Utószó

225

A történettudomány más tudományágakhoz hasonlóan a középkor óta nagy fejlődésen ment át. Kezdetben a királyok történetét írták le, és tanították az iskolában. Később az ország, a haza története került a történészek látószögébe, majd tovább bővült az érdeklődés. A polgárság színre lépésével a szabadság, a nemzet története lett hangsúlyos, erre figyeltek a kutatók. A tárgy oktatására egyúttal katedrát szerveztek az egyetemen. Jacob Burghardt nyomán a filozófia és a művészetek kutatása jelent meg a történelem témái között. Dilthey, Troeltsch és Meinecke pedig a művelődéstörténetet — amelyet hazánkban szellemtörténetnek neveztek — hozták a történeti kutatás körébe, majd a gazdaság és technika kutatásának beemelésével tovább szélesedett a paletta.

A nyugati történetírásban a pozitivista, majd szellemtörténeti szemlélet után a francia Annales iskola kutatói a totális történetírás gondolatát — amely a múlt minden szegmensére kiterjed — tűzték zászlajukra. Közben az egykori szocialista táboron belül a szocialista történetírás jelent meg, amelynek elveit az állami ideológia, a marxizmus jegyében (alap és felépítmény, osztályharc primátusa) fogalmazták meg. Ugyanakkor igény támadt a múlt gazdaságának és társadalmának egyre részletesebb bemutatására.

A fenti korszakok történetírásának irányzatai hatottak városunk történetírására is. Reizner János monográfiája a pozitivizmus jegyében született, széles forrásfeltárásra alapozva készült el, a kor legjobb városmonográfiáinak egyike. A két világháború közötti rövid összefoglalásokra, l. a Csíkváry Csongrád megyéjében Szegedről írott részt, hatott a művelődéstörténeti felfogás. Az újabb összefoglalóra, a Kristó Gyula főszerkesztésében öt könyvben megjelent négy kötetes monográfiára Reizner után majd egy évszázadot várhattunk. A korszak szellemisége jegyében született alkotás Reizner művéhez hasonlóan ugyancsak a korszak legjobb városmonográfiái közé tartozik. Összefoglalónkban erre az elsősorban szaktudósok számára készült műre támaszkodhattunk.

A totális, valamint a marxista történetírás megszűnte után a tudományokban a posztmodernizmus, a szkepticizmus korát éljük. A kor történész gondolkodói kétségbe vonják az idő folyamatosságát a történelemben, azt megszakítottságok és újrakezdések sorozataként látják. Kételkednek abban, hogy a történészek módszereivel a maga teljességében visszaperelhető-e a múlt, hangsúlyozzák a történetírók szubjektivitását. Kételkednek abban, hogy a forrásként kezelt egyes narratívák valóban a múlt hiteles dokumentumaiként használhatók-e a történészek által. Mindezen meditációkból, elméleti fejtegetésekről bőven olvashatunk Gyáni Gábor Posztmodern káron című kötetében.

226

A fentiek ellenére szükségét érezzük a történetírásnak, még akkor is, ha ugyancsak tisztában vagyunk vele, hogy a történetíró a szubjektivizmusát stílusával, az adatok válogatásával, azzal, hogy melyik ténynek és összefüggésnek milyen hangsúlyt ad, nem kerülheti el. Sőt vállaljuk ezt. Tisztában vagyunk vele, hogy egy történet többféleképpen adható elő, mint ahogyan egy hegy csúcsára, azt több oldalról megközelítve lehet feljutni. Éppen ez adja a történetírás mindenkori aktualitását és szépségét.

Jelen kötetben, Szeged rövid történetében az elődök munkáira támaszkodva adunk egy látószögű foglalatot városunk múltjáról. A mű a város érdeklődő nagyközönsége számára készült. Bálint Sándor Szeged városa című könyve óta ilyen igényű összefoglaló nem készült. Adatokban gazdag, mégis olvasmányos írást szándékoztunk készíteni, amely az érdeklődő olvasók számára még éppen élvezhető, befogadható, és mentes a szakcikkek részletező fejtegetéseitől. Az utolsó nagy fejezetet kivéve főképp eddig ismert adatokra épít, azonban azok más szempontú összerakásával nem egyszer új eredményre jut, mint például a város középkori képének a bemutatásával, vagy azzal, hogy a város gazdaságával a neolitikum óta mennyire kötődik a Balkánhoz. Az utolsó fejezetet írva pedig nyilvánvaló lett, hogy az utolsó 50 év történetének monografikus feldolgozása halaszthatatlanná vált.

