| 21 |
 "...ezen alkalmatosságban lévő Theátrumnak felállításában az a fő czél, hogy abban a magyar nemzeti nyelv tökéletesitése által az erkölcsi és polgári boldogság előmozditása lehetőképpen eszközöltessen igy annak Magyar Erkölcsi Theátrum legyen a nevesa benne, bár idegen nyelvü társaságok is kibérelhetik "a magyar Játzó Társaságnak (...) mindenkor (...) elsősége lészen." SzVT ir. 1901/1800 |
| 22 |
 Az Úr 1779. esztendejében, Pozsony városában egy Frendel nevezetű, német ajkú, magyar szívű kapitány röpirata jár kézről kézre. A német nyelven megjelent mű meghökkentő címe: "Egy Magyar Nemzeti Játék Szin Tervezte". A teátrum felépítése mellett érvelő írásban többek között ez áll:"A Földgolyó minden pallérozott Nemzetének, még az Észak legkisebb királyságainak is, vagynak Nemzeti Játék szinjeik, csak Pannónia, eme áldott vidék nem állított még fel kebelében egy Nemzeti Játék szint Fiai s Leányai dicsőségének, okulásának, s pallérozásának előmozditására (...) Ó Haza! Ó Haza! Sötétségben sóhajtozó Anyai Nyelved nem bir még oly hatalommal, s érzékenyitő erővel, hogy könnyeket csaljon ki Thália templomában! (...) Mely boldogság lészen! ha egykor majd a hazai Nyelven megszólaló erény érzetétől fognak sziveink fel-emelkedni!"13 Alig telik el egy évtized, s a derék pozsonyi hadfi óhaja - ha csak részben is - Budán valósággá válik. Különös, hogy az első hivatásos magyar színielőadás létrejöttében ismét egy német, ezúttal egy gróf játszik döntő szerepet. Ugyanis gróf Unverth azoknak a Budán és Pesten lévő játékszíneknek haszonbérlője, melyekben a "Magyar Játszó Szini Társaság" első előadásait meg kívánja tartani. Ám a Társaság megbízott küldöttei hiába "esedeznek több izben a grófnál, engedelmet különféle okoknál fogva nem nyerhetnek" - írja Könyves Máté súgó 1834-ben megjelent Játékszini Koszorú című könyvében. Az elkeseredett tagok kétségbeesésükben a Budán éppen összegyűlt országnagyoktól kérnek és kapnak pártfogást. Báró Orczy László, az országbíró gróf Zichy Károllyal összefogva ráveszi Unverth-et az engedelem megadására. Ő azonban a terembér fejében szép summa előlegre tart igényt. Ráday Pál gróf, a leendő teátrálisták nagy pártfogója, a kért anyagi ellenszolgáltatást "illetlennek találja", s az egyik próba alkalmával emiatt összekülönbözik Unverth-tel, aki haragjában a már megadott játékengedélyt is visszavonja. Ekkor a Társaság ismét "azon Főméltósághoz kényszeríttetett folyamodni, ki az első engedelmet kieszközölte, s nem is csatlakozott reményjében, mert Unverth gróf arra biratott, hogy a Nemzeti Szinész Társaságnak mutatványjait |
| 23 |
előadni, mind a két játékszinen megengedte. Budán előadatott e szerint Simay Kristóf ur forditásai közül: Az Igazházi czimü játékdarab 1790-iki Mindszent hava 25-én."14 Ez a budai karmelita klastromból kialakított teátrumban játszott októberi spektákulum az első magyar hivatásos színházi előadás.
