fogászati Klinika. Az első időszakot a kettős feladat jegyében tervezem. A munka csak akkor mehet gördülékenyen, ha a klinika minden tagjának, de különösen az oktatóknak a kérdéshez való hozzáállása egyöntetű és pozitív. Az oktatóknak fel kell készülni az eddigi minőségben és mennyiségben eltérő feladatra. Az oktatás minőségi fejlesztése a fő feladat.
Ehhez csatlakozik természetesen az oktatástól el nem választható betegellátás minőségi javítása, új therapiás módszerek bevezetése, a műszerezettség fejlesztése és színvonalának emelése is. 10 éven belül meg kell teremteni a korszerű szájsebészeti, protetikai, konzerváló fogászati, gyermekfogászati és fogszabályozási, valamint a paradontológiai osztályok bázisait, melyek a következő esztendőkben tovább fejleszthetők.
Jól oktatni csak úgy lehet, ha a tudományos haladást szem elől nem tévesztjük, azaz tudományos munkát is végzünk. A tervezet tudományos kutató fő témám: A fogszuvasodás és fogágybetegségek kóroktana, következményei, azok megelőzése és therapiája. Új kutatási irány a caries aethiologia. Vallom a kollektív és kollaboratív kutatómunka előnyeit és célszerűségét. Fontosnak tartom, hogy mielőbb megvalósuljon legalább a főbb kutatási területeken az összehangolt tudományos munka.”

A sztomatológiai klinika épülete nem volt alkalmas arra, hogy otthont nyújtson a fogorvosképzésnek, ezért az Anatómiai és Kórbontani Intézet megüresedett épületét alakították át az új kívánalmaknak megfelelően. A munkálatok 1973-ban kezdődtek, az építkezés 1975. márciusára fejeződött be.
A terveket a Pécsi Tervező Vállalat készítette. A programban megjelölt feladata, a régi épület méretein belül nem volt megoldható, ezért az épület kelet-nyugati szárnya és az észak-déli szárny fele egy további emeletráépítéssel bővült. A tervezőmunkát nehezítette az a körülmény, hogy az emeletráépítést az épület műemléki jellegének megőrzésével kellett megoldani.
Az egy szinttel megnövelt épület földszintjén alakították ki a járóbeteg ellátás osztályait (2 felnőttfogászati osztályt 16 székkel, az ambuláns szájsebészeti részleget 4 székkel, gyermekfogászati osztályt 4 székkel, orthodontiai osztályt 2 székkel, parodontológiai osztályt 2 székkel és a röntgensosztályt). Az első emeleten kapott helyet az igazgatási traktus, a tanlaboratórium 25 munkahellyel, a fogtechnikai laboratórium 5 munkahellyel, az orális biológiai és bakteriológiai laboratórium, valamint a tanterem. A második emeleten alakították ki a fekvőbeteg osztályt, 12 rendszeresített ággyal, a műtőt, a központi sterilezőt, a könyvtárat és a szociális helyiségeket. A fogászati klinika ekkor az ország legjobban felszerelt és az akkori idők legmodernebb fogorvosi képző helye volt.

A klinikát 1975. október 3-án a VII. Egyetemi Napok keretében dr. Lukáts Jenő főosztályvezető adta át rendeltetésének. Ekkor vette fel az intézmény a Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinika nevet.
1975 és 1985 között az eredetileg 20 főre tervezett hallgatói létszámot fokozatosan megnövelték, a hozzá kapcsolódó anyagi vonzatok nélkül. A fogászati gépek és eszközök is tönkrementek elhasználódtak, az épület keleti szárnya 1991-ben csőrepedés miatt megroskadt.
Szabó Imre 1991-ben, nyugdíjazása előtt rektori felkérésre összegezte a klinika utolsó öt évének munkáját: „Az 1987-1992 közötti klinikaigazgatói meghosszabbításom sorban a negyedik. Így a következő évben szakmánk vezetői előtt 20 éves munkálkodásomról adhatok számot. Ez a 20 év csak kezdetben volt reményteljes és szárnyaló, mert a ’70-es évek végétől az ország gazdasági nehézségeire való tekintettel Egyetemünk Vezetősége a fogorvosképzés fejlesztését nem tartotta elsődleges fontosságúnak. Ez azzal a következménnyel járt, hogy mind a felújított klinika épülete, mind az oktatáshoz és betegellátáshoz szükséges gépi eszközök és műszerek elhasználódtak, korszerűtlenné váltak így a nyugathoz történő csatlakozás közeljövőbeni lehetősége illuzórikussá vált és válik. Magam és munkatársaim eddig is mindent elkövettünk, hogy az oktatás és betegellátás nívóját e lehetőség határain belül megfelelő szinten tartsuk. Azonban az 5 éves periódus utolsó 3 évében – eltekintve némi fejlesztési lehetőségtől – helyzetünk tovább romlott.
Tekintettel arra, hogy a Szervezeti és Működési Szabályzatunk idevonatkozó paragrafusa szerint klinikaigazgatói meghosszabításom csak 1 évre lehetséges, így átgondolva nagy elődeim: Árkövy, Balogh Károly, Tóth Károly példáját, erre az 1 éves periódusra való klinikaigazgatói megbízatásomat nem kérem.”

Fogászati és Szájsebészeti Klinika

Szabó Imre klinikaigazgató 1991-ben javaslatot tett a névváltoztatásra: „…a Fogászati Klinika orvosainak együttes javaslatára a klinika nevét Fogászati és Szájsebészeti Klinika névre való változtatását javasoljuk. Az 1975-ben megnyílt, új feladatokkal megbízott oktatási szervezeti egységünk az elmúlt 16 év során olyan fejlődésen ment keresztül, melynek funkcióját, valódi tartalmát az új elnevezés fedné a legjobban.”
1991. decemberétől Szabó János professzor vette át a klinika irányítását. Vezetéssel kapcsolatos terveiben a gyakorlati oktatásnak szán fontos szerepet: „A fogorvosképzés legfontosabb és legköltségesebb része a gyakorlati oktatás. A POTE hírneve szempontjából fontos, hogy a fogorvosi diploma mögött alapos gyakorlati tudás legyen.”
1993. július 1-jétől Szabó Gyula kapott klinikaigazgatói kinevezést.