|
I. évfolyam 7. szám |
Megjelenik: néhány alkalommal |
Szeged, 2014. szeptember 23. |
|||
FÜGGETLEN VIRTUÁLIS
ALKALMI LAP |
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SOMOGYI-KÖNYVTÁR |
|||||
Tisza István előre érezte a világháború feltartóztathatatlan elkövétkezését. Minden további lépése ezt a gondolatot bizonyítja, minden későbbi nyilatkozatán ez a nagy felhő látszik meg. Egy álló hónapig küzdött az osztrák kormánnyal, a hadvezetőséggel és a külügyminiszteriummal, hogy ne szaladjanak be a megfont hálóba, mert az végzetes lesz ránk és Európára. Mikor leszavazták, Tisza beadvánnyal fordul királyához és neki könyörög, hogy ne küldjenek a szerbeknek olyan jegyzéket, amelyből háború lehet. (1) (képek 2 3) |
||||||
Nem volt meg a visszalépés lehetősége Államférfiúi megérzésből ellenezte a háborút, de ezen felül voltak neki természetesen tisztán észbeli, politikai és katonai indokai is. Azt is mondotta, hogy háborúban semmit sem nyerhetünk, ellenben mindent elveszíthetünk. |
Reánk kényszerítették a háborút. Lehet-e egy reánk kényszerített háborút el nem fogadni? |
Mikor Magyarország a király parancsára hadba kél és miniszterelnöke kiugrik a király háta mögül azzal, hogy mint a gyermekjátékban, elkiabálta magát a fa mögött: „Nem ér a nevem, nem játszom tovább”, akkor a gyávaság bélyegét üti magára és nemzetére. Hogy lehet ezt Tiszáról elképzelni? Vannak erkölcsi törvények, amelyek erősebbek a fizikai erőknél. (1) (kép 6) |
||||
|
I. évfolyam 7. szám |
A VASGRÓF |
2 |
|||
A helyzet kényszere folytán nem csak a parlament egyöntetűen, hanem a közhangulat is a háború mellett nyilatkozott meg. A közvélemény a tények tudta nélkül is megérezte, hogy a háborúért Tisza István hozta a legnagyobb áldozatot s a háború első idejében maga mellett is érezhette az egész országot. (7) |
Tisza ezredes Hogy katonának érezte magát mindig, ezt a magyar képviselőház naplója mutatja, ahol első miniszterelnöksége alatt az ellenzék felzúdulást rendezett amiatt, mert Tisza a miniszterelnöki esküt huszárkapitányi ruhában tette le. Mikor pedig IV. Károly király felmentette a miniszterelnökségtől, azonnal kiment a harctérre, mert katona volt és ott a kukoricakenyeret megosztotta a lövészárokban legalsóbbsorban lévő katonáival (képpel 10), együtt nyomorogva és nem félve a tűzvonaltól. (1) |
Tiszát mindenesetre el kell választani azoktól a műkedvelő katonáktól, akik elmozdittatván fényes polgári hivataluktól, felcsaptak katonáknak, beálltak a hadosztály- és hadtörzsekhez, felrakták mellükre a kitüntetéseket és ugy járkálnak közöttünk, mint hősök.
Tiszát, a miniszterelnököt, politikájáért sokan támadták, de Tiszát, az ezredest, mindenki szereti. Katonái, egészen a rajongásig lelkesednek érte, föllebbvalói pedig a legjobb katonának tartják. Tisza a legjobb törzstisztek egyike: fegyelmezett, éleslátó, gyorsitéletü, példás katona, az ezredparancsnoksággal járó nagy feladatokat bámulatosan rövid idő alatt elsajátitotta, állandóan a katonák között él. (11 kép 12) |
||||
Idézett források:
1 Hegedüs Loránt: Gróf Tisza István a világtörténelemben. In: A halhatatlanok útja. Bp. 19262 Érdekes Ujság 1914. szeptember 6. 3 Érdekes Ujság 1915. április 25. 4 Klebelsberg Kuno: Tisza István emlékezete. In: Napkelet 1930/2 5 Tisza István: A háború hatása a nemzetre. In: Gróf Tisza István összes munkái I. Budapest, 1923 6 Vasárnapi Ujság 1915/22 7 Magyar politikai lexikon. 1-2. köt. Budapest, 1914-1935 8 Klebelsberg Kuno: Ami kimaradt a Tisza-emlékbeszédemből. In: Jöjjetek harmincas évek! Budapest, 1930 9 Pethő Sándor: Tisza István gróf. In: Viharos emberöltő. Budapest, 1929 10 Érdekes Ujság 1917. október 1. 11 Vécsei Miklós: Tisza ezredes. In: Négyszemközt hires emberekkel. Budapest, 1918 12 Érdekes Ujság 1917. október 28. |
||||||