Nem sokkal később Kelemen Lászlónak, az első színtársulat "vezértagjának" ösztönzésére a Társaság "A Magyar Nemezeti Játék szin Alkotványá-t" is megfogalmazta. Ennek első és legfontosabb pontja: "Itt nálunk a Teátrum, nem kenyér kereső Professio Tsupán, hanem olly tisztes élet-módja, a melynek el-mozdithatatlan Tzéljának kell lenni: a Nemzeti Karakter tiszta fen-Tartásának, erősitésének, az Anyai Nyelv Gyarapitásának, az Udvariasság, és az erköltsi tökélletességek elől vitelének."15 Sajnos Thália apostolai Budáról hamarosan kiszoríttatván, e szellemben öt esztendőn át keserves bolyongással járják a két haza nagyobb városait, s míg a színészet Erdélyben erős gyökeret ver, a pesti Társaság 1796 elején feloszlik. Az anyagi nehézségek és Sehy Ferenc ármánykodásai véglegesen megpecsételik a társulat sorsát. Feloszlásukat a Magyar Hírmondó 1796. május 13-ai száma így jelenti be: "A magyar teátrumi társaságról szomoruan irják Pestről, hogy minekutána (...) szép bizonyságát adta volna a gondos iparkodásnak, nem győzvén többé küzködni a szükséggel, szétoszlott." A korábban vezértagnak választott Kelemen Nagyváradra megy és ott gyengén jövedelmező hivatalt vállal. Eközben az Erdélyben 1792-ben megjelent magyar színjátszás egyre nagyobb erőre kap. ". E csecsemő játékszinnek (...) csudálni lehet nevelkedését, midőn meggondoljuk azon terhes nyavajáit, melyeket vett a körülötte lévőknek mostoha dajkálkodásából, és amelyek már sokszor ezt a csecsemőt még a bölcsőben megfolytották volna, ha a magyar nemzet dicsőségére azt valami titkos gondviselés nem támogatná." A teátrum dolga persze ott sem ment gondok, torzsalkodások, személyi ellentétek nélkül. "Fejér János rossz gazdasága annyira vitte a játékszín jövedelmeit, hogy (...) utoljára a játszó tagok látván mind a |
| 24 |
játékszín rongyosodását és annak semmiképpen való nem épülhetését, mind pedig fizetéseket nem vehetvén ki, kéntelenittettek olyan embert keresni, akinek tehetsége nékieknek jobb reménységet nyujtana. (...) Játszószineket idevaló polgár Kótsi Józsefnek általadták. (...) Az öreg Kótsi az egész játszószin dolgaiban csak a pénzbevételhez értvén, annak és a társaságnak szabados igazgatását a fiának engedte által. (...) Érti (.) az ifju Kótsi (...) jól azt a mesterséget, hogy az atyja tudatlanságát használván, fösvénységét megcsalja, de erre a rugó soha nem a játszószin boldogitása, hanem a maga esze futtatása, bolondsága és fantáziája, melynek ujabb-ujabb példáiról minden, aki őtet esméri, fáljolva tehet bizonyságot."16
A magyar színjátszás szerencséjére azonban Erdélyben akadt két ember: báró Wesselényi Miklós, majd Rhédey Lajos gróf, akik szárnyuk alá vették a nagyon is sebezhető, a maga lábán még megállni nem tudó nemzeti színjátszás ügyét. Különös, hogy a magyar játékszín sorsa milyen szorosan összekapcsolódik a szegedi származású Dugonics András személyével. A Honművész 1837-ben az 1794-es színi évadról azt írja, hogy az abban az évben játszott 14 eredeti magyar darabból négy Dugonics műve: az Etelka, szomorújáték 5 felvonásban Soós Márton átdolgozásában; a Bátori Mária, szomorújáték 5 felvonásban; az Etelka Karjelban, érzékenyjáték 4 felvonásban és a Toldi Miklós, Dugonics regényéből Rehák Anna színésznő dramatizálásában. A színjátszás tehát egyre inkább saját életet élő, anyanyelven beszélő művészeti ággá cseperedik és eredményeit Kolozsvár mellett Nagyvárad és Debrecen is élvezheti. Nagyváradról március első napján jelenti a Bécsi Magyar Hírmondó: "Ki nek magyar komédiájok vagyon készen és ezután is akár forditások, akár ujjonan szerzett eredeti Darabok által, ezen nemzeti Institutumot boldogitani tetszik: méltoztassék azt vagy Váradra: a Nemzeti Játszó Társaság Directiojához, vagy Debretzenbe: Senátor T. Domokos Imre Urhoz utasitani (...) A ki pedig Énekes Játékokkal méltóztatik a Teátrumot fel segiteni, fáradságra meg jutalmazására ajánlja a Direkció a Játék harmadik előadásából bé-kerülő Jövedelmet."17 A híradás jelzi, a magyar színjátszók felismerték a nemzeti dráma színre kerülésének fontosságát. A közönség és a |
| 25 |
játszó személyek együttgondolkodása azonos világlátást, hasonló problémaérzékenységet igényel. Szükség van tehát nemzeti drámára, hisz a legtöbb színdarab - még a ma már klasszikusoknak tekintettek is - csak német átköltésben szerepelt a korabeli teátrum műsorán, tehát más nép, más közeg, a fejlődés más fokán álló társadalom konfliktusait tükrözve került a magyar publikum elé.
