Emléktáblák Szegeden

Az emléktáblák a közösségi emlékezet néma követei. Nem köztéri művek, de szerepüket tekintve rokoníthatók velük, hiszen emlékőrzők ezek is, néha művészi, esztétikai értékkel is bírnak, különösen akkor, ha domborműves ábrázolás, művészi kivitelű portré is díszíti azokat. Leggyakrabban személyeknek, nevezetes eseményeknek, általában feljegyzésre, megőrzésre érdemes dolgoknak állítanak emléket. Rendszerint jól látható helyeken találkozhatunk velük: a lakóházak falán, középületekben, kapualjakban. Felállításukat szinte mindig komoly előkészületek előzik meg, kisebb-nagyobb közösség akarata, elhatározása szüli meg létüket. Felavatásuk ünnepi alkalom, szinte mindig olyan esemény, amiről a napisajtó is hírt ad. Szerepük, rendeltetésük, küldetésük mögött a legkülönfélébb szándékok, akaratok húzódnak meg, a helytörténeti, kultúrhistóriai értékmegőrzés mellett gyakran politikai törekvések is. Éppen emiatt az öröklétet megcélzó küldetésük néha igencsak lerövidül, ha valamelyik rendszerváltás, politikai színváltozás nemkívánatos elemmé nyilvánítja léteket a hatalom által mindig is birtokolni, ellenőrizni kívánt köztereken.

Számuk több százra gyarapodott Szegeden is a 19. század közepe óta, amióta az emléktábla állítás szokása polgárjogot nyert. Kisebb „panteonok” alakultak ki például a klinikákon, kutató intézetekben. Az emléktábla-állítás gesztusában nyilvánul meg legjobban az egy értékrendhez tartozó emberek közösségének hagyománya. Az intézmények, kutatóhelyek, iskolák, klinikák - folytathatnánk a sort - összetartozó közösségeink hagyománytisztelete, identitástudata fejeződik ki az emléktáblák elhelyezésében. A formai megoldásokat kortól, helytől, szobrászati igényességtől függően változatos formák, megoldások jellemzik. Mégis ritkán születik művészi értéket fölmutató minőség. Az emléktáblákra fokozottan igaz a megállapítás, hogy elsősorban kordokumentumok, beszédes vallomások az ábrázolt személyről, eseményről, és leginkább magukról az emlékállítókról.

Lehetetlen vállalkozás talán számba venni mindegyiket, hiszen sok emléktáblát eltávolítottak, megrongáltak vagy eltüntettek az idők során. Mégis megkíséreljük alfabetikus sorrendben bemutatni a szegedi emléktáblákat, amelyek ma is helyükön vannak, vagy amelyek már nem láthatók, de létezésükről megbízható adatokat találtunk.

Amikor ünnepélyes külsőségek közepette felavatják az emléktáblákat, koszorúk, virágok borítják el környezetüket. Kétség sem fér ahhoz talán, hogy fontos küldetést szánnak nekik a felállításukat szorgalmazó közösségek, érdekcsoportok, hiszen helyi értékeket, eszményeket, fontos személyiségeket, életműveket örökítenek meg. A rajtuk olvasható szövegek, üzenetek a közösség megtartó emlékezetének fontos elemeivé teszik az emléktáblákat. Aztán az ünneplések elmúltával az évek során el-elmaradoznak a koszorúzások, s lassan a feledés és a megszokás évek során egyre vastagodó szürke pora teszi egyre homályosabbá emléküket. Mindennapos ismerőseinkké lesznek, megszokjuk látványukat s rendszerint futó pillantásra sem méltatjuk őket.

A szegedi emléktáblák számbevétele éppen azzal a szándékkal született, hogy ennek a méltatlan folyamatnak gátat vessen, de egyúttal az is célja, hogy tükröt tartson a mindenkori emléktábla-állító törekvéseknek. Adataik, szövegeik és képeik közreadásával elgondolkoztasson mindenkit arról, hogy milyen sokféle törekvést, szándékot, értéket képviselnek puszta létükkel is sőt, az egykor elhelyezett, de elbontott vagy megsemmisült emléktáblák még nemlétükkel is beszédes tanúságtevők.

Az emléktáblák adatainak közreadásával talán sikerül a közömbösség, a megszokás falát áttörni és a méltatlanul elfeledett emléktáblákat állítók szándékait feléleszteni és a szegediek figyelmét felhívni. Ez a regiszter segítheti a helytörténeti kutatókat, a városuk története kultúrája iránt érdeklődőket, de az újabb emléktáblák felállítóit is. Jó és rossz példákat egyaránt képviselnek a bemutatott emléktáblák, kivitelük, megformálásuk igényessége, avagy az ellenkezője. Ma éppen egyfajta emléktábla állító divatnak lehetünk tanúi. Emiatt sem árt elgondolkodni mindazon, amin a szegedi emléktáblák sokasága és sokfélesége képvisel.

Tóth Attila