Az Új Nemzeti Játszó Társaság
                

85  



"Mi Mindnyájan tehát (...) a fellyebb elő adott Czélokra ugy mint Édes Anyai Nyelvünk pallérozására és a Jó erköltsök oktatására czélzó Nemzeti Theatrale Institutium fenn tartására Egybe állott tagok; kötelezzük magunkat (...) a fellyebb meg irt Kötelességeknek és Törvényeknek szentül való bé töltésére (...) Saját nevünk aláirásával."

Az Uj Nemzeti Játszó Társaság Constitutioja és
Törvényes Czikkelyeiből

86  

Miközben az 1810-es évek elején a két hazában a magyar ajkú színjátszás a fennmaradásáért küzd, Pesten a mai Vörösmarty téri Haás palota helyén 1808. július 16-án lerakják az új német színház alapkövét. Négy év se telik el, s a pompás teátrumot 1812. február 9-én megnyitják, s ezzel - úgy tűnik - a vegetáló "magyar szinjátszás torkára kés kerül." Míg a német színművészet gyarapodik, a magyar játszóhelyek egyre fogynak. 1811-ben az április 3-ai debreceni tűzvészben többek között a "Ref. Oskola épületei, templom, és torony, a fejér ló nevü vendégfogadóház, a nyári teátrom (...) a kegyetlen tüz prédájává lettek."114 "Nagy szerentséje volt az itt tartozkodó Magyar Nemzeti Theátrális Társaságnak, hogy a szerencsétlen tüz előtt még a téli játzó szinből a nyáriba át nem költözött, mert ottan mindenét elvesztette volna."115 Debrecenben tűz, Szegeden - mint korábban már említettük - egy özönvízszerű eső tette játékra alkalmatlanná Thália templomát.

E reménytelennek tűnő helyzetben a magyar színjátszás váratlan szövetségesekre lel a teológiákban és az ifjúság körében. "A Weszprémi T. Nevendék Papság (...) nagy megelégedéssel jádzott anya nyelvünkön a három utolsó fársángi napokban három theátrális játékot, ezen czimek alatt: A változó Szerentse, A Nevelők, Az igazi hazafi. Az első és utolsó szomoró játék volt" - adja hírül a Bécsi Magyar Kurir 1811. március 22-ei száma. A "Nevendék Papság" számos színpadi előadásáról van tudomásunk. A pesti szemináriumban 1810 Böjtmás, azaz március havában két magyar darabot mutatnak be, de 1813, 1814 és 1815 farsangján is játszanak magyar nyelven. Fehérvárott 1812 Böjtelőn (február) állítanak színre "szivreható Theatromi Darabot" a szeminaristák. S a példákat még hosszan lehetne sorolni.

Megélénkül a fiatal műkedvelők tevékenysége is. Pesten 1811 januárjában "néhány Magyar Nemes Ifjak (...) a M. Nemzeti Theátrom-Intézetnek javára előadtak egy Szép Néző Játékot". 1812 januárjában "Temesváron egy válogatott személyekből álló nemes Társaság (...) jádzotta a hamis szemérem név alatt esméretes teátromi darabot", 1813 júliusában pedig "némelly jeles Magyar Ifjak a Magyar Játszó Társaság javára elő adták Béla királynak hadát az Attyával Collin szerént." Végül még egy híradás a

87  

sok közül a Hazai és Külföldi Tudósítások 1815 Szent György hava, vagyis április 15-i számából:

"Somogy Vármegyében (...) a Nemesség (...) nemzeti nyelvünknek nagyobb virágoztatására társaságba állván a köz gyülések alkalmával válogatott Játékokat ád (...) jövedelmét a Pesten épitendő Nemzeti Theátrom fel-segélyezésére ajánlja fel."

A fent idézettek nem csak a színház iránti megnöve­kedett igényt jelzik, hanem azt is, hogy kialakult egy réteg, amely színészutánpótlásul szolgálhat a majdan szaporodó számú teátrumoknak.

Szeged az 1800-as évek első évtizedére jelentős fejlődésnek indul. Az 1799-ben létesült Rajzoló Oskolákba - melynek 1805-ben kereken ötszáz növendéke van! - tanítják a hajótervezés és építés tudományát is. Ekkoriban közel nyolcszáz hajóépítő - úgynevezett super - dolgozik Szegeden, akik kialakítják az ideális folyami hajótípust, a kecses formájú "bőgőshajót". Az országos hírű hajóépítők évente átlag húsz hajót bocsátanak vízre, köztük tengerre is alkalmasakat. A hajóépítéssel egy időben a vízimalomépítés is felvirágzik. A gabonát egylovas taligákon viszik le a Tisza-parti malmokhoz, s azokon szállítják el onnan az őrleményt is. A taligások ugyanúgy hozzátartoznak a város képéhez, mint a vízimalmok és a honi meg a külföldi hajók serege.