Talán ennek tulajdonítható, hogy a magyar színjátszás oly sajátságos utat járt be. Az angol, olasz vagy a német színházművészek saját drámaíróik művein alakíthatták játékstílusukat, míg a magyar színészetnek nemzeti gondolkodásától idegen, érzelemvilágától távolálló, kifejezési formáitól élesen elütő tolmácsolást kívánó színműveket játszva kellett életképessé válnia. Az erdélyi színészek a Nagyváradon hivatalnokoskodó Kelemen szeme ellőtt aratják sikereiket. A volt "vezértag" becsvágya nem sokáig tűri a tétlenséget. Miután anyagilag megerősödve érzi magát, elhatározza, újra együttest alapít. Levélben, s talán személyesen is megkeresi volt színésztársait, feltéve nekik a kérdést: hajlandók lennének-e Nagyváradon, vezetése alatt társulatot alakítani?  A kolozsvári Rhédey-ház |
| 26 |
A Bécsi Magyar Hírmondó szerint az akkor Magyarországon tartózkodó "Nemzeti Játszó Társaság (...) 16 Tagokból áll, kik hetenként szokták változtatni a Magyar és Német Darabokat. A költségjek reá megy 500 f-ra (...) Debreczenben egész heteken által játszik a Társaság, de tsupán magyarul." A tudósítás Nagyváradról kelt 1799. július 20-án.18 Hogy az új társulat megszervezésének körülményeit pontosan átláthassuk, idéznem kell Lugosi Döme kutatásának eredményeit. Lugosi szerint "a kolozsvári színészek játékrendje 1798. őszén és télen a következő volt: augusztus 7-21-ig Debrecenben, augusztus 26-tól október 3-ig Nagyváradon, október 4-től november 12-ig ismét Debrecenben játszottak (egy részük ugyanakkor másfelé is), november 12-től december 3-ig Nagyváradon, s aztán december 14-től 1799. március elejéig Kolozsváron. Azonban a kolozsvári eljövetel nem ment simán, beillett az kisebbszerű menekülésbe is, a társulat hiányosan, szétzüllve érkezett meg Nagyváradra s nem birták előadásaikat megkezdeni."19 Ez utóbbi mondat magyarázatot ad egy, a Kelemen feljegyzéseiben szereplő eseményre, nevezetesen arra, hogy őt hat Debrecenből érkező "Játzó Személy" kéri fel, "hogy végső pusztulásukon segitve, és által vevén őket, tetszése szerént igazgatná és élelmekről gondoskodna." Tehát nem csak Kelemen keresi régi tagjait, hanem a bajba került színészek is keresik őt, beléje vetve bizalmukat. Az írás szerint a hat személy a következő: Kontz József a nagyenyedi tógátusból lett színész és felesége Kiss Terézia; a zeneértő, vonzó küllemű, nevéhez méltóan lángoló érzelmű és lángeszű Láng János és hitvese Járdos Anna a remek tragika; valamint egy kezdő komédiás: ifjú Zsoltzai András. Kétségkívül a legfigyelemreméltóbb személy közülük a hatodik, a férjét Erdélybe nem követő Kótsi Jánosné Fejér Rozália, akiről Déryné később így írt: "mondják oly szép volt a szinpadon is (...), hogy Miskolcon egy fiatal tanuló ott ült az első széken s amint Kótsiné remélte szemét rögtön elájult. Mondják nagyon jól játszott is, s azt hiszem a hatás, melyet a fiatalemberre tett, szép szemén kívül játékának is tulajdonítható." A feljegyzésekből tudjuk azt is, hogy Kelemen Nagyváradon a |
| 27 |
színészeket "gondviselése alá oly fel-tétellel vette, hogy ez alkalmatossággal a Pesten el-aludt Nemzeti Jádzó Társaságot ismét fel-élessze."
