A szegedi nagyárvíz, 1879

A víz nyomát őrző épületek

Mátyás tér - Alsóváros, ferencesek temploma
A ferencesek alsóvárosi Havi Boldogasszony templomának a szentélyt a sekrestyétől elválasztó ajtaján meglepően kezdetleges betűkkel és helyesírással vésett szöveg látható: A víz it vot 1879 március 12.
Alsóváros 1545 házából mindössze 56 maradt meg, de közülük is csak 16 volt lakható. Alsóváros népe

holmijával részben a vasúti töltésre futott, részben az ősi oltalomhelyre, a kolostorba menekült. Egy részük Alsótanyára, leginkább Zákányba húzódott. Másokat vonaton Szőregen át főleg Temesvárra, Nagykikindára, Aradra szállítottak. Nagy számmal kerültek bánáti falvakba (Ószentiván [mai Tiszasziget], Csóka, Törökkanizsa, Szaján, Padé, Törökbecse). A város 70 ezer főnyi lakosságából csak jó 10 ezer maradt idehaza. Tíz-tizenkét család a legnehezebb időket a klastromban vészelte át.

Kormányos utca 23.
Az 1879. március 12-i árvízszintet jelző, majolikából készült tábla érdekessége, hogy az S betűt fordítva írták.

Hajnóczy utca 12.
A régi zsinagóga 1843-ban épült. Bejárati ajtaja mellett bal oldalt magyar nyelven, jobbról pedig héberül (ez hosszabb, mint a magyar) jelzi a tábla az 1879. március 12-i árvízi szintet:
A nagy víz áradásának emlékére, amely rátört városunkra és egész környékére Adar hó 17-ének éjszakáján, a hét ötödik napján, az 5639. esztendőben. A vizek a frigyláda aljáig értek. „Eddig jöjj, és tovább ne menj” Jób 38, 11.

Feketesas utca 11.
Az Arany Sas vendéglő tulajdonosáról elnevezett Csorvay-házat már 1839-ben említik, de végleges formáját 1865 körül nyerte el. Falán megjelölték az árvízszintet.

Mérey utca 18.
A jelzett árszint a nulla fölötti 8,21 m magassággal volt egyenlő. A táblát Kovás István építőmester helyezte el.

Szent Miklós utca 15. - Gál utca 6.
Az 1879. év március 12-én betört árvíz magassága. 1882.
A víz szintjét megörökítő táblák ma bokamagasságban vannak, de Löw Immánuel szerint az utcát embermagasságnyi földréteggel töltötték fel.)

Belvárosi temető
Rózsa Ferenc plébános sírja mögött van az 1879. évi árvíz név szerint ismert két áldozatának sírhelye. A Jakus József és neje Kristoff Rozál hamvait fedő sír föliratának fölső részén olvasható:
Az 1879 víz által megrongáltatván, a temetkezési bizottság 1882-iki évben tetemeiket áthozatta és megújíttatta.

Újszegedi temető
Az árvíz áldozatait részben Újszegeden, részben Szőregen temették el. Az újszegedi temető közepén álló oszlop őrzi az itt nyugvók emlékét:
Vészben haltatok el, Szeged él!
Emléketeket őrzi
Isten áldásáért hamvaitokra könyörög.
1879 március 12.

Az utókor emlékezete

A Dugonics téri szökőkút a Víz centenáriumára Tarnai István tervei szerint készült és 1979. augusztus 19-én avatták fel. A medence káváján Juhász Gyula verssora olvasható a Szonett Szegedhez című verséből.

A Dóm téri Fogadalmi templom a vízkor tett fogadalomból született, mintegy fél évszázaddal utána.

A Stefánia 4. szám alatt a vízügyi igazgatóság épületén az 1990. évben helyezték el azt az emléktáblát, amely eredetileg a Kálvária téri kápolnán volt.

Az árvíz után épült körtöltésen 1908. április 29-én a Csongrádi sugárúttól jobbra mintegy száz méterre állított emlékkő fekete márványtáblájának szövege:
1879. március 12-én éjjel egy órakor e ponton törte át a gátat a Tiszának a petresi védővonalán kiöntött árja, romba döntve a várost, amelyet I. Ferenc József apostoli király teremtő szava, a világnak és az országnak részvéte s polgárainak erélye romjaiból újra kiemelt. Isten áldása legyen e városon és újraalkotóin.

E táblát később ellopták. A Víz ötvenedik évfordulója alkalmából Móra Ferenc új föliratot ajánlott. 1929. június 15-én hexameterben alkotta meg az új tábla szövegét: A Rókusi pályaudvar

1879. március 12.
Petresi töltésnél szilajon áttörve a gátat,
Ránk e helyen szabadultak az ár hullámparipái.
Égi harag múltán kisütött az égi szivárvány.
Szőke Tiszánk örökös békét köte Nagy-Szegedünkkel.

A második világháború után a táblát összetörték. A szöveget emlékezetből pótolták, ám hibásan. 1999-ben Hemmert János árvizet kutató helytörténész kezdeményezésére áthelyezték az emlékművet a mai helyére: a Rókusi pályaudvar északi végénél a bejárati jelzőszemafor mellé.

A Roosevelt téren, a Tisza-partra levezető lépcsőnél vízmérce tünteti föl az 1879., 1895., 1919., 1924., 1932., 1940., 1941., 1962., és 1970. évi legmagasabb vízállásokat.

A Móra Ferenc Múzeumban őrzik Vágó Pál (1853-1928) festőművész árvízképét, melyet a város rendelt. A rókusi templom kertjében található Krisztus király szobra, melyet 1931. október 25-én avattak fel. Az ismeretlen szerző által készített alkotás talapzatán Vágó Pál árvízképének részlete látható.

A Bécsi körút 2. számú házon elhelyezett emléktáblát 1979-ben avatták fel. Azoknak a fővárosoknak a nevét sorolja fel, amelyek adományukkal az újjáépítést támogatták, és amelyekről a nagykörút szakaszait elnevezték: Bécs, Berlin, London, Párizs, Brüsszel, Róma, Moszkva.

A Tisza Lajos körút végén áll a 12 m magas krómacélból készült centenáriumi emlékmű. A romboló hullámokat jelképező görbületek fölött az égbe meredő oszlopok az emberi akaraterő győzelmét hirdetik. 2004-ben felújították az emlékművet, melyhez Szeged városa egy örökmécsest is elhelyezett. A fekete márványoszlopok a város újjáépítését segítő országoknak, mérnököknek állítanak emléket.