A 19. század fordulóján Vedres irányításával megindul a város utcáinak, tereinek kialakítása, a mélyedések, csöpörkék feltöltése, vagyis a tudatos várostervezés is. Megkezdik a Nagypiac (mai Széchenyi tér) kialakítását és kövezését, lassan befejezik a barokk házacskák övezte Templom téren a plébánia, a piarista rendház és az oskolák építkezéseit, valamint elkezdik az ispotály és az új rókusi templom építését.

Miközben a város fejlődik, a magyar múzsa elkerüli Szegedet. Csak német komédiások játékáról tudunk, akik 1811-ben még esténként 7 forintot fizetnek a színházterem bérletéért. Ám a következő évben, amikor 3 forintra mérsékelik a bérleti díjat, még ebből is 1 forint engedményt kérnek "a szinház gyér látogatottsága miatt."116 Augusztusban el is mennek Probsték, akik után novemberben vásári komédiások tartanak három előadást: 23-án Fencolli Bertalan

88  



Tímárház az 1800-as évek elején

társulata kettőt, majd pedig a Piovani-féle "mesterséges ritkaságok" viaszbáb-csoportozatát lehet látni a "hidutczai Quarta-házban."117 Azonban a szegediek érdektelenségének úgy tűnik híre megy, mert ezt követően nem jelenik meg társulat a városban négy hosszú esztendőn át. A színháztermet csupán bálokra, vagy alkalmi látványosságokra használják, mint például 1813. Mindszent hava (október) 8-án, amikor is a város, "hogy Lóczy József királyi biztosnak boldogitó hasznos fáradozásait meg-hálálja szabad bált intézett a városi Theátromi Palotába. (.) Egy szép rajtaütés érte itt ő Nagyságát: mert véletlenül, hogy a palotába bé ért, tsak hamar a Játszó Szin felvontattatott, a Szinbe pedig egy Lucus alkottatván abba egy áldozó oszlopon három szivek fölött" lángoló betűkkel dicsőítő felirat jelent meg.118

A szegedi színjátszás folytonosságát - jelenlegi ismereteink szerint - a diákok által 1815 novemberében bemutatott előadás jelenti. A 27-ei színjátékot az ifjak a Pesti Magyar Színház javára tartják, és bevételét "a magyar szinház

89  

Játszó Társaság fő pártfogójának, Pest vármegyének" ajánlják fel.119

Azt nem tudjuk, hogy ők mit játszottak, de abban biztosak vagyunk, hogy valamikor az ősz folyamán, a leégett felsővárosi óhitű templom felépítése javára "rác nyelven" műkedvelők előadják a Serviánusok belgrádi győzelme című darabot.120 A mű Cserny György címmel a magyar társulatok műsorán is szerepelt. A darab "a bécsi népszínpadok hatását tükrözi" - írja Pukánszkyné Kádár Jolán - " s annak mintájára szerb és magyar népdalokat sző a szövegbe". A dalokat a 15 éves Róthkrepf-Mátray Gábor hangszerelte. A darab a törökellenes Karagyorgye felkelést, tehát korabeli eseményt állít színpadra. Nem csoda, hogy a cenzúra betiltotta 1812-ben. Ennek ellenére a mű a szerb műkedvelők kedvelt darabja maradt. Keletkezésének történetét Szilágyi Pál úttörő színész írta le:

"Balogh István (...) a magyar utczában Bokányi csizmadia házában lakott (...) itt jöttünk össze minden nap ha időnk engedte, ide járt Katona Jóska is (mi csak Jóskának hittuk a későbbi Bánk bán szerzőjét) busultunk s vigasztaltuk egymást, s okoskodtunk, mint lehetne közönséget gyüjteni szinházunkba, beszéltünk egyről-másról, a többi között Czerni György hős tetteiről is. - Megálljatok, kiált valamelyik közülünk, ha nem csalódom Katona Jóska, ezt kellene szinpadra kidolgozni a pest-budai ráczságot (még akkor nem voltak szerbek) mind becsalná a szinházba! A magyarok ugyis elhagytak heutevolée bonton-nak tartották a német szinházba való járást; tulajdon igazgatónk is ott tartott páholyt! - csak hébekorba vetődött be hozzánk, - Balogh István azonnal fel is karolta az eszmét, s minthogy ráczul is tudott valamicskét, magára vállalta kidolgozását. El is készült a darab rácz népdalokkal spékelve az előadásra. Három nappal az előadás előtt hirdették a lapok, előadáskor nem volt hely a szinházban, minden zug zsufolva volt, ugy hogy elbámultunk mennyi rácz van a két városban, 1000 forintnál jóval több volt a jövedelem."121