Lugosi Döme megkísérelte rekonstruálni az új társulat névsorát, mely szerinte így alakult: Bagoly Antal, Kelemen László, Királyi Antal, Lángh János, Papp Gábor, Pataki Benedek, Pesthy László, Rózsa Márton, Varsányi Ferenc, Várady Mihály; A hölgyek: Bagoly Anna, Gáthy Rozália, Liptay Mária, Rehák Józsefné Moór Anna, Várady Mihályné Török Magdolna. A társulat karmestere pedig Szerelemhegyi András.20 A fenti névsor erősen vitatható, hiszen a Kelemenhez segítségért forduló hat színész közül egyedül Lángh János neve szerepel benne. Igaz, hogy a személyek száma pontosan megfelel a Bécsi Magyar Hírmondó korábban idézett, 1799. július 26-ai számában közölt adattal, csakhogy akkor még nem az új társulat lépett fel Nagyváradon. Feltételezhető, hogy Lugosi a neveket a kolozsvári társulat figyelembe vételével - kizárásos alapon - a régi, pesti társulat még aktív tagjainak neveiből állította össze. Anélkül, hogy e felsorolás további vizsgálatára térnénk, nézzük a bizonyítható tényeket. Kelemen együttest alakított, s ha már társulata volt, játszóhelyre is kellett gondolnia. Debrecenbe nem mehetett, hisz ott - Wesselényivel kötött szerződése alapján - a kolozsvári társulat játszott. Szabad város, amely megfelelő teátrumi alkalmatossággal rendelkezett, egyedül csak Nagyvárad volt. Kelemen egy leveléből tudjuk, hogy "különféle viszontagságokon menvén keresztül, valahára találtunk olyan alkalmatosságot, hogy ismét rendbe szedhettük magunkat, és ujabb lábra állásunkat itt Nagy-Váradon a mult télnek kezdetétül fogva utolsó Martiusig e folyó esztendőben folytatta játékait társaságunk."21 Tehát a "magyar Hazai Nemzeti Játszó Társaság" - ahogy maga Kelemen nevezi - 1799 végétől 1800 márciusáig mutatott be előadásokat Váradon. Ezen idő alatt Kelemen - mint feljegyzései is tanúsítják - "a Társaságot nevelte, oktatta, a szükséges Szinezeteket, Ruházatokat, és egyébb requisitumokat tulajdon kötségein meg-megszerezte és maga is személyesen Játszott, és illyen |
| 28 |
 képpen Társaságnak élelméről a lehetőségig szorgalmatoskodott. (.) Nagy-Váradon folytatta Játékait, Társaságának ujjabb fel-állitásánál fogva utolsó Martiusig, egy árendában tartott épületben, a mellyben (...) Baál mulatságokat is adott. Április Hónapban pedig hallgatott a Társaság, mivel a terhes fizetés végett ujabban árendálni károsnak látta, ezért utazásra készült."22 Magabiztosan tehette ezt a Társaság "Proprietarius Kormányzója", mert ekkor már levelezésben állott a szegedi városi vezetőkkel, és tényként nyugtázhatta, hogy a Tisza-parti város szívesen ad helyt társulatának.1799-ben ugyanis megkezdik a város új "curiális házának", azaz az új városházának építését. A harmincezer lelkes régi Szeged helyén a 19. század elejétől valósággal új város születik. A megújulás lelke Szeged Széchenyije és polihisztora, Vedres István (1765-1830).  "Vedres irodalmi munkássága, mintagazdasága, öntöző művei, fásítási programja mellett városi "földmérészként" dolgozott 1786 és 1821 között. A város utcáinak, tereinek kialakításában, a mélyedések, csöpörkék feltöltésében, tehát a városrendezésben máig érezhető nagy hatást gyakorolt a kortársakra"23 - állapítja meg Blazovich László.1799. augusztus 30-án rakják le a Vedres és Swörtz János tervei alapján épülő új városháza alapkövét. A széképületben - feltehetően a színjátékok erkölcsnemesítő hatását a kegyes atyák iskolájában megtapasztalt tanácsnokok ösztökélésére - színházterem