"Mi voltam én? Ország nélküli fejedelem ."
(Rákóczi Vallomásai)

 

II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én a Zemplén megyei Borsiban született, és 1735. április 8-án hunyt el a törökországi Rodostóban. Magyarország és Erdély fejedelme, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. A református hitéhez odaadóan ragaszkodó erdélyi uralkodó-családból született, de ő már katolikus volt, mert atyja elhagyta a kálvinista hitvallást. Atyját korán elvesztette, anyja 1682 nyarán férjhez ment Thököly Imréhez. Amikor Thököly Imre Bécs fölmentése után a császári csapatok elől menekülni kényszerült, a gyermek Zrínyi Ilonával együtt Munkács várába szorult, innen vitték Bécsbe 1688-ban, tizenkét éves korában. I. Lipót király Kollonich Lipót püspököt nevezte ki gyámjául, s a jezsuiták neuhausi rendházában neveltette.
Egyetemi tanulmányokra Prágába vitték, egy évet Olaszországban töltött, s csak tizennyolc éves korában, 1694-ben tért haza Magyarországra, hogy elfoglalja Sáros megye örökös főispáni székét. Még ez évben feleségül vette a hessen-rheinfelsi tartománygróf leányát, Sarolta Amáliát. A közügyektől elvonultan élt birtokain, és csak 1700-ban szakított nyugodt életével, mikor XIV. Lajos francia király bizalmasan felszólította, hogy álljon a Habsburg-uralmat gyűlölő magyarok élére. Sorsa ettől az időtől kezdve egybefonódik a nemzet sorsával.
Elfogatása, menekülése, szabadságharca Magyarország történetének lélekemelő mozzanatokban gazdag fejezete. 1704-ben megjelent az 1703. június 7-ére keltezett, nemzetekhez intézett kiáltványa: "Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera" (Megújulnak a dicsőséges magyar nemzet sebei). 1703. június 16-án állt az elégedetlenkedők élére, és 1704-ben csaknem egész Magyarország a kurucok kezére került.
A gyulafehérvári országgyűlés 1704. július 8-án Erdély fejedelmévé választotta, de csak 1707. április 5-én iktatta be. 1705 szeptemberében a szövetkezett rendek a szécsényi országgyűlésen vezérlő fejedelemmé választották. 1711-ben kötötték meg a fölkelés befejezését jelentő szatmári békét.
II. Rákóczi Ferenc 1711. február 22-én hagyta el az országot, hogy I. Nagy Péter cárral találkozzék. Soha nem tért vissza hazájába. Társaival Lengyelországba, 1713-ban Franciaországba, 1717-ben Törökországba bujdosott s a török szultán nagylelkűségéből kíséretével Rodostóban élhetett haláláig. A konstantinápolyi jezsuita templomban temették el Zrínyi Ilona hamvai mellé. Felesége 1722-ben halt meg Párizsban; fiai közül József 1738-ban Törökországban, György 1756-ben Franciaországban. Az utóbbival kihalt a Rákóczi-nemzetség férfiága.
A tragikus sorsú, de nemzete kegyeletében örökké élő fejedelem földi maradványait csak 1906-ban hozták haza s a kassai dómban temették el.