Míg a deákok és a vélhetőleg rác műkedvelők a játékszínbeli fellépésükre készülnek, levél érkezik a szegedi tanácshoz. Írója a pesti magyar társulat igazgatója, Kultsár István, aki a német színházban tart páholyt! Értesíti az elöljárókat, hogy amíg az új Pesti Magyar Színház épül, 15 tagú társulatot kíván Szegedre küldeni december elején. A

90  

város vezetői sietve válaszolnak: "a társulatot jó szivvel fogadják, és amiben lehet segitik."122

Mi történt Pesten, hogy a nyolc éve ott játszó színészek most ismét Szegedtől kérnek és kapnak segítséget?

Az 1814. év Szent Iván (június) havának 15-ik napján a következő híradás jelent meg a Hazai és Külföldi Tudósításokban:

"Jun. 10-én a Budai Német Ujságban tett 10 nap előtt való Jelentés mellett főbb rendeletekre a Pest városi Ó theátrum a városnak szépitése végett eladatott. (...) A Magyar Theátromi Társaság, melly azon épületben tartotta játékait alázatosan jelenti a Magyar Nemzetnek, hogy azért el nem oszlik, hanem ideig óráig még ott folytatja mutatványait."

Az épületet ugyanis Neumayer Miklós pesti polgár vette meg, aki bizonytalan ideig a színházat továbbra is bérbe adta a társaságnak. "Azonban az 1815-iki esztendő ismét gyászos lőn a pesti magyar szinészetre. Látogatóinak tüze ismét lelohadván, a jövedelem sokkal csekélyebb lőn (...) s ennek következtében Pest vármegye a társaságot elbocsátá 1815-ki julius 1-jén (...) Borsod vgye oltalma alá bizván azt."123




A pesti Rondella

91  

Déryné 76 évesen így emlékezett a történtekre:

"Pestről szinte kikergették a magyar színészeket, elbontván egyetlen színkörüket, a Dunaparton álló úgynevezett Rondellát, mert a Verschőnerungs Comission dísztelennek találta, hogy ott álljon; el vándorolt tehát a magyar a hazában szerte széjjel, hogy elég helye legyen a németnek a magyar fővárosban."124

Azonban Udvarhelyi Miklós és Láng Ádám színészeknek tudomására jut, hogy az oldenburgi nagyhercegné, az orosz cár testvére Budára jön, ezért nem mennek Miskolcra, hanem társulatot alakítanak a neves látogató tiszteletére Budára sereglett főrendek szórakoztatására. "E kis társaság december közepéig játszott a Rondellában, ahonnan a gyér látogatottság miatt Kecskemétre ment."125 Ide úgyszólván ruhátlanul és kiéhezve érkeznek meg, olyannyira, hogy a közönség látja el őket ruhával, szállásukról és élelmezésükről is gondoskodva.

Udvarhelyi Miklós a Magyar Színházi Lapban 1860-­ban megjelent önéletírásában emlékezik vissza 1815 kegyetlen telére, amikor december közepén "sok nyomor közepette" a Rondellában játszó társaság felbomlott. Láng akkor időlegesen német színésznek áll, Udvarhelyi, Udvarhelyiné, Ujfalusi, Kilényi, Szentpétery, Halábori pedig Kecskemétre mennek. Rövidesen utánunk jönnek Pestről Láng Ádám és fia, Lajos, Bősi Anna, Thellerné, Mátrai Franciska, és hozzájuk csatlakozik még Váradi, valamint Szalai is. 1816 tavaszán Udvarhelyi és felesége Debrecenbe távozik, s az igazgatást Lángra és Kilényire hagyja. A megfogyatkozott Társaság április végéig marad Kecskeméten.

Az "Új Nemzeti Játszó Társaság" Szegeddel kapcsolatos történetét a Csongrád megyei Levéltár iratai, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban fellelhető, kézzel írt színlapok, valamint a Napkeletben 1859-ben közölt Kilényi-hagyaték segítségével sikerült rekonstruálni.126

Kecskemét után első útjuk Kiskőrösre vezet. A Kilényi-hagyaték szerint május 6-án már ott vannak, és június közepéig tartózkodnak a városban, majd Kiskunhalasra mennek. Közben Kilényi, a társulat megbízásából Szegedre utazik, hogy előkészítse vendégjátékukat. Szegeden

92  

még minden bizonnyal találkozik az áprilisi nagy árvíz nyomaival. A katasztrófáról így ír a Hazai és Külföldi Tudósitások Szent György (április) havának 27. napján:

"Leirhatatlanok városunkban a víz árja által okozott kárjai. Nemtsak egész környékünket el lepte a viz: hanem a töltéseken is által vervén magát a városnak nagy részét elöntötte, ugy hogy 1500-nál több ház leomlott. (...) Vásárhely és Szeged között ama szép töltést ugy megrontotta, hogy a két város között mindenütt hajón kell járni."