is épül, melyről a bölcs városatyák jó előre kimondják: "ezen alkalmatosságban lévő Theátrumnak fel állitásában az a fő czél, hogy abban a magyar nemzeti nyelv tökéletesitése által az erkölcsi és polgári boldogság előmozditása lehetőképpen eszközöltessen igy annak Magyar Erkölcsi Teátrum legyen a neve s benne, bár idgeen nyelvü társaságok is kibérelhetik, a magyar Játszó Társaságnak (...) mindenkor (...) elsősége lészen."24 Tokody György tankerületi főigazgató, Kelemen közeli ismerőse - Szegeden éppen egy rajziskola felállításán fáradozik, - hívja fel a játszóhelyet kereső direktor figyelmét a Tisza-parti városban épülő "curiális házra", amelynek emeletén értesülése szerint színielőadások tartására alkalmas |
| 29 |
Kelemen László levele |
| 30 |
termet rendeznek be. Kelemen 1800. február 14-én levélben fordul a "Tekintetes Nemes Magistratushoz", s felteszi a Társaság számára fontos kérdést: "Meg értvén: hogy Ns Szabad Királyi Szeged Városa azon tzélból nevezetesen, hogy idővel a N. J. Társaság is oda érkezvén Játékait előmutathassa, a végre Theatrumot épittettni méltoztatott, bátorkodom a Tts Ns Magistratus előtt alázatosan esedezni: Méltoztasson engemet Ns Nemzetéhez vonyzó szeretetéből voltaképpen informálni, ha azon Theátrum kész és a szükséges Scenioriumokkal Instruálva vagyon-e és mostanság lehetne-e a Játszó Társaságot abba által költöztetni? Minthogy pedig a Társaság ott leendő mulatásának bizonyos idejét nem tudhattya mostanság, az első mutatandó Játékok száma szerént, milyen áranda lsz határozva?"25 A tanács február 27-én megtárgyalja Kelemen levelét és sietve elküldi válaszát: "Eddig a Játékszin vagyis Teátrum fel nem épült, hanem azon igyekező iparkodással lészünk, hogy azt az idén korábban el készithessük. A mi illetti ennek árendáját, az igen gyenge és tsekély fog lenni, mert mi és népeink inkább gyönyörködnek a játékok szemlélésében és magyar nyelv s nemzet dicsőségében mintsem az iylen árendának jövedelmében."26 E válasz megnyugvással tölti el Kelement, mert arra utal, hogy Szegeden szívesen látják a magyar színtársulat tagjait. Ám a levélben az is ott áll, hogy még nincs kész az épület, tehát megfelelő játékszín sincs a városban. A március végére Nagyváradon csőd szélére jutott direktornak azonban lépnie kell. A társaság megmaradása, s a színészek megélhetése a tét. Nem tehet mást, április 16-ára kitűzi a Szegedre indulás napját. Lugosi szerint "a hivatalos válasz azonban többet tartalmazhatott - mint a fent idézett jegyzőkönyv-, valószínűleg meghívást és bíztatást is, -- mert Kelemen ettől kezdve nagy igyekezettel készült fel a szegedi útra."27 Ezt látszanak igazolni Kelemen következő sorai is: "Ingyen engedett épületben (...) a Jádzó Társaságot Barátságos elfogadásokon kívűl (...) Szabad Szállásokkal és Fuvarozásokkal is segitették." |
| 31 |
 Szegedi polgárőrök az 1800-as évek elején Kikből állhatott a Társaság, mely Nagyváradról Szegedre indult? Korábban már felsoroltuk annak a 16 játszó személynek nevét, akik Lugosi szerint Kelemen újonnan alakított társulatának tagjai voltak. Ám ő a kérdést megkerülve, nem foglal állást abban, hogy valójában kik is jártak 1800-ban Szegeden. Szmollény idézett művében Kelemen 1795-ös társulatának tagjait veszi alapul, s az elszerződötteket kihagyva közülük, arra a következtetésre jut, hogy "a megmaradt 12 tagból s még talán egy-két uj erőből állhatott Kelemennek Szegeden fellépő társulata."
