A szegedi színháztörténet 1719-től 1883-ig terjedő időszakát - mint azt előző, A kőszínház és társulatainak története 1883 - 1944 című munkámban jeleztem, - nem állt szándékomban feldolgozni. Különböző terjedelmű műveikben papírra vetették azt nálamnál jelesebb szerzők: Reizner János, Szmollény Nándor, Lugosi Döme, Osváth Béla és legutóbb a Szeged monográfia készítői. A legújabb kutatásaim nyomán napvilágra került adatok azonban arra késztettek, hogy kiegészítve és a korábbi tévedéseket helyreigazítva, mégis újraírjam e mintegy másfélszáz esztendő színháztörténetét. A korszak fehér foltjait gyakran a legkülönösebb dokumentumok segítségével sikerült felderítenem. Volt, hogy rendőrségi jegyzőkönyvek, máskor - az önkényuralom időszakában, - besúgói jelentések nyomán tárult föl előttem az eddig ismeretlennek vélt események sora.

A közölt dokumentumokat, idézeteket a történelmi hitelesség érdekében betűhűen közlöm, és a gyakran körülményes, cikornyás fogalmazást sem igazítottam mai igényeinkhez. Az okmányokban a nevek esetében is meghagytam a szerzők szerinti írásmódot. A könyv más részein azonban a nevek a mostani, általánosan elfogadott módon szerepelnek. A kötetben szereplő színészekkel kapcsolatos családi jellegű eseményeket - születés, halál, gyermekáldás, - minden esetben ellenőrzött anyakönyvi bejegyzések alapján közlöm.

A tárgyalt időszakot a társulatok gyakori cserélődése miatt nem lehet a színigazgatók személye szerint felosztani. Ezért azt, némileg önkényesen, az adott évekre jellemző színházi szervezeti formák, illetve történelmi korszakok szerint tagoltam.

A jegyzetek, egybegyűjtve, a könyv végén találhatók. Az eddig még sehol nem látott adatokat, - személyes kutatásaim eredményeit, - csillaggal jelöltem.

A függelékben szerepelnek a rendelkezésemre álló források szerinti, - tanácsi és igazgatói iratok, sajtótudósítások, színházi zsebkönyvek, - lehető legteljesebb Társulati névsorok. Az itt szereplő nevek nem szerepelnek a Névmutatóban. A Névmutató a szegedi színháztörténetben jelentős szerepet játszó személyek neveit tartalmazza.

A könyv szerzője nem vállalkozott arra, hogy az előadások művészi színvonaláról a rendelkezésre álló írások, naplójegyzetek és kritikusi vélemények alapján ellentmondást nem tűrő módon véleményt alkosson. Minden ítélet szubjektív vélemény alapján született, e könyv vállalt feladata pedig nem a tévedhetetlen esztétikai véleményalkotás, hanem a szegedi színháztörténet ismeretlen, feldolgozatlan eseményeinek feltárása. Ezért szorítkozik az előadások ismertetésénél minden esetben csupán a korabeli kritikák tárgyilagos közlésére. Azonban, a színész cselekedeteit magánéletének fordulatai is gyakran befolyásolják. Emiatt, bár e könyv elsősorban adatolt színháztörténet, mégsem kerüli el azoknak a személyes örömöknek, bánatoknak, emberi konfliktusoknak, meteorológiai és történelmi eseményeknek érintőleges felvillantását, amelyek hatással lehettek a város és a teátrum történetére. Így azután a könyv nem csak a színház, hanem egy kicsit a város históriája is.

A közölt metszetek, képeslapokon szereplő színészportrék és a Schöpflin Aladár szerkesztette Magyar Színművészeti Lexikon képeinek alkotói ma már kideríthetetlenek. A szerző így nevük feltüntetése nélkül kénytelen köszönetet mondani az anonim készítőknek, s mindazoknak, akik dokumentumokat bocsátottak rendelkezésére.

Külön köszönöm feleségem megértő türelmét, bátorítását.

Végezetül, ha az olvasó úgy érzi, hogy a könyv írója túlságos empátiát érez a színházművészek iránt, ezúttal is kérem, bocsássa meg neki, hisz ő maga is négy évtizedig gyakorolta e szakmát.

Sándor János