A hatalmas kár ellenére szívesen fogadják a színjátszók követét, és a fellépést engedélyezve a színháztermet ingyen a rendelkezésükre bocsátják. Láng Ádám levélben mond köszönetet a város vezetőinek, egyúttal megküldi a "Játszó Társaság" alapszabályait, s jelzi, hogy a társulat július 26-án indul Kiskunhalasról Szegedre, és 28-án már játszani is fog.127

"Az Uj Nemzeti Játszó Társaságnak Constitutioja és Törvényes Czikkelyei" öt paragrafust tartalmazó szabályzat. Ebből négy az igazgatóság tagjainak kötelezettségét taglalja, az ötödik pedig 13 pontban a "Játszó Tagoknak" feladatait és jogait rögzíti. Ezek közül a legfontosabbakban az aláírók kötelezik magukat, hogy egy évig nem hagyják el a Társaságot; a "nékiek adott Rollét vagy Személy viselést válogatás és kifogás nélkül" eljátsszák; "a rágalmazó, szidalmazó, káromkodó, garázda, sértegető beszédet" kerülik; a próbákra pedig rendben eljárnak. Tudomásul veszik "a néma Rollé senkit sem alacsonyit meg". Vállalják, hogy "egymáshoz minden tisztelettel viseltetnek", és az "erkölcstelen magaviseletü (...) immorális Charactert" a Társaságból "ki rekesztik."128

Mint később látni fogjuk, e kemény és különös pontok nem ok nélkül kerültek be a közösen fogalmazott szabályzatba, melyet négy "Asszony személy" és tíz férfi ír alá. Ők tizennégyen az 1816. július 28-án előadásait megkezdő, "Új Nemzeti Játszó Társaság" tagjai.

A "Játszók" társigazgatói Láng Ádám János felvigyázó és Kilényi Dávid perceptor, azaz a pénzügyeket kezelő személy. Ujfalusi Sándor ellenőr, Szentpétery Zsigmond jegyző, Farkas József, Várady Károly, ifj. Láng Lajos, Halábori Miklós, a kellékesi feladatokat is ellátó Koncz József színészek, valamint Kramarits János szabó. A négy

93  



A kontraktus első oldala

94  



A színészek aláírása az utolsó oldalon

95  

színésznő: Bősi Anna, Thellerné Ludvig Borbála, Mester Franciska, valamint Láng Mária.

Az előadások július 28-án valóban elkezdődnek, és a közönség nagy megelégedésére augusztus végéig tartanak. Ekkor - talán mert az árvíz sújtotta szegediek anyagilag kimerülnek - a Társaság Kiskőrösre települ át. Ezt bizonyítja jegyzőkönyvük, mely szerint szeptember 3-án már meg is érkeznek Kőrösre.

Lehet, hogy éppen a Szegeden játszó magyar társulatnak köszönhető az a figyelemre méltó esemény, amiről a Hazai és Külföldi Tudósítások 1816 Szent Mihály (szeptember) havának 21-ik napján tudósít:

"Szegedről aug. 26-án. A Városi Lyceumban 16 és 19-én tartott köz próbán (...) Tisztelendő Jamniczky Gellért Szt. Ferencz Szerzetbeli hajdan jeles Lector, most Guardián, deák nyelven tevén a kérdéseket, Alaga István Tanuló ki máskor deák nyelven adott feleleteivel magát megkülönböztette, most Érdemes Hallgatóktól engedelmet kért, hogy magyarul felelhessen. (...) Ő példáját követte Horváth Antal, Belovits Ignác, Kiss Mihály, Vidakovits Ferencz (...) Mellyre nézve az egész Hazától köszönetet érdemelnek az Ajtatos Iskolákbeli Tanitó Urak, hogy a Hazafiui lelket nem fojtják hanem inkább a mint illik minden módon ápolgatják."