A tizenkét személy: Kelemen László, Kelemenné Lipcsey Mária, Pesthy László, Bagolyi Antal, Pataky Benedek, Varsányi Ferenc, Várady Mihály, Papp Gábor, Rózsa Márton, Nemes András, Károlyi István és Váradyné Török Magdolna.28 A felsoroltak, Nemes András és Károlyi István kivételével Lugosi által megnevezett 16 személy közt is szerepelnek. De csakugyan ők alkották volna Kelemen szegedi társulatát? Véleményem szerint nagyobbrészt más játszó személyekből állhatott a "Nemzeti Jádzó Társaság". Afelől nincs kétség, hogy Kelemen László, aki a jól jövedelmező uradalmi jogász hivatalát hagyta el egykor a színészetért, maga is alakít jellemszerepeket, rendez előadásokat, sőt nem egy darabot maga fordít, s alkalmaz színre. A zeneértő, |
| 32 |
széles látókörű, több nyelven beszélő Kelement higgadt természete és nagy műveltsége miatt választják társai vezetőjüknek. Bizonyosan a társulat tagja a direktor színésznő felesége, Lipcsey Mária is. Nagy valószínűséggel a "debreceni hatok", akik 1799-ben segítségért Kelemenhez fordultak, szintén tagjai voltak a Tisza partján előadásokat adó Társaságnak. Még két színészről állíthatom, hogy megfordult Szegeden: Bagolyi Antalról és Papp Gáborról (mindkettő neve szerepel Szmollénynél és Lugosinál is!). Ők Kelemen első budai társulatának teátristái voltak, s életútjuk eddig felderített állomásai szintén arra utalnak, hogy 1800-ban színre léphettek Szegeden. Mivel a Társaság műsorán opera is szerepelt, felmerül a kérdés, honnan jöttek a zenészek? Maga Kelemen írja fentebb idézett feljegyzésében, hogy "Baál multságokat is adott", feltételezhető tehát, hogy a színészekkel együtt zenészek is elmaradtak Kótsi Patkó János Kolozsvárra települő társulatától, s azok a Szegedre menőkkel tartottak. Azt azonban név szerint tudjuk, hogy ki volt a karmesterük. "Az elkallódott kecskeméti 1798-1800 évi tanácsi jegyzőkönyv 383. lapján 613. pont alatt foglalkozik a tanács Szerelemhegyi (Liebenberger) András Szegedről jött társulati tag kérelmével, aki kecskeméti származására hivatkozva "amagyar nyelvnek gyarapitására és a Magyar Jádzó Társaság fent tarthatásának eszközlésére mint egy 18 Magyar Operákat vagy is Énekes Komédia játékokat készitetvén el" ezek kinyomtatására segélyt kér (...) Ezt a levelet az 1954. év végén megnyílott Színháztörténeti Múzeumban, mint színháztörténeti dokumentumot kiállították"29 E szerint bizonyosra vehetjük, hogy karmesterként Szerelemhegyi András állt a zenészek élén. A fentiek alapján tehát a Szegeden elsőnek fellépő hivatásos színészekből álló "Nemzeti Jádzó Társaság" tagjai: Bagolyi Antal, Kelemen László, Kontz József, Lángh Ádám János, Papp Gábor, ifjú Zsoltzai András; Kelemenné Lipcsey Mária, Lánghné Járdos Anna, Kontzné Kiss Terézia, Kótsiné Fejér Rozália; Karmesterük pedig Szerelemhegyi András. |
| 33 |
 A volt - lebontott - Szent György templom |
| 34 |
 Korabeli térkép a sópajtákkal Mivel a városháza színházterme még csak épülőfélben van, a városatyák ingyen Kelemen rendelkezésére bocsátják a középkori Felszeged plébániatemplomát, a már csak raktárnak használt Szent György templomot. A mai Dózsa György Általános Iskola helyén állott, nagyjából 17x17 méteres templomban építik fel az alkalmi teátrumot. A Kelemen szerint ingyen fuvarral is segített Társaság április végén érkezik Szegedre és május első napjai azzal telnek, hogy a pusztatemplomot a játékok tartására alkalmassá teszik.