Mivel tisztában vagyunk vele: az eseménysorokban törvényszerűségeket kereső történész kevéssé képes visszaadni: mit: érzett, hogyan élte meg a tárgyalt korszak embere saját korát, ezért egy-egy történeti jelenséget alkalmanként korabeli forrásrészletek rövid idézésével illusztrálunk.

Kötetünk középpontjában szándékunk szerint Szeged városa mindenkori társadalmának a bemutatása áll. Mivel az államalapítás után megszületett város és azóta eltelt élete egy folyamat része, fontosnak tartottuk a megelőző korok rövid bemutatását, azoknak a népeknek az ismertetését, akik megfordultak és nyomot hagytak a Tisza tájon. Ugyancsak lényegesnek tartottuk a mindenkori természeti és épített környezet, a szegediek kőotthona bemutatását, amelyek színterét adják a mindenkori szegedi ember életének. A társadalom történetének ábrázolását mindenekelőtt a népesség számának és minőségének (életkor, képzettség, stb.) a bemutatásával kezdtük. Néhány esetben, amikor szükségét éreztük, a téma külön fejezetet kapott.

A társadalom bemutatása során kitértünk annak térbeli rendjére, vagyoni tagozódásának és a foglalkozás szerkezetnek a bemutatására is figyelmet fordítottunk, továbbá kitértünk az életkörülmények és az életmód ábrázolására. Mivel a társadalom különböző alrendszerekben létezik, külön-külön fejezetet szenteltünk minden korszakon belül a város és népe mindennapjai fő szervezőjének, az igazgatást végző szervezetnek, amelynek neve a legtöbb koron át tanács volt, továbbá az iskolaügynek, az oktatás-nevelés kérdéskörének. Az egészségügyről általában a népességszám alakulásának bemutatásakor írtunk.

Külön egységeket kaptak az egyes gazdasági alrendszerek, amelyek a mindenkori társadalom létének anyagi alapjait biztosították, és egyúttal karakterizálták a várost. A művelődési, szellemi, azon belül vallási életet, valamint a művészeteket szintén külön, önálló fejezetekben tárgyaltuk, a tudományok és művészetek ábrázolása, amelyek hiányában csak lakótelep, nem igazán város a város, elmaradhatatlan a monográfiából. A közéleti fórumok mellett ők adják a lehetőséget a közösségi élet kiteljesítéséhez,

227

és a gazdasággal együtt ők illesztenek minden települést — városunkat is — az ország, valamint a mikro- és a makrorégió rendszereibe.

A Szeged történetéről szóló alkotások bibliográfiájában, amely válogatás a megjelent könyveket, illetőleg könyv méretű nagyobb tanulmányokat tartalmazza csak, feltüntetett művek mellett haszonnal forgattuk a Magyar századok, Kristó Gyula–Barta János–Gergely Jenő: Magyarország története elődeinktől 2000-ig, a Magyar kódex, Bácskai Vera–Gyáni Gábor–Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig, valamint Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században című köteteket.

E munka nemcsak fáradsággal, sok örömmel is járt, mert szerzője hosszú levéltárosi pályája során szerzett ismereteit rakhatta össze egy képben, amelyből mintegy tükörből ismerhetik meg városuk, őseik és maguk múltját a könyv lapjait olvasók. A mű írása egykori szeretett tanárom, Kristó Gyula buzdítása nyomán nem készült volna el, ha Tandi Lajos nem vállalja fel, hogy egyes fejezeteit lapjában, a Szegedben sorozat formájában közzétegye, amely által a szerzőt a folyamatos írásra kényszerítette. Köszönet érte. Egyúttal hálásan köszönöm a kötet munkatársainak, Szántó Tibornénak, valamint Pipiczné Szabadvári Tündének, szegedi levéltáros kollégáimnak, valamint Lovászi Józsefnénak és Szerdahelyi Péternének a Somogyi-könyvtár munkatársainak jó szándékú segítségét, továbbá a Város és a Szegedért Alapítvány jóindulatú anyagi támogatását, amellyel a kötet — amelyet Kristó Gyulának ajánlok — megjelentetését lehetővé tették.