De térjünk vissza a Láng-Kilényi társulat további sorsához. A jegyzőkönyv tanúsága szerint szeptember elejétől október 14-ig játszanak Kiskőrösön. Ez idő alatt Kilényi visszatér Szegedre, és 1816 szeptemberétől 1817 augusztusáig 800 forintért kibérli a "Curiális Ház Tántz Palotája Játék szinye Piatzra való szeglet és a Teátrom mellett való öltözködő szobája s konyhája" egyszóval összes helyiségeit, amelyekben "Farsangi időkben a meghatározott napokon tisztességes mulatságokkal a Publicumnak kedvét keresni" tartozik, mint árendátor. A kontraktust szeptember 19-én írják alá, ám október 25-én ehhez még egy kiegészítést fűznek. Ebben leszögezik, hogy a szerződés csak akkor lép életbe, ha a kamara hozzájárul, de ha 1817. január 5-ig tilalom érkezne, akkor a megállapodástól mindkét fél eláll, és a város garantálja, hogy a Társaságot nem éri kár.129

96  

A fentiekből arra következtethetünk, hogy Kilényiék 1817. január 5-e előtt nem kívánnak visszatérni Szegedre. Annál is inkább nem, mert mint Gerold László megjegyzi, Lángék, szegedi tartózkodásuk alatt engedtek a marosvásárhelyiek kérésének "legalább 2-3 hétre által rándulna a társaság" de "olyan feltétel alatt, hogy hosszas időt ott nem töltvén el, hanem Nemes Theresiopolis városának már eléjük tett igéretének elmulhatatlanul eleget tenni tartozván november elejire az oda való menetelést' határozták el."130

A társulat október 14-én elindul és 16-án meg is érkezik Vásárhelyre, csakhogy nem Marosvásárhelyre, mint Ge­rold hiszi, hanem Hódmezővásárhelyre! Bizonyítja ezt a Kilényi-hagyatékban lévő jegyzőkönyv, valamint a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium könyvárában található hét kézzel írt színlap. Közülük kettőn dátum is szerepel: "Vásárhellyen 3 november" illetve "Ma Szombaton November 9dik Napján 1816" felirat formájában. Hódmezővásárhely és nem Marosvásárhely melletti bizonyíték még, hogy az előadott Jeannot és Collin című érzékenyjátékot Florian után franciából Nagy Ferenc hódmezővásárhelyi "fiskális úr tette át magyarra". És ha még ezek után is kétség támadna valakiben a helységet illetően, Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei című könyvében kizárja a társulat marosvásárhelyi szereplését (l.: 90-92. o.), és csak a két Láng jelenlétét engedi meg 1817 nyarán!

Tehát az "Új Nemzeti Játszó Társaság" október 16-án megérkezik Hódmezővásárhelyre. Még azon a napon gyűlést tartanak, ahol Láng Ádám bejelenti, "hogy ő nem kivánna a Társaságnál maradni Tsak tavaszig, egészen elhagyván actorságát." A tagok döntésük előtt egy hónapi gondolkodási időt kérnek, s végül Vásárhelyen a november 13-ai rendkívüli gyűlésükön bejelentik, hogy elfogadják Láng lemondását, és új igazgatóul "a Társaság magának közönséges megegyezéséből Kilényi Urat választotta." Megállapodnak abban is, hogy Kilényi kifizeti a Társaság "minden Jószága" árát és azt "Érdem és proportio sze­rént" felosztja.

Talán érdemes betekintenünk ebbe a ritka számadásba.

"Die 13-dik Novembr extraordinális (...) A Társaság Jószága tesz 1300 ftot, elosztatik illy renddel: Kilényi Úr

97  



Vásárhelyi kézzel írott színlap

98  

226 ft 40 kr, Ujfalusi Úr 266 ft 40 kr, Szentpéteri Úr 266 ft 40 kr, Halábori Úr 100 ft, Farkas Úr 80 ft, Koncz Úr 60 ft, Várady Úr 40 ft, Bősi Leány Asszony 60 ft, Thellerné Ifi Asszony 40 ft, Fanni Leány Asszony 20 ft.

N.B. A Társaság Láng Urnak öregségét tekintvén ámbár a Társaságnál tovább nem maradna mind az által fiával együtt a Társaság nekiek 100 ft ajánlott."

Ez a felosztás - a távozóban lévő, idő előtt szerződést bontó Lángékat kivéve - egyben a színészek társulaton belüli súlyát is jelzi, valamint azt, hogy a színésznők akkoriban nem nagy beccsel bírtak. Különös, hogy a felosztásból kimarad a "Constitutiot" aláíró két személy: Láng Mária és Kramarits János. Ugyan miért? Kramaritsra még könnyű a magyarázat, hiszen ő nem színész, hanem szabó és mindenesként van a társulatnál, Láng Mária kihagyására azonban csak egy indok lehet, nevezetesen, hogy ő már ekkor nincs a társulattal. Ezt támasztja alá, hogy a hódmezővásárhelyi színlapokon ő nem is szerepel. Viszont találunk két új nevet a színésznők között: "Fanni Leány Asszony" - ő kapott osztalékot! - és "Johanka kisasszony" nevét. Fanniról sajnos nem tudunk semmit. A "Johanka" név pedig valószínűleg Ecsédi Jozefát (?) takarja, aki pályaadatai szerint 1816-ban szerződött Kilényihez, esetleg Széppataki Johannát (?), Kilényi későbbi feleségét.