A hivatásos magyar színészek első szegedi előadásukat 1800. május 6-án tartják. Műsorukon a Tutorság alól felszabadult ifjú címmel egy vígjáték szerepel. A szegedi színháztörténészek eddig úgy tartották, hogy e játékhelyen május 28-ig bezárólag összesen 13 darabot mutattak be. Ez az állítás azonban mára már megdőlt. A Magyar Kurir 1800. június 20-i számában a következő híradást találtam: "Szeged, 2-dik Jun. Szeged városában is meg jelent a' Magyar Játék Szini Társaság, és az el mult Májusban az itt lévő Publicummal is meg kóstoltatta azon édes gyönyörüséget, mellyet Nemzetünk, mind Anya nyelvének az illyentén |
| 35 |
tárgyra való alkalmaztatásábul érkezhet, mind pedig az illyetén módon fenyt érzékenységeinek és hajlandóságainak kellemetes gyümöltsébül valahára reményelhet. Két első héten Fölső városon egy vólt puszta templomban, mostan pedig mai Magazinumban jádzottak, a' két utolsón azomba a' város közepe felé beljebb jövén, egy üress és tágas Só pajtában mulattak tökélletes meg elégedésre a ' közönséget, mind énekes, mind beszéde válogatott darabjaikkal."30 A fenti sorok cáfolják azt a vélekedést, hogy Kelemen szegedi játszóhelye kizárólag a Szent György templom lett volna. Téves azonban Kerényi Ferencnek az a magyarázata is, melyet e cikkhez fűzött a Magyar Színikritika Kezdetei című kötetben.31 Ő ugyanis azt állítja, hogy a Társaság három helyen játszott: a templomban, a Magazinumban és a Sópajtában. Holott magát a templomot használták Magazinumnak, azaz raktárnak. Tehát valójában Kelemenék május 6-tól 26-ig 11 előadást a teátrummá alakított templomban, kettőt pedig, 27 és 28-án, a Rác piac (kb. a mai Glattfelder téren) szomszédságában lévő, a térépen 2325-ös számmal jelzett, őrház melletti üres sópajtában. Ez a pajta volt ugyanis a legtágasabb és a Palánkhoz legközelebb eső. A városközponthoz közelebb költözés azonban feltehetően nem jószántukból történt. Erről így ír Lugosi Döme: "Már ott játszott a társulat, amikor a megyéspüspök ez ellen tiltakozását bejelentette, és kérte a végzés megmásitását (másoltatását). A városi tanács május 14-én tárgyalta a főpap kivánságát (...) A vonatkozó jegyzőkönyv (758.) ezt a következőkben örökiti meg. 'Olvastatott Kőszeghy László csanádi püspök úr eő nagyságának e f. hónak 13. napján Temesváron költt levele, melyben azon végzést, mely szerint a hajdani Szent György templom féle épületben magyar játék engedtetett meg másoltatni kivánja, melyre visszairatni rendeltetett.' De hogsy mi volt, amit visszairtak, nem tartalmazza a jegyzőkönyv. Abból a tényből azonban, hogy a tanács legközelebb csak a julius 25-iki tanácsülésen foglalkozott ismét az üggyel (1187.) azt mutatja, hogy a püspökhöz irt választ csak Kelemen társulatának távozása után küldték el."32 Ebből Lugosi, aki nem ismerte a Magyar Kurir cikkét, azt a következtetést vonta le, hogy a tanácsnokok figyelmen kívül hagyták a főpap levelét és nem sietve az intézkedéssel, |
| 36 |
hagyták, hogy az előadásokat a használaton kívüli templomban játszák le. A valóság azonban feltehetően az, hogy a Társaság szükségből költözött át a sópajtába. Erre utal az is, hogy az eddig ingyen kapott épület után, az utolsó két előadás helyszíneiért ellenszolgáltatást adtak. Az idézett hírben ugyanis ez áll:
|
| 37 |
Az ismertetett játékrend szerint május 11-én mutattak be Szegeden először operát. A játszott darabok közül kettő magyar szerző, Szentjóbi Szabó László és Kótsi Patkó János műve, egy pedig a kor divatos írójának, Kotzebue-nak a darabja. Mivel három opera is szerepel a játékrendben, így elmondhatjuk, hogy a "repertoár" tükrözi a kor magyar társulatainak műsorszerkezetét. |
| 38 |
 Minden kétséget kizáróan a hivatásos magyar színjátszás maradandó nyomot hagyott a szegediek körében. Talán még nagyobb hatást gyakorolt volna közönségére, ha a város fiának, Dugonics Andrásnak darabjait is bemutatták volna. Érthetetlen, hogy Kelemen műsorán egyetlen műve sem szerepel, holott akkorra közülük már több is megjelent nyomtatásban. A Soós Márton által színpadra tett Etelka például ugyanabban az Endrődy gyűjteményben, mint a Szegeden előadott Arataxerxes.Lugosi ennek okát Kelemen ruhatárának szegényességében vélte megtalálni. Talán nagyobb a valószínűsége annak, hogy mivel a Társaság mindössze 22 napot töltött Szegeden, s ezalatt 13, már eddig repertoárján szereplő darabot mutatott be, újak betanulására már nem maradt ideje. Az újjáalakított társulat Váradon 1799 novembere és 1800 áprilisa között 20 darabbal gyarapította műsorát, de közülük egyik sem Dugonics műve. Pedig a magyar színházak műsorán négy darabbal is szereplő kegyesrendi atya ekkor már Pesten egyetemi tanár. S nemcsak mint szerző, hanem mint a színjátszás lelkes pártolója is hatást gyakorol a tanuló ifjúságra. Balog István, a későbbi úttörő színész, 1806-ban Pesten filozófiát és logikát hallgatva ismerte meg Dugonicsot. Keresetkiegészítésként 12 kemény krajcárért még néma személynek is beöltözött a komédiába, s aztán oly nagy kedvet kapott a színészlétre, hogy otthagyta az egyetemet is. Később erről így vallott: "E szenvedélyt akkori tanárom, jeles irónk, Dugonics András is táplálta bennem némileg; mert ő mint maga is drámairó, gyakran mondá nekünk: - Fiaim! Teátrumba menni ugyan meg van tiltva nektek, de már ma csak elmehettek. Igen szép darabokat játszanak a magyarok! És ilyenkor maga is megjelent egy páholyban."35 Az első hivatásos magyar társulat tehát anélkül távozik Szegedről, hogy a város neves szülöttének egyetlen darabját is előadta volna. Június 4-én a Bécsi Magyar Hírmondó Kecskemétről jelenti, hogy "a Magyar Teátromi Játszók, ide jöttek egy darab időre Szegedről, s már tegnap játszottak is, a közönségnek különös meg-elégedésére."36 |
| 39 |
Bár a városházi színháztermet még 1800. november 25-én felavatják, Kelemen László - aki Budán a karmeliták klastromában, Szegeden pedig Szent György templomában a nagyérdemű közönség örömére először áldozott Thália istenasszonynak - Társaságával többé nem jön a Tisza partjára. Ő maga azonban még egyszer - a teátrum nyilvános árverésére - ellátogat a városba, s mint azt a Városi Tanács 1800. Szent András hava 29-i jegyzőkönyve megörökíti, a Magistrátusba is elmegy, ahol a "közönséges gyülekezet alkalmatosságával (...) személyesen megjelenvén N. Tanácsnak különös figyelmetességét s hajlandóságát Nemzeti Theátruma eránt (...) illendőképpen és érzékeny kifejezésekkel" megköszönte.37
 A mai felsővárosi Szent György templom és rendház |
 |
 |
 |