ALKALMI LAP
SOMOGYI-KÖNYVTÁR
AZ OLVASÓHOZ
Virtuális vállalkozásunk a Szegedi Nemzeti Színház azonos című ősbemutatójához kapcsolódóan indult útjára. Lapunk hasábjain a Vasgróf korának sajtóhíreiből idézünk, az őt személyesen ismerők vallomásaiból, megnyilatkozásaiból közlünk részleteket – a 19. század végétől az 1940-es évekig.
Pillanatfelvételeket villantunk fel, történelmi mozaikdarabkákat rakunk egymás mellé a magunk sajátos, könyvtári eszközeivel, mellőzve minden fajta véleménynyilvánítást. A szövegek és képek forrását – a hitelesség kedvéért és a további kutatást elősegítendő – mindig megjelöljük. Ahol lehetséges, a források virtuális elérhetőségét is megadjuk.
A „SZEGEDI” TISZA GRÓFOK
A borosjenői Tisza családnak egyszerre négy fiatal sarját emelte a király Ő felsége grófi méltóságra, kiterjesztve reájok nagybátyjoknak a már régebben grófságra emelt Tisza Lajosnak, Szeged újjáépítőjének a grófi czímmel együtt az ősi „borosjenői” előnév mellett a „szegedi” gróf előnevét is. A magyar arisztokráczia s a törvényhozás tagjai közt a legújabb Tisza grófokat is ott láthatjuk gróf Tisza Lajos mellett, kinek nevéhez Szegednek romjaiból felélesztésén kivűl az új országház felépítése körűl szerzett érdemeit is fűzi a magyar kultur-történet. Az új Tisza grófok legidősebbike, István 1861 ápril 22-dikén Budapesten született. 24 éves korában lépett a politikai pályára. Az ő pályája ... magasra vezet. (1)
Derék apának, s kitünő anyának neveléséből
Tisza Kálmán, Magyarországnak egyik kiváló államférfia s tizenöt éven át kormányelnöke inkább akart egyszerű, bár régi nemes voltában maradni, mint
Az odaadó munkásság mintaképe volt, életszükségül foglalkozott napestig. A vállalt kötelességgel szemben megtette a megtehetőt. Lelke és tehetsége legjava részét adta a köznek. Erős lélek éltette és helyén volt a szíve. Higgadt s az igazságot kutató bölcs itélettel döntött életbevágó kérdések fölött. (képpel 2)
A grófi czím s a grófi vér különben nem új a Tisza családban, bár Lajos grófsága előtt csak női ágon. Tisza Kálmán gróf Degenfeld Imre leányát, Ilonát vette nőül, a ki a harmadik grófnő a családban, kinek jótékonysága, lelkessége s bölcsessége nemcsak a köztisztelet tárgya, hanem a szereteté s bámulásé is, a melyre családjában s ismerői körében mindenkit elragad.(1)
Valami misztikusan mély érzés lakott benne, kissé túlfinomodott érzésvilága valami szent és nemes komolysággal töltötte el. Szűkszavú volt, minden megnyilatkozása jelentőségesnek tünt fel. Tartalmatlan szólam ajkát el nem hagyta.(3)