S hogy az osztozkodásból miért hagyták ki Mester Franciskát, nem tudjuk. Pedig ő játszott Vásárhelyen, sőt jutalomjátékául adták Katona József: Lucza széke karátson éjszakáján című darabját. Rejtély, hogy vajon miért éppen a pesti Hacker-szálában is játszó úttörő színésznőt nem találták méltónak a részesedésre!

A Társaság november 20-a táján tartja utolsó vásárhelyi előadását, A fiúi szeretet ereje című érzékenyjátékot. Ezután feltehetően "Fanni Leány Asszonnyal" és Ecsédi Jozefával (?) kiegészülve elhagyják a várost. Az bizonyos, hogy ekkor még nem Szegedre térnek vissza. Arról azonban, hogy hova mennek, csak közvetett bizonyítékaink vannak. Mint már korábban - Gerold Lászlóval kapcsolatban - jeleztük, Lángék ígéretet tettek Theresiopolis, azaz Szabadka városának, hogy vendégjátékaikkal felkeresik. "Bizonyossággal nem állítható, hogy Lángék 1816. novemberében valóban jártak Szabadkán - írja Gerold. "Feltételezésünket azonban megerősíti az első fennmaradt

99  

színlap, Goethe Clavigojának kézzel írt színlapja, amelynek hátlapjára 1817. január 1-jei dátummal Voinits Simon elismervényt állított ki 12 átvett forintról. A dátum nélküli színlap minden bizonnyal 1817. előtti, feltehetőleg 1816. végéről származik."131 Ha elfogadjuk ezt az állítást - és miért ne fogadnánk el? - akkor Kilényiék november végétől feltehetően december 20-a körüli időpontig tartózkodnak Szabadkán. A karácsonyi ünnepek norma napoknak számítanak, tehát nem tartanak előadásokat, hanem a hónap végén vagy január első napjaiban visszatérnek Szegedre. Feltehetően ekkor csatlakozik hozzájuk Megyeri Károly, a későbbi neves komikus, akiről Tiszaközy, a Honművész szegedi tudósítója az 1833. május 18-ai számban azt írja, hogy 1817-ben "szinpadunkon kezdette ő szép pályáját."

A most már Kilényi igazgatása alatt "Magyar Színjátszó Társaság" néven működő együttes nem várva meg a kamara döntését, még január elején befizeti a "curiális ház" bérelt termeinek árendáját.132 Miután a szerződés végleges aláírása február végén történik meg és a bérlet 1817. augusztusáig szól, a Társaság a tavaszt minden bizonnyal a városban tölti.

Ugyan milyen lehetett ez a Kecskemétről kirajzó színész társaság? A Napkeletben megjelent, Kilényi-hagyatékból származó írásokból, fegyelmi jegyzőkönyvekből arra következtethetünk, hogy igen fegyelmezetlen! Várady Károly például a "Felvigyázónak illendő megszólitására, hogy próbáljon ugy, ahogy illik, és Generális próbán a Rollét ne olvassa, annyira fel pattant, hogy mind a Felvigyázót mind az egész Társaságot szemtelenül motskolta gyalázta."

Gyakoriak a próbamulasztások is. "Ujfalusi és Szentpéteri Urak Embergyűlölés Generális próbáján két jelenéseket elmulasztották" a Hamlet "grillis próbáján Halábori Ur szó nélkül két Jelenést, Ujfalusi Ur és Váradi Ur szóval egy Jelenést mulasztott."

Megesik, hogy a szerződés szerinti kötelező statisztálást egyszerűen megtagadják. "A Themistocles nevü Játékba néma személyeknek Szentpéteri Ur, Farkas Ur és ifju Láng fel nem öltöztek."

100  

Se szeri, se száma a szöveg nemtudásának is. Az alkalmankénti kisegítő személyzet sem áll feladata magaslatán. Az "Aurórában (...) Koncz Ur mint Requisitor a Világositást későn tette meg és az Üléseket a Publicumnál rendbe nem rakta", a Tulok Máté előadásán pedig "a sugó hamar csengetett a változásra."

