I. évfolyam 7. szám
Megjelenik: néhány alkalommal
 
Szeged, 2014. szeptember 23.
 
FÜGGETLEN VIRTUÁLIS
ALKALMI LAP
 
 
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:
SOMOGYI-KÖNYVTÁR
 
 





ILYEN HÁBORÚBA BELEMENNI ŐRÜLET

Tisza István előre érezte a világháború feltartóztathatatlan elkövétkezését. Minden további lépése ezt a gondolatot bizonyítja, minden későbbi nyilatkozatán ez a nagy felhő látszik meg. Egy álló hónapig küzdött az osztrák kormánnyal, a hadvezetőséggel és a külügyminiszteriummal, hogy ne szaladjanak be a megfont hálóba, mert az végzetes lesz ránk és Európára. Mikor leszavazták, Tisza beadvánnyal fordul királyához és neki könyörög, hogy ne küldjenek a szerbeknek olyan jegyzéket, amelyből háború lehet. (1) (képek 2 3)



 
 

Nem volt meg a visszalépés lehetősége

Államférfiúi megérzésből ellenezte a háborút, de ezen felül voltak neki természetesen tisztán észbeli, politikai és katonai indokai is. Azt is mondotta, hogy háborúban semmit sem nyerhetünk, ellenben mindent elveszíthetünk.
Valamely nemzet belemehet háborúba akkor, ha azt remélheti, hogy véreit idegen uralom alól felszabadíthatja; de ha nincs mit várnia, mert a győzelem is csak újabb politikai gondokat hozhat, egy ilyen háborúba belemenni, őrület.

Mégis miért egyezett bele Tisza a háborúba, miért nem szabadult a rettenetes felelősség terhe alól?

A király egyedüli politikai tanítványának nevezte Tiszát és valósággal kérte magyar miniszterelnökét, maradjon meg állásában, mert Magyarországon megközelítőleg sincs olyan tekintélyű és erélyű ember, mint ő. Tisza nem is volt az az ember, aki valamely odiózus felelősség elől ki akart volna bújni. (4)


Reánk kényszerítették a háborút. Lehet-e egy reánk kényszerített háborút el nem fogadni?
Amennyire áll az, hogy a legnagyobb bűn a földön egy háborúnak szükség nélkül való provokálása, annyira áll az is, hogy hitvány, silány, megvetésre méltó, az életre nem érdemes az a nemzet, amelyik kitér a reá kényszerített háború elől.
(5)

Mikor Magyarország a király parancsára hadba kél és miniszterelnöke kiugrik a király háta mögül azzal, hogy mint a gyermekjátékban, elkiabálta magát a fa mögött: „Nem ér a nevem, nem játszom tovább”, akkor a gyávaság bélyegét üti magára és nemzetére. Hogy lehet ezt Tiszáról elképzelni? Vannak erkölcsi törvények, amelyek erősebbek a fizikai erőknél. (1) (kép 6)

 
 


 

 

I. évfolyam 7. szám
A VASGRÓF
 
2
 

A helyzet kényszere folytán nem csak a parlament  egyöntetűen,  hanem  a közhangulat is a háború mellett nyilatkozott meg. A közvélemény a tények tudta nélkül is megérezte, hogy a háborúért Tisza István hozta a legnagyobb áldozatot s a háború első idejében maga mellett is érezhette az egész országot. (7)

A legtöbb ember akkor Tisza István helyén elkezdett volna okolódzni, - lám előre megmondtam, amint az ilyen esetekben szokásos. Tisza Istvántól az efféle egészen távol állt: belementünk, bennvagyunk, helyt kell állanunk. Ez a lelki nagyság az, ami Ferenc Józsefnek annyira imponált, hogy Tisza Istvánban látta a monarchia hátgerincét, azt az erőgócpontot, amely körül minden ellenállás ösztönszerűleg tömörül. (8)

Tisza István a háború két és egy fél esztendejében a kettős monarhia politikai diktátora volt. Egy percig sem volt elvitatható személyének és szereplésének abszolút túlsúlya, amely messze túllépte a magyar miniszterelnöki befolyás hagyományos kereteit. Egyéni képességeinek fensőbbsége mellett e helyzetben számottevő erőtényező volt hatalmas többsége a magyar törvényhozásban, valamint az a tény, hogy a katonai reformok erőszakos végre hajtása által a konszolidáció feltételeit az ő fölényes energiája teremtette meg. (9)





Tisza ezredes

Hogy katonának érezte magát mindig, ezt a magyar képviselőház naplója mutatja, ahol első miniszterelnöksége alatt az ellenzék felzúdulást rendezett amiatt, mert Tisza a miniszterelnöki esküt huszárkapitányi ruhában tette le. Mikor pedig IV. Károly király felmentette a miniszterelnökségtől, azonnal kiment a harctérre, mert katona volt és ott a kukoricakenyeret megosztotta a lövészárokban legalsóbbsorban lévő katonáival (képpel 10), együtt nyomorogva és nem félve a tűzvonaltól. (1)





Tiszát mindenesetre el kell választani azoktól a műkedvelő katonáktól, akik elmozdittatván fényes polgári hivataluktól, felcsaptak katonáknak, beálltak a hadosztály- és hadtörzsekhez, felrakták mellükre a kitüntetéseket és ugy járkálnak közöttünk, mint hősök.

Tiszát, a miniszterelnököt, politikájáért sokan támadták, de Tiszát, az ezredest, mindenki szereti. Katonái, egészen a rajongásig lelkesednek érte, föllebbvalói pedig a legjobb katonának tartják. Tisza a legjobb törzstisztek egyike: fegyelmezett, éleslátó, gyorsitéletü, példás katona, az ezredparancsnoksággal járó nagy feladatokat bámulatosan rövid idő alatt elsajátitotta, állandóan a katonák között él. (11 kép 12)
 
 
Idézett források:
  1 Hegedüs Loránt: Gróf Tisza István a világtörténelemben. In: A halhatatlanok útja. Bp. 1926
  2 Érdekes Ujság 1914. szeptember 6.
  3 Érdekes Ujság 1915. április 25.
  4 Klebelsberg Kuno: Tisza István emlékezete. In: Napkelet 1930/2
  5 Tisza István: A háború hatása a nemzetre. In: Gróf Tisza István összes munkái I. Budapest, 1923
  6 Vasárnapi Ujság 1915/22
  7 Magyar politikai lexikon. 1-2. köt. Budapest, 1914-1935
  8 Klebelsberg Kuno: Ami kimaradt a Tisza-emlékbeszédemből. In: Jöjjetek harmincas évek! Budapest, 1930
  9 Pethő Sándor: Tisza István gróf. In: Viharos emberöltő. Budapest, 1929
10 Érdekes Ujság 1917. október 1.
11 Vécsei Miklós: Tisza ezredes. In: Négyszemközt hires emberekkel. Budapest, 1918
12 Érdekes Ujság 1917. október 28.
 
 

További lapszámok: 1. „A szegedi” Tisza grófok | 2. Vastartalma vonz, vagy taszít... | 3. A kormányelnök Szegeden | 4. Görbe tükörben | 5. Vér folyt a parlamentben | 6. Éljen a király! | 8. „Így kellett lennie” | 9. Itélet után | 10. Tisztelt Barátom!
 

Somogyi-könyvtár, Szeged | 2014