Sárvári (családnevén: Schall) Anna Dunaföldváron született, s amikor Juhász Gyula 1908 őszén megpillantotta, 21 éves volt. Nagytermetű, erősalkatú, molett nőként írják le többen a kortársak közül.
Miért tetszhetett Juhásznak? Ideáltípusa: „A szőke szépeket szerettem egykoron” (Vallomás, 1925), „Mert szőke mind, akit fájón szerettem” (Szőke fény, 1919) - vallotta. S e „varázsos és búsító szőkeség” (Óh szőkeség, 1924) magyarázza, hogy legtöbb nőismerőse, kedvenc színésznője később is szőke volt.
Másrészt (az ugyancsak szőke) Eőrsi Júlia meséli, hogy Juhász egy városmajori sétán, megpillantván egy robosztus nőt a fűben olvasgatva, kijelentette: „Szeretem a nagy nőket.”„Csupa nagy nő vonzott engem.”
Teste rózsa, bőre bársony
Milyennek látta Juhász Annát? A versei tanúsítják: a rajongás testi valójában is megszépítette. Anna teste rózsa, keze szép, bőre bársony, karja, válla és feje szinte „ujjong” a rivaldafényben, vállának hava, íve és tündöklése örökre a költő lelkébe ivódott.
Hangja selyme, bársonya elsuhant ugyan, de emléke éppúgy örökké él, mint „csodamély” szeme, amelynek színére vissza-visszaréved a morva hegyek alján is. Szőke haja szinte állandó szimbóluma Annának s az Anna-szerelemnek.
Álmok asszonya
A költő már mintegy féléve élt Váradon, amikor Anna szőkesége megdobogtatta a szívét. Juhász Gyula 1908. február 13-án érkezett Nagyváradra, hogy elfoglalja tanári katedráját a premontreiek gimnáziumában. Versei, cikkei ettől a naptól sorra jelennek meg a helyi lapok hasábjain.
A pezsgő, vidám élet, amely a szerzetesi lelkű, tétova költőt bohémek tanyájára, a csókok áruházaiba sodorta. De kielégíthette-e mindez egy álmokban élő, eszményt kutató fiatal költő szívét? Juhász Gyula még mindig a mesebeli tündért, az álmok Asszonyát keresi ...
Virrasztás az ablak alatt
A színház már rabul ejtette költő szívét: rendszeresen ír színikritikákat, s 1908. november végétől emlegeti, dicsérgeti bennük Annát is. Az egyértelműen első Anna-vers, a Vigasztalásul 1909. május 30-án jelent meg. Nem Anna vezeti el tehát a színházhoz, hanem Thália szentélye adja neki a Múzsát.
Juhász Gyula a nézőtér egyik eldugott helyéről figyelte a próbákat, de sohasem merészkedett addig, hogy személyesen is beszéljen a színésznővel ... a színházi előadás végeztével eltűnt ... ott találták Anna ablaka előtt, a hajnali órákig ott virrasztott, leste Annát, mialatt a színésznő színházi társaságával jókedvűen szórakozott.
„... nem tudtam szeretni ...”
Megismerkedésükre, kapcsolatukra egy 1924-ben közölt interjúban Anna így emlékezik:
„Deésy Alfréd elhozta egyszer hozzám Váradon, bemutatta nekem, és ő egész délután csak a kezemet fogta, és a nevemet súgta. A szobában olyan csend volt, mintha vatta fogta volna el a hangokat. Én inkább féltem, mint meglepődtem a költőtől ... Aztán összesen ha kétszer-háromszor találkoztunk, és én nem tehetek róla, hogy olyan halálosan belém szeretett ... nem szerettem, nem tudtam szeretni ... ”
Búcsú Váradtól
Anna 1909 szeptemberében otthagyta Váradot - más társulathoz szerződött. Juhász Gyula búcsúztatta a Nagyvárad augusztus 29-i számában. Cikke lelkes, agyondicsérő, a szerelmi bánat hangja nem csendül ki a sorok közül.
Az életében alig emlegetett, voltaképpen jelentéktelen vidéki színésznő neve ezután kétszer szerepelt sűrűbben a lapok hasábjain: 1937-ben, Juhász Gyula halálakor, és 1938-ban, amikor ő követte a költőt az önkéntes halálba.
Házasságok, tragédiák
Anna a 20-as évek elején Váradon férjhez megy Mihelfy Jenő nagykereskedőhöz, aki - miután felesége 1924-ben elhagyta - öngyilkos lett.
1934-ben újból férjhez ment Szántó Jenőhöz, a debreceni színház rendezőjéhez, aki hamarosan az egyik pesti kis színháznál kapott szerződést. 1938. júliusa előtt azonban Szántó szerződését nem újították meg. Ugyanakkor Annát baleset érte: 
csípője kificamodott, többé nem léphetett színpadra. Mindketten jövedelem nélkül maradtak. Ekkor költöztek Anna nénjének, Shall Máriának lakásába. A csekély jövedelmű „magánzónő” tartotta a nyomorba jutott színészházaspárt.
Juhász-kötet az ágy mellett
Betegsége, sorsuk kilátástalansága Sárvári Annát is öngyilkosságba sodorta: 1938. július 25-én, első férjéhez hasonlóan, ő is megmérgezte magát.
A 8 Órai Újság riportja szerint: „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula - olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta.”
A Rókus-kórházba vitték, ahol rövid időre még magához tért. Később állapota súlyosbodott, s július 29-én, pénteken este meghalt.
„... a versekhez semmi közöm ...”
Juhász Gyula halála után Anna így nyilatkozott:
„... csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”