S horribile dictu botrányokozás is előfordul. A május 6-án tartott gyűlésen "feladatott Farkas és Halábori Urak közt történt személyes megsértés, melly is a Biliard jadzas végett esett köztük a Biliard szobában. (...) Egymást piszkolták, taszigálták s becstelenítették. Halábori Ur még bünösebbnek találtatott, mivel Farkas Urat érzékenyen nyakon is verte."

Bár a fegyelmezetlenségeket minden alkalommal pénzbírsággal torolják meg, a rend helyreállítása érdekében Szegedre való bevonulásuk előtt közös akarattal megalkották a Társaság "Törvényes Czikkelyeit." S mint azt az előzmények tanúsítják, szükség is volt rá! Persze némiképp magyarázható úttörő színészeink időnkénti deviánsnak tűnő viselkedése. A Hazai és Külföldi Tudósítások szerint az "1816-dik esztendő végén Magyar és Erdély Országban Öt Nemzeti Theátromi Társaságok állottak, mellyeknek tökélletesedésöket, és öregbedésöket annál bizonyosabban várhatni, mennél szebb előmenetelt tettek tsak néhány esztendő óta is. Ezen társaságok mostanában játszottak M. Országban: Miskolczon, Debreczenben, Szegeden, és Komáromban; Erdélyben pedig Kolozsvárott és Maros-Vásárhelyen."133

Az öt Társaság még száz tagot sem számlálhat, miközben a játszó személyek a legkülönbözőbb társadalmi és műveltségi szintet képviselik. Vegyük például a szegedieket. Kilényi a francia háború katonájából lett színész. Láng egy jegyző fia volt. Szentpéteryt papnak szánták, de színésznek szökött. Ujfalusy az írnokságot cserélte színészetre. Farkas az egyetemet hagyta oda, ifj. Láng színészgyermekként megörökölte a mesterséget. Thellernét Szentpé­tery hódította el a német színészektől, így lett a magyar anyaszerepek birtokosa. Halábori, Várady, Kontz és a többi női tag előéletéről semmit sem tudunk. Csoda-e, hogy ez a sokfelől jött, sokféle ember nehezen csiszolódik össze? És mégis együtt maradnak, hogy szolgálhassák a magyar nyelv és pallérozódás szent ügyét.

101  



Vásárhelyi kézzel írott színlap

102  

A szegedi színészet történetével korábban foglalkozó kutatók - dokumentumok hiányában - nem tudtak feleletet adni arra, hogy milyen darabokat adhatott elő az "Új Nemzeti Játszó Társaság" Szegeden. Mi most a Kilényi-hagyatékban lévő jegyzőkönyv és a hódmezővásárhelyi kézzel írt színlapok segítségével megkíséreljük összeállítani a bizonyosan eljátszott darabok sorát.

Miután három városban, Kecskeméten, Kiskőrösön és Hódmezővásárhelyen azonos című darabok is szerepelnek a jegyzőkönyvben, joggal feltételezhetjük, hogy azok állandóan a Társaság repertoárján vannak, tehát nagy valószínűséggel eljátszották azokat Szegeden is. Ezek a darabok a következők:

Tulokmányi Máté - vígopera, Perinet után Stegmayer, ford.: Láng;
Tettetett beteg kisasszony - vígjáték, Landes - Seelman Károly;
Temistocles vagy A haza szeretete - érzékenyjáték, Metastasio, ford.: Jósika János;
Házi orvosság - vígjáték, Weisse után átdolgozta Simai Kristóf;
Mardosó lelkiismeret - érzékenyjáték, Kotzebue;
Embergyűlölés és megbánás - érzékenyjáték, Kotzebue, ford.: Korén Zsigmond;
Intermezzo - vígjáték, Kotzebue, ford.: Csáthy Gábor;
Aurora - érzékenyjáték, Scholden-Láng;
Zaire - színjáték, Voltaire, átdolgozta Hensler;
Lassu víz - ?, Schröder - Molnár János;
Siket néma vagy a passzionátus pipás - vígjáték, Hunnius-Hatvany;
Kun László és Berényi Jolanta - ?, Bertuch-Dugonics;
Angyal Bandi - vígjáték, Benke József;
A kinzó (borzasztó) torony - rémdráma, Katona József;
Véletlen atya - ?, ?;
Hamlet - dráma, Shakespeare, ford.: Kazinczy.

