Eőrsi (családnevén Janeschdik, írói nevén Eőrsi -Tóth) Júlia újságíró, tanár, író. Amikor Juhász Gyula 1914. március 6-án, Pesten mellbe lőtte magát, és a Rókus-kórházban feküdt élet és halál között, a Világ című lap a szerkesztőség egy fiatal leánytagját küldte a kórházba, hogy hozzon hírt a költőről. Ott feküdt az ágyon eszméletlenül, mozdulatlanul, mellén a véres sebbel. Mikor végre kinyitotta a szemét, ismeretlen arc borult föléje, szőke hajkoronás, fehér leányarc, riadt szempár ... A költőnek jólesett a vigasztalás.
Kettős hatás
A költő nimbuszától megrészegedett fiatal lány valóban életet adott ezekben a hetekben-hónapokban Juhász Gyulának. Évekig intézte a költő ügyeit, klinikákon, kiadóknál. A versekből, levelekből kiviláglik Júlia hatásának kettős jellege: hogyan adta vissza a költő életkedvét, vette kezébe gyámoltalan életének irányítását.
Ugyanakkor az is kitűnik, hogyan befolyásolta költészetét a háború idején érlelődő lírai realizmusától eltérítve, vallásos-misztikus irányba, hogyan válogatta Juhász verseit, hogyan tette egyoldalúvá költészete e fontos időszakának képét.
Titkos „házasság”
Érzelmi kapcsolatuk 1918 elején lazult meg. Új élmények vártak a költőre: a forradalmak és Hermia, vagyis Zöldi Vilma szegedi színésznő iránti rajongása. 1919-től pedig ismét föltündökölt az örök női eszmény, az egyetlen Anna éteri képe.
Júlia visszaemlékezéseiben görcsösen ragaszkodik a legendához, hogy szerelmük, amelyet a költő édesanyja, Juhász Illésné nem hagyott boldog házassággá érni, holtig tartott - mint könyvének címében is utal rá. Tiéd a sírig című kötetében írja, hogy budapesti lakásán, Bodor páter és Szalay József szegedi rendőr-főkapitány jelenlétében gyűrűt váltott Juhász Gyulával. Az állítólagos frigy körülményeiről utóbb még hivatalos jegyzőkönyv is készült - az esemény valódiságát azonban erősen kétségbe vonják a kutatók.