A város több pontján közvetve ma is láthatók árvízi emlékként vas háromszögelési pontok, melyek a tervező mérnökök munkáját segítették a város feltérképezésekor. A 3 méter hosszú, a földből 80 cm-re kiálló vasoszlopokból mára kevés maradt meg Szegeden. A legismertebb a Széchenyi térnek a Kárász utca felőli sarkán látható. A többi a Vám tér és Alsónyomás sor találkozásában; a Tompai kapu 1. sz. háza közelében, a Kálvária tér közepe táján, a Katona utca folytatásában található.

A későbbi árvízkárok megelőzésére a közvéleménnyel összhangban a város terepfeltöltését irányozták elő. Ehhez a Tisza vízmércéjének ma is érvényes 0-ponti szintje fölötti, egységesen 822 cm-ig való talajszintemelést javasoltak. Ezt később módosították és létrehozták a 0-pont fölötti 10 m koronamagasságú körtöltést és a Tisza-parti új fővédvonalat. A feltöltéshez 16,1 millió köbméter jó minőségű földanyagot szállítottak a városba. A feltöltő anyagot Szőregről hozták a meglévő vasúti hídon át, de Szentmihálytelekről és a város közvetlen közeléből is sokat termeltek ki. A feltöltés vastagsága a belvárosban a közúti híd környékén a 6 m-t is meghaladta.

700 cm-es szinten kialakították a nagykörutat (szélességét 38 méterben határozták meg), amelynek darabjai a segítő európai fővárosok nevét kapták, 820 cm-es szinten pedig a kiskörutat (szélességét 30 méterben határozták meg), melyet utóbb Tisza Lajosról neveztek el. A körutakat összekötő és a városba bevezető sugárutak (szélességüket 30 méterben határozták meg) is kiemelt szintűek és a város szélétől befele haladva a körutaknak megfelelően emelkedő nagyságúak. Mindezekre azért volt szükség, hogy egy újabb árvíz esetén a lakosság szállítására a nagyobb útvonalak alkalmasak és vízmentesek legyenek.

A kisebb utak szélességét 20 méterben határozták meg. Egyúttal elrendelték a főutak szilárd burkolatának elkészítését is. Előírták az úttest és a járdák szélességét, de azt is meghatározták, hogy az egész városban a járda és az úttest közti sávba fákat kell ültetni. A körutas szerkezetbe Újszegedet is bekapcsolták. Az új utakra szilárd burkolatot terveztek. A főbb útvonalakat úgynevezett mauthauseni gránit kövezettel és trachit kockakövekkel készítették. A mellékutcákat a vár bontásából származó anyaggal kövezték ki. Két év alatt összesen 331 888 négyzetméter burkolatot készítettek, ez a mennyiség az árvíz előtti kétszerese.

A régi város az egykori vár közelébe csoportosult házakból, városrészekből, girbe-gurba utcákból, üres terekből - kikerülve a mocsarakat, mély részeket - állt. Az árvizet követően ezt a zavaros helyzetet vonalzóval és körzővel állították helyre. A körutakhoz, sugárutakhoz és magassági viszonyaihoz igazodva új, tágas utcákat, háztelkeket létesítettek.

A külső övezetben a gyárakat, közüzemeket, raktárakat és vasúti központokat kívánták elhelyezni. A két körút közé a műhelyeket, boltokat is magába foglaló családi házakat, bérházakat, palotákat tervezték - amelyekben a városi polgárság zöme (hivatalnokok, kereskedők, iparosok) lakott. A belső körúttal határolt belvárosban az állami és városi igazgatási szerveket helyezték el, valamint egyházi, oktatási intézmények székházai kaptak helyet. A vár lebontásával a belváros mai kialakítására nyílt lehetőség. Az épületeket az eklektika jegyében tervezték. Az új építési rendszabályok megkívánták a házak szilárd alapozását, tartós falazatát és tűzbiztonságát. A vályogházak építését csak a Nagykörúton kívül engedélyezték, s azt is csak úgy, hogy tégla- vagy kő alapzatú legyen s az eddigi legmagasabb árvízszint (806 cm) felett 16 cm-ig téglából vagy kőből épüljenek. Egész Szegeden tiltották a nád- és zsindelytetőt.

Meghatározták a Belvárosban és a külvárosban építhető házak magasságát, típusát és építőanyagát. Lechner mérnöki kara igyekezett megőrizni a régi városrészek hangulatát. Például a hagyományos napsugaras díszítéseket megtartották a több mint húszféle háztípustervben; igyekeztek a használatnak megfelelően nagy portákat és kapuzatokat tervezni a gazdálkodók és iparosok számára.
Egy-egy városrészben az építkező 10-20 terv közül válogathatott. Az első öt évben 9300 ház épült fel ilyen módon tizenöt évi adómentességgel. A legegyszerűbb ház 900, a legdrágább 4000 forintba került. Kétemeletesnél magasabbak csak középületek lehettek. Az első kerületben csak akkor engedélyeztek földszintes házat, ha annak falvastagsága lehetővé tette a későbbi emeletráépítést. A legszegényebb építtetők kamatmentes kölcsönt kaptak, s az egész összeget tíz év alatt egyenlő részletekben kellett visszafizetniük. (Később sokan nem tudták a kölcsönöket törleszteni, így eladósodtak és tönkrementek. E tény szülte a Kötsönös Rókus vicclapi figuráját az adós szegedi emberekről.)

Külön figyelmet szenteltek a közműveknek és középületeknek. Korszerű vágóhidat, malmot, vízművet építettek. Szóba került, hogy villamosítással oldják meg a közvilágítást, ám drágasága miatt ezt elvetették és maradtak a gázlámpák mellett.
A kor igényeinek megfelelően modern középület-hálózatot terveztek: új városháza, református templom, színház, bíróság - törvényszék, állami fegyház, Csillagbörtön, főposta és távírda, honvédtiszti lakóház, Kálvária-kápolna, szegények háza, iskolák, kórház, Mars téri kaszárnya stb. épült és számos nagy magánpalotát emeltek. Mindezek mellett a város csatornahálózatát is megszervezték. Az új város tiszai vízműve egy Back-malmi gőzmozdony segítségével dolgozott. A szűretlen folyóvizet a város különböző pontján kifolyókba nyomta és pénzért árulta.

Lechner Lajos nagy figyelmet fordított a parkokra. A hajdani sivár város terein, utcáin mindenütt fákat telepítettek. Ekkor készült el az újszegedi park és a Széchenyi tér virágágyása. A lebontott Vár helyén szintén fás - virágos sétányt létesítettek. Megszépítették az Egyház (mai Dóm és Aradi vértanúk tere) és Dugonics teret.

A Vár 1686 óta a katonaság székhelye volt és közvetlenül Bécs alá tartozott. Szegedet érzékenyen érintette a belváros szívében lévő létesítmény, amelyre nem volt befolyása. Ezért kérték a királytól március 17-i látogatásakor, hogy bocsássa a város rendelkezésére a várat. Amikor ez megtörtént, a város tulajdonosként járult hozzá az azonnal bontáshoz. Az innen nyert tégla fontos volt, de még fontosabb a politikai indíték.

Az 1880-83 között mindössze négy év alatt végbement újjáépítés - Európai segítséggel és uralkodói jóindulattal - Szegedből egy modern, közművekkel, parkokkal, közintézményekkel, árvízvédelmi művekkel ellátott új várost teremtett. Ezt követően az újjáépítés nem állt meg, sok épület készült el a millenniumra időzítve (1896), majd a folyamat tovább terjedt az I. világháborúig.