103  

A fenti 16 színmű cím szerint megemlíttetik a fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyveiben. A számunkra fontos színházi okmányok Kecskeméten, Kiskőrösön és Hódmezővásárhelyen íródtak 1816. április 15-e és november 13-a között. Az iratok tanúsága szerint a Temistoclest és a Tulokmányi Mátét Kecskeméten és Kiskőrösön is játszották. Azt is tudjuk, hogy a Hamlet nem csak Kiskőrösön volt műsoron, hanem - mint azt Horváth Döme a Vegyes művek című könyve I. kötetének 178. oldalán írja - Kecskeméten, a Kecskés vendéglő kertjében is, sőt ott műsoron voltak szerinte még:

A makrancos hölgy - vígjáték, Shakespeare;
Az üstökös csillag - vígjáték, Katona József;
Lucza széke - vígjátékkal elegyített erkölcsi játék, Katona József színdarabjai is.

Így ezeket szintén felvehetjük a Szegeden valószínűleg bemutatott darabok közé. Ám a Lucza széke Hódmezővásárhelyen ugyancsak műsordarab volt, éppen úgy, mint a Kiskőrösön bemutatott Dugonics-mű, a Kun László és Berényi Jolanta, továbbá Benke darabja, az Angyal Bandi! Ezért a szegedi előadások közé sorolhatjuk vélhetően a Vásárhelyen színre került, kéziratos színlapokról ismert többi művet is, úgymint:

Lannassa - szomorújáték, La Miere, ford.: Kazinczy;
A keresztes vitézek - nézőjáték, Kotzebue, ford.: Ónody Jonathán;
Jeannot és Collin - érzékenyjáték, Florian után áttette Nagy Ferenc;
Ház és telek eladó - vígjáték, ?, Ford.: Láng;
A fiui szeretet ereje - érzékenyjáték, Florian, ? című és szerzőjű színdarabokat.

Végezetül műsoron lehetett a Gerold László által említett, feltételezett szabadkai vendégjátékuk egyetlen fennmaradt színlapján szereplő:

104  

Clavigo - szomorújáték, Goethe drámai műve is.

Nagy valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy a felsorolt 25 színpadi mű szerepelhetett az 1816. július 28-tól - megszakításokkal - 1817 tavaszáig, esetleg nyár elejéig Szegeden működő Társaság játékrendjén. A műsor szerkezete - az ismert művek alapján - megfelel a kor játszási szokásainak. Azonban a darabok közt feltűnő túlsúlyban van a vígjáték és az érzékenyjáték (10, illetve 6 mű) a többi műfaj rovására. Az énekesjátékot pedig egyedül csak a Tulományi Máté című "vígopera" képviseli. Ez utóbbi adat arra utal, hogy Kilényinek feltehetően nem volt zenekara és megfelelő számú énekes színésze.

Miután játékait Szegeden befejezte, a Társaság - Reizner szerint - a korábban felsorolt városok mellett még "ellátogatott Makóra, Becskerekre, Bajára" is.134 Azonban a becskereki vendégjáték nem jöhetett létre, mert Káich Katalin bebizonyította, hogy az első színtársulat csak 1832-ben járt ott.135 Ugyanakkor Baján játszhattak, hiszen a városnak már a 18. századtól volt színházterme a Haynald utcai Bárány fogadóban. Makóról ugyanezt bizonyosan nem állíthatjuk, mert onnan 1830 előttről nem maradt fenn hiteles adatunk.




Hódmezővásárhely a XIX. század közepén

105  

Lugosi Döme, aki a Magyar Színművészeti Lexikon "Szegedi színészet" címszavát írta, úgy véli, 1817-ben Abday Sándor színigazgató társulata is felkereste Szegedet. Ma már tudjuk, tévedett, hisz az 1800-ban született Abday még csak akkor állt színésznek Debrecenbe.

Biztos tehát, hogy az 1817-es esztendőben egyedül a Kilényi-féle együttes járt Szegeden. A társulatból kivált idős és ifjú Láng, valamint Láng Mária - "Mária kisasszony" néven - a kolozsvári társulathoz csatlakoznak és velük július végén már Brassóban lépnek színre.

A többiek hosszú vándorút után egy év múlva Aradra érkeznek, "megszaporodva létszámban, megerősödve Kilényi Dávid vezetése alatt a művészeti képességekben is." Ez a 22 színészből álló Társaság nyitja meg 1818. június 16-án a Hersel kereskedő építtette új aradi teátrumot, és ők alkotják majd a magyar operajátszást meghonosító zenés társulat magját. Az együttes fegyelme ekkorra már megszilárdul, a művészek felkészülten lépnek a közönség elé, és a siker nem is maradt el. "A megyegyűlésre egybegyűlt rendek Kilényi előadásait rendkívüli tetszéssel fogadták. (...) Kilényi társulata művészi kitűnőségeiben előreláthatólag felösmerték az aradmegyei nemesség művelt körei a nemzeti művészet ébredését."136