Március 15-én a vész utáni harmadik napon Szegeden már megtartották a heti piacot az Oskola, Oroszlán és Kereszt utcák találkozásában, ahol száraz maradt az út. Folyamatosan kinyitottak az üzletek tulajdonosai, igaz, néhol együtt árult a kenyeres, a szivarárus és a kalapos.

A város első víz utáni közgyűlését a régi Hungária szállóban tartották, mivel a városháza épületébe csak csónakon és az ablakon keresztül lehetett bejutni, amit a város vezetői méltatlannak találtak.

A lakosság számára megtiltották az építkezést a régi portákon. Helyette Újszegeden nagy költségen fabarakkokat állítottak fel a fedél nélkül maradt szegediek számára. Sőt, a Gregersen cég, amely ezeket az állami pavilonokat építette, eladásra is kínált többféle típust, azonban a lakosság nem kapkodott utána. Néhány nappal a víz után a helyi sajtó arról tudósított, hogy a városba érkezett egy amerikai házgyártó cég képviselője is. (Az ő termékekből épült újjá a leégett Chicagó.)

A károkat a város belterületén ingatlanban 7 millió 135 ezer, ingóságokban pedig 4 millió forintban határozták meg. A külső övezetben 614 ezer forint értékű épület és 60 ezer forintnyi ingóság esett áldozatul.
A kárbecslő bizottság 14 236 károsult javára összesen 11 millió 811 forintnyi vagyoni kárt állapított meg. A hazai gyűjtések 1 millió forintot hoztak Szegednek.
A károsultak közül a testületek, társaságok valamint a 10 ezer forintnál nagyobb vagyonnal rendelkező magánszemélyek nem részesültek segélyben. Ugyancsak nem kaptak segélyt azok, akiknek kára nem haladta meg vagyonuk tizedrészét. Általánosan kimondták, hogy senki nem részesülhet több segélyben, mint amennyi megmaradt vagyonának 10 ezer forintig való kiegészítéséhez szükséges.

A vízzel elborított város lakossága gyors intézkedéseket várt. A kormány március 24-én intézkedett egy szádfalból készítendő ideiglenes körtöltés megépítése ügyében, hogy a külső és belső oldalon levő vizeket elkülönítsék egymástól, és a belső területek víztelenítését elkezdhessék. Néhol 2-3 m mély vízben dolgozva - 75 napi szakadatlan erőfeszítés után elkészült a város körüli szádfalfüggöny. A városban rekedt óriási mennyiségű áradatot nagyteljesítményű gőzszivattyúkkal kezdték átemelni a Tiszába. Júniustól több mint 120 ilyen gép dolgozott és augusztus végéig mintegy 33 millió köbméter vizet szivattyúztak ki. A természetes párolgással együtt ez lehetővé tette a város kiszárítását.

Május 30-án kinevezték a királyi biztost, és rövidesen megalakult az újjáépítés királyi biztosi hivatala. A kiadott megbízások alapján már 1879. augusztus 20-án elfogadták a várost védő körtöltés terveit, s haladéktalanul hozzáfogtak az építéshez. A körtöltés tervezett, megépített és ma is élő vonala a város felső szélén, a tápéi kapunál, a Tisza fővédvonalánál indul ki, nagyjából félkör alakban éri el a Szeged - Hódmezővásárhely, majd Szeged - Budapest vasútvonalak töltéseit, amelyek ezután a Tisza töltéséhez csatlakoznak. Teljes hossza 11 932 m. Újszegedet 1885-ben a Tisza és a Maros balparti töltését összekötő töltéssel fogták körbe. Ez a Kamara-töltés nevet kapta.

Szeged új árvízvédelmi rendszerébe illeszkedett az 1883-ra elkészült közúti híd. Melynek megépítését a közlekedés érdekein kívül árvízvédelmi szükségletek is sürgették. A város belső területének legfontosabb védelmi létesítménye 1879 után a partfal lett. 1879 előtt a várost átszelő Tisza-part ősállapotú volt. Az egyre magasodó töltések és a városból a partra hordott szemét miatt a partot járművel megközelíteni nem lehetett. A szegedi partfal építését 1886-ban fejezték be. Elkészültéhez 30 ezer köbméter betont, 10 ezer köbméter téglafalat, 13 ezer cölöpöt, 31 ezer faragott követ használtak fel, 30 ezer köbméternyi követ szórtak ki, 35 négyzetméternyi útburkolatot és 250 ezer köbméternyi földmunkát végeztek másfél kilométeres szakaszon. A partfalat megépítése óta többször kellett javítgatni a folyamatos süllyedés és a víz rongáló hatása miatt.

Állandó veszedelem | A vész napjai | Újjáépítés | Emlékhelyek | Épületek | Árvízi legendák | Tudósítások | Nyitólap