|
I. évfolyam 2. szám |
Megjelenik: néhány alkalommal |
Szeged, 2014. szeptember 16. |
|||
FÜGGETLEN VIRTUÁLIS
ALKALMI LAP |
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SOMOGYI-KÖNYVTÁR |
|||||
Mihelyt elvégezte tanúlmányait, a parlamentbe vágyik. A teljes ifjúság hamvával arczán, már is komoly, valamely sajátszerű borongás ül világos kék szemeiben. Nem volt benne semmi abból a nyegleségből, mely a hatalmi pozicziókon állók hozzátartozóit jellemzi, hideg volt, nem pajtáskodott, nem forrt össze teljesen az itt őgyelgő adomázgató és szavazgató urakkal. Öreg maradt, az öregeknél is öregebb. Nem tudott tettetni. Annyira incarnatiója az igaznak, hogy még egy mosolyt, egy szemernyi nyájasságot se bir mutatni kedve ellen. Ez a fiatal úr az igazi arczával jár itt a lárvák birodalmában. (1) (kép 2) |
||||||
Mert a magyar mindig tömörül Magyarországnak az a szerencséje volt, hogy húsz esztendeig egy rendíthetetlen oszlop állott a magyar közélet piacán, aki ellen mindig lehetett szervezkedni és erre az oszlopra gróf Tisza István neve volt felírva. Csakhogy a magyar sose egy helyen tömörül. A magyar mindig több helyen tömörül. Mit nem adnának ma Tisza Istvánnak volt ellenfelei, ha csak itt volna. Mindjárt lehetne ki ellen állandó pártot támasztani. (4) (kép 5) |
Bárki végiglapozhatja a képviselőház naplóit, valahányszor Tisza István megszólalt, mindig barátainak tüntető tetszése és a szembenülő ellenfeleinek néha izzásig hevített ellenmondása követte szavait, úgy, mint a görög tragédiákban a kórus és ellenkórus a hős szereplését. (4) (kép 6) |
Külső hidegvér egyesült nála a belső lelkesedéssel Volt modorában valami angolos merevség, mely a felületes szemlélőt könnyen arra indíthatta, hogy őt rideg, büszke embernek tartsa. Nem szerette, ha neki bókoltak, viszont neki is nagyon nehezére esett másoknak bókolni. Válságos pillanatokban olyan volt a szava, mint a villamos áram, mely mindenen áthat. (7) Két tündér pajkoskodott bölcsőjénél, incselkedve egymással, hogy ajándékaikat ellensúlyozzák. Nagy nevet örökölt, ez majd előre viszi. De e nagy névhez odatapadt egy tizenöt évig tartó kormányzás minden népszerűtlensége, - ez majd nem ereszti előre. Hatalmas államférfiúi tehetségekkel halmozta el az egyik tündér, de hideg, barátságtalan modort adott neki hozzájok a másik. Lángoló hazaszeretetet oltott bele az egyik, de belecsöppentette a frázisok iránti utálatot a másik. (1) |
||||
|
I. évfolyam 1. szám |
A VASGRÓF |
2 |
|||
Elegáns alak mint szónok, megnyerő gesztusokkal, melyek csak az egyik kéz kimért, kerekded mozgására szorítkoznak. Hangja kellemetes csengésű. Előadása a puritánságig egyszerű, világos és tömör. Csak éppen annyit mond, a mennyi szükséges, hogy megértesse magát. Hatni nem akart, csak meggyőzni. Beszédei mögött látszik a széles háttér, melyből az érveket kihasogatta. Rokonszenvesebb, mikor beszél, mint mikor nem beszél, mert minden rátartiság nélkül teszi meg észrevételeit. Beszédközben nagy lélekjelenléte van, megzavarni nem lehet, gyorsan válaszol a közbeszólásokra, és ha kell, tud élesre köszörült szavakat találni. (1) (kép 8) |
Hogy miért kellett a hatalom polczáról távoznia éppen neki, kinél rátermettebb ember sohasem tartotta a vezető gyeplőket Magyarországon, erre a kérdésre csak más kérdésekkel lehet felelni. Vele a legalkotmányosabb és legmagyarabb miniszterelnök vonul el a történelem árkádjai alatt, vesztett csata után fényes pajzzsal. (10) Tisza István gróf ellenállhatatlanul férfias jelenség volt, mindenesetre egyike a legelszántabb akaratoknak és ambícióknak, amelyek valaha magyar porondon a pálmáért viadalra szálltak. Emellett lehetetlen volt nem érezni a nyers, őszinte, kíméletlen, szinte durva |
erő egy darabját, amely felszabadította magát műveltségünk zsibbasztó és idegfinomító formái alól. Tisza István legdurvább tettei néha nevetségesek voltak, sokszor feleslegesek, olykor bizonyos lelki kicsinyességet elárulók, de mindegyik rajta volt a küldetéses ember öntudatának impozáns ecsetkezelése. (11) Utálta a hízelgést. A hatalmat sem kereste sohasem. Ami pedig a népszerűséget illeti, azt Tisza egyenesen megvetette. 1867 óta alig volt Magyarországon államférfiú, akit az egyik oldalon annyira imádtak, a másikon annyira gyűlöltek volna. (12) |
||||
Idézett források:
1 Vasárnapi Ujság 1903/45
2 Hegedüs Loránt: Két Andrássy és két Tisza. Budapest, 1937 3 Budapesti Szemle, 1920/518-519 4 Hegedüs Loránt: Gróf Tisza István a világtörténelemben. In: A halhatatlanok útja. Bp. 1926 5 Szász Károly: Tisza István. Budapest, 1920 6 Érdekes Ujság 1914/15 7 B. Roszner Ervin: Tisza István. In: Budapesti Szemle, 1922/541 8 Vasárnapi Ujság 1912/24 9 Ady Endre: A tarisznyás ember. In: Világ 1911. július 16. 10 Mikszáth Kálmán: A vakmerő geszti fiatalember - és a másik. In: Az Ujság 1905/165 11 Pethő Sándor: Tisza István gróf. In: Viharos emberöltő. Budapest, 1929 12 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. Budapest, 1934 13 Vasárnapi Ujság 1912/23 |
||||||